Lehet-e még újdonságokat hozni a főzőműsorok világában? Hogyan születnek az új ötletek? Feltűnhetnek-e a semmiből új sztárséfek? És persze a megkerülhetetlen kérdés: hogyan érintette a TV Paprikát a versenytárs csatorna megjelenése? Ezekről kérdeztük Minda Juditot, az AMC Networks International Central and Northern Europe infotainment és gyerekcsatornákért felelős programigazgatóját.

Mennyire érzékelnek trendeket a gasztroműsorok piacán? Milyen formátumok erősödtek vagy gyengültek az utóbbi időben? Más-más célcsoportnak szólnak-e pl. az utazós, a nemzetközi konyhákat bemutató, vagy a celebeket szerepeltető műsorok?

A gyártók továbbra is ugyanúgy készítik, a nézők pedig továbbra is ugyanúgy kedvelik a régi vágású „stand and stir” azaz „kavargatós” műsorokat, amelyek recept alapú, praktikus főzést mutatnak. De mivel a technika fejlődik, a képek egyre szebbek, a vágások egyre gyorsabbak, így egy félórás adásban manapság már akár 3-4 recept is elfér.

Az utazós műsorok egyszerre nyújtanak gasztronómiai és „fotelturisztikai” élményt, így töretlen népszerűséget élveznek. Nem véletlenül indítottuk el Utazás Gasztronómiába című műsorsávunkat, amely az utazós-főzős műsorokra fókuszál.

Célcsoport tekintetében néha érnek bennünket meglepetések.

Sokszor bebizonyosodott már, hogy a legmodernebb, legszókimondóbb műsorainkat is örömmel fogadják az idősebb, konzervatívabb nézőink is.

A Dóra a piacon regionális formátumként működik a TV Paprikán. Mennyire beszélhetünk egységes régióról a gasztroműsorok kapcsán? Vannak kifejezetten magyar sajátosságok?

A piacon vásárlás élménye nem magyar sajátosság, de még csak nem is regionális. A friss árukkal való főzés és a piacon való válogatás a legtöbb nemzet gasztronómiájában fontos elem. Ilyen szempontból ez a formátum a világ bármely részén megállja a helyét.

A mi közép-kelet-európai régiónk országainak más-más a konyhája, ezért a Dóra/Marketa/Antonio a piacon című műsor (Dóra a piacon – magyar sorozat; Marketa a piacon – cseh műsor; Antonio a piacon – román műsor) a piacon beszerzett hozzávalókban és a receptekben hordozza a helyi sajátosságokat. Ez a műsor egyszerre hagyományos és modern, nem tisztán nemzeti ételek készülnek, hanem sok esetben nemzetközi fogások is.

Vannak-e olyan műsoraik, amelyeket vagy nem lehet levenni a műsorról, vagy a nagy sikerre való tekintettel az idei őszi szezonban is visszahozzák?

Egy tematikus csatorna nem teheti meg, hogy egy műsort csak néhány alkalommal szerkeszt adásba, műsorainkkal többször is találkozhatnak a nézők az év során, de vannak olyan örökzöldjeink, akár a saját gyártású, akár a vásárolt tartalmak között, amelyeket mindig szívesen fogadnak a nézők. Előbbire példa a Bódi Margó ízvilága, utóbbira Jamie Oliver műsorai.

Milyen modellben szokták tesztelni az új műsorokat? Külső gyártók készítenek előre megállapodott számú epizódot, és azok teljesítménye alapján döntenek az esetleges folytatásról? A nézettségi adatokon kívül kutatják-e a műsorok fogadtatását, a nézői igényeket?

A már elkészült műsorok élesben kerülnek megméretésre, a nézettség a siker fokmérője.

Olyan műsorokat igyekszünk készíteni, amelyek vagy korábbi, bevált formátumok folytatásai, vagy népszerű képernyős arcainkra épülő új koncepciók.

Kis szerkesztőségünk tagjai egytől egyig a gasztronómia megszállottjai, így nincs hiány ötletekben, amelyek megvalósításában fontos szerepe van a nézői visszajelzéseknek. Nézőinktől Facebookon és emailben rengeteg levelet, kérést és bíztatást kapunk.

Hogyan lehet felépíteni egy-egy új séf márkáját? Érdemes belevágni, vagy így is túlkínálat van a piacon, mindig találni arcokat a műsorokhoz?

Ma már szinte lehetetlen a nulláról felépíteni egy új séf „márkáját”, ahogy az a TV Paprika hőskorában történt.
A nagy kereskedelmi csatornák is olyan séfekkel dolgoznak, akik legalább a szakmájukon belül ismertnek számítanak. Ez hatványozottan igaz egy kis tematikus csatornára. Mi is elsősorban olyan arcokkal dolgozunk, akik vagy a TV Paprika régi arcai (Bede Róbert), vagy a blogszférából ismertek (Havas Dóra, Jókuti András), vagy egyenesen világsztárok, mint Széll Tamás.

A nagy kereskedelmi televíziók gasztro-vetélkedőket indítanak az ősszel. Terveznek-e Magyarországon is olyan vetélkedőt, mint az Absolute Chef, vagy inkább az olyan, interaktív jellegű műsorokra építenének, mint az Arena Culinaria?

A gasztro-vetélkedőkben a gasztronómia csak egy eszköz. Ahogy a zenei tehetségkutatókban, itt is a feszültség, a dráma, a siker és a bukás a lényeg.

Ha valami csoda folytán szexivé válna a cipész mesterség, akkor a nagy kereskedelmi csatornákon arról is lehetne vetélkedőt forgatni.

Mi nem ebben utazunk, bár a Sztárséf című műsorunkkal 2013-ban nagyjából mindenkit megelőztünk ebben a műfajban.

A TV2 gasztrocsatornájának színrelépése mennyiben változtatta meg a versenyhelyzetet, és milyen hatást gyakorolt a programtervezésre?

A Chili TV indulása véget vetett annak a kényelmes helyzetnek, hogy a TV Paprika egyedüli magyar gasztronómiai csatornaként volt jelen a piacon.

Úgy gondoljuk, hogy a tisztességes versengés egészséges és természetes, állunk elébe.

Nem meglepő, hogy a Chili TV le tudott csípni a nézettségünkből, de reklámbevételben ezt egyáltalán nem éreztük meg. Azt is meg kell említeni, hogy a Chili nagy előszeretettel vásárolja a TV Paprikán korábban már évekig futott sikeres sorozatokat, de a legtöbb újdonságot továbbra is mi kínáljuk. Nézettségben 2017. eddig eltelt időszakában majdnem a dupláját hozzuk a Chiliének A18-49-ben. A TV2 által preferált A18-59-ben ez az arány még jobb. A most már két magyar „gasztro” szereplő nagyobb választási lehetőséget kínál a nézőknek, és ennek csak örülni lehet.

Az interjú rövidített változata elsőként a Médiapiac 2017/9-10. számának gasztro-összeállításában jelent meg.

Tizenhat dokumentumfilm készítését támogatják

1 napja

Tizenhat dokumentumfilm elkészítéséhez nyújt összesen 110 millió forintos támogatást e heti ülésén meghozott döntésével a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa.