Médiapiac
Nők és média – Kis magyar fikakultúra
A Médiapiac szaklap 7-8. számában jelent meg Lampé Ágnes interjúja Urbán Ágnessel és Szőnyi Szilárddal a szexizmusról és a nők helyzetéről a médiában.
A Gemius kutatása szerint a magyarok a legkevésbé roma, LMBTQ- (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer), valamint testi fogyatékos embert választanának munkahelyi felettesnek, s a többség beosztottként a politikailag eltérő gondolkodásúakat, sőt, a nőket is elutasítja. Van dolga a sajtónak a nők „egyenjogúsításában”? És a társadalmi párbeszéd terén? A Mérték Médiaelemező Műhely médiakutatója és a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese ült közös asztalhoz a megoldásért.
Mi a baj a nőkkel?
Urbán Ágnes: A kutatásban megjelent kategóriák alapján még mindig velük van a legkevesebb probléma. A romák és a zsidók megítélése sokkal rosszabb.
 |
| Urbán Ágnes |
Ötvenegy százaléknyian még beosztottjuknak sem szívesen fogadnának el nőt. „Legkevesebb problémának” ez is elég.
UÁ: Én ugyanezt megkérdeztem volna a férfiakkal kapcsolatban is. Meglehet, őket is szidták volna. Mégis kik azok, akik nem dolgoznának nőkkel? A bányászok? Mindenhol alkalmazzák a nőket.
Szőnyi Szilárd: Nem lebecsülve a szociológia tudományát megjegyzem, talán valóban konkrét társadalmi csoportokat kellene faggatni.
 |
| Szőnyi Szilárd |
Legyen ez a konkrét csoport a sajtó. Nem találni túl sok női főszerkesztőt, döntéshozót.
SZSZ: De. A 444.hu felelős szerkesztője, a HVG.hu vezetője vagy a Story magazin új főszerkesztője is nő. Nekem is voltak női főnökeim, s nem mindegyikükkel voltam jóban, de nem a női mivoltuk miatt. A hagyományos női szerepnek – amit lebutítva „a nőnek a fakanál mellett a helye” mondással emlegetnek – ugyanakkor van pozitív olvasata is. A több évszázados hagyomány értéket hordoz, és az az 51 százalék talán ennek mintáját őrzi magában. A konzervatív, katolikus világban, ahonnan én jövök, ez a nők – sokuk által boldogan vállalt – szerepe, aminek egy része a jelenbe is átmenthető.
Az a sajtó feladata tehát, hogy bemutassa otthon lévő, többgyerekes, háztartásbeli anyukák pozitív történeteit?
UÁ: Budapest-központúsága miatt a média csak a társadalom szűk szeletét tárja elénk. A magyar sajtóból leginkább a fővárosi, trendi fiatalok világa ismerhető meg. Hogy ez a mélyen gyökerező klasszikus családmodell valójában mit jelent napjainkban, tényleg nem jelenik meg.
SZSZ: Legfeljebb húsvétkor és karácsonykor olvasni idilli családi történeteket, de ezeket sem követhető életformaként, inkább aranyos kuriózumként tálalják. Holott a média erősen befolyásolja a családról alkotott képet.
UÁ: Fontos lenne pedig, hogy megjelenjenek ezek a témák, kiváltképp, hogy amúgy erős a párbeszéd-képtelenség az országban: el sem tudjuk képzelni magunkat a vitapartnereink környezetében.
Nyilván akad pár médium, amely a konzervatív családmodellt állítja követendő példaként. Csakhogy egy lap, egy tévécsatorna üzleti vállalkozás, a bevétel pedig az olvasottságon, a nézettségen múlik.
SZSZ: Ráadásul figyelembe kell venni az olvasók politikai elfogultságait is.
UÁ: Hogy az újságírók milyen szerepet formálnak a nőkről, nem politikai téma. És az is fontos aspektus, hogy nem csak a magamutogató női celebek mintává emelése rombolja a hagyományos családmodellt, a férfi „sztárok” által képviselt viselkedésminták legalább olyan károsak.
SZSZ: Épp a minap láttam a közmédiában a Magyarország Szépe című műsort, melyben jobb sorsra érdemes lánykák vonaglottak a kifutón, miközben a zsűriben egy sor celeb férfi legeltette rajtuk a szemét – akár a húspiacon. Szerintem ez nettó megalázás, a nők helyében ezt kikérném magamnak.
Visszatérve: mit kellene tennie a médiának?
SZSZ: Láttam egyszer egy olyan óriásplakátot, melyen egy nő autót vezetett, mögötte kisfiú, a felirat pedig ez volt: „Utazik a család.” Az én nézőpontomból a szöveg így szólt volna: elvált asszony utazik az egyke gyerekével. Ezt a sarkított példát arra mondom, hogyha egy társadalom magáénak vall bizonyos értékeket, és kvótákat vezet be, a sokszínűség jegyében a többgyermekes apa-anya családmodellnek is meg kellene jelennie.
A politikában a vak komondoros, feleségét megverő Balogh József és a családi erőszak ellen négy-öt gyerekszülést javasló Varga István volt országgyűlési képviselők is sokak számára követendő példának tűnhetnek.
SZSZ: Mindkettő tapló és vállalhatatlan tett – bár utóbbi inkább idióta elszólás. És épp azt a képet erősítik, hogy a férfi csak dúvad, a nő pedig kizárólag áldozat lehet, holott van példa az ellenkezőjére is.
UÁ: Ráadásul hálás témák voltak a politikai újságíróknak és az ellenzéknek, hiszen remekül habosíthatóak. Nem kell bonyolult paragrafusokat magyarázni, hogy mindenki értse, miről van szó.
SZSZ: A Balogh-féle labda könnyen lecsapható: a megvert nő visszament a férfihoz. Az igazi „sztorit” ugyanakkor, ami valójában innentől él, sajnos sem mi, sem más nem göngyölítette fel, pedig a jelenség rejtett bugyraiba vihetne. Csak sajnos a kutyát nem érdekelné, miközben éppen az ilyen történések feltárása lenne a feladatunk.
Ön két éve Szeresd a nőt! címmel kemény válaszpublicisztikát írt Révész Sándornak, a Népszabadság újságírójának. A vita arról szólt, hol a nő helye.
SZSZ: Révész azt írta: a hagyományos családmodell egyenlő a nő elnyomásával. Na, ezt – a hitvesem nevében is – kikérem magamnak. Ha elmondom, hogy a házastársam szeret kiszolgálni, rám ragasztják a „szexista türannosz” jelzőt, miközben a feleségem nem érti, hol a probléma. A minap pedig Az én coming outom címmel próbáltam árnyaltan beszélni a homoszexualitásról. Kaptam is hideget, meleget, csak úgy ömlött a „szexista, homofób, seggfej vagy” szöveg, és a bírálók között alig volt valaki, aki megpróbálta megérteni az érvelésemet.
UÁ: A Facebookon és az online vitákban részt vevők általában sarkos véleményt képviselnek. A rövid kommentek pedig alkalmatlanok a békítésre. De ha az érintettek leülnének egy sör mellé, valószínűleg teljesen normálisan elbeszélgetnének.
Épp a Heti Válasz, valamint a 444.hu és a Cink között nemrégiben kibontakozott értékrendvita során vetődött fel bennünk, hogy a részt vevő újságírók beszéljék át egy kávé mellett a helyzetet. Egyikük sem vállalta.
UÁ: Talán kis idő elteltével meg lehetne próbálni visszatérni a húzós témákhoz. Tegyük hozzá: a politikai lapok olvasótábora végképp szélsőséges. Márpedig ha egy újság mindig csak nekik szeretne megfelelni, egyre inkább az extremitások felé csúszna. Nem szabad ennyire bedőlni az őrület igényeinek. Az online sajtó más spirálban van: a gonzóújságírással, a cinizmussal folyamatosan emelik a tétet. Miközben itt van, mondjuk, a Sipos-ügy, ami aranybánya, bőven lenne mit feltárni benne, médiaszempontból is.
SZSZ: Nagy kérdés, miként hánthatjuk le erről a történetről a bulvárt, és miként mehetünk az ügy mélyére. De hozok egy újabb sarkos példát. A Magyar Nemzetben nemrég Farkas Adrienn írt egy publicisztikát a koraszülöttekről: bár mindenki örül, ha élhetnek, érdemes belegondolni, mekkora teher eltartani, gondozni őket – fogalmazott. Nem mondta ki, hogy meg kellene ölni őket, de a sorok között ennek lehetősége is ott lebegett. Elhűlve olvastam. A Magyar Nemzetben, ahol egyébként elítélik az eutanáziát! A cikk visszhang nélkül maradt.
UÁ: Én többet olvasnék az ilyen típusú, sokakat érintő társadalmi kérdésekről. Amihez persze kell egy tulajdonos, aki finanszírozza.
SZSZ: Magam körül amúgy nem tapasztalom, hogy a nők el lennének nyomva a munkahelyen: kiadói értekezleteinken a húsz résztvevőből hárman vagyunk férfiak. Környezetemben egyébként is sok a csak a munkájának élő nő; ha szabad így mondani, kevesebbet szeretnék látni belőlük. Tessék szépen hazamenni, szülni néhány gyereket!
Hogy?
SZSZ: Viccelek, de csak félig. Ráadásul dehogyis én akarom szülésre kötelezni őket – negyven felé közeledve egyre kétségbeesettebben megtennék maguktól is, csakhogy kinek? Annak a pasinak, aki nem biztos, hogy holnap is mellettük lesz? Szegény nő meg idővel pánikba esik, és összehoz valahogy egy kisbabát – na, az ilyen jelenségekről kellene írni, csak persze nehéz ezt úgy tenni, hogy ne bántsunk meg senkit.
Vagyis?
SZSZ: Nehéz ügy, mert a mai világot szinte reménytelen megváltoztatni. A kormány hiába hozza családtámogatási intézkedések sorát, a nők pénzért nem szülnek. Aztán ott volt a kormány által kitalált párválasztó est, amin az egész magyar sajtó gúnyolódott. Most a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomban Skrabski Fruzsináék hasonlót szerveztek, elment rá a HVG.hu újságírója, és megírta, hogy remek. A stíluson rengeteg múlik.
UÁ: Hogy az államigazgatás ilyet felvállal, az tényleg a vicc kategóriája, felhívás keringőre, nem csoda, hogy az újságírók rámozdultak.
A cikizős stílus egyre általánosabb.
SZSZ: Ez a mi kis magyar „fikakultúránk”.
UÁ: Az indexes Panyi Szabolcs tavaly nyári szárszói, vécés tudósítása kapcsán jegyezte meg egy újságíró a Facebookon, hogy amikor ezt a típusú gonzóújságírást annak idején a Narancsban elkezdték, remek kezdeményezésnek tűnt, de ha tudta volna, mi lesz belőle, nem biztos, hogy belevágott volna.
Nemrég az Origo főszerkesztőjének kirúgása apropóján a Cink ment neki a Heti Válasznak. Önök reagáltak, majd beszállt a 444.hu is. Magától értetődőnek tűnt egymás lebunkózása, anyázása, gyalázása.
SZSZ: A cinkes Szily Lászlóék úgy gondolták, a mikroblog világa az ő felségterületük, ám a Válasz.hu-n megjelent egy alternatív nyilvánosság, amely nem az ő értékrendjüket képviseli. Erre azt mondták: a mikroblog ellenzéki műfaj, ott kormánypártiságnak nincs helye. Ezek szerint ki vagyunk tiltva a netről?
Nem szereptévesztés nyilvánosan, újságíróként értékrendről vitatkozni?
UÁ: De. Ráadásul nagyon bennfentes viták ezek. A szereplőket nem ismerő, médiával nem foglalkozó átlagember rég elvesztette a fonalat.
SZSZ: Miért volna szereptévesztés? Sokszor persze nem vezet sehova. Van például egy internetes fórum, melynek célja, hogy összehozza a két oldal újságíróit. Ehhez képest rendre összevesznek, mire egy balos kolléga az írta: borzasztó, hogy hivatásos kommunikátorként mi is képtelenek vagyunk szót érteni egymással. Mit várunk akkor az ország népétől? Konzervatív lapnál dolgozó társa hozzátette: még szerencse, hogy nem mindenki hivatásos kommunikátor, különben senki nem szedné fel a szemetet.
UÁ: A teljesítménykényszer miatt egyre több anyagot kell előállítani, pörögnek a válaszolgatós cikkek. Ideje lenne, hogy a Főszerkesztők Fóruma díjat adjon egy-egy jól megírt, minőségi, komoly anyagért.
SZSZ: Sőt jobboldali újságírók balosnak, balosok pedig jobboldalinak adjanak díjat.
UÁ: Mi alapján sorolná be őket ide vagy oda?
SZSZ: Közéleti lapoknál ez egyértelmű. Jó szempontokat hozhatna elő, nemes gesztus lehetne.
UÁ: A szekértáborokat erősítené.
SZSZ: Ennél rosszabb már úgysem lehet.
UÁ: A média és a fogyasztó felelőssége is, hogy komoly társadalmi és szociális kérdésekről nem folynak értelmes beszélgetések.
SZSZ: A politika nemigen érdekli az olvasók tömegeit, ahogy a társadalmi kérdések sem. Marad a bulvár.
A kör bezárult?
UÁ: Izgalmas kihívás, a média miként tud kilépni ebből a helyzetből. A kivándorlást és a külföldi életet például aránylag jól feldolgozta a magyar sajtó. Ezen kívül azonban más olyan társadalmi jelenséget, amit konzekvensen és nem átpolitizálva írtak volna meg, nem tudnék mondani.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás