A minap indult Faktor.hu portál ügyvezető igazgatója szerint ők a legjobbak az amúgy belterjes piacon a minőségi hírgyártásban. Ami szerinte nem azt jelenti, hogy komolykodóan és unalmasan írnak, hanem hogy sokak számára vonzóan és érthetően tálalják az információt. Ami pedig korábbi munkahelyéről, a TV2-től való távozását illeti, annak oka, hogy amikor a német tulajdonos ProSiebenSat.1 2013-ban két magánszemélynek adta el a televíziót, ő úgy látta: egy ekkora csatornát csak erős tulajdonosi háttérrel lehet működtetni.

Miért nem televíziós állást keresett a TV2 után?

Nemcsak rajtam múlt, hanem a lehetőségeken is.

Közel húsz év híradózás, hírfőszerkesztés és programigazgatóság után nehéz elhinni, hogy hírportál alapítására vágyott volna.

Újságíró vagyok, számomra hírekkel foglalkozni minden formában izgalmas. Remek TV2-s szakemberekkel dolgoztam és gondolkodtam együtt. Aztán, miután menni kellett, megbeszéltük, hogy együtt maradunk és közösen alkotunk valamit. A Tények főszerkesztőjével, Gábor Lászlóval bő tíz éve vagyunk kollégák és barátok. Őt is kirúgták, most mellettem ő a főszerkesztő.

Soha többet tévét?

Ilyet nem mondanék. Imádunk tévézni, és biztos vagyok benne: fogok még televízióban dolgozni.

Megviselte TV2-s kirúgása?

Fel voltam rá készülve, nem betegedtem bele. Kirúgásom logikus volt és érthető. Teljesen mást gondoltam a TV2 jövőjéről.

Mit gondolt róla?

Abban hiszek, hogy egy ekkora csatornát csak erős tulajdonosi háttérrel lehet működtetni.

Nyilvánvaló volt, hogy a két „vásárló”, Simon Zsolt és Yvonne Dederick strómanok, és mögöttük erős tulajdonos állhat.

Nem tudom, mennyire volt nyilvánvaló, és nem is szeretném a tevékenységüket utólag értékelni. Ugyanakkor végül Andy Vajna megvette a TV2-t, ő pedig tényleg rendelkezik megfelelő háttérrel egy ilyen léptékű médiavállalkozás működtetéséhez.

György BenceNézze meg György Bence teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.

De az még mindig nem világos: innen hogy keveredett az online világába.

Nagyot alkotni ma az online piacon lehet.

Miért is?

Egyrészt üzletileg ide a legkönnyebb belépni, hiszen itt a legalacsonyabbak a technikai költségek. Másrészt a piac elemzése során arra jutottunk, bőven van hely egy új hangnak.

Elemzés nélkül is látszik, hogy sorra indulnak a híroldalak, miközben érdemben nem nő sem az olvasók száma, sem a reklámköltés.

Minőségi termékkel és új gondolatokkal minden piacra be lehet törni. Azt a célt tűztük ki, hogy a sok érdekes hír stilárisan is más lesz, mint a mostani trend.

Stilárisan?

Igen. Szerintünk lesz igény arra, ahogy mi szeretünk a hírekkel foglalkozni.

Hogyan szeretnek a hírekkel foglalkozni?

Széles tömegek számára nagyon közérthető formában írunk. Úgy elemezzük és magyarázzuk a híreket, hogy az egyszerre legyen érthető egy alacsony műveltségű ember számára, ugyanakkor tökéletesen fogyasztható a magasan képzett értelmiséginek is.

Nézzük onnan, hogy a Faktor.hu miben különbözne a versenytársaktól.

Mindenkinek van sajátos témaválasztása, hangvétele. Tehát a fő különbség stiláris és megközelítésbeli. Ebben az online mezőnyben nagyon is elő tudunk állni olyan ötletekkel és információkkal, amelyek egyúttal jó minőséget is garantálnak.

Minden oldal sok hírt akar jó minőségben, közérthetően.

Persze, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt. De ezen a fronton jobbat tudunk csinálni. Már most remek a fogadtatásunk.

Hol?

A piacon. Sőt még a politikában is. Egy portál nem arra való, hogy leírja, épp miért volt hülye aznap valamelyik kormánytag, művész, vagy sportoló. Pláne nem ilyen szavakkal. Eleve adott egy erős politikai hangulat az online sajtóban, mi ebből szeretnénk kimaradni.

Kimaradnának a hangulatból?

A mi stílusunk nem engedi meg.

Szikár, jelzőktől mentes hírgyártás?

Szikár, mégis érdekes. Máshol is akadnak jó újságírók és remek cikkek, mégis nagy az igény a minőségi újságírásra. Ez nem azt jelenti, hogy komoly és unalmas, hanem hogy vonzó a tömegek számára. Sokan pont azért nem olvasnak az interneten híreket, mert nem tudják befogadni. Vagy stilárisan sok nekik, vagy olyan informáltsági szintet követel meg, amivel nem tudnak lépést tartani. Sokszor magam sem vagyok képes befejezni egy-egy cikket, mert hosszúak és olyan szakismereteket igényelnek, melyekkel nem rendelkezem. Nálunk ilyen anyag nem jelenhet meg. Ha egy átlagos, szakiskolai végzettséggel rendelkező olvasó nem érti meg a cikkeinket, akkor baj van.

Ez lenne a piaci rés?

Igen. Jelennek meg jó cikkek remek szerzők tollából, de ezeket ki kell mazsolázni a rengeteg gyenge közül. A magyar sajtó rendkívül belterjes, egymás cikkeit jelentetik meg nagy arányban.

Ellenben önöknél?

Nálunk is lesznek kis színesek, de semmiképp sem zavaró mértékben. És nem kezdünk el idétlenkedni.

És fikázni sem?

Hiba lenne, amit sokan be is ismertek. Tóta W. Árpád pár éve az Indexen írta meg a Mea culpa című cikkében magukról azt, mennyire sajátos a látásmódjuk a világról és az újságíróságról. Ők voltak pozícióban és technológiamonopóliumban, így írták a híreket. És az a típusú újságírás terjedt el, amit ők poénból jónak tartottak. Az általuk behozott fikakultúra lenézi a világot. Egy egyetemről épp kiesett gyakornok simán leírhatja bárkiről, hogy hülye. Az interneten mindent meg lehet csinálni, ami persze jó is. De az megengedhetetlen, hogy ez legyen a domináns szemlélet a magyar újságírásban. Elképesztő, hogy valós érvek és alátámasztott információk nélkül leírható a legjobb sportolókról, hogy falábúak, a legjobb edzőkről, hogy dilettánsak, a legbefolyásosabb politikusokról, hogy kizárólag ártani akarnak. Újságíróként politikáról nem ítélkezhetem.

Az anyázás hozza a kattintást.

Attól még lehet és kell konkurálni vele. Legyen is olyan újság, ahol a stílus fontosabb, mint a tartalom. Ehhez természetesen mindenkinek joga van. De azt is vegyük észre: sok embert irritál, hogy nem lehet úgy elolvasni semmit, hogy ne kellene trágársággal, fikázással találkozni.

Ön azt nyilatkozta, a tévénézők által érthető stílus szerint kommunikálnak majd.

A tévé megkövetelte ezt a stílust, hisz ott aztán igazán széles a közönség. Ráadásul nem mindenki hírfogyasztási céllal, hanem egyszerűen kikapcsolódásként nézi. Ostobaság elhessegetni őket olyan anyagokkal, amiket nem értenek meg.

Mindenre lőnek?

Igen, hiszen teljes képet kell adni. Aki minket olvas, minden lényeges eseményről tájékozódhat, emellett még érdekes tartalmat is kap.

Valami ilyesmit kommunikál magáról a 24.hu, a vs.hu, a hvg.hu. Meg a többiek.

Biztos mások is próbálkoznak ilyesmivel, csak mi jobban tudjuk. Egyrészt kevesebb bulvártartalommal, mégis azzal a céllal, hogy sokan olvassanak.

A portál ötlete az öné?

Igen.

Már induláskor jobboldalinak titulálták.

Próbálok kimaradni ebből a definíciókényszerből. Miután tudom, hogy nem fogjuk olyan módon támadni a kormányt, ahogy ezt egyesek elvárnák, tudom, hogy megy majd a jobboldalizás. De nem érdekel. Aki nagyon ellenzéki, annak kevés leszünk. És aki nagyon jobboldali, annak is. Aki viszont nem úgy akar olvasni, hogy minden mondatban politikai üzenetet lát, örül majd nekünk.

A Fideszben állítólag azt várják önöktől, hogy a Habony Árpád által régóta tervezett, de egyelőre el sem indult via.hu-t pótolják.

Nem tudom, ki mit vár tőlünk. Azt viszont tudom, hogy egy komoly szemléletű site-ra nagy igény van a hirdetők körében.

Az állami hirdetők körében.

Azokéban is, nyilván.

Van olvasottsági elvárás a tulajdonos részéről?

Igen. Rövidesen az első öt hírportál egyike szeretnénk lenni.

Melyik a másik négy?

Nem tudni, hogy néz majd ki a piac akkorra, mire odajutunk. De rövidesen az Index és az Origo utáni sávba szeretnénk kerülni.

Ki a Faktor.hu tulajdonosa?

Gábor László, aki egy személyben a főszerkesztő is.

Miből finanszírozza a nagyjából húszfős stáb napi működését, az irodabérlést, honnan volt pénz számítógépekre, tévéstúdióra?

Messze azokon a kereteken belül voltak az induláshoz szükséges kiadásaink, amit egy magánember is tud finanszírozni.

Simicska Lajos G-napja óta komoly mozgások zajlanak a médiában. Ön is így látja?

Szerintem igazából nem történt semmi.

Egy nagyjából másfél évtizede olajozottan működő kommunikációs, hirdetői rendszer borult fel.

Egyelőre nem nagy a változás, hiszen az érdekeltségek megmaradtak, Simicska Lajosé is. Sőt, még invesztál is bele, hisz a Hír TV megújult. A piaci szempontok felől nézve érdemben nem módosult semmi: maradt a nézettség, a példányszám, a portfólió és a főbb szereplők.

Az állami hirdetések új irányt vettek.

Aminek a média napi működésében egyelőre nincs nyoma.

A nyáron Andy Vajna egy tévés pilot projekttel bízta meg önt. De azóta semmi hír róla.

A műsort összeraktuk, de nem tudom, mikor indul el.

Vajna még egy tévét akar?

A megbízásom tényleg arra az egy pilotra vonatkozott, ami elkészült, teljesen jó lett.

Milyen tévét álmodott?

Közéletit.

Hírcsatornát?

Hírcsatornát.

Olyan van már.

Én a feladatomat elvégeztem. Jó kis csapat állt össze, de én nem tudok belőle tévét csinálni. Andy Vajna, ha akar, ebből már tud.

Mi volt az ön feladata?

Producerként műsorokat, beszélgetéseket, interjúkat készítettünk. Mindegyikből felvettünk egy kicsit, így raktuk össze az adást. Így látni lehet, hogy nézne ki egy ilyen televízió.

A TV2 is ilyen olajozottan működik majd?

Remélem.

Egyelőre azt sem tudni, kié valójában.

Mondjuk inkább azt, hogy konfliktus van az üzlet körül, ami érthető, de a lényegen nem változtat. Az eddigi kommunikációból, gondolok itt például a még mindig meghatározó szerepben lévő ProSebenSat1 nyilatkozataira, nyilvánvalóan látszik, hogy Andy Vajna lesz a TV2 tulajdonosa.

Évekig elhúzódó bírósági procedúra várható.

De az vélhetően nem érinti a műsorokat. Ráadásul Vajnával dolgozik az egykori RTL-es vezérigazgató, Dirk Gerkens, aki egy szuper televíziós menedzser. Nagyon erős csapat állt össze, nem kérdés a sikere ennek a projektnek.

Amiből ön kimarad. Talán ha annak idején kivár, nem megy neki Simonéknak, ma ön is részese ennek a szupercsapatnak.

Én most is jól érzem magam.

A cikk szerzője Lampé Ágnes

Nézze meg Lampé Ágnes teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.