Kövess minket!

Médiapiac

Szó-beszéd

Több mint egy évtizedig volt a Magyar Televízió Híradójának műsorvezetője és külpolitikai szerkesztője. Megszerzett tudását és tapasztalatát az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége idején mint szóvivő kamatoztatta. Legújabb kihívását a MOL kommunikációs vezetőjeként találta meg. Bakos Piroska igyekszik mindig természetes lenni, alkalmazkodni az adott helyzethez és nem sablonokban gondolkozni. Kenyere a szó, a beszéd. Na meg a zene…

Mennyire hoználak zavarba, ha azt kérném, énekelj pár sort a Metallica Nothing Else Matters című dalából.

Egyáltalán nem hoznál zavarba, még koncertjükön is voltam Angliában, szinte testközelből láttam James Hetfieldet. A fiam öt és fél éves, de már rajta is látszik, hogy közel áll hozzá a rockzene. (Nevet.)

A zene fontos része az életemnek. Egyetemistaként búcsúkban, esküvőkön és bálokban léptem fel egy zenekarral, hogy pénzt keressek. Mindenféle műfajban énekeltem: magyar nóta, csárdás, pop. Noha mindkét szülőmnek jó hangja van, édesapám rendszeresen nótázott is a barátaival, én vagyok az első a családban, aki komolyabban foglalkozott a zenével. Fertődi lány vagyok, épp újraindult a zeneiskola, amikor általános iskolás lettem, ráadásul abban az épületben, ahol Joseph Haydn zenekarának kvártélya volt. A tanárok minden osztályban megkérdezték, kinek lenne kedve csatlakozni. Némi szereplési vágytól fűtve felálltam, énekeltem pár sort, mire mondták, hogy mehetek.

Tizenkét évig zongoráztam, kórusban énekeltem. A tanáraim azt szerették volna, ha konzervatóriumba megyek, de egyre inkább éreztem, hogy a napi több óra gyakorlás nem elégíti ki az ambícióim, mozgékony voltam, színjátszó csoportba, szavalóversenyekre jártam. A konzervatórium helyett így a színművészeti főiskola musical szakára jelentkeztem, ahol a második rostán kiestem. Ezt jelnek vettem, a beszéd az én utam, gondoltam.

Pécsre kerültem tömegkommunikáció–magyar szakra, és mivel akkor a német volt az elsődleges idegen nyelvem, ösztöndíjjal Berlinbe kerültem újságíró-iskolába, illetve különböző német televízióknál – mint a SAT1 vagy a ZDF – töltöttem a gyakorlati időm, igyekeztem képezni magam. A média világa rabul ejtett, a szüleim elmondása szerint már ötéves koromban utánoztam a rádióban hallott beszélgetőműsorokat. Egy személyben voltam a kérdező, aki a fogastól az édesanyám által készített párizsis kifliig mindenből képes volt képzeletbeli mikrofont formálni, és az interjúalany.

Tizenhárom évig voltál a Magyar Televízió híradós műsorvezetője és külpolitikai szerkesztője. Hogyan vélekedsz a televíziós karrieredről?

A televíziózásban az első pillanattól kezdve a híradós műfajok érdekeltek, közszolgálati alkatnak tartom magam. Szerelmes voltam a híradózásba, aztán – mondjuk úgy – kiábrándultam. 2013-ban csoportos létszámleépítés keretében rúgtak ki, de senki nem szólt előtte, ajánlott levélben mondtak fel. Milyen érdekes az élet! A levélben azt írták, arra a munkára, amit végzek, a továbbiakban nincs szükség, ehhez képest másnap utaztam egy MOL által szervezett tanulmányútra Ománba. Nem derült ki sosem, mi állt a menesztésem hátterében, de kaptam olyan fülest, hogy személyes bosszú. Ha bátrabb lettem volna, és nem ragaszkodom annyira a közszolgálati csatornához, előbb fel kellett volna állnom, éreztem, hogy olyan irányba mennek a dolgok, amely az újságírásról alkotott felfogásomba nem illik bele.

Ma már nem szeretnék a Magyar Televízióban dolgozni, pedig úgy érzem, mostanra értem meg, a virágkorom élem, rendelkezem a kellő mértékű szakmai tapasztalattal, mondjuk, ha német lennék, egy ottani csatornán most kaphatnék főműsoridős műsort. És ezzel nem vagyok egyedül, ha csak a női televíziós kortársaimat nézem, sorolhatnám, kik nem kapják meg a megérdemelt lehetőségeket. De ez már nem frusztrál, inkább szomorúnak tartom.

Működik-e még a csupa nőből álló híradós klubotok?

A cicaklubra gondolsz. (Nevet.) Mind a nyolcan a Magyar Televízió Híradójában kezdtünk, ma már senki nem dolgozik ott, sőt, mindössze hárman televízióznak, a többiek pályát módosítottak. Ami viszont változatlan, az a barátságunk. Több mint tíz éve egymás támaszai vagyunk.

Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)
Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)

2013 júliusától 2014 nyaráig a Story4 csatorna közszolgálati jellegű tévéhíradójának műsorvezetője voltál. A Hír24-et már elindulásakor támadni kezdték kormánypárti politikusok és jobboldali sajtókörök, akik szerint a médiavállalat azért bocsátotta útjára új műsorát, hogy azzal megbuktassa a kormányt a tervezett reklámadó miatt.

Ez a műsor nem az lett, aminek sokan gondolták az indulás előtt, hanem egy kiegyensúlyozott, a hírek hátterét is megmutató produkció, amelynek olyan csapattagjai voltak, mint Baló György vagy Bárdos András. Jó kezdeményezés volt, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy a tulajdonos nem tudja a rendelkezésére álló anyagi keretekből felépíteni azt a műsorfolyamot, amelyre a csatornának szüksége lett volna. A Hír24 lett az utolsó magyar televíziós munkám.

Az elmúlt években a német közszolgálati MDR csatorna magyarországi tudósítója voltál.

Kommunikációs trénerként, illetve gazdasági, diplomáciai és közéleti rendezvények moderátoraként is dolgoztam. Az évek során több német csatornával is kapcsolatba kerültem, köztük az MDR-rel, amely a volt keletnémet tartományokat fedi le, ezáltal jobban is érdeklődnek Kelet-Közép Európa iránt. 2016 végén elhatározták, hogy a régió szabadúszó újságíróiból létrehoznak egy tudósítói hálózatot. Az úgynevezett nagypolitikán túl számos olyan témával foglalkoztunk, amely nem biztos, hogy másképpen eljutott volna az ottani közönséghez. Igen komplex megbízás volt, amellett, hogy cikkeket írtam, a hazánkba érkező stábokkal is foglalkoztam, továbbá rádiós és tévés bejelentkezésem is voltak.

Munkatársaid szerint céltudatos és maximalista vagy.

Inkább arról van szó, hogy ha lehetőségek adódnak, azokat megpróbálom jól megragadni.

Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)
Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)

Egy-egy döntés előtt a rendelkezésemre álló idő alatt sokat mérlegelek, de a végső igent vagy nemet a belső megérzésemre hagyatkozva mondom ki. Valószínűleg nem vagyok olyan tudatos, mint amilyennek látszom.

Próbálsz mindig természetes lenni, alkalmazkodni az adott helyzethez és nem sablonokban gondolkozni. Hogyan lehetséges ez, mikor szóvivőként a magánéleted összekapcsolódik a közéleti funkcióddal?

Bizonyos szempontból teljesen más a két énem. Magánemberként felszabadult vagyok, szeretem jól érezni magam, megélni az életet. A hivatalos énem egészen más. A munkában fegyelmezett vagyok. Ezt hozom otthonról, a szüleim kétkezi munkásemberek, apukám autószerelő és sofőr, anyukám női szabó. A nővéremmel mi vagyunk az első értelmiségiek a családban, és ezt a szüleinknek köszönhetjük. Apukám a kilencvenes évek elején az elsők között ment ki Ausztriába munkát vállalni, hogy taníttathassanak minket. Soha nem esett nehezemre száz, olykor száztíz százalékon teljesíteni.

A Külügyminisztérium megbízásából láttad el a magyar uniós elnökség szóvivői feladatait. Mennyiben volt ez politikai szerepvállalás?

Mikor felkértek, tudtam, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom, de nyilván mérlegeltem. Egészen más a kamera egyik oldalán állni, mint a másikon. A döntésemben segített, hogy a Külügyminisztériumon belül egy direkt erre az alkalomra verbuvált, független újságírócsapatot szerveztek, amelynek én is tagja lettem. A belpolitikai témák nem tartoztak hozzánk, én is csak uniós ügyek kapcsán nyilatkoztam. Azt gondolom, sikerült kizárólag szakmai vonalon maradnom. Kemény munka volt, de jó eredménnyel zárult.

Egy cég szóvivője sokat kockáztat, nevét, arcát adja a vállalathoz, fokozottan ki van téve a támadásoknak, a hitelével felel a döntéshozók döntéseiért. Milyen feltételekkel vállaltad a MOL kommunikációs vezetői és szóvivői megbízását?

Amikor megcsörrent a telefonom, és kiderült, hogy a MOL vezetősége interjúra hív, az első gondolatom az volt, hogy ez milyen izgalmas kihívás. Tudtam, hogy a tévézésnek nincs itt az ideje az életemben, ráadásul egy ideje forgattam a gondolatot a fejemben, hogy az uniós elnökségi szóvivői feladatkörömet szívesen továbbélném egy hasonló, akár vállalati szerepkörben. Fontos szempont volt, hogy megőrizhessem a szuverenitásomat, és legyenek valódi döntési jogköreim. Számított, hogy a csapatommal igazi kreatív munkát végezhessünk, és véleménykülönbségek esetén legyen lehetőségem az értelmes vitára.

Folyamatosan törekedtél rá, hogy ne sorolhassanak be sehova politikailag. MOL-szóvivőnek lenni nem jár azzal, hogy besorolnak?

A hitelesség nagyon fontos számomra, de a MOL számára is. Úgy tudom, a kiválasztásomnál döntő volt, hogy nem lehet beskatulyázni, nem köteleződtem el sehova.

A MOL nem függ napi szinten a kormány döntéseitől, de azáltal, hogy az elnök-vezérigazgatója nyíltan kiáll a kormány politikája mellett, többször látták a miniszterelnökkel együtt focimeccseken, nehéz elképzelni, hogy érintetlen maradna.

Nézd, a MOL egy független, tőzsdei nagyvállalat, amelyben a magyar államnak is vannak részvényei. Harminc országban rendelkezünk érdekeltségekkel, 26 ezer munkavállalónk van világszerte, ebből csak Magyarországon kilencezer. A MOL már nem „csak” olaj- és gázipari cég, komoly petrolkémiai lába van, a fenntartható vegyiparban érdekelt, egyre nagyobb szerephez jutnak a kiskereskedelmi szolgáltatások vagy az e-mobilitás. Nekem ez kifejezetten izgalmasnak hangzik. Nyilván értem, amit mondasz, de végül a te kérdésed is prekoncepcióra épül. Korábban kértek már fel kormányszóvivőnek is, de ebben az esetben például egyáltalán nem éreztem, hogy el kellene fogadnom az ajánlatot, bármelyik oldaltól is jött.

Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)
Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)

Hogyan zajlott a kiválasztási folyamat?

Többkörös interjúztatás után a legvégső megmérettetés a legfelsőbb vezetés előtt történt, ahol már leginkább csak arra voltak kíváncsiak, beleillek-e a MOL világába.

Egyes vélemények szerint ma egy szóvivőnek nem a közvélemény tájékoztatása az elsődleges feladata, hanem a hárítás, a PR-szakma a dezinformálást szolgálja. Hogyan látod a szereped?

Hát, ha ez lenne a munkaköröm, nem dolgoznék itt. Fontos tudni, hogy a külső mellett a belső kommunikáció is hozzám tartozik. A koronavírus okozta helyzetben, amikor a dolgozók egy része az üzemekben maradt, mások viszont otthonról dolgoztak, különösen megnőtt a gyors információáramlás jelentősége. A munkavállalók az én csapatomtól kapták meg a legaktuálisabb és hiteles információkat.

A hiteles tájékoztatás kifelé is alapvetés. Nemcsak egy céget, de egy brandet és ezzel együtt egy értékrendet is képviselek. Ehhez adom hozzá a saját személyiségemet.

Milyen eszközökkel segíted elő a társaság külső kommunikációjában a vállalat iránti bizalom erősödését?

Nyilván igyekszünk minden kommunikációs és PR-eszközt megragadni és a legkülönbözőbb csatornákon megjelenni. Teszteljük például a TikTokot is, hogy megnézzük, mennyire „mennek át” az üzeneteink egy ennyire fiatal közegben. A MOL által támogatott sportolók, zenészek szívesen vesznek részt a kampányainkban, legyen szó üzemanyagról, a biztonságos töltőállomásokról vagy karitatív eseményről, mi pedig beállunk rendhagyó ötletek mögé is, mint például egy koncert valamelyik benzinkutunkon. A CSR tudatosan tervezett tevékenység az egész MOL-csoportban. A MOL saját alapítványa tehetséggondozó programokat, élményterápiás gyermekgyógyítást és helyi közösségek megerősítését célzó projekteket támogat, pályázati rendszerben. Szeretném, ha ezekről is minél több szó esne.

Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)
Bakos Piroska (Fotó: Soós Bertalan)

A pályád során sokat és sokszor beszéltél másoknak fontos ügyekről. Mi az, ami számodra fontos?

Talán most az a legfontosabb, hogy mit hozunk ki a pandémiás helyzetből. A jó tapasztalatokat tovább kellene vinni. Én például az elmúlt hónapokban remekül éltem anélkül, hogy ruha- vagy cipőboltokba mentem volna, pedig nagyon szeretem a divatot, és szeretek vásárolgatni. Rájöttem, hogy tényleg felesleges csomó dolgot felhalmozni, csak azért, mert szépek és újak. Életmódbeli, szemléletmódbeli változásokon kell keresztül mennünk, fenntarthatóbb világot kell létrehoznunk. Ezt tanítjuk a fiúnknak is.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2020/3. számában jelent meg, amelynek lapozható és letölthető változata az alábbi linken érhető el: itt. A lapra itt fizethet elő.)

Médiapiac

Erőset mondott az alkotmánybíró a médiahelyzetről

A közügyek alakításáról ugyanis a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

Közzétéve:

Juhász Imre alkotmánybíró, fotó: MTI/Balogh Zoltán

Minden államnak védenie kell saját sajtóviszonyait a külföldi befolyástól – erről beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjúban Juhász Imre. Az alkotmánybíró úgy fogalmazott:

„A sajtó nem önmagáért van, a média felületet kell hogy biztosítson a közügyek megvitatásához. Az államnak pedig garantálnia kell, hogy bárki szabadon kifejthesse véleményét, illetve hogy a sajtótermékek szabadon működhessenek, továbbá azt, hogy az állampolgárok megfelelő információkhoz juthassanak.”

Az alkotmánybíró szerint mindez felfogható szuverenitási kérdésként is, hiszen a közügyek alakításáról a hozzájuk eljutó ismeretek alapján döntenek a választók.

– Ennek megfelelően minden valamire való államnak alkotmányos szinten kellene védenie a saját sajtóviszonyait, miként azt a magyar alaptörvény teszi

– összegzett Juhász Imre.

A nemzeti ünnep apropóján készült, a sajtószabadság napjainkbeli kérdéseit érintő interjúban az alkotmánybíró beszélt egyebek mellett a minőségi újságírást leginkább veszélyeztető jelenségekről, a közbeszéd milyenségéről és arról, hogy már 1848-ban kiderült: médiaszabályozást alkotni nem is olyan egyszerű.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom

Médiapiac

Magyarországon egyedülálló választási műsorral készül a TV2

A TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a csatorna terveiről beszélt a Mandinernek adott interjúban.

Közzétéve:

Mandiner-archív

– A magyar semmiben nem különbözik a külföldi médiahelyzettől. A kritikus hangok a politikai lobbistáktól érkeznek, akiktől aztán végképp távol áll a pártatlanság. Mindig azt szoktam mondani, hogy a TV2 és az RTL Klub híradójának is van egy sajátos hangvétele, de nekünk egyetlen értékmérőnk van, és egyetlen közegnek szeretnénk megfelelni: a nézőnek. Ez a stratégia minket igazol: tavaly az összes korcsoportban a Tényeket, a Tények pluszt, valamint a reggeli műsorunkat, a Mokkát választották a legtöbben az országban. Mi nem foglalkozunk a kívülről ordítozókkal, a munkánkat szeretnénk végezni a legmagasabb minőségben, a szakmaiságot leginkább szem előtt tartva – hangsúlyozta a TV2 hírigazgatója, Szalai Vivien a Mandinernek adott interjúban.

Szalai Vivien kitért arra is, az egész éves átlagot nézve mindhárom kiemelt korcsoportban a teljes napon és főműsoridőben egyaránt a Tv2-t nézték a legtöbben. A csatorna sikerének titkáról a hírigazgató azt mondta:

– Egyszerű hasonlattal élve: egy nagy múltú cukrászdába azért járnak a vendégek, mert évtizedek óta ugyanazt a minőséget kapják – lehet azon vitatkozni, hogy lehet-e másképp készíteni a krémest, a lényeg, hogy azt választják az emberek, mert ismerik és szeretik. A hírműsoraink esetében is pontosan ez az elv működik. Ráadásul az utóbbi években ingyenreklámot is kaptunk. Az, hogy az ellenzék lejárató kampányt folytatott a hírműsorainkkal szemben, visszafelé sült el, mivel ezzel karaktert adott nekünk. Mindemellett egy szakmailag és emberileg kiváló csapat jött össze az elmúlt években, fantasztikus műsorvezetői, szerkesztői és riporteri gárdával dolgozunk, a munkatársak végtelenül tehetségesek és szorgalmasak, nyitottak az innovációra, szeretnek tanulni, és rendkívül lojálisak a munkahelyükhöz és a kollegáikhoz, ami nagy érték – mondta a lapnak.

Arra a gondolatra,hogy idővel minden médium az online felületre helyeződik majd, ez pedig a televíziózás és a nyomtatott sajtó végét jelenti majd, Szalai Vivien elmondta:

– Emlékszem, évekkel ezelőtt volt egy heves vitám a témában. Ezzel határozottan nem értettem egyet akkor és most sem. A magyar ember sok tekintetben jobban rabja a szokásoknak, és kevésbé fogékony az innovációra – mi is ezt tapasztaljuk annál a korosztálynál, amely a Tényeket nézi, és általánosságban szerkesztett tartalmat fogyaszt bármilyen formában. Egyébként egy meglepő jelenség is felütötte a fejét. Mégpedig, hogy A TV2 mindig erősebb volt a 18–59-es, tehát a valamelyest idősebb korosztályon belül, mint az RTL. Egyébként téves az a vélekedés, hogy az RTL Híradóját elsősorban a fővárosiak, a Tényeket pedig a vidéki közönség nézi – mindkettőt alapvetően a vidéki közönség választja, a különbség, hogy minket inkább a kisebb városokban élő és a valamelyest idősebb nézők.

De ez is megváltozott: elkezdtünk erősödni a 18–49-es korosztályban, sőt erősebbek lettünk, mint a 18–59-es korcsoportban, ami minden nemzetközi trenddel szembemegy, hiszen a szerkesztett tévés tartalmat a fiatal korosztály elvileg már kevésbé fogyasztja

– mondta a hírigazgató.

Ettől függetlenül online is erősen jelen van a csatorna: a Tények.hu is jó eredményeket ér el az utóbbi időben.

Ennek az évnek fontos feladata, hogy továbbfejlesszük az online felületünket, hiszen a szerkesztett tartalmat fogyasztó közönség mellett ki kell szolgálnunk a fiatalabb generációt is

– hangsúlyozta.

A választási időszak kapcsán arról beszélt, ez az időszak nyilvánvalóan rengeteg pluszmunkával, felkészüléssel, odafigyeléssel jár, hiszen egyre több a néző ilyenkor, felértékelődik a hírek szerepe.

Nagyszabású, Magyarországon egyedülálló választási műsorral készülünk, rengeteg exkluzív riporttal, szakértőkkel és számos technikai újítással

– árulta el.

A teljes interjú ITT olvasható.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kiemelkedő munkatársait díjazta a közmédia

Nyolc kategóriában adtak át elismeréseket csütörtökön Budapesten, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) székházában.

Közzétéve:

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója beszédet mond a a díjak átadóján, fotó: MTI/Purger Tamás

A közszolgálati tartalomgyártás területén kimagasló szakmai tevékenységet végzők elismerésére alapított díjak átadásán Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója emlékeztetett: egy évvel ezelőtt ilyenkor már javában ünnepelték a Petőfi-bicentenáriumot, és gőzerővel készültek az atlétikai világbajnokságra, valamint Ferenc pápa látogatására.

Figyeltek arra is, amikor Nagy-Britanniában új király lépett trónra, vagy Marco Rossi magyar állampolgárságot kapott. Tudósítóik ott voltak a mentőcsapatokkal a törökországi és szíriai földrengéseknél, továbbá háborús övezetekben is. De jelen voltak Stockholmban is, ahol két magyar tudós vehetett át Nobel-díjat – mindketten a közmédia „Év Embere” díjazottjai – tette hozzá.

Altorjai Anita, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

A Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója felidézte: négy évvel ezelőtt éppen bezárkózni készült a világ, és egy új vírus nevét tanulta meg, amely azóta már mintegy hétmillió áldozatot szedett. A közmédia akkor is tette a dolgát, bár nekik is voltak veszteségeik, akiknek emlékét megőrzik, hasonlóképp a közelmúltban elhunyt alkotókhoz, művészekhez.

Altorjai Anita néhány örömteli pillanatot is felelevenített, köztük Hobo életműdíj-átadóját, Kordáék viccelődéseit, vagy az MR-szimfonikusok koncertjeit, amelyek mind a közmédia emlékezetes pillanatai voltak.

A díjazottakat méltatva a vezérigazgató úgy fogalmazott: szakértelmükkel, hivatástudatukkal, elkötelezettségükkel példát mutatnak nemcsak a kollégáknak, hanem a jövő újságíróinak is. „Ők óramutatók a nemzetünk életében”

– jelentette ki.

Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója köszöntőjében kiemelte: valamennyi díjazott vitathatatlan eredményeket ért el és kimagasló teljesítményt nyújtott. Hangsúlyozta továbbá, hogy bár a 2023-as év nem volt könnyű, a közmédia mind tartalomban, mind vállalati, intézményi szinten jelentős eredményeket ért el, miközben folyamatosan törekedett a megújulásra is.

„Nem könnyítette a helyzetünket sem a világpolitikai helyzet, sem a szomszédunkban dúló háború” – fogalmazott a vezérigazgató, hozzátéve:

a feszített tempó ellenére „mindenki nagyon jó, nagyon sok és minőségi munkát végzett”.

Papp Dániel felidézte, hogy 2018-as hivatalba lépésekor elsődleges célja a vállalat modernizálása volt. Mint mondta, vezetőként a piaci cégekhez hasonló „modern, profi szemléletet” szeretett volna meghonosítani a közmédiában.

Ez azt is jelentette – folytatta –, hogy szerette volna elérni, „hogy figyeljünk egymásra, figyeljünk a munkavállalókra”.

„Nagyon fontos szempontnak tartom, hogy olyan munkahelyet teremtsünk, ahol bár hatalmasak az elvárások, de a cég is tud adni valamit a dolgozóinak”

– hangsúlyozta.

A vezérigazgató a jövőről úgy szólt: ez az év még nehezebb lesz. „Előttünk van két választás, egy uniós elnökség, sportszempontból pedig egy Európa-bajnokság és egy olimpia” – sorolta, kiemelve az együttműködés és a csapatmunka jelentőségét.

Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója
Fotó: MTI/Purger Tamás

Papp Dániel végezetül gratulált a díjazottaknak, majd az MTVA valamennyi munkavállalójának megköszönte az egész éves teljesítményét. „Örülök, hogy csapatként működünk együtt” – jelentette ki.

A beszédek után a Titán, A Dal 2023 győztese lépett fel, majd Papp Dániel és Altorjai Anita nyolc kategóriában adott át díjakat.

Az Év Operatőre Nagy András lett.

Az Év Vágója díjat Kántor Zoltán kapta.

Az Év Rendezője elismerésben Bozsánovics Anita részesült.

Az Év Gyártási Szakembere díjat Vancsok Györgynek ítélték oda.

Az Év Riportere díjat Kucsov Renáta kapta.

Az Év Felfedezettjének Jámbor Flórát választották.

Az Év Szerkesztője Pap Tibor lett.

Az Év Műsorvezetője elismerést Morvai Noémi vehette át.

Tovább olvasom