1997-ben bízták rá a TV2 Napló című riportmagazinjának vezetését. Már akkor az embert kereste a hírek mögött. Ez azóta sem változott, hogy a műsort az ATV sugározza. Sváby Andrást adásról adásra az hajtja, hogy elkészítsék minden idők legjobb Heti Naplóját. Valamit jól csinálhat, ha politikai pártállástól függetlenül folyamatosan támadják.

A TV2-n lettél országosan ismert televíziós műsorvezető. Mit gondolsz ma az aktuális műsorok, különösen a Tények szakmai színvonaláról?

Könnyű helyzetben vagyok a válasszal, az ATV-ben ugyanis általános policy, hogy nyilvánosan nem kritizáljuk a versenytársakat. Különben sem tudnék udvariasan fogalmazni. Elég annyi, hogy nem csinálnám semmi pénzért.

Mennyiben más a helyzet a magát örök ellenzéki hírcsatornaként meghatározó ATV-nél?

Inkább azt mondanám, hogy pártoktól független, az „örök ellenzéki” számomra nem fedi a valóságot. De össze sem lehet hasonlítani a két csatornát. Ég és föld a kettő. Nálunk nincs kézi irányítás pártközpontokból. Számomra az egyik legfontosabb elvárás a munkahelyemmel kapcsolatban, hogy élvezetes és inspiráló legyen a környezet, amelyben dolgozom. Az olvasatomban ehhez az is hozzátartozik, hogy kívülről soha senki ne szóljon bele – még megvitatás szintjén sem – a saját vagy a munkatársaim dolgába, és ez az ATV-nél alap.

A Hit Gyülekezetét a csatorna vezérigazgatójának apja vezeti, ráadásul több száz millió forintos állami támogatásokat is kaptak a regnáló kormánytól. Folyosói pletykák szerint egyre több alkalommal fordul elő, hogy fentről szólnak bele a szerkesztőségek munkájába.

Rodolfo azt mondta, hogy csak a kezét figyeljék. Én azt mondom, csak a műsorainkat.

Akinek azonban az a kényszerképzete, hogy az ATV egyfajta vallási szekta, azt soha semmilyen tény nem fogja meggyőzni. Amúgy Németh Sándorral az ATV-ben eddig még össze sem futottam. Karácsonykor kaptam tőle e-mailben egy üzenetet, amit viszonoztam. Ennyi. Aki kicsit ismer, az tudja, hogy nem működöm parancsra. A fontos dolgokat a csatorna vezérigazgatójával, Németh Szilárddal beszélem meg. Vele kifejezetten szeretek dolgozni, mindent szakmai alapon közelít meg.

A kormánymédiumokban, így a Lokálban, a Pesti Srácokon és az Origón is jelentek meg rólad lejárató hírek: többmilliós karóra, kiszivárgott belső csevegés. Hogy kerültél kereszttűzbe?

Húsz éve abban vagyok. Kormányoktól és pártoktól függetlenül. Az Origo és az Index, a PS és a 444 is nekem esett már sokszor, ahogy a TV2 és a Ripost is.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

Úgy gondolom, valamit jól csinálhatok, ha mindkét oldal szerint átálltam a sötét oldalra, miközben csak egy heti műsort készítek. Időnként olyan hazugságcunamit képesek rám zúdítani, olyan vállalhatatlan sztorikat kanyarítanak rólam, hogy csak kapkodom a fejem, és ami még szomorúbbá teszi az egészet, hogy ezekben olyan emberek is részt vesznek, akik húsz évig a közeli barátaim voltak, akikkel volt, hogy együtt mentünk családi nyaralásra. Túl kell lépni ezeken, de azért idővel megkérgesedik az ember szíve.

A Heti Napló Sváby Andrással című műsor 2017-ben indult, úgy hírlik, abban az időben az ATV mellett a Hír TV is megkeresett.

Szerencsére az ATV mellett döntöttem. Az új műsor kapcsán az az egy vágyam volt, hogy még egyszer az életben bebizonyíthassam: az, amihez hozzányúlok, sikeressé tud válni. Pontosan tudtam, hogy a Naplót szerették az emberek, és továbbra is létjogosultsága van egy vasárnap esti riportmagazinnak. Persze azzal is tisztában voltam, hogy a kereskedelmi tévék diadalkorszakára jellemző nézettségi számokat ma egy kábelcsatornán futó műsor nem lesz képes hozni. Emlékszem, az ős-TV2-ben rendre a toplisták tetején volt a Napló, magunk mögé utasítva népszerű filmeket, sorozatokat, de még a Dáridót is. Az ATV-s újraindulásom sokkal több kockázatot rejtett magában, mint egy sima kezdés. Benne volt a pakliban, hogy az embereknek nem kell majd a Heti Napló.

Izgalomra volt okod, hiszen a TV2 a Naplót annak utolsó éveiben finoman szólva is leépítette.

Bizony, pont emiatt féltem picit az újrakezdéstől. A vége felé szinte már csak olyanokat kérdeztek a nézőktől, hogy félnek-e a hóeséstől, vagy járnak-e nyaralni. A korábban megszokott kemény kérdéseket kényszerűségből, felső parancsra kioltották.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

Igazából attól az egytől féltem, hogy megtalálom-e azokat a kollégákat a tévés piacon, akikkel meg lehet csinálni egy ilyen típusú produkciót. A műsor titka ugyanis a csapat hitelességében rejlik. Hatan vagyunk, Török Réka, Benyó Rita, Bihari Ádám, L. Dézsi Zoli, Tvrtko és én.

Nem csak vezetem a műsort, hanem forgatok is, havonta egy filmet leteszek az asztalra. A műsorvezetőkre inkább az jellemző, hogy amint elérik a státuszt, nem mennek többet terepre. Besétálnak a stúdióba, ahol kapnak egy kis sminket, majd kifelé felveszik a fizetésüket. Imádok forgatni, dramaturgiát kitalálni, vágni, szöveget írni. Lassan harminc éve dolgozom a médiában, de soha életemben egyetlen, más által írt mondatot nem olvastam fel. Minden szövegemet magam írom.

Utólag kiderült, jobban izgultam, mint kellett volna. Rendre a húsz-harminc legnézettebb műsor között vagyunk, az ATV műsorai közül pedig a miénket nézik a legtöbben. Van, amikor négyszázezer feletti számokat hozunk, ami őrületes boldogság, és az internetes nézettségről még nem beszéltem, ahol sokszor megsokszorozzuk az eredeti tévés nézettséget.

A Napló kapcsán lehetett tudni rólad, hogy az embert kerested a hírek mögött. Nehezebb ma megtalálni az érdekes szereplőket, témákat?

Dehogy! Annyi sztori van a fejemben, hogy egy napi műsort is meg tudnánk tölteni. Izgatnak az új technikák is. Fillérekért árulnak 4K- és HD-kamerákat. Most is van a zsebemben kettő. Ma már ezekkel is bármit le lehet forgatni. Kisebb filmeket a telefonomon is meg tudok vágni. A nehézség vagy inkább kihívás abban áll, hogy a korábbiakhoz képest most sokkal inkább a nézők véleményére vagyunk bízva. Egyrészt számolni kell a közösségi média erejével. Mert mi volt a nézői visszajelzés annak idején? Egy rakás levél, amelyet megválaszolni is alig győztünk. Ma egyetlen elrontott szóért kommentáradat zúdul az emberre, és nem könnyű kezelni, hogy alávaló szemétnek neveznek egy ártatlan hibáért. Másrészt hatalmas a kínálat, az emberek pedig egyre tudatosabban választanak csatornát. Okosan kell brandet építeni, hogy bekerüljünk a nézői kosárba.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

Ebben van egy négylábú segítőtársad.

(Nevet.) El sem hiszed, mennyi szélsőséges megjegyzést kapok Karcsika miatt. Többnyire rajonganak érte, de van, aki gyűlöli. Pedig csak egy kutya. Amúgy eszem ágában nem volt képernyőre tenni. Amikor eldöntöttem, hogy lesz egy kutyám, azt is elhatároztam, hogy mindenhova vinni fogom magammal, bárhova is megyek. Ott volt velem a stúdióban is, feküdt a lábamnál, majd egyszerűen az exhibicionizmusával nem bírva észrevetette magát a nézőkkel, akik elkezdték követelni, hogy mutassam meg. Karcsika a saját maga sikerének a kovácsa. Nagyon tehetséges televíziós kolléga. (Nevet.) Én építettem belőle márkát, de önálló entitássá vált. Tudom, hogy halálosan komikus ötven év felett egy pöttöm kutyával sétálgatni az utcán, szabályosan ki is röhögöm magam a saját hátam mögött. De most már része a műsornak, a személyes márkámnak. Így alakult. Engem szórakoztat. Imádom ezt a kis hülyét.

Mennyire nehéz adatokhoz, információkhoz hozzáférni a mai magyar médiaviszonyok között?

Most sokkal kevesebb anyagi erőforrás áll a rendelkezésünkre, mint annak idején. Egy riportra egy forgatási nap jut, nem tudunk külföldre utazni, de nagyobb, akár oknyomozó jellegű anyagokat sem tudunk gyártani, mert az viszi a pénzt, és nem vagyunk hozzá elegen. Ám két év alatt azért azt sikerült elérnünk, hogy gyakorlatilag nemigen van olyan személy, aki ne nyilatkozna nekünk, ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a Naplóban fontos jelen lenni. Aki nem nyilatkozik, aki menekül előlünk, azt szépen elmondjuk adásban. Betartjuk a játékszabályokat, az előírásokat, és közvetlenül az illetékesekhez fordulunk. Nem is kokettálok politikusokkal.

Van eltolódás a komolyabb témájú riportok irányából a könnyedebbek felé?

Az a műsorkészítési elvem, hogy akármilyen kemény riporttal is kezdjük a műsort, a nézők az adás végén jó érzéssel álljanak fel a képernyő elől. Tehát általában orrnehéz a műsor, a végére könnyedebb témát keresünk. De ez sem köbe vésett szabály. Minden műsort egyedileg találunk és értékelünk ki.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

Adásról adásra az hajt, hogy meg kell csinálni minden idők legjobb Naplóját. A napokban néztem meg harmadszor A Wall Street farkasát. Van a filmnek egy olyan jelenete, amelyben DiCaprio kiáll a brókerei elé, és elkezdi őket őrjöngve buzdítani – na ezt kell nekem minden héten kicsiben megcsinálnom! El kell hitetnem a csapatommal, hogy jövő héten még jobbak leszünk.

Mennyire volt egyértelmű a pályaválasztásod?

Kétféle kamasz létezik. Az egyik már általános iskolában tudja, mivel akar foglalkozni, a másik még húszévesen sem. Én az utóbbi típus voltam. Sokáig nem voltam biztos abban, érdekel-e igazán a média világa, de szinte minden vezércikket elolvastam, rettenetesen érdekelt a politika, gyerekkoromban legendás újságírók – köztük Sugár András, Szilágyi János, Aczél Endre és Kulcsár István – a riporteri, tudósítói életről szóló könyveit bújtam. Éppen útkeresési időszakban voltam, amikor édesapám akkori barátja, Havas Henrik kérésemre bevitt a Magyar Rádióba, és bemutatott a Krónika főszerkesztőjének. Soha nem felejtem el, azt mondta, kapok egy ideiglenes belépőt, próbáljam ki magam, úgyis hamar kiderül, alkalmas vagyok-e vagy sem, de arra kér, ha nem, vegyem észre, ne neki kelljen kirúgni.

Nem indult zökkenőmentesen a pályám. Emlékszem, az első interjúmat Hárshegyi Frigyessel, a Nemzeti Bank akkori alelnökével készítettem, illetve csak azt hittem, hogy készítem, mert annyira izgultam, hogy elfelejtettem benyomni a magnó felvevő gombját. De ezt megelőzően is volt egy kalandom. Gombár Csaba lett a rádió elnöke, és engem küldtek ki, hogy készítsek vele egy interjút a kinevezése kapcsán. Becsengettem, bemutatkoztam, mire ő megköszönte az érdeklődést, majd közölte, nem kíván nyilatkozni. Én meg, mint aki jól végezte dolgát, elköszöntem tőle… (Nevet.) Akkor még nem azt tanították, hogy egy riporter, ha kell, másszon be a kéményen vagy a lichthofon keresztül.

Aztán elkezdtem tudósítani, és egyszer valaki megdicsért. Onnantól éreztem, hogy végre engem is érdekel valami a világban.

Felgyorsultak az események, műsort vezettem, szerkesztettem, lapszemlés lettem, majd kiküldtek tudósítónak Pekingbe.

Amit nagyon élveztél, de annyira azért nem, hogy nemet mondj Bánó András ajánlatára.

Nagy szerencséim voltak az életben. Amikor vége lett a Nahlik Gábor-féle időszaknak, elkezdték újjáépíteni a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót. Elindult az Esti Egyenleg utódja, az Objektív is. Nem sejtettem, hogy a későbbi tévéelnök, Peták István elsők között szünteti majd meg a műsort. Mai fejjel nem is értem, miért jöttem haza Kínából A Pekingben töltött időszak csodálatos volt, kihatott az egész életemre. Fiatal és heves voltam, nem akartam semmiből kimaradni. Nyüzsögni akartam.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

A rádió a nagy szerelem?

Az első szerelem, ahova bármikor visszamennék, de nem hiszem, hogy lesz itthon még olyan hírrádió, amely érdekelne. A TV2-nél töltött időszak életem egyik legsikeresebbike, sőt, ha két évvel ezelőtt beszélgetünk erről, azt mondtam volna, a legsikeresebb időszaka volt. Az ATV azonban mindent felülírt. Ma már biztos vagyok abban, hogy az ATV-n újraindult Heti Napló Sváby Andrással életem legnagyobb szakmai sikere.

Maradt még tévés álmod?

Keresem a kihívásokat, soha életemben nem voltam és nem is leszek az az ember, aki beleül a tutiba.

Műsorvezetői álmom, hogy a műsor olyanná váljon, mint Amerikában a CBS 60 Minutes című programja. Hogy akár hatvan-hetven évesen is ugyanezzel foglalkozzam, változatlan felállásban az alapcsapattal forgassunk. Amerikában hiszik, hogy a kor bölcsebbé teszi az embert. Például egy bíró kezéből soha nem veszik ki a fakalapácsot. Magyarországon ez másképpen van. Szerkesztőként sok mindent szeretnék még csinálni. Önálló filmek, kvázi Napló-különkiadások tervei vannak a fejemben.

Akkor a vitorlázás és a vendéglátás inkább szenvedély, mint készülés a képernyőn túli életre.

Sokáig nem feltételeztem magamról, hogy a televíziózáson kívül lehet más szenvedélyem is. Egy időben próbáltam különböző dolgokat gyűjteni, úgy irigyeltem azokat, akiknek van valami passziója. Aztán megtaláltam a vitorlázást. A vitorlázás az egyetlen dolog, ami teljesen kikapcsol, akár egyedül, akár családdal, akár baráti társasággal hajózom ki. A vendéglátás azért érdekes, mert kevés olyan szakma van, ahol az ember azonnal tapasztalja a sikert. A televízió és a vendéglátás ebben nagyon hasonló. A tévézés sem lenne számomra annyira vonzó, ha az adás másnapján nem látnám a nézettségi számokat. Ez nem annyira a versenykutyaszellemről, mint inkább az azonnali örömérzet átéléséről szól. Csodálatos érzés hétfőnként megkapni a nézettségi adatokat.

Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)
Sváby András (Fotó: Soós Bertalan)

Némileg meglepett, hogy a Bűn és bűnhődés, valamint A Mester és Margarita a kedvenc könyved.

A Száz év magányt is nagyon szeretem. Ám egyre kevesebb lehetőségem van szépirodalmat olvasni. Bedarál a sok információ, ami mindenhonnan árad felém. Egy könyvesboltban előbb veszem le a polcról valamelyik politikus, pókersztár vagy akár Pablo Escobar életrajzát, mint egy fikciós művet. Ma már mindenben a realitások érdekelnek. Azért időnként jó lenne visszatérni az álomvilágba, de nem tudom, az életben ez valaha még össze fog-e jönni nekem.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/3. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)
A cikk szerzője Tóth Olivér

Nézze meg Tóth Olivér teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.