A Média 2.0 blog meetup-sorozatának márciusi eseménye a magyar sajtó helyzetét járta körül. Háhner Petra beszélgetőtársai Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Bátorfy Attila oknyomozó újságíró, az Átlátszó.hu munkatársa és Szalay Dániel, a 24.hu médiapiaccal foglalkozó újságírója voltak.

A nyitókérdés a szakmai és társadalmi közbeszédből logikusan adódott: sajtószabadság van-e ma Magyarországon? Bajomi-Lázár Péter szerint a sajtószabadság nem bináris, van vagy nincs kérdés, hanem egy skálán mérhető, más országok helyzetével vagy normatív elvárásokkal hasonlítható össze. A sajtószabadság két dimenziója a szólás és a tájékozódás szabadsága. Míg az előbbi biztosított, az utóbbi véleménye szerint hiányzik. Szalay Dániel szerint a magyar sajtó korlátozottan szabad, szerinte is az a kérdés, mely országokkal hasonlítjuk össze. Bátorfy Attila arra a megközelítésre is felhívta a figyelmet, hogy ha számszerűen hasonlítjuk össze az egyes oldalaknak tulajdonított orgánumokat, akkor az eredmény fele-fele, az online térben talán ennél is jobban áll a jelenlegi ellenzék. Ugyanakkor a hírek terjedése egy falon belül megáll, több millió emberhez el sem jutnak a kormányoldalhoz kötődő botrányok. Ilyen értelemben a közmédia működése súlyosan sérti a tájékozódáshoz való jogot.

Igaz-e, hogy sok esetben informális kontroll alatt állnak a médiumok?

Bátorfy Attila: A szabályozói és intézményi környezet nem különbözik az európai gyakorlattól, de ez még nem garantálja a törvények betartását. A médiumok egyesülésének engedélyezése kapcsán is látható volt, hogy ugyanazokat a szabályokat lehet szelektíven is alkalmazni.

Bajomi-Lázár Péter: A szabályozói háttér csupán a közeli oka a helyzetnek. Az informális kapcsolatok a mi régiónkban történelmileg is felülírják a törvényeket.

Minél gyengébb a kormány, annál erősebb a sajtó.

Ha az alkotmányos rend és a választási törvény a koalíciókötésnek kedvez, vagy a pártok belső szabályzata előírja az egyeztetéseket, a média is sokszínűbb lesz. Kérdés, hogy a problémák a Fidesz-kormányhoz köthetőek vagy csak most feltűnőbbek?

BA: A médiapiac szereplőinek kényelmes a kormányra mutogatni. De ha a szabályozási környezetet leválasztanánk, akkor sem lenne minden rendben. A válság után 60-70 milliárd forint esett ki a médiapiacról, amit az üzleti szereplők azóta sem pótoltak vissza, a regisztrált növekedés az állami költésekből származik. Eközben iszonyatosan sok – részben új – szereplő szeretne pénzt keresni az iparágban. Ha nem lenne politikai nyomás, akkor az újságírókat a gazdasági szervezetek presszionálnák.

A top 50 médiapiaci döntéshozó között egy kezemen meg tudnám számolni a szakmailag és morálisan számomra elfogadható főnököket.

Szalay Dániel: A gazdasági környezet tíz éve válságos és mindig csak reménykedünk abban, hogy javulni fog a helyzet. Ezt a megrogyott piacot kezdte püfölni ak ormány, és hamarosan padlóra is küldheti.

BLP: A Freedom House jelentése szerint a sajtószabadság helyzete a régió valamennyi országában javult a rendszerváltást követően, majd 2006-tól kevés kivétellel romlani kezdett. Az EU-csatlakozás után már nem volt az államok érdeke a helyzet javítása, miközben az Uniónak megszűnt a nyomásgyakorlási lehetősége. De 2010 után nálunk tovább romlott a helyzet: a koalíciós kormányok idején érvényes többpárti gyarmatosítási mintákat felülírta a kétharmados mandátumszerzés. A sajtószabadság csak Budapesten maradt meg valamennyire. A helyi rádiók az MTI híreit sugározzák, a megyei napilapok Mészáros Lőrinc tulajdonában vannak. Régebben a kelet-közép-európai országok első harmadában voltunk, ma sajtószabadság terén a Balkánhoz tartozunk. Ezt szigorú nemzetközi módszertanok alapján végzett összehasonlító kutatások állítják.

BA: A CEU-n készült egy 30 európai országra kiterjedő, máig nem publikált kutatás. Ebben Magyarország Törökországot megelőzve hátulról a második helyen áll. Az előnyünket az adja, hogy nálunk nem börtönöznek be vagy lőnek le újságírókat – amire egyébként szintén gyakran hivatkoznak azok, akik állítják, hogy sajtószabadság van.

SZD: Azért akadt példa újságírók meghurcolására, például a Juszt László elleni nyomozás és a szerkesztőségének szétverése.

BA: Az EU-tagság megakadályozza a kormányt az újságírók meghurcolásában, de nincs is rá szüksége.

Ez így is működik.

Ennyire szervilisek lennének az újságírók?

BA: A pártos sajtó az Egyesült Államokban is létezik. A kérdés, hogy mennyire vannak lezárva a zsilipek a médiumok között. Egyes információk egyszerűen nem szivárognak át a kormányzati sajtó térfelére, és ehhez megtalálták a megfelelő embereket.

SZD: Több embert ismerek, aki kényszerből csinálja ezt. Fogynak a szigetek, és nem akarnak hajótöröttek lenni, mondjuk három gyerekkel.

BLP: Az a felfogás, hogy a sajtót el kell választani az államtól és minden érdekcsoporttól, naiv és idealista álláspont. A sajtó dolga, hogy a társadalom felépítését tükrözze, értékeket és érdekeket közvetítsen. A kérdés, hogy amit képvisel, az adott újságíró meggyőződése vagy nyomást gyakorolnak rá. Nem látunk bele a fejekbe. Lehet, hogy akiket megvetünk, komolyan hisznek abban, amit mondanak.

SZD: Külön kell választani, hogy hír vagy vélemény mellett van ott a neve.

Máshogy láthatja a világot, de információkat ne hamisítson meg!

Az olvasó felelőssége is tetten érhető a kialakult helyzetben?

BA: Óvakodnék attól a megközelítéstől, hogy a buta olvasók meg is érdemlik. Még az újságírókra sem hárítanám a kialakult helyzetet. Az a kérdés, hogy a médiamenedzser kivel és milyen feltételek mentén üzletel, és ehhez még politikai hátteret sem kell feltételezni. Szokás mondani, hogy a bulvársajtó közönségét nem érdeklik a politikai botrányok, de ebben a folyamatban is benne volt a menedzsment.

SZD: Ha piaci alapon működne a média, akkor lehetne rátolni az olvasóra a felelősséget. A probléma az üzleti modell válsága, a kettős – olvasói és hirdetői – kitettség.

BLP: Magyarországon 100 év alatt 11 rezsim váltotta egymást és mindegyik próbálta a saját ideológiáját képviselni. Az átmeneti társadalmakban hagyományosan pártos újságírás alakult ki, a kelet-európai olvasó pedig ebben a helyzetben tények helyett sokkal inkább megerősítésre vár. Erre a helyzetre mutatott rá a Médiapiac interjújában Gajdics Ottó is, amikor arról kérdezték, miért nem szólaltat meg ellenzéki szereplőket. Nálunk ez az újságírók legitimációs stratégiája.

Mi javíthatna a kialakult helyzeten?

SZD: Vannak próbálkozások az adakozás-alapú működésre, illetve a fizetős modell lehetne megoldás.

BA: Valóban a crowdfunding modell biztosítja a legnagyobb szabadságot, de tévedés azt hinni, hogy nem függünk az olvasóktól. Óhatatlanul keretek közé vagyunk szorítva. Fel sem merül, hogy a balliberális oldal korrupciós ügyeiről ne tudósítsunk, de ezzel a szemükben rögtön tégla leszek az Orbán-rezsim falában.

BLP: Nem látok kitörési pontokat. Messzemenő politikai változásokra van szükség: arányos választási rendszerre, a pártfinanszírozás rendezésére, a kétharmados törvények körének szűkítésére van szükség.

Amennyire meg tudom ítélni, ehhez egy újabb rendszerváltás kell.

Az eseményt szervező Média 2.0 oldala itt érhető el.

A cikk szerzője Csillag Zoltán

Nézze meg Csillag Zoltán teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


Stanley Kupa a Spíler TV-n

2017. május 26.

A Spíler TV egyik legfontosabb időszakához érkezik, az NHL-döntőjének kizárólagos magyarországi jogtulajdonosaként.

Gyerekeknek gyűjt a Fókusz Plusz

2017. május 26.

Gyereknapi különkiadással jelentkezik szombat este 18.55-től a Fókusz Plusz: bemutatják a Bátor Tábort, amelynek egész héten adományokat gyűjtenek.