2010. március 02.

Ha nem tudom, nem fáj

Sajátos módon nyitott újabb frontot a tálibok ellen az afganisztáni titkosszolgálat: megpróbálja rávenni a tévécsatornákat, hogy ne éppen a csaták kellős közepén forgassanak.

Észak-amerikai sajtójelentések szerint nem a médiamunkások életét féltik, hanem attól tartanak, hogy az ilyen képek közlése erősítheti a tálibok támogatottságát. A döntést alig napokkal azt követően jelentették be, hogy Kabul központjában (az ország külföldiek számára talán legbiztonságosabb részén) a központi kormány ellenségei megrohantak egy szállodát. Az akcióban, valamint öngyilkos merényletekben és autóba rejtett pokolgépektől összesen 16-an haltak meg.
A kabuli hatóságoknál akkor telt be a pohár, amikor az egyik tévétársaság olyan képeket adott egy nemrégiben lezajlott tűzpárbajról, amelyek, szerintük, taktikai információkat szolgáltattak a fegyveres lázadóknak. Jól látszott rajtuk például, hogy hol és milyen erővel lendülnek ellentámadásba a kormányerők. Ráadásul – szól az afganisztáni nemzetbiztonsági törvényre hivatkozó titkosszolgai érvelés – azzal, ahogy ezt a globális és a helyi tévécsatornák bemutatták – azt a látszatot keltették, mintha a tálibok valós fenyegetést jelentenének az ország biztonságára.
Az egyik illetékes azt ugyan nem közölte, hogy miként látnák szívesen a tilalom megvalósulását, de azt leszögezte: fellépnek azon újságírók ellen, akik nem tartják magukat az új szabályhoz - részleteket azonban erről sem közölt. A világ nagy hírszolgáltatói közül több szakemberei is megkérdőjelezték, összefér-e a demokratikus működéssel egy ilyen korlátozás; John Daniszewski, az amerikai AP hírügynökség külpolitikai vezető szerkesztője ugyanakkor arra emlékeztetett: a sokéves tapasztalatok azt mutatják, remekül képesek feldolgozni egy-egy sztorit anélkül, hogy zavarnák a fegyverek testületek, így a katonaság vagy a rendőrség ténykedését a terepen.
A Független Afgán Újságíró-szövetség elnöke szerint árulkodó jel, hogy a hatóságok informálisan, négyszemközti beszélgetésen hozták a nagy médiacégek helyi képviselőinek tudomására a rendelkezést. Rahimullah Szamandar szerint ez azt mutatja, hogy a kormányzat is tisztában van vele: nincsen jogi mozgástere a tudósítók korlátozására. Ezért aztán nem is veszik figyelembe a cenzúra ezen formáját, amelyről írásos tájékoztatást mindeddig nem kaptak.