2010. november 09.

Középkorú Ifjúsági Magazin

Van ma Magyarországon egy generáció, amelyiknek könnybe lábad a szeme, ha felemlegetik előtte az Ifjúsági Magazint.

Van ma Magyarországon egy generáció, amelyiknek könnybe lábad a szeme, ha felemlegetik előtte az Ifjúsági Magazint. Annak ellenére vad nosztalgiázásba kezdenek, hogy sokuk nem is tudja: a lap ma is létezik, és átlagosan harmincezernél is példányban kelt el 2010 második negyedévében. A napokban pedig 45 éves lesz – mint sokan az egykori rajongók közül.

A Kádár-rendszer konszolidálódásának maradandó terméke lett a lap, amelyet a rebellis fiatalok elcsendesítésére ötlöttek ki. A koncepció pofonegyszerű volt: ha olyan tartalmat adnak a lázadó nemzedéknek, ami tetszik neki, akkor azt fogja fogyasztani – ennek révén pedig kezelhetőbbé tehető, kisebb- nagyobb kompromisszumokra szorítható.

Az első számot messze megelőzte a híre, a második nyomásánál már őröket állítottak a gépek mellé, nehogy egy szemfüles nyomdász a pakkból lenyúlva jusson (egy vagy több) saját példányhoz. A kor stílusának megfelelően ugyanis kétféle piaca is kialakult a lapnak.

Beindult a feketekereskedelem, az újságosok pedig rákaptak az árukapcsolásra. Aki IM-re áhítozott, könnyen azt a választ kaphatta a bódénál, hogy van, de csak „párba kötve” valamelyik ideológiailag pallérozott, ám (talán éppen ezért) nem annyira kapós kiadvánnyal.

A többség behódolt a zordon újságárusoknak, de akadtak, akik megdöngették a bódé falát, esetleg felborították a bádogbódét, benne az ellenszenves terjesztési szakemberrel.

Az Ifjúsági Magazinnak mindez ingyen reklám volt – a lap pedig lassan a fiatalok életének elengedhetetlen kelléke lett. Idővel pedig a példányszámon is emeltek, s véget ért hajsza a friss lapszám után.

A hetvenes évekre aztán enyhült (de azért megmaradt) az ideológiai nyomás, „cserébe” viszont olyan témákba is belekaphatott az újság, amelyekről azelőtt hírből is alig hallottak a hazai fiatalok. Írhattak nyugati együttesekről, zenékről, filmekről, és a barátság mellett a szerelemről. No és belépett a másik örök téma: a szex. A negyven felettiek közül aligha akad olyan, aki ne emlékezne Veres Pál szaktanácsaira, amelyek néha szájbarágósan, előre megírtnak tűnő kérdésekre, de sok humorral és tagadhatatlanul hatékonyan igazították el a felnövekvő nemzedéket a testi szerelem ügyeiben.

1980-ban érte el egyik csúcsteljesítményét az újság. Egy tandem tagjaként két koncert erejéig összerántotta a legkedveltebb hazai renitens bandákat – nem véletlenül lett a rendezvény címe Fekete Bárányok. A Beatrice, a Hobo Blues Band és a P. Mobil. A Hajógyári-szigetren vagy 25 ezren, Körmenden ennél valamivel kevesebben hallgatták végig a „dübörgést”. Akkoriban mindkét adat országos csúcsnak számított.

Az IM még ekkor is tartotta egyeduralmát (hazai versenytársa nemigen volt, külföldi tinilapokat csak a koffer alján becsempészve hozhattak haza a nyugatra utazók); a konkurencia majd csak a kilencvenes évtized elején kezdi szépen lassan elcsalogatni a törzsközönséget. A csúcson százezer példányban fogyó havilapból manapság 30-35 ezer kel el, de ezzel is megőrizte piacvezető helyét saját szegmensében.

A lap ekkortájt kezdett „csajosodni”. Az IM, amelyet 2004-ben vett meg tulajdonosa, a Ringier Kiadói Kft., egy évvel korábban ment át fennállása talán legnagyobb ráncfelvarrásán; ekkortól nyomják glossy papíron a lapot. A Ringier, amely szívesen házasítja az ifjúsági termékek számára létrehozott Neon.hu-val az újságot, szlovákiai „kistestvért” is adott a lapnak. Ott licencszerződés alapján, IN címmel jelenik meg - szintén havonta – a tinikiadvány. A magyarországi „eredeti” pedig most ünnepli negyvenötödik születésnapját. A jubileumi számban összegezték is, hogy számszakilag mit is jelent a nagy és fél évtizedes fennállás. Az induláskor 64 (ma 84) oldalas lapból összesen 540 szám jelent meg; a nyomdában négyezer tonna papírt és 116 tonna festéket használtak fel az IM-hez. Így állt össze a harmincmilliós össz-példányszám. Amelyhez járulnak még „adalékok”. Például hétmillió ajándék,amelyeket meglehetős praktikummal válogatott össze a kiadó.ügyeltek például arra, hogy mindenből több stílusban, színben válogathassanak az olvasók.