Kövess minket!

Médiapiac

Magyarok Digitáliában

Milyen internetezők a magyarok? Mit csinálnak a digitális térben? Hogyan vásárolnak és nézelődnek? Mit jelent mindez a márkák számára? Erre keresi a választ a TNS friss kutatása, amelyből ehelyütt szemezgetünk.

“Röghöz kötve” internetezünk

Orbán Gábor, a TNS Hoffmann szektorvezetője

Magyarországon most már viszonylag magas az online penetráció, ennek ellenére az átlagnál sokkal kevesebbet internetezünk – derül ki a TNS Connected Life felméréséből, amelyet a kutatócég ötven országban, köztük Magyarországon végzett. “Akár a környező országokat, akár bármely nyugat-európai piacot tekintjük, azt látjuk, hogy a fogyasztók napi négy-öt órát töltenek az interneten, míg a magyarok esetében ez csak két óra” – mondja Orbán Gábor, a kutatócég szektorvezetője.

A szakember szerint e szempontból az egyik legfontosabb tényező az eszközellátottság szintje: a hazai megkérdezettek átlagosan három, világhálóra kapcsolható eszközzel rendelkeznek, amelybe beleszámítanak az otthoni PC-k és az irodában munkára használt számítógépek is. A magyar piacon még mindig domináns az asztali PC-n, laptopon keresztüli internetezés, ami behatárolja az online töltött időt és az internetezési helyzeteket egyaránt. „Úgy tűnik, mintha a PC-k, laptopok terjedése idején a magyarok beruháztak volna ezen eszközök beszerzésébe, azóta azonban visszafogottabbakká váltunk volna” – magyarázza a szerkezet alakulását Orbán Gábor.

Ez a mintázat olyannyira erős, hogy hiába van a magyarok döntő részének otthoni internetelérése, wifi routere jellemzően nincs, ami azt jelenti, hogy nem igazán netezik rugalmasan, sokrétűen. Az internet-hozzáféréssel rendelkező honi háztartásoknak mindössze a harmadában találunk routert, ami igen alacsony arány például a szlovákiai 80 százalék feletti értékhez mérten.

A kevesebb internetre kapcsolt eszköz, az alacsonyabb okostelefon-penetráció mögött meghúzódó okok között szerepelnek a behatárolt anyagi lehetőségek, ám nem lehet csupán a pénzügyekre szűkíteni a magyarázatot, különösen a magyarhoz hasonló helyzetű régiós fogyasztókkal összevetésben. Példaként említhető, hogy a hazai felnőttek 55 százalékának van okostelefonja, szemben a Szlovákiában mért 62 százalékkal, de a táblagépek terén is hasonló különbséget találunk (3 vs. 10 százalék). E mellé érdemes hozzátenni azt a tényt is, hogy az okostelefonokban rejlő tényleges lehetőségeket jóval kisebb arányban használjuk ki. “Az eszközellátottság minden elemét tekintve elmaradunk a térség hasonló piacaitól, ami szűkíti az internetezés lehetőségeit, és behatárolja a tanulási folyamatot is, növeli az adaptációs időt” – véli a kutatási szakember.

Funkcionálisak a hazai internetezők

A kevesebb eszközön keresztül összességében kevesebb online töltött idő logikusan elvezet ahhoz, hogy a hazai fogyasztók döntően funkcionális, passzív internetezők. Ha az online tevékenységeket vizsgáljuk, azt látjuk, egyedül a facebookozásban vagyunk nemzetközileg is kiemelkedően aktívak. “Ha egy mondatban kellene leírnom a magyar internetezőket, akkor azt mondanám, hogy funkcionálisak, passzívak és Facebook-rajongók. Bár ez első hallásra ellentmondásnak tűnik, a facebookozás jelentős részben passzív tevékenység: olvasás, nézelődés, mások véleményeinek követése. Ugyanezt találjuk a blogok esetében: sokkal többen olvasnak, mint írnak. Sőt, a márkákkal szemben is ez az attitűd érvényesül: elolvassuk a hozzájuk kapcsolódó véleményeket, de mi magunk nem szívesen írunk ilyeneket” – mondja Orbán Gábor.

A magyar fogyasztókat az internetezésen túl is inkább befogadói attitűd jellemzi, amit a médiafogyasztásban például az intenzív tévézés is jól mutat. Honfitársaink szívesen szívják magukba az információkat, ám azok aztán “belül maradnak”, nem kerül tehát sor az aktív visszaadásukra. E mögött – sok más mellett – a hazai fogyasztókra jellemző individualizmus és a bizalom általánosan alacsony szintje is meghúzódhat. A médiafogyasztáson túl a márkákkal szembeni viselkedésben oly módon is megjelenik ez az attitűd, hogy a márkák a magyar piacon rendszerint nem túl sikeresek az elsődlegesen a felhasználói tartalommegosztásra építő promóciókban.

“Külön érdekes, hogy miközben a magyar 18–29 évesek aktívabbak, mint az idősebb honfitársaik, más országok fiataljaival összevetésben ugyanúgy passzívnak mutatkoznak. Nemcsak a nyugati fejlett, hanem a szomszédos országokban élő fiatalokhoz képest is kevésbé használják az internetet szórakozásra, de munka céljából is kevésbé veszik igénybe. Ezek mind olyan tevékenységek, amelyek aktivitást várnak a fogyasztótól. Ehelyett a magyarok híreket olvasnak, facebookoznak, e-maileznek. Európában egyébként mi e-mailezünk a legtöbbet” – emeli ki a TNS Hoffmann szakembere. Nem csupán a kommunikáció terén mértek azonban rendszerint alacsonyabb arányokat nálunk, mint más piacokon. Hasonló módon a vásárláshoz kapcsolódó tevékenységek (például információkeresés) is kevésbé köthetőek az internethez, ha magyarokról van szó.

“A márkáknak egyfelől azzal az adottsággal kell számolniuk, hogy passzívak és funkcionálisak a magyar fogyasztók. Másfelől maguk is tudják a felhasználókat edukálni. Ha folyamatosan a maslow-i értelemben alacsony szinten tartják a kommunikációt, akkor természetes, hogy az ár lesz az egyetlen meghatározó driver. Ha egy brand ennél többet vár a fogyasztóitól az üzleti céljai elérése érdekében, akkor tennie is kell a változásért. Főleg azért, mert nem igaz az, hogy teljesen és minden szinten passzívak lennénk, mindenki aktivizálható valamivel, csak meg kell találni, mivel. Kérdés, hogy a márkák mindent megtettek-e e téren” – teszi hozzá Orbán Gábor.

Kedves márkák, ne csak bratyizzatok!

Jellemző a magyar fogyasztókra, hogy átlagosan kevesebb márkát követnek, mint román vagy szlovák társaik. Ha a motivációkat tekintjük, azok első látásra nem térnek el például a norvég piacon tapasztaltaktól: alacsonyabb árakat szeretnénk, előnyöket, nagyobb kényelmet. A különbségek a részletekben rejlenek: ehhez azt kell megnéznünk, hogy a hazai fogyasztók hol helyezkednek el az emocionális-funkcionális, illetve a szociális-individuális skálán.

A magyarok rendkívül racionálisak, nem igénylik különösebben, hogy a márkák érzelmi kapcsolatokat építsenek ki velük. A kérdés tehát úgy merül fel, hogy “milyen előnyt kínál számomra a márka”. “Amikor love brandeket követünk, akkor inkább énközpontúak a motivációk. Ha például egy sokak által kedvelt autómárka követőjévé válunk, főleg az munkál a háttérben, hogy azt gondolják rólunk, nekünk is ilyen autónk van, és ez rólunk mond valamit” – magyarázza Orbán Gábor. Ez azt is maga után vonja, hogy nem mozgat minket a közösséghez tartozás, azaz nem érdeklődünk különösebben az említett autós love brand többi rajongója iránt. “Nem tudható azonban, hogy egyszerűen nem közelítjük meg megfelelően a fogyasztókat, vagy valóban ilyenek-e. Annyi állítható biztosan, hogy azon közösségimédia-kampányok, amelyekben a márkák erősen építenek az érzelmi oldalra és a közösségi jellegre, egyelőre többnyire nem hozzák a várt eredményeket. A fogyasztók nem beszélgetnek egymással, különösen nem a brandekről” – teszi hozzá.

Különösen érdekes összevetni a hazai motivációkat más országok fogyasztóiéval. Ha nagyon felületesen tekintünk a román, a szlovák vagy a cseh piacra, nem feltétlenül érthető, hogy miért tér el a magyarok attitűdje ilyen mértékben az előbbiekétől. A mélyben viszont számos finomabb, hosszabb távon ható, adott esetben nehezen számszerűsíthető tényező húzódik meg. “Ráadásul ez a kép azt mutatja, hogy jelenleg milyen a fogyasztók igényszintje. Ez azonban nem állandó, nem változtathatatlan. Nem kizárt, hogy a cseh vagy a szlovák piacon nagyon sokat dolgoztak azért a márkák, hogy a fogyasztók többet várjanak tőlük. Az árakciók túlhajtása azzal is összefügg, hogy mennyire merik tartani az árakat a cégek, ami részben önbizalom kérdése is” – hangsúlyozza a szakember.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a magyarok híresen nagy promo hunterek. Ez a tény sem önmagában vizsgálandó ugyanakkor. Az amerikai fogyasztók például nálunk messze nagyobb kuponzsonglőrök, ettől azonban még jóval sokrétűbbek az elvárásaik a márkákkal szemben, mint a magyaroknak. Így számítanak a termékinformációkra, az exkluzív ajánlatokra, a limitált szériákra, a hasznos vagy szórakoztató tartalmakra, az erős ügyfélszolgálatra, és nem idegenkednek a brandekhez fűződő érzelmektől sem.

Fontos ugyanakkor jelezni, hogy a funkcionalitás önmagában egyáltalán nem jelent negatívumot, akár arra is utalhat, hogy a fogyasztók nyitottak a hasznos tartalmakra, és számon kérik a brandeken a hasznosságot, a működőképességet. Ám az, hogy az áron túl többek között a tartalmakra vagy az ügyfélszolgálati erősségekre sem vagyunk túl érzékenyek, inkább azt jelzi, hogy a márkák még korántsem végezték el itthon azt a piacépítő munkát, amely valószínűsíthetően erősebb fogyasztói kötelékeket és ezen keresztül többletbevételt hozhatna számukra.

Jelenleg bizonyos kategóriákban az értékesített mennyiség akár 80 százaléka is promóció keretében kél el. Ezen kategóriák esetében könnyű belátni, hogy a fogyasztók árérzékenysége a meghatározó szempont, és nem biztos, hogy az egyedi tartalom több sört vagy ásványvizet fog eladni. E márkák követői a közösségi médiában nagyobbrészt promo hunterek, akik rendszerint más brandeket is “akciófigyelő” motivációval lájkolnak.

Más oldalról a jellemzően promócióorientált FMCG-cégek sem mondhatnak le arról teljesen, hogy többet nyújtsanak a fogyasztóknak, amennyiben fel akarnak kerülni a vásárlási folyamat során a shortlistre. E rövidlista ugyanis nemcsak a nagyobb elköteleződést kívánó (high involvement) termékek esetében létezik, mint amilyenek a banki szolgáltatások vagy az autók, hanem a napi fogyasztási cikkek választásakor is élnek ilyesmivel a fogyasztók.

Szintén lényeges kiemelni, hogy miközben az általános kép valóban azt mutatja, a magyar fogyasztó racionális-funkcionális viszonyt ápol a márkákkal, az egyes szektorok között markáns eltérések lehetnek. A hazai adatok alapján például az autópiac a leginkább olyan szegmens, amelynek a szereplőitől a fogyasztók szórakoztató tartalmakat várnak el. E mögött egyfelől a termékek high involvement jellege húzódik meg, másfelől az érthetően alacsony vásárlási gyakoriság. A fogyasztók ritkán vesznek autót, és a köztes időben is szükség van a kapcsolat fenntartására, az életérzés felvillantására.

Így vásárolunk a neten

Ha nem pusztán a digitális kommunikációt tekintjük, hanem a termékek, szolgáltatások beszerzését, az látható, hogy a magyarok a vásárlás előtti információszerzés körülbelül felét bonyolítják online. A TNS által vizsgált többi európai országban jellemzően ennél magasabb, akár 80 százalékot is elérő értékeket találunk. Az offline jelleg abban is megmutatkozik, hogy itthon az online vásárlás előtti touchpointok közül a barátok, családtagok személyes megkérdezése, illetve a bolt meglátogatása emelkednek ki.

Ahogyan korábban említettük, az e-kereskedelem fő driverei – a nyugati piacokon is – az árkedvezmények és a kényelmi tényezők. Ezekhez azonban a magyar piacon jelentős korlátok is társulnak: elsősorban a (fizetési) biztonság érzékelt hiányával, illetve a bizalom alacsony szintjével összefüggésben. Ha pedig ezek az alapok hiányoznak, hiába kínálnak árelőnyöket az e-kereskedők, nem bővül kellő gyorsasággal a szektor. “Sokak számára még mindig bevett módszer, hogy online kinézik a terméket, majd bemennek a boltba, hogy megnézzék, tényleg annyiba kerül-e, mint a neten írják. Ez azonban akkor nem működik, ha egy bolt fizikailag nem érhető el. Az e-kereskedők közötti választás egyik legfontosabb paramétere emiatt a magyar piacon a fizikális bolt megléte” – jelzi Orbán Gábor.

Az, hogy a vásárlást megelőző netes keresés nincs benne a kisujjunkban, s inkább feladatnak tekintjük, amire rá kell készülni, abban is megmutatkozik, hogy a mobil eszközökön keresztüli keresés jóval kevésbé jellemző, mint az asztali számítógépen, laptopon keresztül megvalósuló. Ebben ugyanakkor az is szerepet játszik, hogy a webshopok többségét még nem optimalizálták mobil eszközökre, bár a kutatásokból az látható, hogy az e-kereskedők ezt tartják az elkövetkező évek egyik fontos teendőjének. A netes keresés más piacokkal szembeni alacsonyabb arányát a magyar piacon az is befolyásolja, hogy – mint korábban említettük – a hazai felhasználók nem szívesen osztanak meg véleményeket a márkákról, nem fejezik ki velük kapcsolatos észrevételeiket, lényegesen kevesebb tehát az olyan tartalom, amelyre az információszerzés fázisában támaszkodni lehet.

A mobilos keresés egy másik izgalmas trendje is megmutatkozik mind a magyar, mind a nemzetközi piacokon: a felhasználók egyre nagyobb számban keresnek készülékükön termékinformációkat az eladás helyén, tehát a boltban, a polc előtt álldogálva (majd hazamennek, és a neten rendelnek). Azt, hogy ez milyen szintre jutott a fejlettebb piacokon, mi sem mutatja jobban, mint hogy bizonyos üzletek kirakatát, polcelrendezését már e fogyasztói szokások figyelembevételével alakítják ki. Egyre gyakoribbak például az élményboltok, amelyek nem nagy választékkal üzemelnek, inkább az információszerzést, a termék kipróbálását, megtapasztalását támogatják, a vásárlás azonban már digitális csatornákon zajlik (lásd az Apple-boltokat).

Míg itthon a személyes informálódás különböző formái vannak az élen még egy olyan szektor esetében is, mint a technológiai termékeké, addig a digitalizáltabb piacokon a kereskedők, a brandek weboldalai, az online kereső használata állnak a lista élén. “A magyarok kétharmada fel sem megy a márkák weboldalára, ám azt nem tudjuk, hogy a rossz tapasztalatok miatt, vagy azért, mert soha nem is gondolt arra, hogy ezt megtegye. Az biztos, hogy a márkáknak – nem csak az e-kereskedőknek – nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az edukációra, ha ennél többet várnak a fogyasztóktól. Különösen igaz ez a bonyolult termékekkel operáló ágazatokra, mint amilyen a pénzügy vagy a technológia. Utóbbi szektor cégei gyakran beérik annyival, hogy a magyar weboldal a nemzetközi egy lebutított változata, s ha valaki részletekre kíváncsi, már át is dobják az idegen nyelvű anyaoldalra” – hívja fel a figyelmet a TNS Hoffmann szakembere.

Az edukáció azonban csak akkor lehet hatékony, ha a felhasználók megbíznak abban az eszközben, platformban, amelyen keresztül az információátadás történik, és itt érdemes visszautalnunk a cikk elején említett “1.0-s” internetezési mintázatokra. Az ugrást az jelenthetné, ha a mobil eszközöket nemcsak nagyobb számban, hanem sokrétűbben kezdenénk el használni, hiszen akkor előtérbe kerülnének az olyan, a funkcionális tevékenységeken túlmutató lehetőségek is, amelyek a márkáknak és a fogyasztóknak is nagyobb teret adnának az egymással való kapcsolat építésére.

Mi a tanulság?

A kutatás igen sokrétűen vizsgálja a fogyasztók online viselkedését, ennek csak a felszínét érintettük ebben az összefoglalóban. Néhány gondolatot ugyanakkor érdemes kiemelnünk:

  • A magyar fogyasztó funkcionális, befogadó attitűddel bír.
  • A márkáktól jelenleg inkább funkcionális előnyöket, döntően pénzügyi jellegűeket vár.
  • A magyar fogyasztó igazi promo hunter, ám ez önmagában nem tekintendő negatív tényezőnek (lásd: amerikai fogyasztók).
  • Miközben a fentiek igazak, jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes szektorok és célcsoportok között, ezért veszélyes a közmondásosan bonyolult marketingkörnyezetben az általános következtetések levonása.
  • A magyar fogyasztó – hasonlóan más piacok fogyasztóihoz – tanítható. Az edukáció tétje, hogy a márka és a fogyasztó között milyen minőségű, hosszabb távú üzleti sikerre konvertálható kapcsolat alakul ki.

 

A kutatásról

A Connected Life 2014 kutatást a TNS ötven országban összesen 55 ezer rendszeresen internetező felhasználó megkérdezésével végezte el. A felmérésből összefüggések nyerhetők ki a fogyasztók internetezési, médiafogyasztási szokásairól (médianapjáról), a márkák digitális jelenlétét és kommunikációját illető elvárásaikról, illetve az online vásárlási szokásokról, különböző hirdetői szektorokra és célcsoportokra vonatkozóan.

A vizsgált piacok között szerepelnek hazánk mellett a kelet-közép-európai régió egyéb országai, illetve a digitális trendeket meghatározó összes fejlett piac is. Magyarországon a TNS Hoffmann 1600 fő személyes megkérdezésével nyerte ki az adatokat. A kutatás reprezentatív a hazai 18 évnél idősebb lakosságra.

Médiapiac

Erőset mondott az alkotmánybíró a médiahelyzetről

A közügyek alakításáról ugyanis a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

Közzétéve:

Juhász Imre alkotmánybíró, fotó: MTI/Balogh Zoltán

Minden államnak védenie kell saját sajtóviszonyait a külföldi befolyástól – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Juhász Imre. Az alkotmánybíró úgy fogalmazott:

„A sajtó nem önmagáért van, a média felületet kell hogy biztosítson a közügyek megvitatásához. Az államnak pedig garantálnia kell, hogy bárki szabadon kifejthesse véleményét, illetve hogy a sajtótermékek szabadon működhessenek, továbbá azt, hogy az állampolgárok megfelelő információkhoz juthassanak.”

Az alkotmánybíró szerint mindez felfogható szuverenitási kérdésként is, hiszen a közügyek alakításáról a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

– Ennek megfelelően minden valamire való államnak alkotmányos szinten kellene védenie a saját sajtóviszonyait, miként azt a magyar alaptörvény teszi

– összegzett Juhász Imre.

A nemzeti ünnep apropóján készült, a sajtószabadság napjainkbeli kérdéseit érintő interjúban az alkotmánybíró beszélt egyebek mellett a minőségi újságírást leginkább veszélyeztető jelenségekről, a közbeszéd milyenségéről és arról, hogy már 1848-ban kiderült: médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom

Médiapiac

Magyarországon egyedülálló választási műsorral készül a TV2

A TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a csatorna terveiről beszélt a Mandinernek adott interjúban.

Közzétéve:

Mandiner-archív

– A magyar semmiben nem különbözik a külföldi médiahelyzettől. A kritikus hangok a politikai lobbistáktól érkeznek, akiktől aztán végképp távol áll a pártatlanság. Mindig azt szoktam mondani, hogy a TV2 és az RTL Klub híradójának is van egy sajátos hangvétele, de nekünk egyetlen értékmérőnk van, és egyetlen közegnek szeretnénk megfelelni: a nézőnek. Ez a stratégia minket igazol: tavaly az összes korcsoportban a Tényeket, a Tények pluszt, valamint a reggeli műsorunkat, a Mokkát választották a legtöbben az országban. Mi nem foglalkozunk a kívülről ordítozókkal, a munkánkat szeretnénk végezni a legmagasabb minőségben, a szakmaiságot leginkább szem előtt tartva – hangsúlyozta a TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a Mandinernek adott interjúban.

Szalai Vivien kitért arra is, az egész éves átlagot nézve mindhárom kiemelt korcsoportban a teljes napon és főműsoridőben egyaránt a Tv2-t nézték a legtöbben. A csatorna sikerének titkáról a hírigazgató azt mondta:

– Egyszerű hasonlattal élve: egy nagy múltú cukrászdába azért járnak a vendégek, mert évtizedek óta ugyanazt a minőséget kapják – lehet azon vitatkozni, hogy lehet-e másképp készíteni a krémest, a lényeg, hogy azt választják az emberek, mert ismerik és szeretik. A hírműsoraink esetében is pontosan ez az elv működik. Ráadásul az utóbbi években ingyenreklámot is kaptunk. Az, hogy az ellenzék lejárató kampányt folytatott a hírműsorainkkal szemben, visszafelé sült el, mivel ezzel karaktert adott nekünk. Mindemellett egy szakmailag és emberileg kiváló csapat jött össze az elmúlt években, fantasztikus műsorvezetői, szerkesztői és riporteri gárdával dolgozunk, a munkatársak végtelenül tehetségesek és szorgalmasak, nyitottak az innovációra, szeretnek tanulni, és rendkívül lojálisak a munkahelyükhöz és a kollegáikhoz, ami nagy érték – mondta a lapnak.

Arra a gondolatra,hogy idővel minden médium az online felületre helyeződik majd, ez pedig a televíziózás és a nyomtatott sajtó végét jelenti majd, Szalai Vivien elmondta:

– Emlékszem, évekkel ezelőtt volt egy heves vitám a témában. Ezzel határozottan nem értettem egyet akkor és most sem. A magyar ember sok tekintetben jobban rabja a szokásoknak, és kevésbé fogékony az innovációra – mi is ezt tapasztaljuk annál a korosztálynál, amely a Tényeket nézi, és általánosságban szerkesztett tartalmat fogyaszt bármilyen formában. Egyébként egy meglepő jelenség is felütötte a fejét. Mégpedig, hogy A TV2 mindig erősebb volt a 18–59-es, tehát a valamelyest idősebb korosztályon belül, mint az RTL. Egyébként téves az a vélekedés, hogy az RTL Híradóját elsősorban a fővárosiak, a Tényeket pedig a vidéki közönség nézi – mindkettőt alapvetően a vidéki közönség választja, a különbség, hogy minket inkább a kisebb városokban élő és a valamelyest idősebb nézők.

De ez is megváltozott: elkezdtünk erősödni a 18–49-es korosztályban, sőt erősebbek lettünk, mint a 18–59-es korcsoportban, ami minden nemzetközi trenddel szembemegy, hiszen a szerkesztett tévés tartalmat a fiatal korosztály elvileg már kevésbé fogyasztja

– mondta a hírigazgató.

Ettől függetlenül online is erősen jelen van a csatorna: a Tények.hu is jó eredményeket ér el az utóbbi időben.

Ennek az évnek fontos feladata, hogy továbbfejlesszük az online felületünket, hiszen a szerkesztett tartalmat fogyasztó közönség mellett ki kell szolgálnunk a fiatalabb generációt is

– hangsúlyozta.

A választási időszak kapcsán arról beszélt, ez az időszak nyilvánvalóan rengeteg pluszmunkával, felkészüléssel, odafigyeléssel jár, hiszen egyre több a néző ilyenkor, felértékelődik a hírek szerepe.

Nagyszabású, Magyarországon egyedülálló választási műsorral készülünk, rengeteg exkluzív riporttal, szakértőkkel és számos technikai újítással

– árulta el.

A teljes interjú ITT olvasható.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kiemelkedő munkatársait díjazta a közmédia

Nyolc kategóriában adtak át elismeréseket csütörtökön Budapesten, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) székházában.

Közzétéve:

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója beszédet mond a a díjak átadóján, fotó: MTI/Purger Tamás

A közszolgálati tartalomgyártás területén kimagasló szakmai tevékenységet végzők elismerésére alapított díjak átadásán Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett: egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában ünnepelték a Petőfi-bicentenáriumot, és gőzerővel készültek az atlétikai világbajnokságra, valamint Ferenc pápa látogatására.

Figyeltek arra is, amikor Nagy-Britanniában új király lépett trónra, vagy Marco Rossi magyar állampolgárságot kapott. Tudósítóik ott voltak a mentőcsapatokkal a törökországi és szíriai földrengéseknél, továbbá háborús övezetekben is. De jelen voltak Stockholmban is, ahol két magyar tudós vehetett át Nobel-díjat – mindketten a közmédia „Év Embere” díjazottjai – tette hozzá.

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója felidézte: négy évvel ezelőtt éppen bezárkózni készült a világ, és egy új vírus nevét tanulta meg, amely azóta már mintegy hétmillió áldozatot szedett. A közmédia akkor is tette a dolgát, bár nekik is voltak veszteségeik, akiknek emlékét megőrzik, hasonlóképp a közelmúltban elhunyt alkotókhoz, művészekhez.

Altorjai Anita néhány örömteli pillanatot is felelevenített, köztük Hobo életműdíj-átadóját, Kordáék viccelődéseit, vagy az MR-szimfonikusok koncertjeit, amelyek mind a közmédia emlékezetes pillanatai voltak.

A díjazottakat méltatva a vezérigazgató úgy fogalmazott: szakértelmükkel, hivatástudatukkal, elkötelezettségükkel példát mutatnak nemcsak a kollégáknak, hanem a jövő újságíróinak is. „Ők óramutatók a nemzetünk életében”

– jelentette ki.

Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte: valamennyi díjazott vitathatatlan eredményeket ért el és kimagasló teljesítményt nyújtott. Hangsúlyozta továbbá, hogy bár a 2023-as év nem volt könnyű, a közmédia mind tartalomban, mind vállalati, intézményi szinten jelentős eredményeket ért el, miközben folyamatosan törekedett a megújulásra is.

„Nem könnyítette a helyzetünket sem a világpolitikai helyzet, sem a szomszédunkban dúló háború” – fogalmazott a vezérigazgató, hozzátéve:

a feszített tempó ellenére „mindenki nagyon jó, nagyon sok és minőségi munkát végzett”.

Papp Dániel felidézte, hogy 2018-as hivatalba lépésekor elsődleges célja a vállalat modernizálása volt. Mint mondta, vezetőként a piaci cégekhez hasonló „modern, profi szemléletet” szeretett volna meghonosítani a közmédiában.

Ez azt is jelentette – folytatta –, hogy szerette volna elérni, „hogy figyeljünk egymásra, figyeljünk a munkavállalókra”.

„Nagyon fontos szempontnak tartom, hogy olyan munkahelyet teremtsünk, ahol bár hatalmasak az elvárások, de a cég is tud adni valamit a dolgozóinak”

– hangsúlyozta.

A vezérigazgató a jövőről úgy szólt: ez az év még nehezebb lesz. „Előttünk van két választás, egy uniós elnökség, sportszempontból pedig egy Európa-bajnokság és egy olimpia” – sorolta, kiemelve az együttműködés és a csapatmunka jelentőségét.

Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

Papp Dániel végezetül gratulált a díjazottaknak, majd az MTVA valamennyi munkavállalójának megköszönte az egész éves teljesítményét. „Örülök, hogy csapatként működünk együtt” – jelentette ki.

A beszédek után a Titán, A Dal 2023 győztese lépett fel, majd Papp Dániel és Altorjai Anita nyolc kategóriában adott át díjakat.

Az Év Operatőre Nagy András lett.

Az Év Vágója díjat Kántor Zoltán kapta.

Az Év Rendezője elismerésben Bozsánovics Anita részesült.

Az Év Gyártási Szakembere díjat Vancsok Györgynek ítélték oda.

Az Év Riportere díjat Kucsov Renáta kapta.

Az Év Felfedezettjének Jámbor Flórát választották.

Az Év Szerkesztője Pap Tibor lett.

Az Év Műsorvezetője elismerést Morvai Noémi vehette át.

Tovább olvasom