A Médiapiac-konferenciák résztvevői már megszokhatták, hogy a nyitó szekció egy fontos társadalmi kérdést jár körül. Tavaly az erkölcsös gazdaság, a boldog pénz került a fókuszba, most a nők helyzetét vette górcső alá a több száz résztvevő azon hányada, amelyet már a Hotel Parkban ért a startpisztoly eldördülése. Megint messziről futottunk neki, de a nagytotálból végül egészen cizellált kisképbe zoomoltunk.

A Médiapiac konferenciát idén is Szakács László, a Médiapiac főszerkesztője nyitotta meg, majd átadta a szót Tóth Eszter Zsófiának. A Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa fél évszázaddal visszarepítve bennünket az időben arról beszélt, hogy a korai Kádár-kor lányai, asszonyai munkásnőként vagy babos kendőben is férfiasnak bemutatott „mosolygós traktoristalányként” jelenhettek meg a médiában, ahol még azt is szabályozták, milyen hosszú legyen a fotókon a szoknya. Olyannyira kemény imázst kaptak ehhez, hogy a sajtóban már-már azt kellett megmutatni, hogy ők mindennek ellenére nők. Azaz a munkapad vagy a kormánykerék mellett a konyhában és a gyerekszobában is megállják a helyüket – olyannyira, hogy egyenjogúságuk jegyében négy évtizede már a leányanyaszerepüket is támogatta a média, legyen szó tudatosan vállalt vagy véletlenül kialakult helyzetről. Ugyanakkor csak a múlt század nyolcvanas éveiben jelenhettek meg olyan női viadalok, mint az országos szépségverseny.

Fotó: Tóth Eszter Zsófia

A nemi különbségek pszichológiájáról, a „valószínűleg létező” különbségekről beszélt Purebl György orvos-pszichiáter, adjunktus, a Semmelweis Egyetem klinikai igazgatóhelyettese, aki onnan indította előadását, hogy pár évszázada jóval kisebbnek láttatták a női és a férfi test és gondolkodás közti különbséget, mint napjainkban. A macsós felfogást cáfolva arról beszélt: tényleg kisebb a nők agya, mint a férfiaké, de testsúlyarányosan már teljesen más a kép, az evolúció pedig ezen a területen is a méretcsökkenés irányába mutat. Majd hozott számos olyan összefüggést – kellően összezavarva hallgatóságát –, amelyek ellentmondanak a férfi-felsőbbrendűségnek.

„Minél modernebb eszközökkel vizsgáljuk, annál kisebbek a férfi- és a női agy közti strukturális különbségek, a funkcióban vannak eltérések” – összegzett a szakember, aki szerint a nők fiatalkori gyorsabb tanulási képessége, esetleg magasabb szintű érzelmi intelligenciája, empátiája is erre vall. Eközben matematikában, mechanikus gondolkodásban és térlátásban a férfiak viszik a pálmát. Ám mivel mindezek nem veleszületett tulajdonságok, könnyen elképzelhető, hogy „másra tanulnak rá a fiúk, és másra a lányok” kiskorukban.

Fotó: Purebl György

A nők által előnyben részesített, csapatban gondolkodó, együttműködő és a férfiak preferálta versengő felfogást szembeállítva arról beszélt a kutató, hogy a fiúk sokkal gyorsabban nyúlnak az agresszióhoz, mint a lányok, és ehhez jóval kevesebb megerősítés is elegendő nekik. Náluk ugyanakkor a történetmesélés ugyanolyan fontos, mint a sztorik befogadása, nem véletlen, hogy Švejk és Háry János is férfi volt – az erősebbnek mondott nem jellemzője ugyanis a rálicitálás, hiszen van egy jobb történetük. Mindeközben a társadalom a nőktől a visszafogott, monogám viselkedést várja el, míg a férfiak esetében jobban elfogadják a „kereső” életmódot.

A mérleg egyszerű: a 21. lehet a nők évszázada. Példaként pedig az szolgált, hogy miközben a 2008-as válság után az Egyesült Államokban megszűnt állások kétharmadából férfi került utcára, addig az EU-ban a 2000 óta született vezetői posztok háromnegyedét nővel töltötték be. A mai világban a kapcsolattartáson, információáramláson alapuló női vezetési stílus a nyerő – alapesetben. Fordul azonban a kocka, ha kitör a válság, amikor is kemény döntéseket kell hozni, sokszor mások sérelmére.

„Szexistának lenni nem szexi” – ezzel az erős felütéssel vágott előadásába Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, hozzátéve, itt az idő, hogy túllépjünk ezeken a nagyon régi, tradicionális beidegződéseken, és nem is biztos, hogy meg kell várnunk, hogy az Y generáció kikövetelje ezt. Ehhez pedig tudnunk kell, hol fekszik Magyarország a kérdés mentális világtérképén.

A szakember elmondása szerint erőteljesen közelít egymáshoz, milyen pozíciót tölthetnek be a két nem képviselői; ennek oka egyfelől a társadalmi igény, a másfelől a nemzetközi szervezetek szándéka a különbségek eltüntetésére. Ebben a környezetben (bármennyire nem így képzeljük el) Magyarország a Global Gender Gap legutóbbi nemi esélyegyenlőségi rangsorában 145 állam közül a 99., egy évvel korábban pedig a 93. helyen végzett. Az ok egyszerű: a kutatás négy pillére a gazdaságban, az oktatásban, az egészség terén és a politikában elfoglalt hely. Márpedig az oktatásban elért jó helyezés dacára az első és különösen az utolsó terület helyzete igencsak rontja a helyezésünket, különösen, hogy a kormányban nincs, a parlamentben pedig csak minden tizedik képviselő nő. „A nők hiányoznak a politikából” – mondta az előadó, hozzátéve, a férfiak felülreprezentáltsága következtében a nők mellett a számukra hangsúlyos témák sem jelennek meg kellő mértéken. A feminizálódó területek ugyanakkor rendre leértékelődnek, legyen szó erkölcsi vagy anyagi elismerésükről.

Fotó: Nagy Beáta

A szakember szerint pedig hatalmas hiba volna nem bevonni a lányokat olyan, felfutóban lévő területekre, mint a matematika, az informatika vagy a műszaki tudományok. „Mert a lányok ott vannak az oktatásban, de nem mindegy, hogy mit tanulnak, milyen területen fognak tudni továbblépni” – figyelmeztetett Nagy Beáta. Egyből hozzátette, a lányoknak is van feladatuk a meccs során: meg kell mutatniuk, hogy passzolnak a képbe, még ha adott esetben más úton és eltérő következtetésekre is jutnak, mint a férfiak.

A nők gazdasági egyenlőségét mozdítja elő, hogy a rendszerváltás sokkja után növekszik a foglalkoztatás mértéke (ha a férfiaké gyorsabban is, mint a nőké), de itt is kimutatható, hogy alacsonyabb poszton, rosszabbul fizetetten dolgoznak a nők – példának említve a közszférát. A férfiak átlagos órabére 17 százalékkal magasabb, mint a nőké; ennek egy része magyarázható, a többi viszont tiszta diszkrimináció. Ennek következtében akár 30 százalék is lehet a nyugdíjkülönbség, ez pedig különösen nem mindegy, ha szem előtt tartjuk: a nők átlagosan több évet töltenek nyugállományban, mint a férfiak. És a kilátások sem szívderítőek, hiszen a pályakezdőknél is kimutatható ez a fajta bérkülönbség, a népszerű pályákon pedig az átlagnál is nagyobb az eltérés, ahogy a szervezeti hierarchiában felfelé menve is nyílik az olló. Érvényesül tehát az a „láthatatlan, de áthatolhatatlan akadály”, amelyet csak üvegplafonként emleget a köznyelv. Közben pedig a 22-es csapdájával kell megküzdeniük a nőknek: egyszerre kell határozottnak lenniük és szerethetőnek maradniuk – ugyanezt a férfiakon nagyon ritkán kérik számon.

Ezt követően Lindsay Pattison videoüzenetét nézték meg az egybegyűltek, melyet Iszak Júlia, a budapesti Maxus munkatársa konferált fel.

 

Leadership, culture and change

„Köszönjük a meghívást” – mondta szép magyarsággal Lindsay Pattison, a Maxus Worldwide vezérigazgatója, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen előadni, de külön erre a rendezvényre készített videoüzenetben szólította meg az egri Médiapiac konferencia közönségét, rajtuk keresztül pedig a magyar kommunikációs szakmát. Mint bevezetőjében elmondta, a Maxus ma a világ leggyorsabban növekedő médiaügynöksége, amely kénytelen másfél évente újrafogalmazni a cég hitvallását és szolgáltatásait. A vállalat öt év alatt 4-ről 10 milliárd dollárra növelte az árbevételét, munkatársainak száma pedig ezalatt 800-ról 2500-ra emelkedett.

A sikeres vezetés egyik legfontosabb tényezője a belső kommunikáció – szögezte le Lindsay Pattison. Egy szolgáltatást nyújtó cégnél a legfőbb erőforrás az ember, akit motiválni, ösztönözni kell. Az átlagos Maxus-dolgozó 27 éves, vagyis az Y generáció tipikus tagja, aki együttműködő vezetést, rugalmas munkavégzést, juttatásokat, sikerélményeket, visszajelzést, inspiráló környezetet akar. Az ügynökségnél egyébként több nő dolgozik, mint férfi.

„Számít-e a cégvezetés szempontjából, hogy nő vagyok?” – tette fel a kérdést a vezérigazgató. Nőként rendszeresen kap irritáló kérdéseket; a férfi vezetőktől nem szokták megkérdezni például hogy „hogyan teremtesz egyensúlyt a család és a munka között?” vagy hogy „hogyan bírja a férjed, hogy olyan gyakran elutazol?”.

A női vezetőnek adott pozícióban kétszer annyit kell teljesítenie, és esetében a céltudatosság gyakran negatív jelentést kap. Egy Harvard-kutatás szerint a női vezetők legtöbbször a „kedvelt” és a „kompetens” jellemzés között egyensúlyoznak, aki kedvelt, az a világ számára nem kompetens, és vice versa. Tudat alatt mindannyiunkba beépülnek az előítéletek. Kutatások bizonyítják, hogy ha egy csoport társadalmon vagy üzleti világon belüli aránya nem éri el a 20 százalékot, akkor sztereotípia tárgyává válik.

A reklámiparban nem annyira rossz a helyzet, mint más ágazatokban, de a 25 százaléknyi női felső vezető még mindig kevés ahhoz képest, hogy a nemek aránya az összes munkatárs között 50-50 százalék, sőt gyakran 60-40 a nők javára. Minél magasabb egy pozíció, annál valószínűbb, hogy nem nő foglalja el, mondta a szakember, aki világszinten az egyetlen női CEO az iparágban.

De volt rossz híre külön a mi számunkra is: „Megnéztem a statisztikákat, bérezés szempontjából ti, magyarok a 99. helyen álltok 33 százalékos bérszakadékkal, igen messze az éllovas skandinávoktól.”

Távlatilag azzal kell számolni, az Y generáció már nem fogja ezt elfogadni. A nők helyzetbe hozása egyébként is nagyot lendíthet a cégek produkcióján. A McKinsey és a Catalyst legújabb kutatásai azt mutatják, hogy ahol nő a felső vezető, ott 34 százalékkal nagyobb a megtérülés, a részvényesek nagy örömére.

A Maxus tudatosan törekszik arra, hogy a szenior pozíciók 40 százalékát nők töltsék be. Ez ma globális és regionális szinten még csak 24 százalék, de más területek számaihoz képest máris nagy előrelépés. Le kell bontani a tudatos és a tudat alatti korlátokat, bátorítani kell a nőket az előrelépésben – mondta a vezérigazgató, és ismertette a Maxus két programját, amelyek ezt célozzák. Az egyik a Mind the gap, a férfi és női bérek közötti különbség felszámolása, amely eltérés globálisan 17, a Maxusnál viszont már csak 4 százalékot tesz ki.

A másik, a Walk the talk program konferenciánkkal nagyjából egy időben indult három helyszínen, New Yorkban, Londonban és Thaiföldön, ahova a top 200-ba tartozó női kollégákat és tehetséges fiatal nőket hívtak meg, akik együtt keresik a választ arra, mi juttatta oda őket, és hogy jelenleg mi a gátja az előrejutásuknak. Ezek a programok nem a férfiak kárára valósulnak meg, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése sokkal többet jelent, mint a nemek kérdését.

„Ne feledjétek, elhozzuk a változást! Köszönöm” – zárta előadását magyarul Lindsay Pattison.

Fotó: Lindsay Pattison

A praktikummal ötvözött elméleti alapvetés végén egy kerekasztal-beszélgetésben tekintette át a kérdés gyakorlati aspektusait Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon PR- és kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője, Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország és Horváth Krisztina, a Cisco Systems Magyarország ügyvezető igazgatója, valamint Vidus Gabriella, az RTL Magyarország vezérigazgatója. Hogy miben kivételesek, mitől jutottak ilyen magasra, arra egyből megszületett a válasz: „nekünk sikerült”. Ennek pedig személyiségoldali okai vannak: céltudatosság, versenyszellem, tudás, elszántság és az elképzelések végigvitele – körülbelül ugyanazok a tulajdonságok, amelyek egy férfi sikeréhez kellenek, legfeljebb a nőknek ez sokkal rögösebb úton sokkal tovább tart.

Nőként és férfiként a stresszkezelés nagyon másként működik, jegyezte meg az egyik lényeges vezetési faktorról szólva Vidus Gabriella, aki szerint tanulható ennek a kezelése, de pluszteher a nőkön, hogy le kell győzniük a nemi szerepekkel kapcsolatos közvélekedést – ez viszi el az időt. És ez az idegőrlő küzdelem mondatja azt sok nővel, hogy inkább feladja. „És meg is tudom érteni őket” – tette hozzá azonnal a szakember.

Volt, aki ennél előbbről indított, hiszen sok nő már a lehetőséget sem kapja meg, hogy bizonyíthasson. Horváth Krisztina úgy emlékezett: azért mondja szerencsésnek magát, mert amikor megkapta a saját sanszát, egyetlen percet sem törődött a rá váró nehézségekkel, sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy „most itt van a labda, el kell kapni, menni kell előre”. Beke Zsuzsa a Richternél eltöltött tizenhat évére emlékezve azt emelte ki: megfelelő vállalati kultúra és vezetői támogatás is kellett a sikeréhez – például hogy fogadják el: gyereket vállal. „Nem azt mondom, hogy egy nőnek kevesebbet kell a Richternél dolgoznia, de megértőek a cégnél, van empátia” – foglalta össze, mit is ért a támogató közeg alatt. „A diplomás nők valahol elvesznek a rendszerben” – említette meg, utalva arra, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 60 százaléka nő, a csúcsvezetők között azonban harmad ekkora ez az arány.

Fábián Ágnes szerint nekik a legjobb szakember kell – ha beteg a gyereke, az ápolása megoldható; Horváth Krisztina viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a gendergondok náluk alig-alig jelentkeznek, hiszen az IT-t alapvetően férfiszakterületként fogják fel, így az álláspályázataikra nem is igen jelentkeznek nők – pedig a jó teljesítményhez megfelelően diverzifikált csapat kell. A végkövetkeztetések egyike pedig az volt, hogy a munkáltatói hozzáállás mellett az is fontos, hogy az alkalmazott tisztában legyen azzal, ütközhetnek munkahelyi és otthoni szerepei adott esetben.

(Az írás – a Médiapiac, Kutatás és PR konferenciáról szóló egyéb beszámolókkal együtt – elsőként a Médiapiac 2016/5-6. számában jelent meg.)

Leporolják a véreshurka reklámot?

14 órája

A Médiaunió 2018-as országos társadalmi célú kampánytémája az „Az vagy, amit megeszel!″ – Rajtad is múlik! Válassz minőségi magyar terméket!