Médiapiac
Forradalmon túl, válaszokon innen
Mit hoz az automatizált médiavásárlás? Mennyire fontos trend a big data? Lesz-e mostanában elfogadott meghatározás a natív hirdetésre vagy az online GRP-ra? Sok válasz és még több kérdés Randall Rothenbergtől, az IAB elnökétől. A szakember az IAB Hungary vendégeként, az Internet Hungary alkalmából járt Magyarországon.
Az interjú elsőként a Médiapiac 2013. november-decemberi lapszámában jelent meg.
Randall Rothenberg, az IAB elnöke |
A kis magyar piacról szemlélve az Egyesült Államok pontosan annak a helynek látszik, ahol a dolgok történnek. Tényleg ennyire izgalmas az amerikai piac?
Most éppen nem túl rózsás a helyzet a washingtoni fejlemények miatt. (Az interjú október elején készült, amikor még javában folyt a vita az adósságplafon megemelése körül, államcsőddel fenyegetve – a szerk.) Ha ezt félretesszük, valóban izgalmas fordulópontot élt meg a médiapiac az elmúlt két évben, akár a digitális eszközök elfogadottságát, akár a hangulatot nézzük. Korábban még élt a tagadás és a félelem a legnagyobb médiapiaci szereplőkben, ez azonban, úgy tűnik, múlóban van, és megértették: nem elég elfogadni a digitális trendet, hanem magukévá kell tenniük, élniük kell a benne rejlő lehetőségekkel.
Ez a médiás szempont. De mi van a márkatulajdonosokkal?
Nemrégiben vettem részt az amerikai hirdetőket tömörítő ANA éves konferenciáján, ahogyan ezt mindig megteszem tizenkét éve. Ezen időszak alatt ez volt az eddigi legpozitívabb, leginkább lelkesedéssel teli eseményük. A marketingigazgatók továbbra sem mondják azt, hogy mindent tudnak és mindent értenek, de legalább nyitottak, lelkesek, és arra figyelnek, hogy milyen érték teremthető a digitális beruházások révén.
Van itt azonban valami más is. Az elmúlt tizenkét-tizenöt évben a marketingigazgatók leginkább védekeztek. Csak egy adat a probléma érzékeltetésére: a marketingigazgatói pozíciót átlagosan két évig töltötték be ugyanazon személy egy-egy helyen, ami egészen szörnyen hangzik. Most viszont egészében véve pozitív képet mutatnak. Az elméletem az, hogy a cégeken belül először a marketingosztálynak kellett azzal szembesülnie, hogy mekkora változást jelent az internet. Ez az első időkben félelmet, bizonytalanságot szült, az is igaz ugyanakkor, hogy ők az elsők, akik kezdenek rájönni, mit is lehet kezdeni a jelenséggel. Ez sok esetben azt eredményezi, hogy egyenesen a marketing vezeti át a céget az új internetes korszakba.
Mit tesz az IAB azért, hogy a félelmek elszálljanak a piacról?
Az IAB 1996 óta működik az amerikai piacon, és a kezdetekkor a piaci, technológiai sztenderdek kialakításáról volt elsősorban ismert. Legalább ennyire fontos azonban, hogy teret adjunk a piaci együtt gondolkodásnak, tanuljunk egymástól, és edukáljuk a szakembereket. Például mi dolgoztuk ki az első sztenderdizált tesztet digitális értékesítési szakemberek számára, amely vizsgalehetőséget és bizonyítványt is kínál. Ez egyébként egy globális vizsga, és az év végére, tizennyolc hónapi működés után mintegy 1500 képesített értékesítő lesz az amerikai piacon és további néhány száz szerte a világban. Hasonló tesztet alakítottunk ki nemrégiben a hirdetési rendszereket működtető szakemberek számára, és most dolgozunk a médiavásárlással – ügynökségi vagy ügyféloldalon – foglalkozók vizsgáján. Az a lényeg, hogy létrejöjjön egyfajta alapvető tudásszint a piac minden szegletében.
Melyek azok a fő kihívások, amelyeket a digitális iparágnak meg kell válaszolnia az elkövetkező néhány évben?
Az egyik legnagyobb kihívást a médiavásárlás automatizálódása jelenti. Régen a reklámértékesítő a médiaügynökség munkatársával beszélgetett, most egyre inkább gépek beszélgetnek gépekkel, ami automatizmusokat visz az árképzésbe és a hirdetések elhelyezésébe egyaránt. Rengeteg kérdést kell megválaszolni: a reklámra költött pénz mekkora része talál gazdára ilyen rendszereken keresztül, milyen gyorsan terjed az automatizált médiatervezés, milyen formában és mértékben lesz szükség az emberi erőforrásra?
Szintén nagy kérdés, hogyan fejlődik az online videó szegmens, amely az amerikai piacon az idei első fél évben rendkívül dinamikus, 40 százalékos bővülést mutatott 2012 azonos időszakához képest. Ez nem csupán hirdetéspiaci kérdés, egyre növekszik a prémium videotartalmak mennyisége is.
Ha a videóval kapcsolatban sok a kérdés, akkor fokozottan igaz ez a mobilpiacra. 2013 első fél évében éves összehasonlításban 140 százalékkal gyarapodott a mobilreklámpiac. A négymilliárd dollár körüli költés azt jelenti, hogy a bázis még mindig alacsony, de messze ez a leggyorsabban bővülő szegmens, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a növekedés lassulna. Nemcsak a költés nagysága és a bővülés üteme kérdés, hanem az is, hogy inkább márkázási célokra vagy inkább értékesítésösztönzésre fogják-e használni a mobilt a hirdetők.
Ezeken felül említhető még egy olyan kihívás, amely a prémium felületek tulajdonosait érinti. Ők ugyanis az elmúlt években elképesztő árnyomással szembesültek, ami veszélybe sodorta a displaybevételeket. Fontos kérdés, hogy milyen új termékekkel, szolgáltatásokkal tudnak előrukkolni, hogy ne csupán pótolni próbálják a kisesett reklámbevételeket, hanem a korábbiaknál jobb üzleti lehetőségekre tehessenek szert.
Milyen főbb projektekre fókuszál az IAB a következő évben?
A legnagyobb projektünk arra irányul, hogy ne a kiszolgált, hanem a felhasználók által valóban látott reklámmegjelenések váljanak a digitális hirdetési piac „elszámolási valutájává”.
Ezt évek óta a legfogósabb feladatnak tartják.
Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ez a legnagyobb médiakutatást érintő projekt, amelyen az iparágunk valaha dolgozott. A kezdeményezés a Making Measurement Make Sense nevet viseli, és a digitális mérés körüli ködöt szeretné eloszlatni. A kereskedés alapját jelenleg a hirdetési szerverek által kiszolgált reklámok jelentik, ám ezeknek egy része sosem találkozik azzal a felhasználóval, akinek szánták. A médiavállalatok régóta tisztában vannak e problémával, amely az inventoryt, az árképzést és a hatékonyságot egyaránt negatívan érinti. Úgy hisszük, az év végére célt érhetünk, és megtörténhet az amerikai piacon az átállás. A következő lépés a digitális GRP piacra vezetése, ami lehetővé teszi a reach & frequency logika megjelenését és a televíziós GRP-val való összevetést. Ez azt jelenti, hogy egy-két év múlva a márkatulajdonosok és ügynökségeik képesek lesznek valóban platformokon átívelően tervezni.
Jövőre is nagy figyelmet fordítunk majd a felhasználói adatvédelmet érintő önszabályozásra. Az amerikai piacon már kialakítottuk azokat a sztenderdeket, amelyek eligazítják a jóhiszemű médiatulajdonosokat, az IAB Europe pedig most dolgozik a témán.
Foglalkoznunk kell a videoreklámok mögötti infrastruktúrát érintő kérdésekkel is. Az egyik kapcsolódó specifikációink a VAST (Video Ad Serving Template), a másik pedig a VPAID (Video Player Ad-serving Interface Definition). Ezen szabványok nélkül nem működik a videoreklám a különböző képernyőkön.
Tovább dolgozunk az MRAID (Mobile Rich Media Ad Interface Definitions) projekten, amely azt célozza, hogy a megfelelő sztenderdek kialakítása révén a mobil rich media hirdetések bármely böngészőben és bármely készüléken megfelelően jelenjenek meg.
Szintén célunk az automatizált médiavásárlás természetének, működésének jobb megértése. Végül, az elkövetkező hónapokban lát napvilágot a natív hirdetésekről szóló ajánlásunk, többek között az egységes meghatározásokkal, amelyek reményeink szerint rendet vágnak a szegmensben.
Annyit emlegettük az automatizált médiavásárlást, hogy muszáj rákérdeznem. Néhány hónapja került a kezembe egy ANA-ajánlás, amely lépésenként magyarázta el a hirdetőknek, mit kell mindenképpen ellenőrizniük, ha valós idejű, automatizált vásárlásra adják a fejüket. Például milyen kérdéseket kell feltenniük az ügynökségüknek. Némileg bizalmatlanságot sugallt a szöveg. Ön elmondása szerint egyébként bizakodó marketingesekkel beszélgetett nemrégiben. Elmondaná, miért e bizalmatlanság?
Nem bizalmatlanságról van szó, inkább ismerethiányról. A kattintásalapú vásárlás, majd most az automatizált vásárlás leginkább a direct response kampányokat folytató marketingeseknek mond valamit, míg a márkakommunikációval foglalkozók egészen idáig úgy érezték, nincs dolguk ezzel a trenddel. Az viszont már vonzó perspektíva, hogy az automatizálás révén jelentősen csökkenthetőek a költségek. Egyszerűen még rengeteg tanulásra van ahhoz szükség, hogy a marketingesek lássák, mire jók vagy épp mire nem jók számukra az új eszközök. Hogy a már említett ANA-konferenciára visszautaljak: minden marketinges beszélt a digitális kommunikáció erejéről, a közösségi médiáról, sokan ejtettek szót a natív hirdetésekről, de senki egy árva kukkot nem mondott az automatizált médiavásárlásról.
És emlegettek forradalmat? A médiások folyton ezt teszik, pedig a marketing a céljait tekintve talán nem változott olyan óriásit.
Már nem foglalkoznak ezzel. Elfogadták: a forradalom lezajlott. Most jött el az idő, hogy megtanulják az új nyelvet, az új kultúrát. Ez egy sokkal elfogadóbb és nyitottabb forradalom, mint azt megszokhattuk, mondhatni, ez egy demokratikus forradalom. A média világa régen lényegesen zártabb volt, elég csak a tévétársaságokra vagy a lapkiadókra gondolnunk. Az Egyesült Államokban mindössze két országos napilap van, miközben most már ezernyi módon el lehet érni a fogyasztókat.
Arról már sokat beszéltünk, hogy melyek a legfontosabb trendek, amelyek valóban hatással vannak a piac fejlődésére. Már csak az a kérdés, hogy melyek a leginkább túlértékelt szakmai divatok?
Szkeptikus vagyok azt illetően, hogy a natív hirdetések valójában mennyire jelentenek megoldást a médiatulajdonosoknak és a hirdetőknek. A natív hirdetést mindenképpen az adott felülethez kell igazítani, a testreszabás pedig költséges és időigényes mindkét fél számára, miközben kérdés, hogy hány ember érhető el általa. Jelen formájában tehát nem tudunk eleget arról, milyen formában lehet működőképes és gazdaságos a natív hirdetés, így arra biztatnám a szakmát, hogy fordítsunk erre nagyobb figyelmet.
Ami az automatizált médiavásárlást illeti, emlékszem, hogy még 2000-ben írtam erről egy cikket az AdAge-be, és gyakorlatilag semmilyen visszajelzés nem érkezett. Érdekes, hogy tizenhárom év után még mindig itt tartunk, miközben már akkor is egyértelmű volt, hogy a vásárlásnak automatizálódnia kell, hasonlóan számos más iparághoz, egyszerűen mert az emberi közreműködés drága. Jelenleg az automatizált vásárlással elérhető piac rettentően fragmentált, ami azt jelenti, hogy bár maga a jelenség egyáltalán nem túlértékelt, az út borzasztóan rögös lesz, míg ki nem alakul egy jól értelmezhető, jól használható piac. A piac tehát inkább ennek az átalakulásnak a sebességét értékeli túl.
Van viszont egy rendkívül túlpörgetett jelenség, ez pedig a big data. Először is azért, mert ez a fogalom az égvilágon semmit nem jelent. Másfelől pedig ha marketingszempontból vizsgálom, és azzal azonosítom, hogy hatalmas mennyiségű fogyasztási információt aggregálnak, akkor egy évtizedek óta létező trendről beszélünk. A legtöbb esetben a márkatulajdonosok már most is tudják, amit tudniuk kell, és kérdéses, hogy az újabb adatok bevonásából eredő költségeket ellensúlyozzák-e az ezek révén nyerhető üzleti előnyök. Egy egyszerű példa: az amerikai piacon több évtizedes múltra tekint vissza az a cég, amely információval rendelkezik az összes jármű-regisztrációról. Ez azt jelenti, hogy tisztában vannak minden egyes amerikai autó életciklusával, azaz meg tudják jósolni, hogy a fogyasztók mikor döntenek új gépkocsi vásárlása mellett. Mégis mennyi adatot akarunk még?
Ez az egész big data mizéria tehát reklámpiaci szempontból pusztán újabb gumicsont? Olyasmi, mint amikor az ember százoldalas prezentációval védi a hátsóját?
Nem mondanám. Az adat fontos, hiszen ez az internet lényege. Vállalkozások ezrei építenek arra, hogy „adat be, adat ki”. Éppen csak azt nem tudjuk, hogy valójában mennyi új van még a nap alatt.
Randall Rothenberg 2011 márciusa óta az Interactive Advertising Bureau (IAB) elnöke. Korábban négy évig már betöltötte ezt a pozíciót, a köztes időben néhány hónapos kitérőt tett a Time Inc. digitális területért felelős igazgatójaként és alelnökeként. Ezt megelőzően, 1997 és 2007 között az AdAge szerzője volt, még korábban pedig dolgozott a Wired és az Esquire magazinoknak is. 1986-tól 1991-ig a The New York Times vasárnapi magazinjának állandó szerzője és reklámpiaci szakírója volt.
Az IAB-t 1996-ban alapították az Egyesült Államokban. Ma már több mint 500 taggal rendelkezik az amerikai piacon, akik a digitális reklámpiac 86 százalékát képviselik. Az iparági sztenderdek, ajánlások megalkotásával, edukációval és érdekvédelemmel foglalkozó szervezet központja New York Cityben található, emellett Washington, D.C.-ben, a törvényhozás központjában is van irodájuk.
Az amerikai IAB mellett ma már számos piacon működnek nemzeti, illetve regionális IAB-k. A magyar szervezet 2008 novemberében jött létre az IAB képviselőjeként, az 1998-ban alakult IAB Europe tagjaként. A hazai egyesületet 46 cég alapította meg, 2013 óta a Médiapiacot kiadó Grabowski Digital is a tagja.
Médiapiac
Erőset mondott az alkotmánybíró a médiahelyzetről
A közügyek alakításáról ugyanis a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.
Minden államnak védenie kell saját sajtóviszonyait a külföldi befolyástól – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Juhász Imre. Az alkotmánybíró úgy fogalmazott:
„A sajtó nem önmagáért van, a média felületet kell hogy biztosítson a közügyek megvitatásához. Az államnak pedig garantálnia kell, hogy bárki szabadon kifejthesse véleményét, illetve hogy a sajtótermékek szabadon működhessenek, továbbá azt, hogy az állampolgárok megfelelő információkhoz juthassanak.”
Az alkotmánybíró szerint mindez felfogható szuverenitási kérdésként is, hiszen a közügyek alakításáról a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.
– Ennek megfelelően minden valamire való államnak alkotmányos szinten kellene védenie a saját sajtóviszonyait, miként azt a magyar alaptörvény teszi
– összegzett Juhász Imre.
A nemzeti ünnep apropóján készült, a sajtószabadság napjainkbeli kérdéseit érintő interjúban az alkotmánybíró beszélt egyebek mellett a minőségi újságírást leginkább veszélyeztető jelenségekről, a közbeszéd milyenségéről és arról, hogy már 1848-ban kiderült: médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Magyarországon egyedülálló választási műsorral készül a TV2
A TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a csatorna terveiről beszélt a Mandinernek adott interjúban.
– A magyar semmiben nem különbözik a külföldi médiahelyzettől. A kritikus hangok a politikai lobbistáktól érkeznek, akiktől aztán végképp távol áll a pártatlanság. Mindig azt szoktam mondani, hogy a TV2 és az RTL Klub híradójának is van egy sajátos hangvétele, de nekünk egyetlen értékmérőnk van, és egyetlen közegnek szeretnénk megfelelni: a nézőnek. Ez a stratégia minket igazol: tavaly az összes korcsoportban a Tényeket, a Tények pluszt, valamint a reggeli műsorunkat, a Mokkát választották a legtöbben az országban. Mi nem foglalkozunk a kívülről ordítozókkal, a munkánkat szeretnénk végezni a legmagasabb minőségben, a szakmaiságot leginkább szem előtt tartva – hangsúlyozta a TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a Mandinernek adott interjúban.
Szalai Vivien kitért arra is, az egész éves átlagot nézve mindhárom kiemelt korcsoportban a teljes napon és főműsoridőben egyaránt a Tv2-t nézték a legtöbben. A csatorna sikerének titkáról a hírigazgató azt mondta:
– Egyszerű hasonlattal élve: egy nagy múltú cukrászdába azért járnak a vendégek, mert évtizedek óta ugyanazt a minőséget kapják – lehet azon vitatkozni, hogy lehet-e másképp készíteni a krémest, a lényeg, hogy azt választják az emberek, mert ismerik és szeretik. A hírműsoraink esetében is pontosan ez az elv működik. Ráadásul az utóbbi években ingyenreklámot is kaptunk. Az, hogy az ellenzék lejárató kampányt folytatott a hírműsorainkkal szemben, visszafelé sült el, mivel ezzel karaktert adott nekünk. Mindemellett egy szakmailag és emberileg kiváló csapat jött össze az elmúlt években, fantasztikus műsorvezetői, szerkesztői és riporteri gárdával dolgozunk, a munkatársak végtelenül tehetségesek és szorgalmasak, nyitottak az innovációra, szeretnek tanulni, és rendkívül lojálisak a munkahelyükhöz és a kollegáikhoz, ami nagy érték – mondta a lapnak.
Arra a gondolatra,hogy idővel minden médium az online felületre helyeződik majd, ez pedig a televíziózás és a nyomtatott sajtó végét jelenti majd, Szalai Vivien elmondta:
– Emlékszem, évekkel ezelőtt volt egy heves vitám a témában. Ezzel határozottan nem értettem egyet akkor és most sem. A magyar ember sok tekintetben jobban rabja a szokásoknak, és kevésbé fogékony az innovációra – mi is ezt tapasztaljuk annál a korosztálynál, amely a Tényeket nézi, és általánosságban szerkesztett tartalmat fogyaszt bármilyen formában. Egyébként egy meglepő jelenség is felütötte a fejét. Mégpedig, hogy A TV2 mindig erősebb volt a 18–59-es, tehát a valamelyest idősebb korosztályon belül, mint az RTL. Egyébként téves az a vélekedés, hogy az RTL Híradóját elsősorban a fővárosiak, a Tényeket pedig a vidéki közönség nézi – mindkettőt alapvetően a vidéki közönség választja, a különbség, hogy minket inkább a kisebb városokban élő és a valamelyest idősebb nézők.
De ez is megváltozott: elkezdtünk erősödni a 18–49-es korosztályban, sőt erősebbek lettünk, mint a 18–59-es korcsoportban, ami minden nemzetközi trenddel szembemegy, hiszen a szerkesztett tévés tartalmat a fiatal korosztály elvileg már kevésbé fogyasztja
– mondta a hírigazgató.
Ettől függetlenül online is erősen jelen van a csatorna: a Tények.hu is jó eredményeket ér el az utóbbi időben.
Ennek az évnek fontos feladata, hogy továbbfejlesszük az online felületünket, hiszen a szerkesztett tartalmat fogyasztó közönség mellett ki kell szolgálnunk a fiatalabb generációt is
– hangsúlyozta.
A választási időszak kapcsán arról beszélt, ez az időszak nyilvánvalóan rengeteg pluszmunkával, felkészüléssel, odafigyeléssel jár, hiszen egyre több a néző ilyenkor, felértékelődik a hírek szerepe.
Nagyszabású, Magyarországon egyedülálló választási műsorral készülünk, rengeteg exkluzív riporttal, szakértőkkel és számos technikai újítással
– árulta el.
A teljes interjú ITT olvasható.
Médiapiac
Kiemelkedő munkatársait díjazta a közmédia
Nyolc kategóriában adtak át elismeréseket csütörtökön Budapesten, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) székházában.
A közszolgálati tartalomgyártás területén kimagasló szakmai tevékenységet végzők elismerésére alapított díjak átadásán Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett: egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában ünnepelték a Petőfi-bicentenáriumot, és gőzerővel készültek az atlétikai világbajnokságra, valamint Ferenc pápa látogatására.
Figyeltek arra is, amikor Nagy-Britanniában új király lépett trónra, vagy Marco Rossi magyar állampolgárságot kapott. Tudósítóik ott voltak a mentőcsapatokkal a törökországi és szíriai földrengéseknél, továbbá háborús övezetekben is. De jelen voltak Stockholmban is, ahol két magyar tudós vehetett át Nobel-díjat – mindketten a közmédia „Év Embere” díjazottjai – tette hozzá.
A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója felidézte: négy évvel ezelőtt éppen bezárkózni készült a világ, és egy új vírus nevét tanulta meg, amely azóta már mintegy hétmillió áldozatot szedett. A közmédia akkor is tette a dolgát, bár nekik is voltak veszteségeik, akiknek emlékét megőrzik, hasonlóképp a közelmúltban elhunyt alkotókhoz, művészekhez.
Altorjai Anita néhány örömteli pillanatot is felelevenített, köztük Hobo életműdíj-átadóját, Kordáék viccelődéseit, vagy az MR-szimfonikusok koncertjeit, amelyek mind a közmédia emlékezetes pillanatai voltak.
A díjazottakat méltatva a vezérigazgató úgy fogalmazott: szakértelmükkel, hivatástudatukkal, elkötelezettségükkel példát mutatnak nemcsak a kollégáknak, hanem a jövő újságíróinak is. „Ők óramutatók a nemzetünk életében”
– jelentette ki.
Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte: valamennyi díjazott vitathatatlan eredményeket ért el és kimagasló teljesítményt nyújtott. Hangsúlyozta továbbá, hogy bár a 2023-as év nem volt könnyű, a közmédia mind tartalomban, mind vállalati, intézményi szinten jelentős eredményeket ért el, miközben folyamatosan törekedett a megújulásra is.
„Nem könnyítette a helyzetünket sem a világpolitikai helyzet, sem a szomszédunkban dúló háború” – fogalmazott a vezérigazgató, hozzátéve:
a feszített tempó ellenére „mindenki nagyon jó, nagyon sok és minőségi munkát végzett”.
Papp Dániel felidézte, hogy 2018-as hivatalba lépésekor elsődleges célja a vállalat modernizálása volt. Mint mondta, vezetőként a piaci cégekhez hasonló „modern, profi szemléletet” szeretett volna meghonosítani a közmédiában.
Ez azt is jelentette – folytatta –, hogy szerette volna elérni, „hogy figyeljünk egymásra, figyeljünk a munkavállalókra”.
„Nagyon fontos szempontnak tartom, hogy olyan munkahelyet teremtsünk, ahol bár hatalmasak az elvárások, de a cég is tud adni valamit a dolgozóinak”
– hangsúlyozta.
A vezérigazgató a jövőről úgy szólt: ez az év még nehezebb lesz. „Előttünk van két választás, egy uniós elnökség, sportszempontból pedig egy Európa-bajnokság és egy olimpia” – sorolta, kiemelve az együttműködés és a csapatmunka jelentőségét.
Papp Dániel végezetül gratulált a díjazottaknak, majd az MTVA valamennyi munkavállalójának megköszönte az egész éves teljesítményét. „Örülök, hogy csapatként működünk együtt” – jelentette ki.
A beszédek után a Titán, A Dal 2023 győztese lépett fel, majd Papp Dániel és Altorjai Anita nyolc kategóriában adott át díjakat.
Az Év Operatőre Nagy András lett.
Az Év Vágója díjat Kántor Zoltán kapta.
Az Év Rendezője elismerésben Bozsánovics Anita részesült.
Az Év Gyártási Szakembere díjat Vancsok Györgynek ítélték oda.
Az Év Riportere díjat Kucsov Renáta kapta.
Az Év Felfedezettjének Jámbor Flórát választották.
Az Év Szerkesztője Pap Tibor lett.
Az Év Műsorvezetője elismerést Morvai Noémi vehette át.