Médiapiac
Sokszor nincs más megoldás – még egyszer az etikátlanságról
Felrúghatjuk a szabályokat, de csakis tudatos mérlegelést követően: az etikátlanságnak is megvan a maga etikája.
Az elmúlt hetekben több fontos írás is megjelent a Médiapiacon azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mennyire kell a mai Magyarországon etikusnak lennie egy újságírónak.
Pethő András hangsúlyozta, „nem hazudunk és nem manipulálunk sem akkor, amikor az információkat gyűjtjük, sem akkor, amikor azokat a közönség elé tárjuk”, Bátorfy Attila amellett érvelt, hogy az olvasóknak igenis az az elvárásuk, hogy az újságíró menjen el a falig, ha kell, akár a tisztesség rovására is, Polyák Gábor pedig, az etikai kérdéseket ugyan kikerülte az írásában, de kimerítő felsorolását adta mindazoknak a tényezőknek, amelyek arra vehetnek rá egy újságírót, hogy szépen lassan önmagának is beismerje: lehetetlenség az etikai mércéhez tartania magát.
A vita Michel Wolff január elején megjelent, a fehér házi káoszt elénk táró könyve apropóján indult – és már Pethő András írásából is kiderült, hogy egyik legnagyobb probléma vele, hogy a szerző egy élénk fantáziájú konfabulátor hírében áll, aki nem átall hozzákölteni a történetekhez (legutóbb, pár napja Tony Blair nevezte hazugnak). Ez egy olyan kiindulópont, amelyet minden újságírónak el kell fogadnia: a felhasználók elé csak olyan információt tárunk, amelynek igazságtartalmáról, amennyire csak lehetett, meg tudtunk győződni, a fantáziánknak semmiféle terepet nem adunk.
Egy ideális világban…
Pethő Andrásnak annyiban igaza van, hogy a Washington Postnál (és a magukra valamit is adó amerikai lapok többségénél) bevett felfogásból kiindulva, a források átverése sem lehet megengedett (a Post azóta tartja magát ehhez, mióta a hetvenes években szerkesztőik arra jutottak, mégse volt szerencsés, hogy újságírójuknak, a később médiakutatóvá avanzsált Ben Bagdikiannek megengedték, hogy álnéven egy hétre börtönbe vonuljon, majd megírja tapasztalatait).
Ráadásul igaza van abban is, hogy az Egyesült Államokban a szeriőz újságírók tapasztalata azt mutatja, a közönség sem díjazza az effajta praktikákat. Ron F. Smith Groping for Ethics in Journalism című könyvében például azt írja, az amerikai újságírók és egyben a társadalom hetven százaléka elítéli azt, hogy újságírók félrevezetés útján jussanak hozzá információhoz. A Pulitzer-díj zsűrije is elfogadhatatlannak találta a nyolcvanas években, hogy a Chicago Sun-Times szerkesztősége azért nyitott saját kocsmát, hogy aztán a magukat csaposnak kiadó újságírók dokumentálhassák, hogyan teszik zsebre a rendőrök a nekik juttatott kenőpénzt.
És akkor még nem is beszéltünk azokról a kihívásokról, amelyet Magyarország jelenlegi kormánya állít a sajtó munkatársai elé. Többek között, ok nélkül titkosítja a köz számára fontos információkat, pénzt kér az adatszolgáltatásért, nem áll szóba a kicsit is kritikus lapok munkatársaival, valamint kompetens emberek tömegeinek adja tudtára: jól megnézhetik magukat, ha beszélnek a sajtóval.
Ha nem sikerül a kívánt információhoz hozzáférnie, akkor az újságíró megpróbálhatja megírni, mennyi módon próbálják állami szervek elérhetetlenné tenni a közre tartozó információkat (mint ahogy tette azt számos magyar lap), vagy perelhet, ha épp úgy látja jónak. De mindezek a módszerek sokszor nem elegendők ahhoz, hogy felkeltsék az egyre apatikusabb közvélemény figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor pazaroljuk az időnket, miközben a megírásra váró simlisségek felderítése egyre inkább meghaladja az egyre csökkenő számú független szerkesztőség energiáit.
Nincs más megoldás
Az újságíró elsősorban a közvéleménynek, az olvasóknak tartozik elszámolással, a hatalmat pedig épphogy neki kell elszámoltatnia. Csakhogy a politika ahelyett, hogy a hatalomgyakorlás szükséges fékeit és ellensúlyait látná a sajtómunkásokban, már jó ideje barátokra és ellenségekre osztja a sajtót, annak megfelelően, hogy ki lehet-e őket használni a hatalmi játszmákban.
Ezért a szakirodalom az Egyesült Államokban is úgy látja, vannak esetek, amikor el lehet tekinteni az etikai elvek teljes mértékű tiszteletben tartásától.
Aaron Quinn a Journalism Ethics. A Philosophical Approach című könyvben például amellett érvel, hogy a források védelme sem abszolút érték. A forrás és az újságíró közötti kapcsolatot ugyanis egy kétoldalú szerződésnek kell tekinteni, és amennyiben a forrás szánt szándékkal félrevezette az újságírót, igenis nyilvánosságra hozható a kiléte (ahogy ezt meglépte a HVG a hírhedtté vált bajai videó esetén*). Ezt a logikát folytatva a politikát ellenőrizni hivatott újságíró is mondhatja azt a nem kooperatív hatalomgyakorlók esetében, hogy felrúgva érzi azt a társadalmi szerződést, amely őt egyes etikai szabályok betartására késztette – és esetleg az állami gépezetben dolgozók, pártcsinovnyikok vagy más, közérdekű adatokat visszatartó személyek félrevezetésén keresztül próbál meg információhoz jutni.
Talán még rosszul sem kell éreznünk magunkat emiatt, hiszen azok az emberek, akik munkájuk, vagy valamely más tevékenységük révén folyamatos kapcsolatban vannak a sajtóval, – például választott képviselők, közszereplők, gyakran idézett szakértők – ismerik a „játék szabályait”, mint ahogy tudják azt is, mikor van olyasmiben részük, aminek nyilvánosságra hozatala a köz érdekében állna. Ha nincs meg az a kölcsönös tiszteleten alapuló munkakapcsolat, amely lehetővé teszi a közös munkát, akkor bizony kénytelenek lehetünk arra, hogy ezen emberektől, illetve az alattuk dolgozóktól félrevezetés útján cseljünk ki információt. (Hogy erről a társadalom milyen véleményen van, arról nem találtam információt.)
Rúgjuk fel, de csak ésszel
A Society for Professional Journalists médiaetikai tankönyve iránymutatásokat is megfogalmaz arra nézve, hogyan legyünk „etikusan etikátlanok”.
Szükség van arra, hogy az effajta átverésen keresztül egy más módon ki nem deríthető, a közvélemény számára viszont mindazonáltal nagyon is fontos problémára hívjuk fel a figyelmet.
Emellett rendkívül fontos, hogy a kár, amelyet a cikk megírásával megelőztünk, meghaladja azokat a károkat, amelyeket a cikk megírása során okoztunk. (Bár ez a magyar helyzetben meglehetősen szubjektív: vajon mekkora kárt akadályozunk meg akkor, ha megírjuk Mészáros Lőrinc meggazdagodását, ő meg ennek ellenére is hizlalja tovább cégeit közpénzekkel?). Az olvasóink felé viszont ilyenkor is fel kell fednünk, hogy miképpen szereztük meg az információt – őket soha nem vezethetjük meg.
Arról nem is beszélve, hogy ez a módszer működhet egy ideig, ám csak addig, amíg az újdonság erejével hat, de ha túl sokat használjuk, hosszabb távon visszaüthet, arra késztetheti a hatalomgyakorlókat, hogy még jobban vértezzék fel magukat, és még szigorúbban korlátozzák az újságírói munkát. Ráadásul ha feleslegesen hágunk át szabályokat, azzal problémát okozhatunk újságírótársainknak is, akik elveszíthetik meglévő forrásaik bizalmát. Valamint tisztáznunk kell azt a kérdést is (és ez lehet még vita tárgya), hogy az ilyen formán – azaz formális beleegyezés híján – megszerzett tudásunkat milyen körülmények között tekinthetjük on-the-record elhangzott információnak. Esetleg kénytelenek vagyunk-e ezeket minden esetben off-the-record információkként elraktározni, hogy aztán a későbbi kutatómunkánkat segítsék?
Végül pedig – és talán ez a legfontosabb –: az etikától eltekinthetünk ugyan, amikor a hatalomgyakorlókat, vagy a hatalmi gépezet bizonyos láncszemeivel lépünk kapcsolatba, de az egyszerű állampolgárokat, főként a kiszolgáltatott csoportokat, és traumatizált személyeket semmiképpen nem vezethetjük meg. Velük szemben a fair eljárás mindenek felett áll, hiszen ők azok, akik biztosítják a sajtó számára azt a bizalmat, amely valamelyest talán megingott az elmúlt években, de még remélhetőleg visszanyerhető.
* Megjegyzés: A Médiapiac főszerkesztője az említett ügy kipattanásakor a hvg.hu újságírója volt.
Médiapiac
Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt
Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.
Az uniós bizottság közleménye szerint
az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.
Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.
Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.
Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.
A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.
Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában
Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.
Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy
az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.
A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.
Kiemelték, hogy
2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.
A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.
Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni
– írták.
Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.
Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.
Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.
Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.
A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)
– tették hozzá.
Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.
A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.
A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.
A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én
Médiapiac
Csak egy kereskedelmi médiaszolgáltató tenne közzé politikai reklámokat
Csak egy kereskedelmi médiaszolgáltató jelentkezett a Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB), hogy a szombaton indult választási kampányban politikai reklámot kíván közzétenni – közölte a Nemzeti Választási Iroda (NVI) az MTI-vel.
A választási kampányban a jelöltek, jelölőszervezetek népszerűsítését célzó politikai reklám televízióban, rádióban jelenik meg.
A törvény szerint a nem közszolgálati médiaszolgáltatók (rádiók, televíziók) nem kötelesek ilyen jellegű politikai reklámot sugározni, de vállalhatják azt.
A jogszabály szerint amennyiben a közszolgálatinak nem minősülő, országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó szolgáltatók biztosítani kívánják politikai reklám közzétételének lehetőségét, ezt kötelesek közölni a NVB-vel. A politikai reklám közzétételére vonatkozó jognyilatkozatokat külön kell megtenniük az európai parlamenti választásra, az önkormányzati, valamint a nemzetiségi választásra.
A nem közszolgálati médiaszolgáltatóknak szombat 16 óráig volt lehetőségük ilyen bejelentést tenni.
Az NVI tájékoztatása szerint határidőig mindössze egy kereskedelmi médiaszolgáltató jelentkezett be: a Magyar RTL Televízió Zrt., amely a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint az Európai Parlament tagjainak választásán is 150-150 percben jelölte meg a közzététel összes időtartamát.
A választási eljárásról szóló törvény szerint a nem közszolgálati médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett teheti közzé a jelöltet, illetve listát állító jelölőszervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait, közös jelölt, illetve közös lista esetén a jelölőszervezetek együttesen jogosultak a politikai reklám megrendelésére.
A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos, közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, nem fogadhat el.
Borítókép: illusztráció