A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete – korábbi szakértői anyagaik alapján – kilenc pontban foglalta össze a legfontosabb közpolitikai célokat.

Az internet önmagában se nem jó, se nem rossz, és nem választható el az interneten kívüli világtól. Az internet is lehetőséget ad a tanulásra, kapcsolatépítésre, tájékozódásra, szórakozásra – és visszaélésekre, bűncselekményekre, megtévesztésre egyaránt. Az interneten kívüli világgal és az internettel foglalkozó közpolitika céljai ezért ugyanazok: a társadalmilag hasznos folyamatok és kezdeményezések támogatása, és a káros tendenciák visszaszorítása. Az internet akkor a leghasznosabb a közösség számára, ha szabad, mindenki által könnyen hozzáférhető, piaci alapokon működő, biztonságos hálózat.

Az állam ezt akkor segíti elő a leghatékonyabban, ha elsősorban alapvető struktúrák szintjén, a minden szereplőre érvényes feltételrendszer kialakításában, és a bűnüldözésben vesz részt. És ha mindezt úgy teszi, hogy a szabadságot, a könnyű hozzáférést, a vállalkozások, civil és egyéni kezdeményezések minél egyszerűbb és olcsóbb működését segíti elő.

Mit érdemes tenni ma Magyarországon annak érdekében, hogy az internet a lehető legjobb hely legyen?

  1. Hozzáférést adni az embereknek. Magyarország lakosságának jelenleg valamivel több, mint a kétharmada fér hozzá az internethez. Ez alatta van az EU és az OECD átlagának egyaránt. Egy egyre jobban behálózott világban nagyon fontos az internethez való, minél szélesebb körű hozzáférés biztosításának segítése. Az államnak arra kell törekednie, hogy a hozzáférést nyújtó társaságok a további beruházásokban legyenek érdekeltek. Az internetpenetráció növelése és a digitális szakadék betemetése a szélessávú hálózat fejlesztésével, az eszközökhöz való könnyebb hozzáférés biztosítása által – akár célzott szociális programokkal –, fontos eszköz lehet a munkanélküliség és a szegénység felszámolásában. Ahogy az is, hogy mindenki jó minőségű, olcsó internethez jusson, és hogy mindenki azonos feltételekkel férhessen hozzá minden online tartalomhoz. Azok a kezdeményezések, amelyek különadót vetnének ki az internethasználatra – mint például az internetadó –, éppen ellenkező hatást váltanának ki.
  2. Biztosítani az internet szabadságát. Az interneten is bárki szabadon kimondhassa azt, amit gondol, cenzúra vagy öncenzúra nélkül, kizárólag az általánosan érvényes polgári és büntetőjogi normák által korlátozottan. Az interneten áramló adatfolyamot ne kontrollálják se állami, se gazdasági szereplők. Ha közérdek fűződik a rendészeti jellegű beavatkozáshoz – mint a gyermekpornográfia elleni küzdelem esetében –, azt az államnak körültekintő és átlátható módon kell megoldania.
  3. Elősegíteni a fair piaci versenyt. Az internet-hozzáférés és az online tartalmak minőségének biztosítéka, ha a hozzáférés-szolgáltatók és a tartalomszolgáltatók piaci viszonyok között működhetnek. Ha a piaci szereplők által viselt közterhek mellett különadót is kell fizetniük az online médiacégeknek – ilyen a reklámadó –, az hátrányos helyzetbe hozza a hazai internetes tartalomipart. Nem csak a minőség fenntartását lehetetleníti el, de versenyhátrányba is hozza őket a külföldi székhelyekről működő globális online vállalatokkal (mint a Google vagy a Facebook) szemben is.
  4. Az internetre költöztetni azt, ami az interneten hatékonyabban működik. A papíralapú ügyintézésnél jóval egyszerűbb és gazdaságosabb a digitális bürokrácia. Rengeteg időt és pénzt lehetne megtakarítani azáltal, ha az állampolgárok egyre több ügyet el tudnának intézni az interneten. Ehhez nem csak az infrastruktúra fejlesztése szükséges, hanem a jogi környezet harmonizálása is. Ezen a téren az elmúlt évek jelentős, pozitív változásokat hoztak, de számos további lehetőség egyelőre kiaknázatlan. Hasonlóan fontos ügy a kulturális örökség digitalizálása és mindenki számára elérhetővé tétele az interneten. Az archívumok, könyvtárak és múzeumok anyagainak internetre költöztetése segíti a közoktatást, a tudományos kutatást és a felhasználók tájékozódását, informálódását is.
  5. Támogatni a magánszféra és a személyes adatok védelmét. Amikor egyre több adatunk és információnk van távoli szervereken, egyre fontosabbá válik, mi történik velük a felhőben. Biztosítani kell, hogy ne lehessen visszaélni az adatainkkal, és a felhasználók számára a lehető legvilágosabb módon kell jelezni, milyen adatvédelmi opciók és beállítások közül választhatnak.
  6. Teret adni az önszabályozásnak. Az online tartalom minőségbiztosításának az egyik leghatékonyabb módja, ha a médiavállalatok szakmai szervezetei szigorú etikai kódexet követve egyeztetnek a fogyasztókkal, ha panasz merül fel. Az önszabályozás, amellett, hogy közelebb hozza egymáshoz az olvasókat és a tartalmat előállító szerkesztőségeket, csökkenti a bürokráciát, költséghatékony és elősegíti a valós fogyasztói igényeknek való jobb megfelelést. Olyan jogi környezet kialakítására van szükség, ami a szolgáltatókat érdekeltté teszi az önszabályozásban.
  7. Ösztönözni az online kereskedelmet és erősíteni a fogyasztóvédelmet. A virtuális polcokról árulás lehetősége és az online kereskedelem sok piacon és iparágban kitörési pontot jelenthet a cégek, vállalkozók számára. Egyaránt fontos a legjobb feltételeket megteremteni az online kereskedőknek, tudatosítani az üzleti etikai jó gyakorlatokat és fejleszteni a fogyasztóvédelmet.
  8. Alkalmazkodni az internet áthatotta világ realitásaihoz. Az internet gyorsan változik, a szabályozás pedig – még ha követni is próbálja a változásokat – lassabban. Az ebből eredő feszültségeket enyhítheti, és megkönnyítheti az átmenetet, ha a jogalkotás és a jogalkalmazás figyelembe veszi a változásokat, és reagál a technológia, az internet változó szerepére. Az internet lehetővé tette, hogy minden eddiginél többen éljenek a szólásszabadság jogával, ami egyértelműen pozitív jelenség, még akkor is, ha a felhasználók által generált tartalmak gyakran visszatetszőek. A vonatkozó jogi környezet alakításakor arra kell törekedni, hogy az a moderálási és más közösségi-kulturális kezdeményezéseket bátorítsa.
  9. Fejleszteni a felhasználói készségeket és segíteni a gyermekek biztonságos internethasználatát. A digitális szakadék betemetése és az e-bürokrácia hatékony működése elképzelhetetlen széleskörű digitális írástudás nélkül. A tudatos médiafogyasztásra, online kommunikációra, digitális ügyintézésre minél korábban érdemes megtanítani a felhasználókat, különösen azokat, akik közvetlen környezetüktől nem kaphatnak segítséget. Az iparág szereplőinek bevonásával kell elkészíteni azokat az életszerű tananyagokat, amelyek a különböző társadalmi hátterű, különböző felkészültségű felhasználókat a gyakorlatban használható módon ismertetik meg az internet lehetőségeivel és veszélyeivel. A legnagyobb segítséget az internettel ismerkedő gyermekek a szüleiktől kaphatják meg. Ahhoz, hogy a szülők jól tudják szűrni a gyermekek által hozzáférhető tartalmat és később a tudatos médiahasználatra nevelhessék gyermekeiket, szükségük van a megfelelő programokra és a tudásra egyaránt.
Forrás: MTE: Hogyan lehet jobbá tenni az internetet...

Kétéves az NMHH Szélessáv.net oldala

13 órája

Az oldalt az NMHH azért hozta létre, hogy a széles sávú szolgáltatások főbb jellemzőit folyamatosan hitelesített adatbázis segítségével lehessen ellenőrizni.