Murányi András példás kapitányhoz méltóan utolsóként távozott a süllyedő hajóról. Még mindig titoknak tűnik, hová libbent tova alakzatban a szerkesztőség egy része.

Az egykori lapfőnök november elején (a bezárás első hónapfordulóján) azt ígérte, e hónap végére eldől, hogy „ez a szellemi műhely tud-e tovább létezni egyben”. Ehhez a múlt heti búcsúpartin azt tette hozzá, a döntést nem szeretné elhúzni; „bármi más, az már nem megoldás, nem opció”. Mint akor azt a 168 Óra Online videójában is elmondta, a lap leállása által megnyitott lehetőség iránt számos befektető érdeklődött, de „ezek hetven százaléka nem volt valós igény”, merthogy nem akart pénzt rakni a Népszabadságba. Megjegyezte: voltak nagyon komoly tárgyalások is, amelyek közül kettő már a finisébe fordult.

Kapitányi könnycsepp

November 30-án, a Népszabadság-kollektíva távozása után – közös megegyezéssel – magam is eljöttem a Mediaworkstől. Kemény, megrázó, szürreális másfél hónap volt, amelynek kiindulópontja máig indokolhatatlan: október 8-án kiiktatták a legolvasottabb, új minőséget hozó, szakmai és vizuális megújulása folytán példányszámát (példátlanul) megtartó közéleti napilapot, továbbá szintén felívelő pályára álló digitális kiadását - írta Murányi András a Facebookon.

A legalábbis speciálisnak minősíthető hazai viszonyok és viszonyrendszerek közepette jelenleg nincs esély arra, hogy a Népszabadság csapata együtt maradjon – az a konstrukció, amelyen potenciális külföldi és magyar befektetővel dolgoztunk, e pillanatban nem valósulhat meg –, így a tárgyalássorozat végén elsősorban arra van lehetőség: a lap korábbi munkavállalóinak egy (nagyobb) csoportja másutt folytassa munkáját.

Főszerkesztőként felelősséget érzek a Népszabadság bezárásáért, emiatt – 22 év, abból 15 népszabadságos esztendő után – elhagyom a pályát. Köszönöm, köszönjük 30 000 előfizetőnk és több ezer utcai vásárlónk kitartását, szimpátiáját, szolidaritását, s köszönöm, köszönjük a támogatását azoknak – Magyarországon és a határon túl –, akik október 8. után mellettünk voltak - fogalmazott.

Lapos búcsú

A hivatalos nekrológot pénteken mutatták be; a Lapzárta – A Népszabadság-sztori című kötet ugyanis nem más, mint kétszáz oldalnyi emlékezés. Olyanoktól, akik eddig a világ dolgait mutatták be nekünk, most meg a sajátjukat – is. Azaz azt, hogy

miért és hogyan „végezték ki” a lapot,

hogy a könyv fülszövegéből kölcsönözzünk hangulatfestő kifejezést.

Huszonketten elevenítik fel ezt a történetet, emg az előző évtizedek sok más sztoriját a Miklós Gábor, N. Kósa Judit és Kelen Károly által szerkesztett kötetben, amelyet a Noran Libro adott közre.

Címkék: média könyv mediaworks népszabadság