Akárhogyan berzenkednek is a rendelkezésükre álló források miatt, az európai közszolgálati rádiók és televíziók viszik el a médiapiac negyedét – tudható meg az EBU egyik kutatásából, amely még a 2014-es adatokat összegzi.

A 45 állam 63 médiaszervezetének adatait áttekintő, az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségének (EBU) honlapján elérhető kutatás szerint ezek a cégek összesen 34,54 milliárd eurónyi bevételt könyvelhettek el tavalyelőtt. Ami szép szám, csakhogy ennek a bankóhegynek a 77,9 százaléka közpénz, hatheted részben előfizetői díjbevétel volt, s csak 18,6 százaléka származott a piacról (a fennmaradó 3,4 százalék pedig egyéb forrásokból).

A tagállamok közel felében, szám szerint húszban az előfizetői díj a közmédia legfőbb bevételi forrása, további háromban más közteherrel együtt kerülnek domináns szerepbe a nem piaci pénzek. Az öt legnagyobb európai médiapiac közül négyben (a francián, a németen, az olaszon és a briten) alapvetően a közönségtől beszedett summából él a közszolgálati média. Számos nyugat-európai államban – így Spanyolországban vagy a Benelux-trióban – állják a közmédia kiadásainak jelentős hányadát közpénzből, és ez a legelterjedtebb finanszírozási forma a balti térségben és Kelet-Európában, amelyekben „szerény a díjfizetés hagyománya”.

Lakosságarányosan bontva ez fejenként és átlagosan 46,31 euró hozzájárulást jelent polgáronként a közmédia működtetéséhez. Ebből a summából 781 televíziócsatornát és 1049 rádióadót tartanak fenn az EBU tagállamok közmédiumai, összesen 123 nyelven sugározva műsort, a határaikon túl élő közönséget is ide számítva potenciálisan több mint egymilliárd embert érve el.

Az adatok értékelésekor érdemes figyelni a pénzáradat hullámzására. Ugyan tavalyelőtt 2,3 százalékkal többől gazdálkodhattak összességében a közmédiumok, ez nagyrászt az előző esztendei forrásvisszafogások ellensúlyozására volt csak elegendő. 13 országban ellentétes volt a trend, és az előző évinél kevesebből gazdálkodtak a közmédiában, a válság pénzelszívó hatását pedig jól mutatja, hogy a 45 tagállamból 19-ben szűkösebb volt a szféra büdzséje 2014-ben, mint 2010-ben. (A teljes csoportot nézve reálértéken 5,7 százalék volt e fél évtized alatt a csökkenés.)

Ez különösen annak fényében fenyegető, hogy – mint arra a szervezet kutatási eredmény-összegzése rámutat – egyenes az arányosság a közmédia pénzbősége és piaci részaránya között. Ráadásul a legtöbb EBU-tagállamban a kívánatosnál is szorosabban kötik e cégek kezét: alig nyolcaduk mondhatja el magáról, hogy a közmédia reklámszabályai nem szigorúbbak az Európai Unió audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvében foglaltaknál.

Ennek fényében pedig nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a tíz legnagyobb kereskedelmi műsorszolgáltató eléri az összes EBU-tagénak a másfélszeresét: ezeknek a társaságoknak a kasszájában tavalyelőtt 52 és fél milliárd euró csilingelt. Az EBU külön hangsúlyozza: a közszolgálati adók nem veszélyeztetik a kereskedelmi tévék, rádiók bevételeit; ezt bizonyítja, hogy míg a kereskedelmi top 10 bevétele nominálisan kétötödével nőtt a 2010 elejét követő fél évtizedben, a közszolgálati média esetében csupán 11,8 százalék volt ez az arány.

Forrás: Negyedel a közmédia