2010. június 11.

Hirtelen itt a médiacsomag

Egy nap alatt öt, a médiaéletet alapvetően befolyásoló jogszabály tervezetét is benyújtották az Országgyűlésnek - ugyanazok.

Egy nap alatt öt, a médiaéletet alapvetően befolyásoló jogszabály tervezetét is benyújtották az Országgyűlésnek - ugyanazok. A pályázati rendszertől búcsút vehetünk, lesznek ehelyett ötfős testületek - két parlamenti ciklusnál hosszabb időre bebetonozva.

Szerepel emellett egy indítvány a Közszolgálati Közalapítvány felállításáról és egy, a média-csúcsszerv tagjait jelölő testület létrehozásáról szóló határozati javaslat, valamint egy alkotmánymódosítás. Ez utóbbi kétharmados törvénnyé tenné a közérdekű adatokról és a médiáról szóló jogszabályokat.Mindkét anyagot Cser-Palkovics András és Rogán Antal fideszes honatyák jegyzik ugyanis. Az egyik előterjesztés a sajtószabadság és a médiatartalmak alapvető szabályait szabná át, míg a másik a médiát és a hírközlést szabályozó egyes törvényeket módosítaná.

A közmédiumok zártkörűen működőből nonprofit részvénytársaságokká alakulnának, amelyeknek azonban egyetlen felügyelője lenne, a Közszolgálati Közalapítvány. Az NHH.t és az ORTT-t Nemzeti Média és Hírközlési Tanáccsá gyúrnák egybe, amelynek elnökét a kormányfő nevezné ki – kilenc évre.

A tervezett médiaszabályozás két bűvszáma az ötös és a kilences; az előbbi általában a testületi létszámokat, az utóbbi a mandátum években mért hosszát jelenti. A másik – első látásra szembetűnő – változás az egyéni kezdeményezés visszaszorulása (például a pályázati rendszer teljes hiánya).

A rendszer csúcsán a Nemzeti Hírközlési Hatóságból és az Országos Rádió és Televízió Testületből gyúrt Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nevű autonóm államigazgatási szerv élén a miniszterelnök által kinevezett (és egyes esetekben felmentett) elnök áll, aki – ha ehhez megfelelő parlamenti támogatást kap, a médiatanács névre hallgató testületet is irányítja. Ebbe mindkét parlamenti oldal két-két tagot delegálhat, akiket egyetlen gombnyomással, kétharmaddal kell megválasztania a törvényhozásnak egy olyan parlamenti bizottság javaslata alapján, amelybe minden frakció egy-egy tagot ad. (Ennek alapján remek jól lehet majd totózni, hogy a két kormánypárt és a három ellenzéki erő tud-e konszenzusra jutni, s ha igen, kiben.) A második szinten a négy – cégjogi önállóságát megtartó – közmédium (a Duna Televízió, a Magyar Rádió, a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Televízió) közgyűlési szerepét ellátó (a három kuratóriumot és az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületét leváltó) Közszolgálati Kuratórium áll majd. Ez választ – a médiatanács elnöke által jelölt és a testület által támogatott – két jelölt közül vezérigazgatót a négy intézmény mindegyikének élére.

A szabályozás közszolgálati kódex megalkotását és betarttatását is elrendelné; az első szöveget az országgyűlésnek kellene megalkotnia, majd egy külön grémium feladata volna az évenkénti csiszolgatás. Ebbe bekerülne négy történelmi egyház (a katolikus, a református és az evangélikus, valamint a zsidó felekezet) képviselője mellett a Magyar Olimpiai Bizottság, az Országos Rektori Konferencia, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a települési önkormányzatok szövetségei, illetve szervezetei, a 13 elismert nemzeti kisebbség, a szomszédos államokban bejegyzett magyar kulturális szervezetek és a családok érdekeit védő és képviselő tömörülések egy-egy (összesen így 12) delegáltja.

A másik indítvány érdekessége, hogy egy fedél alá hozza az összes platformra vonatkozó rendelkezéseket. „E törvény hatálya kiterjed valamennyi médiatartalomra, így például a nyomtatott sajtóra, a hagyományos rádiós és televíziós műsorszolgáltatásra, a lekérhető médiaszolgáltatásra, valamint a médiatartalomnak minősülő internetes tartalmakra is” – olvasható a szöveg eleje felé. Nem sokkal hátrébb pedig az, hogy „közzététel megkezdésének feltételéül szabható a hatósági nyilvántartásba vétel”.

Első ránézésre akár gumiparagrafusnak tűnhet az a kitétel, hogy „a tartalomszolgáltató alkalmazottja vagy a tartalomszolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy mentesül a jogi felel ősségre vonás alól, ha a munkája során elkövetett jogsértést fontos közérdekű információ megszerzésének szándéka indokolta, és az adott információ nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy a megszerzett információ nyomán a hatóságok számára addig nem ismert bűncselekmény elkövetésére derül fény és az elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan sérelmet”.

Kétélű fegyverré válna ugyanakkor a tervezet elfogadsa esetén a felvilágosítási kötelezettség. „Az állami és önkormányzati szervek, intézmények, tisztségviselők, a hivatalos és közfeladatot ellátó személyek kötelesek elősegíteni a tartalomszolgáltató tájékoztatási feladatának elvégzését”, ugyanakkor a sajtó számára előírt „tájékoztatási kötelezettség megsértését jelentheti, ha egy jelentős közéleti eseményről elmarad a tájékoztatás”. Minden bizonnyal nem nyeri el a média tetszését az a kitétel sem, amely szerint az eredeti közleményhez hasonló terjedelemben kell válaszadási lehetőséget biztosítani, ha valakiről „bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel”, hiszen ad absurdum egy félórás műsor egyetlen félmondatáért harminc percnyi reakció-időt kellene biztosítani a sértettnek.

Szerepel emellett egy indítvány a Közszolgálati Közalapítvány felállításáról és egy, a média-csúcsszerv tagjait jelölő testület létrehozásáról szóló határozati javaslat, valamint egy alkotmánymódosítás. Ez utóbbi kétharmados törvénnyé tenné a közérdekű adatokról és a médiáról szóló jogszabályokat.

Címkék: jog