2010. november 17.

Fodor Gergely: eloszlatjuk a kételyeket

Az NMHH elnöki kabinetvezetője az ENPA közgyűlésén előadást tartott az új magyar médiaszabályozásról.

Az ENPA (European Newspaper Publishers’Association) november 12-én Budapesten, a Ringier új székházában tartotta éves közgyűlését. A szervezésben és a lebonyolításban a Magyar Lapkiadók Egyesülete is közreműködött. A rendezvényen Fodor Gergely, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöki kabinetvezetője előadást tartott az új magyar médiaszabályozásról.

Mire szólt pontosan az ENPA felkérése?

A szervezők azt kérték az NMHH-tól, ismertesse a médiatörvénykezés jelen állapotát. A tájékoztatással alapvetően az volt a célunk, hogy megnyugtassuk a résztvevőket bizonyos téves hiedelmekkel kapcsolatban, cáfoljuk a nemzetközi sajtóban keringő híreket, hogy itt lábbal tiporják a demokráciát, és a sztálinizmus készül visszatérni… A sikert majd a reakciókban tudjuk lemérni. Megpróbáltam ismertetni a törvénykezés folyamatát a júliusi alkotmánymódosítástól az augusztusi salátatörvényen át (amely az intézményrendszer kereteit volt hivatott megteremteni) a pár hete elfogadott médiaalkotmányig és a decemberben elfogadandó részletes médiatörvényig.

Tisztában vagyunk azzal, hogy az ENPA vezetői mind a piacról érkeztek, és ebben a körben minden, az állami médiaszabályozást érintő törvénykezéssel kapcsolatban szkeptikusak szoktak lenni. De bízom benne, hogy ezeket a kételyeket a folyamatos konzultáció és egyeztetés el tudja oszlatni, és a végén meg fogják látni, hogy a decemberben megszülető törvény megfelel az európai elvárásoknak: mind az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló, mind a hírközlésre vonatkozó irányelveknek.

A törvénykezés négy lépcsőben zajló folyamatának a háromnegyede már lezajlott, ezekről tudtunk érdemben beszélni. A médiaalkotmány gyakorlatilag az előszele a részletes médiatörvénynek, és a kettő csak egységben értelmezhető. Magának a törvénynek a parlamenti elfogadása az egyeztetések és a társadalmi párbeszéd miatt húzódik el.

Rengeteg változás történt és van még folyamatban úgy a törvénykezés, mint az intézmények szintjén, napirenden van az új közmédia-vezetők kinevezése. Melyek azok a legfontosabb pontok, amelyet egy ilyen rövid előadásban ki lehetett emelni?

Mivel a hallgatóság nemzetközi sajtócégek vezetőiből ált, elsősorban a médiaalkotmány sajtót érintő szabályairól beszéltem. Az utóbbi hetekben nagyon sok kritika megfogalmazódott például a titkos információgyűjtéssel, az információforrások felfedésével kapcsolatban. Igyekeztem cáfolni az erre vonatkozó tévképzeteket. Pontonként végigmentünk a médiaalkotmány paragrafusain, egyenként megvilágítottuk azokat a kitételeket, amelyek neuralgikus pontok lehetnek, bár mi biztosak vagyunk ezek alkotmányosságában.

Pár hete az IPI (International Press Institute) is közleményben tiltakozott azért, hogy az új médiaalkotmány szerint az oknyomozó újságíróknak fel kellene fedniük a forrásaikat. Ezzel szemben a médiaalkotmányban az az általános jog szerepel, hogy nem kell felfedniük. Egy szakaszban vannak a kivételek, amelyek alapvetően eddig is léteztek a büntető törvénykönyvben, valamit a polgári törvénykönyvben. Megint egy tévhitet kellett eloszlatnunk. Nem új norma született, hanem egy helyre kerültek a korábban is létezett rendelkezések. Ennek kapcsán itt, a közgyűlésen is idéztem az Egyesült Királyságnak egy 1981-es törvényét, ami gyakorlatilag szó szerint úgy fogalmaz, ahogy a mi törvényünk, amit most el akarunk fogadni. Erre felállt az angol képviselő, és közölte, igen, náluk is létezik ez a törvény, de nincsenek vele megelégedve...

Közszolgálati rádiók és tévék vannak szerte Európában, az állami kézben lévő lapkiadók viszont nem jellemzőek, a nyomtatott sajtó alapvetően privátcégek kezében van. Lehetnek mások a mércék, az alapelvek, az elvárások a közszolgálati és a profitorientált médiában?

Óriási tévedés lenne, ha nem azonos mércével mérnénk a közszolgálati és a kereskedelmi médiát. Természetesen vannak speciális rendelkezések, amelyek abból fakadnak, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatások arra az alkotmányos alapelvre épülnek, amely szerint a közérdek bizonyos előjogokkal rendelkezik más érdekekkel szemben. Az információhoz jutás szabadságát mindenkinek biztosítani kell, és a közszolgálati média az egyetlen felület, amelyen keresztül erre vállalkozhatunk, az európai jogszokások és a magyar alkotmányozás felhatalmazása alapján.

A kereskedelmi médiaszolgáltatásokkal kapcsolatban egyébként az új törvénykezés nem tett mást, mint egy helyre gyűjtötte a mindenféle platformra kiterjedő tartalomszolgáltatásra vonatkozó jogszabályok összességét, és az eddig meglévő rendelkezéseket kiterjesztette az új médiaplatformokra.

Magyarországon a sajtót az 1986-os Sajtótörvény, az elektronikus médiát a 1996-os Médiatörvény szabályozza. Lapkiadók tévét, rádiót aránylag ritkán vesznek, viszont online területen igen erős aktivitást fejtenek ki. Lehetséges, hogy a kiadók emiatt érzékenyebbek az internet bármiféle kontrolljára?

Igen, ez érezhető volt a prezentáció során is. De továbbra is azt gondoljuk, hogy nem tehetünk különbséget egy lap kinyomtatott, illetve internetes verziója között. Nonszensz, hogy ezekre különböző szabályok vonatkoznak. Azt is figyelembe vettük, hogy egy tizennégy meg egy huszonnégy éves törvényről van szó, amelyek mellett elment a piac és az idő. Olyan helyzet van, amikor végre a törvényi szabályozás utolérheti a piacot. A jog eddig nem tudott mit kezdeni bizonyos fogalmakkal, például a product placement a reklámszabályozásban már régen túlhaladta a médiatörvényben foglaltakat. Ezekkel kellett kezdeni valamit, hogy a gyakorlatban végbemenő konvergencia és koncentráció a törvények szintjén is jelenjen meg.

Lassan a végéhez közeledik a törvényalkotás, és jön az alkalmazás időszaka. Van-e olyan belső terv, ütemezés, amely alapján valamikor áttekintik, mennyire megalapozottak az aggályok, hogyan vizsgázik a rendszer a gyakorlatban?

Ez a feladat nagyrészt a Médiatanácsra fog hárulni, amely heti rendszerességgel ülésezik, és a döntéseiben, felügyeleti jogkörének a gyakorlása során elvi álláspontokat fog megfogalmazni a törvény alkalmazásával kapcsolatban.

Az NMHH új szervezeti struktúrájában a szabályozás és a felügyelet kapja a legnagyobb hangsúlyt. E két tevékenységnek is állandó összhangban kell lennie. Ami most kőbe vésett jogszabálynak tűnik, az mindenkor módosítható, ha az alkalmazhatóság nem felel meg az elvárásoknak. Vannak olyan - kifejezetten megengedő típusú - rendelkezések, mint például a szerkesztői szabadság a tulajdonosi és a szponzori nyomással szemben, amelyek új, Európában sem annyira ismert elemei lehetnek ennek a törvénynek. Egy flexibilis, emberközpontú hatóságnak az a feladata, hogy lekövesse a folyamatokat a sajtóban, a médiában.

Voltak az előadás után kérdések, reakciók? Sikerült eloszlatnia az ENPA-vezetők aggodalmait?

Nagyon kritikusak voltak az ENPA-képviselők., de mi ezt végtelen megértéssel fogadjuk, mert nekünk a piaccal partnerségi kapcsolatra kel törekednünk. Ennek rendkívül fontos aspektusa, hogy önszabályozó testületekre bízzuk a média tevékenységét. Amin természetesen őrködik egy állam által felhatalmazott szerv. Partnerül hívjuk a piacot, de ehhez szükségünk van arra, hogy a piac is bizalommal figyelje a mi tevékenységünket. Ezért kölcsönösen küzdünk.