Merre tartanak a sorozatok? Miért nem olyan kockázatos a saját gyártás, mint gondolnánk? Milyen stratégia mentén építkezik az RTL II, és mi a fantázia a Muzsika TV-ben? Egyebek mellett erről beszélgettünk Kis-Bocz Évával, az RTL-csoport kábelüzletágának ügyvezetőigazgató-helyettesével.

Ez egyfajta testvéri viszony, amelyben tiszteljük egymást, és törekszünk a szinergiákra, mivel együtt kell erősnek lennünk.

Nem régóta dolgozol az RTL-csoportnál a kábelüzletág ügyvezetőigazgató-helyetteseként. Mit takar ez?

A kábelüzletág január elseje óta Luxemburgból működik, így én és a néhány fős csapat is ott dolgozunk. Hozzám tartoznak a kábelüzletág olyan területei, mint a programing vagy a napi működést érintő üzleti stratégiai döntések. A közvetlen főnököm Andreas Rudas vezérigazgató.

Ezt megelőzően a Sony Pictures regionális programigazgatója voltál. Mennyiben más feladat egy olyan portfólió egy részéért felelni, amelyben van egy nagy zászlóshajó?

Ezt sokan kérdezték, és azt tudom mondani, hogy sok a hasonlóság. Főleg amióta Luxemburgban vagyok, mivel előtte is egy nagy cég nemzetközi központjában dolgoztam, csak a Sony esetében a regionális központ Budapesten volt, és Londonnak, Los Angelesnek is riportoltam, az RTL-nél viszont a luxemburgi központban dolgozom magyar csapattal, akik részben ott, részben Budapesten vannak.

Hasonló a multichannel környezet is, a korábbi munkahelyemen országonként négy csatorna tartozott hozzám, itt pedig egy országért, de hét televízióért felelek. A hét csatorna teljesen diverzifikált, egészen eltér egymástól a Cool TV, a saját gyártású műsorokkal tarkított RTL II vagy a Muzsika TV.

Az persze más, hogy mellettünk van az RTL Klub mint free-to-air csatorna. Ez egyfajta testvéri viszony, amelyben tiszteljük egymást, és törekszünk a szinergiákra, mivel együtt kell erősnek lennünk.

Szinte közhelyes elmondani, hogy több mint száz magyar nyelvű csatorna van a nézettségmérő cég látóterében, a tévés piac rendkívül fragmentált. Hogyan lehet növekedni úgy, hogy közben mind több a tartalomfogyasztási alternatíva, nem csak a klasszikus televízióadók részéről?

Az idei év kábelportfólióra vonatkozó számai azt jelzik, hogy lehet növekedni. Nemrégiben volt olyan esténk, hogy mind a Cool TV, mind a Film+ verte a TV2-t (2015. június 2., 18–49, főműsoridő),* de egyébként is egyre gyakoribb, hogy valamelyik kábeladónk legyőzi valamelyik free-to-air csatornát. Bármely kábeltévé számára az a legfontosabb, hogy megtalálja a saját hangját, célközönségét, letisztítsa a márka üzenetét. Két-három éve zajlik a konszolidáció, ami az utóbbi időben különösen felerősödött, elég csak arra gondolni, hogy a Sony Pictures Viasat-csatornákat vásárolt. Ezek a lépések a nagyobb, egységesebb portfóliók létrehozásáról szólnak. Nekünk is ez a feladatunk a hét csatornánkkal. Azon dolgozunk, hogy a három húzócsatornánk üzenete letisztult, mindenki számára világosan felismerhető legyen.

Két nagy növekedési potenciállal bíró televízió van a portfólióban, az RTL II és a Muzsika TV.

A hét csatorna közül melyek vannak sínen, és hol látsz kihívásokat?

A Film+ és a Cool TV érett csatornák, ezek esetében nagy növekedésre már nem számíthatunk, a cél inkább a jelenlegi piaci pozíció megőrzése és a még több egyedi tartalom bemutatása. Két nagy növekedési potenciállal bíró televízió van a portfólióban, az RTL II és a Muzsika TV.

Az RTL II-t értem, de a Muzsika TV-n egy kicsit megakadtam.

Ha a tegnapi napot nézem, a Muzsika TV 1,3 százalékos közönségarányt ért el a teljes lakosság körében a teljes napot tekintve (2015. június 10., 4+).* A csatorna sikere az egyedi, saját gyártású tartalmakról szól. Általánosságban igaz, hogy kellenek az amerikai tartalmak – a Cool TV vagy a Film+ példája ezt mutatja –, a nézők azonban leginkább az egyedi, saját előállítású tartalmakkal tudnak azonosulni. A Muzsika TV könnyed, szórakoztató tartalmat kínál idősebb célcsoportnak, de egyre inkább megtalálja a fiatalokat is. Márciusban váltott arculatot a csatorna, és az eredmény sokkal frissebb, mint amilyen a korábbi arculat volt.

Az RTL II teljesen más műfaj, és esetében más keretek között értelmezhető a növekedési potenciál. Az elmúlt években mindig a Való Világ terelte a figyelmet a csatornára.

Lesz-e új VV-széria?

Erről az év vége felé beszélgessünk. Inkább azt mondom, hogy ezen kívül is sok olyan műsor lesz, amelyért érdemes az RTL II-re kapcsolni. Nemrégiben kezdtük el sugározni a Szelfi című negyvenrészes, főműsoridős, saját gyártású produkciónkat, amely Magyarországon teljesen új formátum. Az év során további saját gyártású műsorok is képernyőre kerülnek majd, ezek közül már nyilvános, hogy szeptembertől átjön hozzánk Pimasz úr, illetve nálunk lesznek láthatóak az Európa-liga következő három évadának mérkőzései is. Az RTL II-ből olyan teljes kínálatú, általános szórakoztató kábelcsatornát szeretnénk építeni, amilyen nincs másik a magyar piacon. Híradónk, közéleti műsoraink, filmjeink, sorozataink már eddig is voltak, és egyrészt ezek között is lesznek új műsorok, másrészt teljes újdonságot jelent majd a sport. Idén ősztől már egy kisebb free-TV csatornára hajazunk.

És hogyan nem fogja ez a kínálat elszívni a közönséget az RTL Klubtól? Láttunk arra példát, hogy a Való Világ túl erős teljesítményével némileg lábon lőtte magát a csapat. Lehet olyan helyzet, hogy az RTL Klub és az RTL II nézettsége összeér?

A lábon lövés talán egy kicsit erős: valóban volt egy rövid időszak, amikor túl sok nézőt szívott el a VV az RTL Klubtól, de ezt egy időpont-változtatással elég gyorsan kezeltük. Azt is fontos elmondani, hogy a Való Világ minden második nézője az RTL-csatornákon kívülről jött.* Ezzel együtt folyamatosan dolgozunk ezen a kérdésen, ahogyan mondtam, az RTL Magyarország számára a szinergia a fontos, így ha a nézők a portfólión belül maradnak, akkor nyert ügyünk van. Másrészt, ahogyan az Egyesült Államokban, úgy bármely más piacon is igaz lehet: a nagy hálózatos tévék és a kábelcsatornák között alapvető különbség, hogy utóbbiak bevállalósabbak, legyen szó tartalomról, hangnemről, stílusról. Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen az RTL II-re vándorolnak az RTL Klubon megszokott nagy stúdióműsorok, bátrabban lehet viszont kísérletezni kisebb formátumokkal, amelyek egy kábeltévére jobban illenek.

Igen komoly invesztíciónak tűnik ez az RTL II esetében. Mi az üzleti cél, ami miatt érdemes ennyire intenzíven foglalkozni ezzel a csatornával?

Ahogy mondtam, a Cool TV és a Film+ esetében jelentős növekedés már nem várható, ezért is fontos, hogy találjunk olyan alternatívát, amely képes egyrészt a kieső GRP-k pótlására, másrészt a további növekedés elérésére. A piacon végbemenő összeolvadásokra válaszolnunk kell, ehhez az RTL II a megfelelő fegyver.

Az invesztíció természetesen jelentős, de az amerikai stúdiók most már csillagászati árakat kérnek a sorozatokért, így a saját gyártású produkciókhoz szükséges beruházási szint már nincs ezektől messze, ráadásul ez utóbbi műsorok képesek igazán bevonni a nézőket. A saját gyártású műsorok emellett alkalmasak a portfólión belüli megkülönböztetésre is, hiszen a Cool TV sorozat-, a Film+ pedig a férfiközönségnek szóló filmcsatorna.

A sorozatok sikere sem garantált, ezenkívül a saját gyártás képes az egyediséget és az ezzel járó elköteleződést hozzáadni egy televízióhoz.

Miért olyan nehéz ügy sikerre vinni a sorozatokat? Ezek kitalált, készen érkező erős márkák, miközben a saját gyártás óriási kockázatot hordoz magában.

A sorozatok sikere sem garantált, ezenkívül a saját gyártás képes az egyediséget és az ezzel járó elköteleződést hozzáadni egy televízióhoz. Az amerikai sorozatokat pedig, amennyiben nem adja le őket egy csatorna a kinti premier után, letöltik a nézők. Sokan sokszor elmondták már, hogy Kelet-Közép-Európában az egyik legerősebb konkurenciát a torrentoldalak jelentik. Amerikában más a helyzet, ott azért működnek a sorozatok, mert ott készülnek, muszáj kivárni a tévés premiert. Azt is fontos megjegyezni, igaz ugyan, hogy a saját gyártásnak nagy a kockázata, de az is látszik, hogy az elmúlt tizenöt évben az RTL saját gyártású műsorai nagyon jó arányban lettek sikeresek.

Nemrégiben voltál az LA Screeningsen, ahol a stúdiók friss sorozatai mutatkoznak be. Milyen trendekkel találkoztál?

Az amerikai sorozatgyártás nagyon ellene megy annak, amit mi Közép-Európában szeretnénk, mivel a tengerentúlon már nemcsak a kábeltévék, hanem a nagy networkök is a high-concept szériákat kezdik felépíteni. Számukra ugyanaz a high-concept sorozat, mint ami nekünk a saját gyártás. A korábban népszerű epizodikus sorozatok – például CSI, NCIS – nem garantálják, hogy a nézők a következő héten is visszatérnek, ezért állnak át az összefüggő részekből felépülő szériákra. Ezek viszont nálunk kevésbé működnek, itt a Dr. Csont, a CSI típusú sorozatok népszerűek, amelyekből azonban nagyon kevés van mostanában, főleg olyanok, amelyek nem ugyanazt a bevett formulát dolgozzák fel ezredszer.

Ennek ellenére nagyon erős év az idei, a legtöbb stúdió fel tudott mutatni két-három kiemelkedő szériát, legyen szó összefüggő sorozatról, női témáról, kórházsorozatról vagy krimiről. Sok az apokaliptikus téma és a filmadaptáció is. Emellett folytatódik az a néhány éve tartó trend, hogy Oscar-díjas színészek vállalnak főszerepet a sorozatokban.

Itthon talán az AMC kommunikálta a legerőteljesebben, hogy a televíziózás második aranykorát éljük. Ezt azzal indokolják, hogy míg Hollywood kockázatkerülő, és többnyire folytatásokat készít, addig a tévésorozatok mozis igényességgel és nagyon komoly színészekkel újítanak. Te egyetértesz ezzel?

Abszolút egyetértek. Ez a trend igazából nem egy-két, hanem inkább tíz-tizenkét éve kezdődött, amikor a nézők elé kerültek az olyan, nagyon jól megírt és castingolt sorozatok, mint amilyen a Lost vagy a 24. Az elmúlt években aztán az AMC, az HBO és a Showtime igen magasra rakták a lécet.

Néhány éve az is elhangzott, hogy Amerikán túl is van élet, ha sorozatokról van szó. A magyar piacon képes-e bármi nem amerikai megvetni a lábát? Számíthat-e sikerre nálunk európai vagy akár ázsiai sorozat?

Európában nagyon idegenül hat egy kizárólag ázsiai szereplőket felvonultató sorozat. A latin-amerikai sorozatokat nyilván szeretjük, mert a telenovellák népszerűek, másrészt a szereplők fizikai megjelenése is közelebb áll az európai nézőhöz.

A franciák, a spanyolok, a britek csúcsminőségű sorozatokat gyártanak, de ezek is összefüggő high-concept szériák, amelyek kevésbé illeszkednek a magyar piachoz. Nem említettük még a skandináv sorozatokat, amelyek ugyancsak csúcsminőségűek, de az átlag magyar néző számára túl lassúak, mivel ő nem akar nagyon bevonódni, inkább könnyű szórakozásra vágyik.

Az említett piacokra jellemző másik probléma az, hogy nagyon rövid sorozatokat gyártanak. A 6–8 részes évadok számukra jól működnek, de ez elmarad az amerikai 12 vagy (ha berendelik a folytatást) 22 részes modelltől. Nekünk ezek a szériák túl rövidek, nem éri meg beruházni, marketinget építeni rájuk.

Én egyébként nagyon szeretem a tévés vásárokon a kincsvadászatot, és mindig bízom abban, hogy találunk valami olyan újat, ami működni fog a mi piacunkon is.

Kis-Bocz ÉvaNézze meg Kis-Bocz Éva teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.

*Forrás: Nielsen Közönségmérés. Főműsoridő: 19.00–22.59, teljes nap: 02.00–25.59.

Nyaralni készül? Utasbiztosításával most segíthet is!

2 órája

Az Európai Utazási Biztosító csatlakozott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat programjához, amelynek keretében online vásárlóik felfelé kerekíthetik az általuk fizetett összeget, a különbözettel pedig a szervezet munkáját segítik.