2016. szeptember 21.

Ki felelős az oldalakon elhelyezett linkekért?

Az Európai Unió Bírósága 2016. szeptember elején meghozott döntésével tovább árnyalta a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalmát az internet világában.

A kihirdetett C-160/15. számú GS Media ítélet az internetes böngészés egyik legfontosabb eszközét, a hiperhivatkozások megítélését érintette. A hiperhivatkozás vagy hyperlink alatt olyan szöveget vagy képet értünk, amelyre kattintva egy másik webes helyre válthatunk. A következtetéseket dr. Szilágyi Zita Beáta, a Sár és Társai Ügyvédi Iroda IP joggal foglalkozó jogásza vonja le.

A GS Media ügy alapja az volt, hogy Britt Geertruida Dekkernek a Playboy magazin számára készült meztelen képei idő előtt közönség elé kerültek. A holland szőkeség fotóit már a magazin decemberi megjelenése előtt hónapokkal megcsodálhatták az arra vágyók, többek között a szóban forgó ügy alperese, a GS Media által üzemeltett GeenStijl.nl holland weboldal segítségével. A GeenStijl.nl pletykaoldalon ugyanis hiperlinket helyeztek el, amely átirányította az internetezőket arra az oldalra, ahol a képek elérhetőek és letölthetőek voltak.

Természetesen a képek szerzői jogi jogosultja a Playboy magazin, valamint annak kiadója, a Sanoma nem hagyta annyiban a képek engedély nélküli felhasználását, így felszólította mind a GS Mediát, amely a linkeket a saját oldalán elhelyezte, mind pedig a meztelen képeket ténylegesen tároló weboldalak tulajdonosait a jogsértés abbahagyására és a képek törlésére. Jóllehet a fotókat letöltésre felkínáló oldalak tulajdonosai eleget tettek a felszólításnak és eltávolították a képeket, azonban a GeenStilj.nl oldalon újabb és újabb hiperhivatkozások irányítottak az aktuálisan elérhető képek helyére.

A Sanoma végül a holland bíróság elé vitte a vitát, és a több fokot megjárt ügyet végső soron elbíráló Holland Legfelsőbb Bíróság úgy határozott, hogy az Európai Bíróság elé terjeszti azt előzetes döntéshozatalra. Kérdései elsősorban arra irányultak, hogy abban az esetben, ha a hiperhivatkozás olyan weboldalra mutat, ahol a szerzői jogi jogosult engedélye nélkül hozzáférhető tartalomra bukkanunk, beszélhetünk-e „nyilvánossághoz közvetítésről”, és végső soron felléphet-e a szerzői jogi jogosult a hiperhivatkozást elhelyezővel szemben.

Az Európai Bíróság előtt nem volt ismeretlen a linkek megítélése, hiszen több korábbi ítéletében (például a C-466/12 Svensson és társai; C-348/13 BestWater International) is állást foglalt a kérdésben, azaz hogy a hiperhivatkozások a „nyilvánossághoz közvetítés” fogalma alá eshetnek-e vagy sem. Azonban a Bíróság a jelen ügyben felhívta arra figyelmet, hogy nem lehet automatikusan egyenlőség jelet tenni a korábbi két ügy és a jelen esetben vizsgált ügy közé, mivel a korábbi esetekben a linkek olyan szerzői jogi tartalomra mutattak, amelyet korábban már a jogosult hozzájárulásával szabadon hozzáférhetővé tettek. „Az Európai Bíróság tehát a jelen ügy újdonságát és specialitását abban ragadta meg, hogy a weboldalak, amelyekre a jelen ügyben a hiperhivatkozások mutattak, a szerzői jogosult engedélye nélkül tették elérhetővé a tartalmakat” – emeli ki a szerzői jogász szakértő. A Bíróság, figyelembe véve az internetes információáramlás hihetetlen gyorsaságát és azt az igényt, hogy a webes tartalmak minél egyszerűbben és hatékonyabban kerüljenek a fogyasztók elé, úgy ítélte meg, hogy általánosságban rendkívül nehézkes lenne a hiperhivatkozást elhelyező számára annak ellenőrzése, hogy az az internetes oldal, amelyre a link mutat, vajon olyan tartalmat jelenít-e meg, amelyre a szerzői jogi jogosult engedélyt adott.

A szerzői engedély ellenőrzésének már-már lehetetlenségéből kiindulva a Bíróság a hiperhivatkozást elhelyező szubjektív tudatállapotát tartotta szükségesnek esetről esetre vizsgálni, és arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben a hiperhivatkozást elhelyező nem tudta vagy nem kellett tudnia, hogy a meghivatkozott tartalom a szerző engedélye nélkül került megosztásra, abban az esetben nem beszélhetünk „nyilvánossághoz közvetítésről”.

Természetesen ez a kép tovább árnyalódik abban az esetben, ha a hiperhivatkozást elhelyező haszonszerzési célból tette lehetővé honlapján az engedély nélküli tartalomra való átirányítást, hiszen ebben az esetben a Bíróság vélelmezi, hogy a honlapot üzemeltető elvégezte mindazon szükséges ellenőrzéseket, amelyekkel kiszűrhető a jogellenes tartalom. Ebben az esetben tehát azt kell vélelmezni, hogy a weboldalt üzemeltető tudott a szerző engedélyének hiányáról, és ezáltal a szerző ellene is felléphet, amely esetben az üzemeltetőre hárul annak bizonyítása, hogy valamely körülmény folytán mégsem volt tudatában az engedély hiányának.

„Lényegében tehát az olyan hiperhivatkozások megítélése során, amelyek szerzői engedély nélküli tartalomra mutatnak, először is azt a körülményt kell a Bíróság szerint mérlegelni, hogy a hiperhivatkozást tartalmazó honlap üzemeltetője haszonszerzési céllal helyezte-e el az adott linket” – magyarázza dr. Szilágyi Zita. Amennyiben a válasz nemleges, akkor az vizsgálandó, hogy vajon tudott, vagy tudnia kellett-e a tartalom jogellenességéről vagy sem. Amennyiben viszont a haszonszerzési cél megállapítható, akkor a tudomást vélelmezni kell.

Mindezeket figyelembe véve a Bíróság a szóban forgó ügyben úgy döntött, hogy a GS Media által elhelyezett hiperhivatkozások „nyilvánossághoz közvetítésnek” minősülnek, hiszen a GS Media nyilvánvalóan tudott a meztelen képek jogellenességéről, így a Sanoma joggal és főleg sikeresen léphetett fel ellene.

Az Európai Bíróság a jelen ítélettel a mai internetes világ kihívásaihoz igazodó döntést hozott, azonban majd a gyakorlat fogja eldönteni, hogy a Bíróság által lefektetett előremutató kritériumokat miként tudják a nemzeti bíróságok az adott ügyekre alkalmazni.