2010. augusztus 25.

Hombach: Kijutni a dzsungelből

Bodo Hombach a WAZ szerbiai kivonulásáról nyilatkozott a Deutschlandfunk rádióban.

Bodo Hombach – aki korábban a német kancellária kabinetfőnöke, majd az EU balkáni koordinátora volt, néhány éve pedig a WAZ Médiacsoport ügyvezető igazgatója – mostanában igencsak bosszús. Cége bejelentette, felszámolja üzleti tevékenységét egyes balkáni államokban. Ezek egyike Szerbia, ahol a helyi oligarchák lehetetlenné teszik a kiadó normális működését. (Az interjú eredetileg a Deutschlandfunk rádióban hangzott el.)

Olyan cégek, mint a Metro vagy az osztrák Raiffeisen Bank, Szerbiában igen jó üzletei eredményeket érnek el, a német WAZ Médiacsoport viszont hamarosan távozik ebből az országból: értékesíteni akarja a szerb újságokban birtokolt üzletrészeit. Hombach úr, utólag okosabb az ember, mondta ön a szerbiai érdekeltségeikről. De az ügy sajnos még nincs ilyen stádiumban. Gondolja, hogy a Politika és a Večernje novosti című lapokban meglévő tulajdonrészüktől még méltányos áron tudnak megszabadulni?

Igen, ebből indulok ki. De abból is, hogy Szerbiában más értékekkel, egy meglévő, jól működő terjesztő szervezettel és nagyszámú jó elhelyezkedésű árushellyel is rendelkezünk, amire találunk vevőt. És ez is a célunk.

Ki akarunk jutni ebből a bozótból, ebből a dzsumbujból, miközben szeretnénk világossá tenni a döntésünk okait. Az alapvető kérdés ugyanis az: lehetséges-e egy országban, hogy egy oligarcha megszegi az érvényes szerződést, jogellenes magatartást tanúsít, és az állam támogatja ebben! Elsődlegesen erről van szó.

Az oligarchák elleni harcot mi magunk vívjuk, saját ügyvédeink segítségével. Döntőbírósági eljárást is kezdeményeztünk. De elvárjuk, hogy az állam ebben a kérdésben a joggal összhangban lévő és minimum semleges magatartást tanúsítson. Most az a benyomásom, hogy nyílt kritikánk Szerbiában erősítette azokat a helyi erőket, amelyek jogállamiságra törekszenek, amelyek az európai alapelvek szerint orientálódnak. Számos jel utal arra, hogy az emberek felismerik, a szerb hatóságok hibákat követtek el, és e vonatkozásban igen nagy reményeket táplálok.

De azért nem egészen biztos a dolgában, hiszen nyomást gyakorol, nyilvánvalóan nyomást kell gyakorolnia. Megkereste a Német Gazdaság Keleti Bizottságát (a német gazdaság szereplőinek kelet-európai érdekképviseleti bizottsága – a szerk.), levelet írt Tadić szerb elnöknek, és jelezte, hogy beszél az EU-biztosokkal. Miért van erre szükség?

Tudja, világossá akarjuk tenni, hogy bizonyos dolgokat már nem vagyunk hajlandóak eltűrni. Az állami hivatalok és az oligarchák uralta bozótosban lezajló machinációk sok áldozata számára már nagyon kínossá vált a helyzet. A vesztesek nem mernek kiállni a jogaikért, inkább hallgatnak, sőt félnek a represszióktól. Egyre többen vannak azonban olyanok, akik vállon veregetnek, és azt mondják, jó, hogy valaki végre megpróbálja megvédeni magát.

Azt gondolom, hogy éppen mi, mint médiavállalkozás, nem hagyhatjuk, hogy a piacon a dzsungel törvényei uralkodjanak. Átláthatóvá kívánjuk tenni a rendszert, főleg azért, hogy az országnak tegyünk szolgálatot, és azoknak az embereknek, akik demokratizálják, jogállamivá formálják, és Európába kívánják vezetni Szerbiát.

Kínos önnek, hogy 26 millió eurót utaltak át egy strómannak olyan garanciák ellenében, melyek csak papíron léteznek?

Ezek a garanciák hála istennek nem csak papíron léteznek, hiszen valóságos ingatlanokról van szó, amelyek garantálják a befektetésünk biztonságát. Ilyen értelemben szó sincs strómanról. Mi ugyanis egy, az általam nagyra becsült, majd időközben szörnyű módon meggyilkolt Zoran Djindjić által ajánlott üzletemberhez fordultunk, azzal a kéréssel, hogy legyen segítségünkre. Segítségünkre is volt. De később vele szemben Szerbiában vizsgálati eljárásokat indítottak, amelyek miatt megszakítottuk a kapcsolatunkat.

Egy másik személy lépett a helyébe, aki azóta egyszerűen megtagadja az üzletrészeink átruházását. Ezt a problémát normális esetben el tudnánk rendezni. De egy sajátos eljárás szenvedő alanyai vagyunk, ami felháborít. Két éve képtelenség ugyanis megtudni, engedélyezi-e a versenyhivatal a szóban forgó üzletrészek átruházását. Ez pedig feltétele annak, hogy az oligarcháról átírathassuk saját cégünkre a megvásárolt jogokat és vagyonelemeket. A hatósági információk megtagadása miatt az oligarcha, aki kvázi vagyonkezelő, úgy tehet, mintha ő lenne a tulajdonos. Itt van a kutya eltemetve.

Hombach úr, ön talán túlságosan a személyes kapcsolatokra épített. Megtörtént volna mindez, ha barátja, a korábbi szerb miniszterelnök, a később meggyilkolt Zoran Djindjić még életben volna?

Az hiszem, Zoran Djindjić demokratikus és jogállami viszonyokat alakított volna ki az országában, és elég ideje lett volna arra is, hogy azokat meghonosítsa. Így az ön kérdésére természetesen csak spekulatívan tudok válaszolni: nem, nem hiszem, hogy ez gondokat okozott volna. Egyébként sem csak személyes kapcsolatokra alapoztuk a tevékenységünket (hiszen ez abszurd lenne), hanem szerződésekre, amelyeket nemzetközi ügyvédi irodák szövegeztek meg.

És akkor önök 50 százalékos részesedést szereztek a Politika című lapban. Nem többségi tulajdont, hanem 50 százalékot. Nem volt ez hiba?

A Politika című lap 50 százalékos tulajdonrészét még a munkába állásom előtt szereztük meg. Ez összhangban állt a kiadó elveivel. A WAZ Médiacsoport sok érdekeltségének megszerzésére a múltban ilyen kondíciókkal került sor. Az volt az elv, hogy kiadói ügyekkel foglalkozzunk, kiadói-technikai ügyekkel, terjesztéssel, logisztikával, ügyvitellel, és kevésbé a tartalmakkal. Ma azt kell mondanom, hogy Délkelet-Európában egy ilyen elv nem tarható fenn.

És Ausztriában sem. Ott önöknek igen sok bosszúságban van részük a nagy példányszámú Kronen Zeitung című újsággal kapcsolatosan. Össze akarná hasonlítani a szerbiai és az ausztriai állapotokat?

Nem. Ön ezt teszi, én azonban nem. Valóban ott is csak 50 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkezünk, ez konfliktusok lehetőségét hordozza magában. De a szerbiai problémákat nem lehet egyszerűen összevetni vagy párhuzamba állítani az ausztriai helyzettel. Mindkét esetben egyedi helyzetről van szó.

Panaszkodik a Szerbiában és néhány más balkáni államban uralkodó versenyfeltételek miatt. Miközben Horvátországban a WAZ Médiacsoport időszakosan a terjesztés 80 százalékát tartotta kézben, Macedóniában egy csapásra három napilapot szereztek meg. A korrekt verseny érdekét szolgálja az ilyesmi?

Mi – és erre az adott országokban bármikor rá lehet kérdezni, a kritikus újságíró-szövetségeknél is – olyan kiadó vagyunk, amely az újságíróknak a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja, méghozzá összehasonlíthatatlan mértékben. Jelentősen hozzájárulunk a független és a minőségi médiumok fejlődéséhez. Ön is tudja, hogy szorosan együttműködünk az Újságírók Világszövetségével. Komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy ott, ahol jelen vagyunk, a minőségi újságírás támogatást kapjon.

A kockázatos befektetések miatt biztosan sok pénzt is vesztettek. Hogyan magyarázza el most az önök szerkesztőségeinek Németországban, hogy nekik kőkeményen takarékoskodniuk kell?

Nem helyes a kiindulópont. Eddig Délkelet-Európában jelentős eredményeket értünk el, amelyek pozitívan járultak hozzá a cégcsoport összesített eredményéhez. Az, amit Németországban teszünk, a takarékossági intézkedések, mint minden más kiadónál, csak a német piaccal, annak alakulásával, a nyomtatott sajtó területén bekövetkezett példányszámcsökkenéssel (amelyet sajnos minden kiadónak el kell könyvelnie), valamint a hirdetési piacon uralkodó helyzettel függ össze.

 

Címkék: waz-plt