Olyan műsorok fémjelzik a pályafutását, mint a Napló, a Keresem a családom, a Jön a baba vagy a Volt egyszer egy Vadkelet. Szerkesztő-riporterként a kezdetektől az emberi történetek és sorsok érdekelték, amelyeket esze ágában sincs stúdióból bemutatni. Hadas Kriszta a dolgok sűrűjében érzi otthon magát.

Ha találkozol egy külföldivel, akinek be kell mutatkoznod, mit mondasz?

Hadas Kriszta vagyok. Televíziós szerkesztő-riporter. Kétgyerekes anya, feleség. Ennél több nem is szeretnék lenni sem a munkában, sem a magánéletben.

Olyan szakmai mintaképeid voltak, mint Szegvári Katalin vagy Rangos Katalin. Mikor dőlt el, hogy hozzájuk hasonló karakter leszel?

A szüleim egy szem gyereke vagyok. A családunkban mindig is megszokott volt, hogy a nők – köztük az édesanyám és a nagyanyám – azon túl, hogy vezették a háztartást, és gyereket neveltek, sikeres üzletemberek voltak. Már egész kicsi koromban azt láttam, hogy az a normális, ha a nők ugyanúgy dolgoznak, mint a férfiak. Miért gondolják az emberek keménynek azt a nőt, akinek konkrét gondolatai és elképzelései vannak a hivatásáról? Ugyanúgy tudok bőgni egy kutyás filmen, mint aki elsőre érzékenyebbnek tűnik. Ha látnád, hogyan viselkedem a családommal… (Nevet.) A szakma más. Határozott elveim vannak. Pontosan tudom, mit és hogyan akarok bemutatni. Kimondom azt, amit gondolok. Szegvári Kati ugyanilyen. Ő édesanyám jó barátnője vagy ezer éve. Rangos Kati, a mesterem szintén. Ettől még tudunk együtt pityogni, ahogyan nagyokat nevetni is.

Mit szólt a pályaválasztásodhoz a nagyapád, aki a leginkább bízott benned?

A család férfi tagjai lágyabbak voltak velem. Nagyapám minden szombaton a 168 Órát hallgatta. Megfogadtam, hogy egyszer az én hangom is szól majd hozzá a készüléken keresztül. Sajnos nem élte meg. Úgy tudom, Friderikusz után én voltam a legfiatalabb, akit a nagy rádiós generáció tagjai, mint Rangos Kati, Rádai Eszter, Bölcs István, Mester Ákos, Szénási Sándor és Nej György, befogadtak maguk közé.

Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)
Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)

Tízéves sem voltam, amikor már tudtam, hogy riporter szeretnék lenni. Érdekeltek az emberek, szerettem volna a saját szemüvegemen keresztül bemutatni a világot, kalandokba keveredni. Gyerekként olyan álmaim voltak, mint megfékezni egy elszabadult metrószerelvényt vagy lövészárkokba ugrálni egy háborús övezet kellős közepén.

A teljesítménykényszered soha nem hátráltatott?

Tizenhét évesen már dolgoztam, majd az egyetemi évek alatt is. A lustaság a családban az első számú bűnök közé tartozik. Arra neveltek, hogy ne lébecoljam el az életem. Jó munkát végeztek, mert már attól lelkiismeret-furdalásom van, ha egy napig nem csinálok semmit. Éjszakánként is szinte csak a feladatokon jár az agyam. Persze ez teher is lehet.

Ez rímmel arra, amit Sváby András mondott nekem rólad: „A Hadas a »legmunkakutyább« újságíró, aki elviselhetetlen, amikor nincs dolga.”

(Nevet.) Na látod! A férjem meg azt szokta mondani, hogy velem csak két esetben van baj: ha van munkám, és ha nincs. Meg azt, hogy velem nem lehet csak úgy lenni, mert vagy pörgök, vagy kétségbeesem. Nagyon végletes vagyok.

Sváby örök barátom. A Magyar Rádió gyakornokaként kísértem őt a riportjaira. Már akkor rémes alak volt. Ma is percenként képesek vagyunk elküldeni egymást a francba.

Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)
Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)

Miután közszolgálatiról kereskedelmi médiára váltottál, Sváby és Kereszty Gábor hívtak a TV2-höz, ahol aztán úgy lettél országosan ismert, hogy alig voltál látható a képernyőn.

1997-ben hatalmas mozgolódás volt a médiapiacon. A kereskedelmi televíziózás új dolognak számított. Jókor voltunk jó helyen. Hülyék lettünk volna, ha nem váltunk. Nagyon izgalmas volt részt venni valami újban. Így lettünk mi az első generációs kereskedelmi tévések. Engem Krecz Tibor, az RTL Klub akkori hírigazgatója hívott a Híradóhoz és az Aktákhoz, de dolgoztam a Frei Dossziéban is.

András és Kereszty jól ismert a Magyar Rádió Krónikájából. Pontosan tudták, mi érdekel: a televíziós doku. Az igazi vészhelyzettel és a Gyerekkórházzal lényegében én csináltam meg Magyarországon az első ilyen típusú műsorokat. Bele is döglöttem. A stábbal fél évig együtt éltünk az orvosokkal és a nővérekkel. Kemény időszak volt.

Mindig is a dolgok sűrűjében akartam dolgozni. A műsorvezetést soha nem ambicionáltam. Abban, hogy mégis ismertté váltam, egyrészt a szerencsémnek, másrészt a munkamorálomnak volt óriási szerepe. A Naplóban sikerült megcsinálnom magam. Ugyanez a műsor második generációjának már nem feltétlenül sikerült, pedig olyan kiváló szakemberek dolgoztak a stábban, mint Korn Anita vagy Való Gábor. A mi időnkben közel kétmillióan néztek egy-egy adást. Volt egy karakteres, karcos stílusom, ráadásul én voltam az az ember, aki egy 30 másodperces jelenetért is képes volt leutazni akár az ukrán határhoz is. Soha nem a könnyebbik végét fogtam meg a dolgoknak. Emlékszem, amikor egyszer Izraelben robbantottak, kisgyerekes anyaként már másnap a repülőgépen ültem, hogy a helyszínről tudósíthassak.

A TV2-t a Napló megszűnése előtt két évvel hagytad el, mert nem jöttél ki az akkori vezetéssel, illetve nem voltál hajlandó semmilyen politikai érát kiszolgálni. Olyan ember hírében állsz, akinek a hitelesség nagyon fontos, csak lélekből vagy képes dolgozni. A közeljövőben újra ezen a csatornán fogsz feltűnni. Miért?

Tanulságos volt, amikor Lovasi Andrást felelősségre vonták, mert fellépett Tusványoson. Valami olyasmit válaszolt, hogy dudorászunk, ahol lehet. Én is megtehetném, hogy megsértődöm a világra, ülhetnék egy kisszobában, és sajnálhatnám magam. Mondhatnám azt, hogy csak bizonyos helyeken vagyok hajlandó dolgozni. De mi történne akkor, ha nem kellenék? Valaki megfogná a kezem?

Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)
Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)

Ugyan már, egyik oldalon sincs szolidaritás! Ebben a helyzetben mindenki túl akar élni. Az ember egy perc alatt magára marad. Nézd meg, mi történt Sándor Máriával! Fáradt vagyok ahhoz, hogy helyeskedjem. Csak dolgozni szeretnék. Miért ne tehetném ezt ott, ahova hívnak, ahol szükség van arra, amit tudok? Szabadúszó vagyok. Egyik oldalhoz sem tartozom, nem bratyizom senkivel, viszont állami támogatást sem kapok. Semmi olyan műsorban nem veszek részt, aminek köze van a politikához.

Szegvári Katalinnak mondtad egyszer egy interjúban, hogy az ő generációja felelős azért, hogy a rendszerváltás utáni politika keményen betört a médiába. Az akkori fiatalok, köztük te is, pedig végignéztétek, ahogy elszalasztották a független közszolgálati média megteremtésének lehetőségét.

Igen, és azóta a generációm náluk sokkal súlyosabb dolgokat követett el. A közszolgálati média közszolgálatisága ma már végképp elveszni látszik. Jócskán bekoszolódtunk. Sőt, sokkal szervilisebbek, sokkal megalkuvóbbak lettünk. Sokan beálltak kiszolgáló személyzetnek. Ma már nincs mit Kati szemére vetnem. Én akkor, húszévesen csak kapkodtam a fejem. Volt két asztaltársaság, nevezzük az egyiket liberálisnak, a másikat konzervatívnak, amelyeknek a tagjai a saját lövészárkaikból lőtték egymást. Engem a liberálisok fogadtak be, talán nem véletlenül.

Ha lett volna Magyarországon olyan közszolgálati médium, ahol nem szekértáborok alapján készülnek a műsorok, nekem ott lett volna a helyem. A kezdetektől közszolgálati műsorokat készítettem. Ennek ellenére „kertévés” lettem, amit olykor szitokszóként használnak a szakmában, amin jól meg tudok sértődni.

Mi a magyar dokureality műsorok sikerének a titka?

Őszinteségért őszinteséget kapsz cserébe. Ezek a produkciók igaziak. Engem például kevésbé érdekel, ha a kép remeg, az sokkal inkább, hogy amit látunk, valóságos legyen. Persze jó operatőrök, vágók és hangmérnökök nélkül nem mennénk sokra. Nem is szeretném a műsorokat sajátként beállítani. A Keresem a családomat Liluval, Máté Krisztával és Korn Anitával forgattam, a Jön a babát Kéky Kirával csinálom.

Az Újratervezés című TV2-s produkciót pedig Ördög Nórával és Stohl Andrással.

Emlékszem, a férjemmel a nyáron Olaszországban éppen egy körforgalomban vitatkoztunk, merre hajtsunk ki, amikor H. Bíró László, a HBL Produkció tulajdonosa felhívott, hogy arra gondoltak, legyek én ennek az új napi műsornak a főszerkesztője. A férjem rögtön konstatálta, hogy a család megint elveszít egy időre. Egy napig gondolkodtam. Rohadt jó feladatnak és kemény munkának ígérkezett. Megint lehet valami jót csinálni, aminek tényleg van értelme.

Olyan rászoruló emberek házait újítjuk fel, akik nem sajnáltatják magukat, hanem tesznek is azért, hogy új irányt vegyen az életük. Nemcsak a házak alakulnak át, hanem az életek is. Imádok a két műsorvezetővel dolgozni. Ördög Nóra és Stohl András személyében két alázatos és szorgalmas embert ismertem meg, akik nagyon szórakoztató egyéniségek is. Mindannyiunknak új élményt jelent a forgatás.

Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)
Hadas Kriszta (Fotó: Pozsonyi Roland)

Mennyire jelent nehézséget megtalálni az egyensúlyt a látszat és a valóság, illetve a komolyság és a bulvár között?

Nézd, én egy műsor esetében szó szerint rátelepedem az alanyok életére. A műsorokban megjelenő szereplőknek, a bemutatott történeteknek effektíve igaznak kell lenniük, valós érzelmeket kell kiváltaniuk. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem találunk ki aktivitásokat, mert rá kell segítenünk az eseményekre, de utána már minden magától történik. A Keresem a családomnál például volt, hogy nem sikerült szépen felvennünk azt a pillanatot, amikor két, egymást harminc éve nem látó testvér találkozott. Akkor úgy jártunk. Kétszer nem sírták el magukat örömükben.

A dokureality lassan kiszorul a főműsoridőből, de nincs ezzel baj. Legalább azok nézik, akiket tényleg érdekel. Nem akarok káráló öregasszony lenni, aki folyton azt hajtogatja, hogy bezzeg egykor a riportjait hárommillióan látták. Ma már nem feltétlenül szeretnék sok millió emberhez szólni.

Esetenként napi 24 órát szeretsz dolgozni, megdöglesz egy riportért – jellemeznek a munkatársaid. Ugyanaz a szenvedély hajt ma, mint egykor?

Sokan, akikkel együtt kezdtem, már régen elhagyták a szakmát, vagy vezetők lettek. Én meg még mindig ugyanazzal foglalkozom, mint egykor. Szeretem a szakmám! Nézz rám! Alig tudom nyitva tartani a szemem. De élvezem! Azzal foglalkozhatom, amivel mindig is akartam, akkor meg mi bajom lehet.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/6. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)
A cikk szerzője Tóth Olivér

Nézze meg Tóth Olivér teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


A Facebook ismét lecsapott

20 órája

A Mi Hazánk országgyűlési képviselője a közösségi portál nemzetbiztonsági kockázatára hívta fel a figyelmet, hisz előbb ´56-os eseményükkel kapcsolatos eseményüket törölte, majd elérhetetlenné tette az oldalt.