Tavaly ősszel még úgy látszott, a digitális újságírást védő szabályozási javaslatával az Európai Bizottság megmentheti a sajtó jövőjét. Mostanra azonban megdőlni látszik a terv.

A szeptember közepén nyilvánosságra hozott bizottsági javaslat (COM(2016)594; a vezetői összefoglalót lásd csatolt dokumentumként) célja az lett volna, hogy az internetes óriások – mint a Google, a Facebook vagy a LinkedIn – fizessenek az európai kiadóknak az oldalaikon megjelenő hírtartalmakért. Nem kétséges, hogy ha a tervet keresztülviszik, a világ más tájain is hasonló követelések fogalmazódnának meg. Mostanra azonban bizonytalanná vált, hogy a terv többségi támogatást kap-e az Európai Parlamentben.

Egyes érdekeltek nem csupán azt vonják kétségbe, hogy a javaslat-e a legjobb megoldás a kiadók digitális technológiákkal szembeni aggályainak kezelésére, de azt is megkérdőjelezik, hogy a Bizottság javaslata valóban csupán ezekre a kételyekre korlátozódna

– mondta a POLITICO-nak Therese Comodini Cachia, a javaslatot gondozó máltai javaslattevő (a leadképen).

Egyes kis online kiadók attól félnek, hogy a bonyolult szabályozás következtében a nagy szereplők nem foglalkoznának velük, így megszűnne a forgalomterelés az oldalaikra, miközben a „linkadó” nem segítene megoldani a rossz üzleti modellek problémáját.

Holland, brit és észt diplomaták is hangoztatták fenntartásaikat, miközben Mathias Döpfner, az Axel Springer vezérigazgatója és a német lapkiadók egyesületének elnöke szerint a szellemi tulajdonjogok rendezése nélkül a kiadóknak nincs esélyük a digitális jövőben, és „aki ennek ellenkezőjét állítja, az hazudik vagy félrevezet”.

 

A Springer egyébként a spanyol Vocento kiadói csoport mellett a javaslat legelkötelezettebb támogatói közé tartozik. A kontinens nyomtatott sajtója 2010-2014 között 14 milliárd euró bevételtől esett el, és ebből csupán 4 milliárdot hozott vissza az online; az olló pedig a jövőben még tágabbra nyílhat. (Ennek oka részben az a téves meggyőződés volt, hogy az ingyen kínált online tartalmakkal bevonzott olvasók elegendő reklámbevételt eredményeznek majd. Mindeközben az olyan bevételi források, mint a programajánlók vagy az apróhirdetések, más online szolgáltatókhoz vándoroltak.) Kérdés, hogy a mostani javaslat mennyivel járulna hozzá a bevételekhez. A becslések 10 százalék körüli gyarapodásról szólnak, ami ugyan nem elhanyagolható, de nem is oldaná meg a problémákat.

 

Jogaik védelmében a kiadók régi szövetségeseikhez, a politikusokhoz is fordulhatnak. A demokrácia védelmét zászlajukra tűzve a Springer és a német kereszténydemokraták közötti hagyományosan jó kapcsolatokat, vagy a spanyol miniszterelnök és az El Pais-t kiadó PRISA közötti szálakat is fel tudják használni. Az egyes országokon belül a sajtótermékek közötti ideológiai törésvonalak, illetve a Brexit nyomán a kontinens egyik legbefolyásosabb sajtópiaca érintettségének megszűnése azonban nem lendíti előre az ügyet.

Comodini Cachia jövő hónapban terjeszti be jelentését a javasolt változtatásokkal együtt a Parlamentnek. Az Európai Néppárt a javaslat mögött áll, csakúgy, mint a szocialisták és a demokraták közel fele, országok szintjén azonban eddig csupán Franciaország, Olaszország és Spanyolország nyilvánította ki egyértelmű támogatását. Ez kevésnek bizonyulhat az internetes aktivisták és Szilícium-völgyi lobbisták ellentámadása közepette.

A Parlamentben a javaslat leghangosabb ellenzője a zöldpárti, a Kalózpárt színeiben a testületbe került Julia Reda, aki szerint a hírlapok problémái nem a szellemi tulajdonjogok körül keresendők. A Google pedig azzal érvel, hogy a javaslat mindenki számára hátrányos lenne, beleértve a fenntartható online üzleti modelleket tervező európai startupokat is. Nem beszélve a kiadókról, akikhez ők forgalmat terelnek, miközben a hírek mellett nem is jelentetnek meg reklámokat. Az EU adatai szerint ugyanakkor a felhasználók többsége csupán a címet és a Google találatai között megjelenő leadet olvassa el, át már nem kattint a teljes cikkekre. Amikor Spanyolországban hasonló szigorítást vezettek be, a Google lekapcsolta a News szolgáltatást, és ezt elsősorban a kisebb kiadók sínylették meg. A valamivel enyhébb német szabályozás esetében is károkat szenvedtek azok a kiadók, akik nem járultak hozzá, hogy ingyen megosszák tartalmaikat a keresőóriással. Ugyanakkor egy szigorú, európai szintű szabályozás akár elég hatékony eszköz is lehet az online behemótok ellen.

Forrás: POLITICO

Kapcsolódó dokumentumok

Születéssel hozott traumák

14 órája

Idén ősszel is különleges témával jelentkezik a Cseke Eszter és S. Takács András dokumentumfilm-sorozata.