2010. október 29.

Terv nélkül elveszünk

Megoldhatatlan helyzet elé állítja magát és környezetét az a cég vagy önkormányzat, amelyiknek nincsen válságkezelési és –kommunikációs terve.

Megoldhatatlan helyzet elé állítja magát és környezetét az a cég vagy önkormányzat, amelyiknek nincsen válságkezelési és –kommunikációs terve. Ehhez persze először is sorra kell vennünk, mi, milyen és mekkora veszélyt jelenthet – nyilatkozta portálunknak az október eleji vörösiszap-katasztrófa kapcsán Rosta Gábor, a téma szakértője.

- A haditerv legfeljebb a csata első öt percére érvényes, aztán úgyis borítanak mindent a harctéri események váratlan fordulatai. A válságkezelésre és a válságkommunikációra is vonatkoztatható a régi katonai bölcsesség?

- Alapvetően igen, hiszen a bekövetkező események szabják meg a teendőket. De arra, hogy baj lesz, jó előre fel lehet és kell készülni. Van egy kommunikációs közhely: Válsághelyzetet megoldani nehéz, felkészületlenül lehetetlen. Ennek egyik eleme, ha számba vesszük a lehetséges rizikóforrásokat, biztonsági és mérőrendszereket építünk ki, működtetünk, terveket készítünk a lehetséges válsághelyzetekre. A válsághelyzetekre készülni kell. Lehet, hogy most nincs baj – de esetleg lehet.

- Magyarán az a megoldás, ha egész életünkben felbukkannak az iskolai tűzriadóhoz hasonló gyakorlatok.

- Igen, hiszen az iskolai tűzriadó sem arról szól, hogy megszakítsunk egy tanórát, a tanárok komoly arccal, a diákok röhögcsélve lefussanak az iskolaudvarra, aztán mindenki visszamegy a termekbe, hanem az, hogy ha baj van, mindenki tudja, mit kell tennie. A halálos áldozatot követelő lövöldözés előtt a pécsi egyeteminek nem volt terve ilyen helyzetekre. Amikor a fegyvert rántott a támadó, mindenki eszeveszett rohangálásba kezdett a teremben és a folyosókon. Az egyetlen kivétel egy amerikai diák volt. Neki odahaza megtanították, mit kell tenni ilyen esetben, és annak rendje-módja szerint a földre is vágta magát.

- A pécsi eset meglehetősen szélsőséges történet. Mindenre pedig nem tud felkészülni egy egyetem vagy – mint az adott esetben – egy hatalmas mennyiségű vegyi anyaggal alaposan feltöltött tározó melletti település önkormányzata.

- Mindenre nem állhatunk napi 24 órában készen, de a lehetséges veszélyhelyzetekre igen. A válsághelyzetekre készülő tervkészítés során mindig a legrosszabb verzióra kell készülni. Időt kell szánniuk az ilyen intézményeknek, cégeknek, önkormányzatoknak arra, hogy átbeszéljék, milyen veszélyek leselkedhetnek rájuk, és mi az a lehetséges veszélyforrások a környezetükben. Különösen fontos a kommunikáció is, hiszen egy ilyen esetnél kettős présbe kerülnek a védekezésben résztvevők. Gyakori ugyanis, hogy egyszerre keletkezik (és próbál célba érni) rengeteg információ, miközben általában épp a kommunikációs rendszerek omlanak össze a leggyorsabban ilyen vészhelyzetekben. Elszáll a mobilhálózat, nem működik a vonalas telefon, elindulnak a szóbeszédek, rémhírek, megjelenik a média, összeomlanak a korábbi napi rutinok.

 

(Az interjú teljes szövege a Lapkiadás és Médiapiac hamarosan megjelenő számában olvasható.)