Magyarországon több van belőle, mint Nagy-Britanniában, mert a váci és a győri adóval szemben ott egyetlen, ám országos adó működik, és szolgálja ki a közel 90 ezres börtönnépességet. Egy évtizede vágtak bele, és pörög a rendszer.

Phil Maguire, a brit Országos Börtönrádió Szövetség vezérigazgatója mesélt arról, hogy is néz ki náluk ez a műfaj, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük – és milyen hasznot termel. Merthogy van itt profit – ha nehezen kimutatható és közvetett is.

Milyen érzés lemaradni az elsőségről, de a legnagyobbnak lenni?

Az első börtönből sugárzott adás története 1938-ra nyúlik vissza, a texasi Huntsville börtönébe. És a kezdés után egy-két perccel hangzott el az a kulcsmondat, amit mi ma is érvényesnek tartunk: az a feladatunk, hogy segítsünk az embereknek visszatérni a társadalomba.

Hogyan lesz valakiből börtönrádió-főnök?

Szociális munkásként foglalkoztam gyerekekkel, majd a BBC producere lettem. Amikor a cég együttműködésre lépett az első brit börtönrádióval, megtalált a feladat, amely megváltoztatta az életemet.

Presztízsben nem lehetett előrelépés…

Anyám nagyon odavolt, mert addig elmondhatta, hogy a fia a BBC-nél dolgozik. Anno én lettem a szervezet első alkalmazottja. Több adó elindításában segédkeztem, aztán a leghíresebb brit fegyintézet, a brixtoni parancsnokának kérésére csináltuk meg az ország első éjjel-nappal szóló börtönadóját. A rádió érdekes dolog: az emberek hűségesek a kedvenc adójukhoz, műsorukhoz, ezek valahogy az önazonosságuk részévé is válnak. Ugyanakkor ez a médium jobb a tévénél, hiszen a képek a saját fejünkből jönnek, magunknak kell elképzelnünk a látványt.

Közmondásos, hogy a rácsok mögött egy másik világ vár. Mekkora volt önöknek a kontraszt?

Belépőként az egyik fegyintézetben biztonsági oktatáson kellett részt vennem, és egy ruhásszekrény méretű őr feltette a kérdést: mi a börtön dolga? Mire én: a társadalomba visszaillesztés? Nem. A nevelés? Nem. A megbánásig elvezetés? Nem – mondta -, az, hogy ezek a szemetek lakat alatt legyenek. Na, ez az a felfogás, ami idejétmúlt.

Ettől még kettős szorításban vannak: meg kell felelni a hallgatóknak és a BV-nek is.

Se a kormány, se a fegyintézetek nem szólnak bele abba, mit csinálunk. Ők értenek a börtönökhöz, mi a műsorkészítéshez. Az viszont nekünk is egyértelmű, hogy a biztonsági szabályokhoz alkalmazkodnunk kell. A reggeli műsort például nem adhatjuk élőben. Már csak azért sem, mert olyankor a műsorkészítők még a celláikban vannak. Mindenki számára világos, hogy az egyik

fő feladatunk, hogy segítsük csökkenteni a visszaesők arányát – ez pedig kifejezetten értelmes pénzügyi befektetés.

Akkor is, ha nem mutatható ki, hogy egyik vagy másik műsorunktól tér valaki jó útra.

Központi vagy helyi tartalommal töltik meg a programot?

Egy férfi és egy női börtönben készül a műsor, így mindkét nem hangja és problémája megszólal Anglia és Wales valamennyi büntetés-végrehajtási intézményében.

Beszéljünk kicsit a mocskos anyagiakról! Hogyan képes egy civil szervezet fenntartani egy ilyen rendszert?

Például úgy, hogy más médiumoknak készítünk műsorokat. Ez egy különleges, zárt világ – a mi munkatársaink pedig ismerik ezt, hiszen ott élnek. Egy évtized alatt a nulláról építettünk fel egy 700 ezer fontos forgalmat bonyolító rendszert.

Zárjunk egy könnyedebb kérdéssel: mi a kedvenc műsortípus a National Prison Radio-ban?

Természetesen a kívánságműsor.

És kit kérnek a leggyakrabban?

Rapet. Általában Tupac Shakur a sztár.

Váci agyváltás

- Megtanultunk BV-s fejjel gondolkodni – árulja el portálunknak műsorszerkesztésük egyik mesterfogását Medveczki Zoltán, a váci börtönben 2014 vége óta működő Rács FM főszerkesztője. Aki nem titkolja: ennek a stílusnak a legkritikusabb a helyzete a médiapiacon. – Olyan, mintha egy hajóhinta közepén ülnénk: meg kell felelnünk a fogvatartottaknak és az állománynak is – mondja. A tíz emberrel készített adás reggel kilenc és délután öt óra között hallható, a műsoridő hatvan százaléka zene, a többi magazin és – tavaly decembertől – hírblokk. Ez utóbbi ad lehetőséget a már szabadult kollégáknak a visszadolgozásra. Hiszen ők még emlékeznek, mi érdekli a bentieket a világból, így az ő szemükkel tudnak szelektálni az információáradatban. Ezzel egyébként segítenek átlendülni azon a problémán is, hogy a stáb a börtönben nem férhet hozzá a világháló áldásaihoz.