2012. szeptember 04.

″Minden technológia fausti alku″

Pintér Róbert internetkutatóval beszélgettünk a Médiapiac szeptember 3-i adásában a 90.9 Jazzy Rádióban. Íme a szöveges, szerkesztett változat.

Pintér Róbert internetkutatóval, az Ipsos Interactive Services ügyfélkapcsolati igazgatójával beszélgettünk a Médiapiac szeptember 3-i adásában a 90.9 Jazzy Rádióban. Szó esett technológia és oktatás, kütyü és ember, technológia és evolúció viszonyáról. Hallhattunk a homo informaticusról és a digitális demenciáról is. Íme a szöveges, szerkesztett változat.
Pintér Róbert

Az előző évadban Pléh Csabával már beszélgettünk arról, hogy okosít vagy butít a webvilág. Te mit gondolsz erről?

Mint szociológus, azt gondolom, hogy is-is. Ez egy evolúciós folyamat: lekopnak rólunk bizonyos korábbi készségek, van amit pedig felszedünk magunkra. De hogy ne csak rébuszokban beszéljek: nemrégiben jelent meg az Sg.hu-n egy érdekes cikk, amely egy Manfred Spitzer nevű úriemberre hivatkozott. (Megjegyeztem a nevét, mert azt állította, hogy nem tudjuk ezeket megjegyezni, és kénytelen voltam valahogy ezt cáfolni.) Ő az ulmi pszichiátriai intézet orvosvezetője, és azt találta mondani, hogy elbutít minket az internet. A digitális demencia kifejezést használta, ami a fiatalkori, túlzott internethasználatnak köszönhető elbutulás. Magát a terminust egyébként nem Spitzer vezette be, hanem - nagyon helyesen - hivatkozik dél-koreai kutatókra, akik 2007-ben használták a kifejezést először.

Mire utal ez? Arra, hogy az emberek a túlzott internethasználatnak köszönhetően bizonyos készségeket kezdenek elfelejteni. Például nem tudnak jól számolni, nem tudnak neveket, dátumokat, egyebeket megjegyezni, mert tudják, hogy amikor a Google-ba beírják, úgyis megtalálják, és az agyuk lusta lesz ahhoz, hogy megjegyezze. A dél-koreai kutatók tovább mennek: fáradtak, motiválatlanok lesznek az emberek.

Leszögezném, hogy valamennyi igazság ebben kétségtelenül van. A modern kor vívmányainak köszönhetően bizonyos készségeinket ritkábban használjuk, így azok porosodnak és elkopnak, ugyanakkor azt nem mondanám, hogy ez egy általános hanyatlási folyamat. Ez egy átalakulás, kicsit ahhoz hasonlítanám, amikor megjelent az írásbeliség. Korábban szóbeliség volt: mindenre, ami fontos volt, emlékezni kellett, akár szó szerint. Az írásbeliséggel megjelent az a kényelem, hogy már nem kellett mindenre emlékezni. Egyébként vannak erre vonatkozóan görög viták: Szókratész nagyon nem szerette az írásbeliséget, és Platón jegyezte le a párbeszédeket. Van egy érdekes párbeszéd, amelyben egy egyiptomi papra hivatkozik, aki szerint az írásbeliség nem jó találmány, mert alapvetően butává teszi az embert. Spitzer tehát nem talált ki semmi újat, hanem felmelegített valamit, ami már az ókori görögök számára is téma volt.

És milyen készségekre teszünk szert? Akik például rendszeresen játszanak belső nézetes lövöldözős játékokkal (FPS), nagyon jól boldogulnak a valós fizikai terekben. Akik vadászpilóta játékokkal játszanak, azoknak a reakcióideje jelentősen csökken. PIN kódokat, mesterjelszavakat jól jegyzünk meg. A homo informaticusnak új agyterületek huzalozódnak be, és korábbiak kiporosodnak.

 

Egyre technológia orientáltabbnak tűnnek a mindennapjaink. Évről-évre, vagy inkább hónapról-hónapra, hétről-hétre jönnek forradalmi újdonságok a piacon. Van egy olyan jelenségcsoport, amit leginkább kütyümániának szoktak nevezni. Minden élethelyzetben kütyüket nyomogatunk, milyen hatással van ez az emberiségre? Evolúciós szempontból hogyan alakít minket: lesz például harmadik kezünk?

Harmadik kezünk egy darabig nem lesz, de egészen biztosan hatással van arra, ahogyan élünk. Az internettel és az eszközökkel kapcsolatban többnyire három nézet szokott lenni: az egyik azt mondja, hogy "soha jobbat", a másik azt, hogy "így ment ez mindig", a harmadik pedig, hogy "jobb lett volna soha". Szerintem a három nézetből kellene összegyúrni valamiféle középutat, ami azt mondja, hogy tulajdonképpen minden technológia egy fausti alku. Ez azt jelenti, hogy egyszerre vesz el és ad valamit. Igaz ez evolúciós szempontból is.

Van egy nagyon érdekes könyv, az Alone Together, amely arról szól: egyre inkább megfigyelhető az a jelenség, hogy bár együtt vannak az emberek, mégsem egymásra figyelnek. Pldául előveszik a mobiljukat vasárnapi ebéd közben, aztán van egy nagyon érdekes kutatás, amely szerint sokan - olyan 20-30% - szex után elsőként megnézik az okostelefonjukat. Beülnek a legkisebb helyiségbe a lakásban, és viszik magukkal a mobiljukat, a tabletjüket, megnézik a Facebookot. Úgy érzik, hogy lemaradnak valamiről, és emiatt elfelejtik a személyes élményt, a személyes kommunikációt. Még egy fontos dolog: mivel az interneten írásban kommunikálunk, van időnk meggondolni, hogy mit mondunk, a személyes kommunikációnak viszont mindig van egy kockázata.

 

Szintén érdekes téma a technológia és az oktatás kapcsolata. Mennyire épül be a technológia az oktatásba, mennyire használják értelmesen tanárok és diákok?

Ez egy nagyon nehéz téma, de nagy kedvencem is. Alapvetően az a gond, hogy a mai oktatási rendszerünk valamikor a 18. században született, és az ipari korszak igényeit elégíti ki. E rendszer körül akkora nehézkedés alakult ki, hogy nagyon nehéz megváltoztatni. Amikor jött a rádió vagy a televízió, akkor azt gondolták, hogy ez meg fogja változtatni azt a módot, ahogyan tanítunk. Ehhez képest ezek a technológiák csak a felszínen érintették meg az iskolát, nem használják őket. Ugyanez a helyzet a számítógéppel: megjelent már a 70-es, 80-as években, és tulajdonképpen gettóba zárták. Bevitték a gépterembe, és a gépterem kulcsát a technikatanár zsebébe rakták.

A másik gond, hogy úgy használjuk az oktatási rendszer tananyagait, a pedagógiát és az értékelést, mintha nem történt volna semmi az elmúlt ötven évben. Nagyon komplex világra kellene felkészíteni a gyerekeket, ahol teljesen másfajta készségekre van szükségük ahhoz, hogy jól tudjanak boldogulni. Van egy érdekes gondolat: a 3R-t (angol rövidítés és szójáték alapján: írás, olvasás, számolás) a 4K-nak (kollaboráció, kíváncsiság, komplexitásra való felkészülés, kreativitás)  kellene felváltania. Az oktatásnak elsősorban nem tananyag, hanem készség központúnak kellene lennie. Ez a felsőoktatásban jutott a legelőrébb, ahol elektronikus keretrendszereket használunk, de ezek sincsenek teljesen megfelelően integrálva.

 

Mennyire uraljuk a naponta használt technológiai eszközeinket, vagy mondjuk a Facebookot? A Facebookon heti rendszerességgel őrjöngenek az emberek, hogy megint megváltozott valami.

Van egy mítosz, amely megkülönbözteti a digitális bevándorlókat (legyenek mondjuk ezek az 1990 előtt születettek) és a digitális bennszülötteket. Utóbbiakról azt mondják, hogy ők már már ezzel nőttek fel, azaz mindent tudnak. De az a helyzet, hogy nem. Volt egy mondás, hogy milyen jó lesz, ha majd a sulinetes nemzedék megjelenik az egyetemen, mert ezek a gyerekek ismerik a számítógépet, tudnak prezentálni, dolgozatokat írni, a technológia csínja-bínja a kezükben van. Ehhez képest azt látjuk, hogy - köszönhetően az oktatás skanzen jellegének -  kinevelték a gyerekekből a kreativitást, azt, hogy hogyan kell ezeket az eszközöket oktatási célra használni. Jött a sulinetes nemzedék, és láttuk, hogy ugyanúgy ülnek a padban, kevés kivételtől eltekintve ugyanúgy nem érdekli őket az oktatás, nem nagyon szólnak hozzá, max ha laptoppal, okostelefonnal jönnek, akkor azt ki tudja mire használják. Tehát ez az egész dolog nem igazán tudott az oktatásban szervesülni.

Ezek a gyerekek, attól hogy fiatalok, még nem feltétlen tudják jól használni az eszközöket. Szoftver egonómiára lenne szükség, azaz úgy kellene az interfészeket alakítani, hogy intuitív módon is felfedezhetőek legyenek. Az Apple ebben nagyon ügyes, az iOS-t intuitív módon nagyon egyszerű használni. De ebbe az irányba megy az Ubuntu is. Óriási vita van most: a Microsoft 1995 óta először fogja megváltoztatni annak az interfésznek a logikáját, amin keresztül kommunikálunk. Eltűnik például a start menü. A vita arról folyik, hogyan lehet az embereket átnevelni egy teljesen más logikára. Ez mind arról szól, hogy hozzászokunk ahhoz, hogy hogyan használunk eszközöket, és zavar minket, ha ezt megváltoztatják.

 

A teljes beszélgetés hanganyaga (zenékkel együtt) szerdától elérhető lesz a Mediapiac.com On air rovatában. Itt meghallgathatóak a korábbi adások is.

Műsorunk minden hétfőn 20 órától hallható a 90.9 Jazzy Rádióban. Következő vendégünk szeptember 10-én Dobó Mátyás lesz.

Pintér Róbert a fenti témákról vitaindítót tart és beszélgetést vezet a Digitália konferenciánkon, melynek programja elérhető ezen a linken. Még lehet jelentkezni:)