Az OTT néhány évig még biztosan nem, a Szupergyors Internet Projekt (SZIP) viszont annál inkább lázban tartja a kábelszolgáltatókat. A SZIP és az élesedő verseny egyaránt a kábelpiaci konszolidáció felé hat. Kéry Ferenccel, a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség elnökével beszélgettünk.

Nemrégiben zajlott a Media Platform 2015 konferencia a Magyar Kábelkommunikációs Szövetség szervezésében. Hogyan sikerült?

Több mint hétszázan fordultak meg az eseményen, reményeink szerint mindannyian elégedettek voltak. Megpróbáltunk keresztmetszetet adni a piac jelen állapotáról, mind a kiállításon, mind a konferencián. Külön foglalkoztunk a műszaki, a tartalmi és a szabályozási kérdésekkel. A technológia viszonylag egyszerűbb kérdés most, mindenki tudja, hogy az optikai hálózatok felé kell nyitnia, ehhez kapcsolódóan tekintettük át, hogyan kell a hálózatokat építeni és mérni; tartalmi vonalon bonyolultabb a kép. Az egyik legfontosabb téma a Szupergyors Internet Projekt (SZIP) volt. A kábelszolgáltatók elkövetkező néhány évét ez jelentősen meg fogja határozni, így nem mindegy, hogy a hozzá kapcsolódó pályázat valóban fair módon, szakmailag elfogadhatóan valósul-e meg.

Mit takar ez a projekt, és hogyan áll jelenleg?

A Digitális Nemzeti Fejlesztési Program részét képezi a SZIP, amelyhez kapcsolódik egy pályázat. A cél leegyszerűsítve az, hogy 2018-ra ne legyen Magyarországon olyan háztartás – még a legeldugottabb tanyán sem –, ahol ne lehetne internet-hozzáféréshez hozzájutni 15 napon belül. Ez logisztikailag óriási feladat. Az így biztosítandó internetszolgáltatás esetében az elérhető hálózatsebességnek meg kell haladnia a 30 Mbit/s-t, ami ugyan öt éven belül túlhaladott érték lesz, az viszont jó hír, hogy a pályázat keretében a jövőálló technológiákat támogatják, ilyenek az optikai hálózatok, illetve a kábelhálózatok fejlesztése a DOCSIS rendszer 3.0-s verziójára. Ezekhez a fejlesztésekhez az állam 60 milliárd forintnyi vissza nem térítendő és körülbelül 10 milliárd forintnyi visszatérítendő, igen kedvezményes kamatozású támogatást ad. Az önerőnek legalább 10 százaléknak kell lennie, amely felmehet egészen 30 százalékig, attól függően, hogy Magyarország mely területén építi ki a hálózatot egy szolgáltató.

Amennyiben a tervek megvalósulnak, 2018-ra nem lesz olyan ház, ahol ne lehetne internetet igényelni, ez lépéskényszerbe hozza a kábelszolgáltatókat, mert aki most nem lép, az vagy kimarad, vagy második szolgáltatóként jelenhet meg egy támogatott versenytárs mögött, ami nem túl jó üzlet. Nekünk mint szakmai szövetségnek ezért nagyon fontos, hogy ha már kiírnak egy ilyen pályázatot, az fair módon történjen.

Milyen esélyek vannak most egy fair, szakmailag megalapozott pályázatra? A kormányzat enyhén szólva is hektikusan és időnként túlzott határozottsággal szól bele a médiapiac különböző szegleteinek életébe.

A kormányzat nagyon elszánt ebben a témában. December óta folyik az előkészítés, és azért még vannak kérdések bennünk. El lehet képzelni, hatalmas adatbázisra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hol vannak még internettel le nem fedett házak. Alapul egy olyan óriási adatbázist vettek, amelyben megtalálható Magyarország összes háza, ezek közül kihúzták az internettel lefedetteket, majd a listát odaadták a szolgáltatóknak, hogy nézzék át, és töröljék azokat a címeket, amelyeknek a lefedése már folyamatban vagy 2018-ig tervben van. Ezt követően maradt mintegy 418 ezer ház, ami, tekintve hogy ebben már minden tanya és piciny zsákfalu benne foglaltatik, nem is magas szám. Egyébként Budapest is relatíve hátrányos helyzetben van, hiszen még sok ellátatlan lakás található a területén.

A problémák abból erednek, hogy az adatbázisba csúsztak hibák: elírások, nem létező házszámok, duplikációk és hiányok. Ha egy szolgáltató mellé egy versenytárs adatbázishibák miatt léphet be állami támogatással, az furcsa helyzetet teremt, és elfogadhatatlanul torzítja a versenyt. Ez teljes joggal aggodalmat kelt a szakmában, és ezért nagyon fontos, hogy kizárólag oda menjen támogatás, ahol szükség van rá.

A kormányzat témát illető lelkesedése odáig is kiterjed, hogy konzultáljon a szakmával annak érdekében, hogy a pályázat értelmes módon valósuljon meg?

Ebből a szempontból a kormányzatot meg kell dicsérjem, ezúttal korrektek voltak, és megfogadták a tanácsainkat. Jelenleg az adatbázishibák javítására várunk, erre ígéretet kaptunk. Van egy olyan téma, amelyben csak kompromisszumos megoldást tudtunk elérni, ez pedig az, hogy a pályázatokat mekkora területre írják ki. Ha településenként írnák ki őket, ahogyan mi szerettük volna, az adott helységben jelen lévő szolgáltató könnyen le tudná fedni azokat a házakat, amelyeket támogatás hiányában a magas költségek miatt eddig nem fedett le. Csakhogy ez több ezer pályázatot eredményezne, ezért a tenderek alapegysége a járás lett. A kormányzat eredetileg megyét szeretett volna, de ez a lehetséges pályázók körét körülbelül a három legnagyobbra szűkítette volna. Nekünk viszont azt kellett megértenünk, hogy a településenkénti pályázatok elbírálása irreálisan sok munkát róna a kiírókra. Így született a kompromisszumos megoldás, amely a kis szolgáltatóknak még mindig nem könnyű, de a kiírás lehetővé teszi a konzorciumban történő indulást, ami a tenderek körülbelül tizedében esélyt ad számukra a nagyok mellett.

Van az a maliciózus mondás, hogy kell, mint tanyára az internet. Mit old meg az infrastruktúra kiépítése szemléletformálás nélkül?

Ezt a kérdést természetesen mi is feltettük, és a kormányzat tisztában van azzal, hogy az infrastruktúra önmagában nem elég. Tyúk-tojás kérdés ez: az internet előnyeit nem lehet elmesélni, a megtapasztalásához viszont szükség van az infrastruktúrára. Az infrastrukturális pályázattal párhuzamosan ugyanakkor kiírnak egy másikat is, amely éppen az edukációra vonatkozik. Ha ez a kettő összeáll, akkor a nem internetezők egy része megnyerhetővé válik.

A SZIP-en túl mi foglalkoztatja jelenleg a kábeles szakmát a konferencia beszélgetései alapján?

Külön panel foglalkozott azzal az örökzöld témával, hogy ki fizet kinek a műsorterjesztők és a csatornák relációjában. Ez aktuális kérdés, mivel előbb-utóbb rendezni kell azt a tiltást, amelynek értelmében a két országos kereskedelmi tévé nem szedhet terjesztési díjat.

A programban hangsúlyosan volt jelen az OTT témája, és a nemzetközi szaksajtó is sokat ír erről. Mit mutat a magyar piaci valóság?

Még mindig csak úton vagyunk az OTT-piac kiépülése felé, nem számítok arra, hogy rövid időn belül palotaforradalmat okoznának e szolgáltatások. Magyarország nem Amerika, a kábelszolgáltatások nagyon eltérő árazása miatt sem. Ha például a Netflix belép a magyar piacra, az amerikaihoz képest jóval alacsonyabb árakkal kell versenyeznie, emellett a szinkronizálás pluszköltséget fog jelenteni számára. A szabályozási környezet miatt az OTT-szolgáltatók hasonló kínálatban gondolkodhatnak, mint a kábelesek, előbbiek leginkább a költséghatékonyság terén lehetnének versenyképesek, ám ez sem valószínű, mivel a kábelszolgáltatók méretgazdaságosabbak a tömegelérés miatt. Idővel az OTT-szolgáltatók versenytárssá válhatnak, ám addig számos dolgot meg kell oldaniuk, és az első években biztosan veszteséget kell finanszírozniuk.

Véleménye szerint tehát a tartalomszolgáltatok nonlineáris igényeit ki tudják szolgálni a jelenleg piacon lévő műsorterjesztők is.

Igen, mindazok, akik hajlandóak és képesek az innovációra, a hálózatfejlesztésre, az extra szolgáltatások bevezetésére.

A SZIP konstrukciója vagy az OTT részéről hamarosan jelentkező verseny egyaránt a kábelpiaci konszolidáció irányába mutatnak.

Bizonyos mértékű konszolidáció mindenképpen várható. A kábelszolgáltatóknak egyre inkább meg kell gondolniuk, hogy képesek lesznek-e beszállni az egyre élesedő versenybe.

Mi a helyzet a kábeladóval (a távközlési cégekre kivetett közműadóval – a szerk.)? Ez éppen azokat a cégeket sújtja a leginkább, amelyek eldugott helyekre is kivitték a hálózatot, mivel az adó alapja a vezetékek hossza. Most meg éppen a maradék távoli, lefedetlen címek „behálózását” támogatná a kormány. Ez növelné csak igazán az adóbevételeket…

Ezzel kapcsolatban van bennünk középtávon aggodalom. Az adótörvény ez idáig nem változott, fizetünk a vezetékek után, amit továbbra is versenytorzítónak gondolunk, mivel a nem vezetékes szakma előnyhöz jut. A SZIP kapcsán viszont jeleztük, hogy ennek eredményeképpen a szolgáltatók elvileg kihúznak nagyságrendileg ezer kilométernyi vezetéket, ám a gyakorlatban nem lesznek motiváltak, ha utána megadóztatják őket. Ezt a kormányzat szerencsére első szóra megértette, így egy jogszabály-módosítás kimondja, hogy a pályázat keretében kiépített hálózatok mentesülnek a közműadó alól, ám mindössze öt évig. Öt évre tehát a helyzet rendezve van, de teljesen biztos, hogy a hatodik évben leépítik a hálózatokat, ha azok nem szereznek elegendő számú előfizetőt.

Honnan számítják az öt évet?

A pályázatok két ütemben még idén lezajlanak, a hálózatokat pedig 2018 végéig kell a nyerteseknek kiépíteniük. Az adómentes időszak az átadástól számított öt évig tart. A feladatunk az, hogy ez alatt az öt év alatt elérjük az adó megszűnését.

Az edukációs programok mikor indulnak el? Ha csak 2018-ban, amikorra a hálózatok utolsó határidővel kiépülnek, nem sok esély lesz a jelentős előfizetőszám-növekedésre.

Az edukációs feladatokat kevésbé követem közelről, de ezek is nagyon fontosak, a kormányzat ezekre is kiírja a pályázatokat. Ha mégsem haladna az ügy megfelelően, fel fogjuk emelni a szavunkat, mert valóban csak akkor van értelme a hálózatfejlesztésnek, ha a fogyasztók tudni fogják, miért jó ez számukra.

A jövő évben mely kérdések foglalkoztatják majd elsősorban a Magyar Kábelkommunikációs Szövetséget?

A SZIP-pályázatokkal kapcsolatban lesz még dolgunk. Szintén foglalkoznunk kell majd a terjesztési díjakkal, egyelőre még él a tilalom a két országos kereskedelmi csatorna esetében, de a kérdés Damoklész kardjaként mindaddig a piac felett lebeg, amíg nem döntenek másképp a törvényhozók. Nagyon friss téma, hogy filmes területen alakulóban van egy, az Artisjushoz hasonló szerzőijog-kezelő társaság. Ez két olyan téma, amely csökkentheti a szakmánk fejlesztésekre fordítható forrásait.