Médiapiac
Rejtélyek vonzásában
„Mindig izgat a lehetőség, hogy felfedezhetem az ezerarcú, sokszor megközelíthetetlen, karizmatikus hősök ezeregyedik arcát, új területeken is kalandozhatok: a lélek rejtelmes világában” – mondja Baló Júlia, akinek magyar és világhírű művészekkel készült interjúi etalonnak számítanak az újságírószakmában. Ahhoz, hogy az alanyai kendőzetlenül őszintén beszéljenek, neki is annak kell lennie. Magam is bármiről kérdezhettem, egyetlen dolgot kivéve: a családját ért tragédiáról.
Hogyan képzeljem el a fiatal Baló Júliát?
Tizennyolc éves koromtól dolgoztam: tolmácsoltam, tanítottam, írtam, és munka mellett két diplomát szereztem. A legnagyobb magyar színészek közül néhányan életre szóló barátságukkal tiszteltek meg. Csakúgy, mint két-három világsztár. Huszonegy évesen a Kékszakáll című nemzetközi filmprodukcóban tolmácsoltam. A főszereplő: Richard Burton. Három hónapig tartott a forgatás, filmcsillagok jöttek-mentek. Megtörtént, hogy beléptem a szálloda liftjébe, mellettem: Ringo Starr, Grace Kelly és Raquel Welch… A teremben a születésnapját ünneplő Elizabeth Taylor fogadta a vendégeket.
Úgy tudom, a könyvek, a színház és a film már gyermekkorodban rendkívül nagy hatást gyakoroltak rád. Később ezen területek képviselői lettek az interjúalanyaid. Menekültél a valóság elől?
Tekintélyelvű, poroszos neveltetésben részesültem: ítélkezés, bírálat, kritika rendszeresen – dicséret soha. Soha. Így aztán nem is bíztam el magam. Semmilyen fegyelmezéssel, büntetéssel nem tudtak megtörni, bármilyen módszert is alkalmaztak. Viszont megtanultam a félelmet.
A papám egyetlenegyszer beszélgetett velem. Felnőttkoromban, amikor már beteg volt, meglátogattam a szülői házban: szomorú csodálkozást láttam a szemében, miközben engem hallgatott.
Kilenc-tíz évesen pedig már rendszeres színházlátogató lettem: szüleim kedves ismerőse, a Vígszínház híres titkárnője, Kovács Alice ültetett le minket az igazgatói páholyban, és mindig kaptunk tőle szépen csomagolt csokoládét, konyakos meggyet.
Mikor lett az újságírás meghatározó az életedben?
Amikor megszülettem. A szüleim újságírók és műfordítók voltak, édesapám alapította az Esti Hírlapot, amelynek főszerkesztője is volt.
Mi jelentette a motivációt a televíziós újságírószakma felé?
Már a nagy múltú hetilap, a Film Színház Muzsika kezdő munkatársaként ért a felkérés a Magyar Televízió Színházi Album műsorának főszerkesztőjétől, hogy szeretné, ha műsort vezetnék, interjúkat készítenék. Így kezdődött a huszonöt éven át tartó kapcsolatom a televízióval. Kezdetben portréinterjúfilmeket, majd önálló tévésorozatokat készítettem szerkesztő-riporter-forgatókönyvíró-műsorvezetői pozíciókban: Hollywoodi interjúk, Sztárportrék, Forgatás közben, Színház, Púder, Duett, Interjú, Piknik, Nyugtató…
Volt olyan szakmai előképed, akire felnéztél, akit munkássága vagy a munkához való hozzáállása miatt tiszteltél?
A mamám a magyar nyelvtan, nyelvhelyesség, stílus ismeretében szinte tévedhetetlen. Az édesapám hat nyelven beszélt, rendkívüli szakmai ismerettel, óriási tudással rendelkezett. Tiszteltem, tisztelem őket. Bár elképesztőnek találták, hogy engem nem érdekeltek a hírek, a politika, és napilapokat sem olvastam. Úgy gondolták, hogy ilyen mentalitással nem sokra viszem.
Hálás vagyok egy telefonhívásért Szinetár Miklósnak, aki a televízió elnökhelyetteseként is remekelt. A Richard Burton-interjúfilmet csak nyolc hónappal az elkészülte után – kizárólag Szinetár Miklós közbenjárására – tűzte műsorra az akkori tévé-programigazgató: karácsony másnapjának estéjére. Családi körben néztük, éppen lement a végestáblista, és furcsa, kényelmetlen csend kezdett otthon kialakulni, amikor is, az adás után rögtön – felejthetetlen, elegáns gesztusként – Szinetár Miklós felhívott telefonon, és ezt mondta: „Gratulálok! A Magyar Televízióban ilyen interjú még nem hangzott el.”
Mivel Richard Burton ez idő tájt megközelíthetetlen volt, a BBC meg akarta vásárolni a portréinterjúfilmet. Ám megkeresésükre az akkori kereskedelmi igazgatótól azt a választ kapták, hogy „a nemzetközi kópia elveszett”. Két év múlva előkerült.
 |
| Baló Júlia (Fotó: Valuska Gábor) |
Milyen emberi és szakmai képességeid révén érted el, hogy akár a magyar, akár a világsztár interjúalanyaid egyenrangú partnerként kezeljenek?
Mindig nagyinterjúkat készítettem: sokszor többórás beszélgetésekre ültünk-ülünk le. Az öt-tíz perces villáminterjú nem az én műfajom. Csak kölcsönös tisztelet alapján lehet ennyi időt, figyelmet szentelni egymásra.
Soha senkinek nem kellett fizetnem az interjúért. Sőt! Gregory Peck például egy lakosztályt foglalt le a felvétel idejére New Yorkban a Waldorf Astoria Szállóban kedves gesztusként…
Megtörtént – többször is –, hogy magyar kiválóság senkivel nem volt hajlandó szóba állni, én felhívtam: igent mondott. Ismert ugyanis…
Az HBO producerhölgye például miután látta a Hollywoodi interjúk sorozatomat, azt mondta nekem, hogy Amerikában vörös szőnyeggel fogadnának érte… Később pedig felkért, hogy készítsek interjút a Sztálin című filmjük főszereplőivel, mert ő nem tud: nem állnak vele szóba! A forgatás helyszínén, a felvétel szünetében egyeztettem Maximilian Schell-lel, majd Robert Duvall címszereplővel – és elkészültek az interjúk.
Az interjúalanyaid többnyire férfiak. Miért?
Mindig izgat a lehetőség, hogy felfedezhetem az ezerarcú, sokszor megközelíthetetlen, karizmatikus hősök ezeregyedik arcát, új területeken is kalandozhatok: a lélek rejtelmes világában…
De kedveztem a hölgyeknek is: a Púder sorozatot, amelynek ötletadója, forgatókönyvírója, szerkesztője és rejtett műsorvezetője voltam, hét évig a legnézettebb női műsorként sugározta a Magyar Televízió. Persze a férfiakat is érdekelte. Hatására négy tévé- és két rádióműsor-sorozat készült.
Rendszeresen dolgoztál a Playboynak is.
Az első évfolyamában, amikor a legjobb magyar művészeti lapként tartották számon a magazint. Kiváló kollégák hívtak meg alapító munkatársnak: két rovat szerkesztése és megírása – színház és filmforgatás –, valamint több alkalommal a nagyinterjúk elkészítése volt a feladatom. Egy év múlva tulajdonosváltás történt, s az alapítók nem maradtak ott. Így én sem. Bár amikor felkért az új tulajdonos, hogy készítsek nagyinterjút a pár napig Budapesten tartózkodó Sylvester Stallonéval, megtettem.
A rendszerváltást követően lettél szabadúszó. Mi indokolta a döntésed?
Több érdekes felkérést kaptam, így például amerikai női magazin induló magyar kiadásának főszerkesztői állására, de engem nem vonz, hogy másokat irányítsak, felelősséget vállaljak emberekért, esetleg tőlem idegen feladatokért. Színházi nyelven szólva: a jó szerepek érdekelnek, nem a színház igazgatása.
Soha nem ambicionáltad, hogy a kereskedelmi médiában is kipróbáld magad?
A Púder hét éve alatt sok tapasztalatot szereztem, hihetetlen alacsony költségvetésből készült a műsor. Azt a munkát, amit én végeztem benne, ma talán tizenöt-húsz ember tenné… Nincs érzékem, türelmem az üzlethez, a menedzseléshez.
Lehet, hogy tőlünk nyugatabbra éppen most lennél a csúcson. Hogy érzed, itthon kifutottad magad?
Még mindig futok. Ha meggondolom, mekkora volt a „nézettségem”, valahányszor az egyik legnagyobb kínai tévécsatorna, a CCTV készített velem interjút… Hm. Egymilliárd négyszázmillió ember közül biztosan több száz millióan látták.
 |
| Baló Júlia (Fotó: Valuska Gábor) |
Korábban azt mondtad, a titokzatosság vonzott az interjúalanyaidhoz. Jól sejtem, hogy ugyanez terelt a keleti filozófia felé is?
Több mint másfél évtizede találkoztam a most negyvenöt éves Shi Xing Honggal, a kínai Shaolin templom egyik legelismertebb, leghíresebb nagymesterével. Ő a főhőse a Tigrismester című dokumentumregényemnek.
Sokat tanultam és tanulok tőle – életvitelben, gondolkodásmódban – mind a mai napig. Így értékelhetem éles eszét (az egyik legokosabb ember, akivel valaha találkoztam), bátorságát, rettenthetetlen küzdőszellemét, nyugodt bölcsességét, konfliktusmegoldó készségét és a sajátos módot, ahogy álmait cselekedetté formálja. A kínai harcművészet hazai kiválóságait is nagyra tartom. Barátságuk megtiszteltetés számomra.
Kétszer is eleget tettem a nagymester meghívásának, s élveztem vendégszeretetüket Kínában, a Saolin templomban, Dengfengben és Guangzhouban. Egy alkalommal egyedül mentem a piacra, ahol az egyik kofa – noha nem vásároltam tőle semmit – megdicsérte a „putonghua”, azaz mandarin kiejtésemet, pedig csak alapszinten tudok kínaiul.
Te készítetted az utolsó megjelent interjút Latinovits Zoltánnal, amelyet azzal a kérdéssel zártál: „Mivel fejezzük be ezt a beszélgetést?” Most én is ezt kérdezem tőled.
„Szállani, szállani, szállani egyre, / Új, új Vizekre…”
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás