Miért zárta kulcsra az ajtót?

Mert különben percenként jönnek be az irodámba a kollégák kérdésekkel, felvetésekkel. Ez persze jó, de most szeretnék az interjúra koncentrálni. Amúgy is firkász vagyok, több mint húsz évig híradót csináltam, folyton izgek-mozgok, nem tudok íróasztal mögött ülni.

Nyugodtan mászkálhat, miközben válaszol.

Úgy lesz.

Egy év telt el a G-nap óta. Sikerült feldolgoznia?

Még nem tudom, melyik polcra teszem majd fel.

Mi volt a legsúlyosabb ebben az időszakban?

Osszuk ketté: volt az összeomlás napja, majd a több hétig tartó ostrom. Folyamatos támadások érték a tévét, sorra hagytak el minket kollégák, köztük olyanok, akikben vakon bíztam, ám ők simán hátba szúrtak. Volt olyan, aki két nappal a műsora adásba kerülése előtt hagyott itt. Visszanézve, kik menekültek el a hajóról, utólag nyilvánvaló, hogy nagyon is készültek a puccsra. Február hatodika igazán emlékezetes nap volt, mert egy betegség miatt a híradószerkesztői beosztásomból épp átmentem helyettesíteni a Magyar Nemzethez a napos szerkesztőt. Így délben az én nyakamba szakadt, hogy az emberek ugrálnak ki a szerkesztőség ablakán. Ott tizenegykor tartunk lapindítót, előtte a vezércikk témája miatt próbáltam elérni a főszerkesztő-helyetteseket. Már nem vették fel a telefont. Ők is tizenegyre mentek Liszkayhoz. Egy óra múlva kijöttek a folyosóra, vakarták a fejüket, hogy talán nem is lesz vezércikk. Megszólalt bennem a vészcsengő, és egy otthon betegen fekvő újságírót kértem, írjon egyet. A puccsisták talán arra készültek, bedöntik a lapot, hogy másnap meg se jelenjen.

Megjelent. És aztán is. Túlélték.

Igen, de olyan drámai napot nem kívánok senkinek. És el lehet képzelni, milyen volt bejönni másnap a tévébe. Mindenki tele volt aggodalommal.

Liszkay Gábor, az egyik kiugrott fővezér Simicska Lajos régi harcostársa volt, együtt építették fel a fideszes médiabirodalmat.

Az emberi része tényleg a legfájóbb.

Simicska aznap bement a tévébe rendet tenni?

Nem. Akkor még pozícióban volt a korábbi vezérigazgató, ő bízott meg engem és a hírigazgatót, hogy legyen műsor és tartsuk egyben a csapatot.

Aki maradt, miért nem ment el? Úgy tudni, mindenki kapott állásajánlatot a köztévénél és más médiumoknál.

Önt nem akarták elvinni?

Én simicskista vagyok és voltam. A távozott vezetőségben vannak olyanok, akik három éve nem beszélnek velem.

Miért?

Mert a 2010-es választási győzelem után másféle tévét akartam, mint amit addig csináltunk.

Milyet?

Abban egyetértettünk, hogy tarthatatlan az addigi ellenzéki mentalitás. Akkor még az M1 híradója volt az ellenfelünk. Felvetettem, hogy ne ugyanazt nyomjuk, mint ők. És szóvá tettem egy-két hibás személyzeti döntést is. Utólag tudom, ez mind rossz pontnak számított, szép lassan ellehetetlenültem.

A főnökei mit akartak?

A változatlanságra szavaztak. Azt mondták, a csatorna jó piaci helyzetben van, tele reklámokkal. 2011-ben volt ugyan egy kisebb nekibuzdulás, de végül abból se lett semmi. Nehezen viseltem.

Mit jelentett volna konkrétan ez a nekibuzdulás?

Több szakmailag nem kifogásolható műsort, objektívebb hírszolgáltatást.

Korábban azt nyilatkozta: a Fideszből heti rendszerességgel jártak be a tévébe eligazítani a vezérkart.

Így volt. A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi a heti aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni, kit hívjunk meg, ki milyen ügyben nyilatkozzon, hol és mit hangsúlyozzunk.

Önnek fontos a szakmaiság?

Hát persze.

Akkor miért asszisztált ehhez?

Voltak napok, amikor ellenálltunk egy kicsit. De nem akarok nagy ellenzékinek látszani. Az igazság az, hogy kiszolgáltuk a rendszert. Csak néha megpróbáltunk sajtószerűek maradni. Dobtunk mi szakmailag remek műsorokat is, akadt pár lebuktatós, komoly oknyomozós anyagunk. Már amikor épp nem volt szükség a papagáj-kommandó működtetésére.

A G-nap óta nyilvánvaló, hogy fideszes cél kinyírni a Simicska-féle médiaérdekeltségeket.

Nem fog menni. Az elmúlt egy év azt mutatja: sikeres volt az arculatváltás.

Dőlnek a Mahir-oszlopok, viszik a TV2-t, átalakul a rádiós piac, elfogytak a hirdetéseik. Nem túl jó előjelek a túlélésre.

Azért most is vannak hirdetéseink. A tulajdonos támogatásával valódi kereskedelmi televízióként próbálunk fennmaradni. Az arculatunkat is azért alakítottuk át, hogy célunk hitelessé váljon. Mi nem csak a jobb- vagy a baloldali hirdetőket várjuk, hanem mindenkit.

Simicska tulajdonosként hosszútávon gondolkodik?

Egész biztosan.

Szokott beszélni a nagyfőnökkel?

Tartjuk a kapcsolatot.

Hogyan pozícionálja a HírTV-t?

Országos hírtelevízió kormánykritikus, de objektív híradókkal és kiegyensúlyozott véleményműsorokkal.

Az ATV-hez képest miben más?

Az ATV-ben többnyire abból lesz hír, ha egy ellenzéki képviselő mond valamit. Itt viszont abból is, ha egy kormánypárti elhallgat valamit. Az ATV Sajtóklubjában négy hasonló gondolkodású újságíró beszélgetett. Nálunk a Főszerkesztők Klubjában két bal- és két jobboldali főszerkesztő vitatkozik. Próbálom tartani a fele-fele arányt, és ez ma már konzervatív szemléletnek számít. Vagyis konzervatív, közszolgálati elhivatottságú televízió vagyunk. Persze az M1 is ezt mondja magáról, de mi sokkal jobban közelítünk a középhez. Különben nem is lennénk sajtószerűek. Azt mondhatnám, hogy mi az ATV és az M1 között középen vagyunk.

Hogyan lehet úgy sajtószerűnek lenni, hogy a Fidesz bojkottálja a HírTV-t?

Léteznek technikák a pótlásra, például több és hosszabb kormányzati, valamint fideszes szinkronnal, bejátszókkal kell tarkítani a beszélgetéseket. Ha ők nem jönnek be, mi megyünk a rendezvényeikre, ahol elcsípjük őket, és kierőszakoljuk a kérdéseinkre a válaszokat. És persze azért a mai napig vannak fideszes kapcsolataink, az emberi, személyes szálak megmaradtak. Még arról is értesülünk, hogy mi hangzik el a frakcióülésen.

2010 előtt oknyomoztak rendesen. Azóta semmi.

A Célpont széthullása után két héten belül fel kellett állítani egy másik oknyomozó, tényfeltáró magazint, ez a Látótér, ami azóta is az egyik legsikeresebb műsorunk.

Vajon miért nincsenek még mindig hivatalos nézettségi adataik?

Hiteles helyről jutunk nézettségi adatokhoz, de ennek közzétételével várunk a struktúra végleges kialakításáig. Március végére minden a helyére kerül, akkor kommunikáljuk az első adatokat. A szeptember 21-i arculatváltás óta eltel három hónap arra volt elég, hogy lássuk: nem csináltuk rosszul. A következő három hónap a finomhangolásé. Közben közvélemény-kutatás is készül a nézői összetétel változásáról.

Csökkenéséről.

Téved. Több néző jött, mint ahány ment.

Kik mentek el?

A politikailag hardcore csapat. Viccesen azt szoktuk mondani, hogy a CÖF-ösök. Azok, akik a Facebookon a műsorajánlóhoz előre bekommentelik, hogy „nem nézem”.

Ki a fő versenytársuk?

Az ATV és az M1.

RTL Híradó?

Ők egymilliós nézettségről indítják a hat órás híradójukat.

És?

Nem véletlen, hogy hat és hét között nem versenyzek egyetlen országos kereskedelmi csatornával sem. A cél, hogy hétkor átjöjjenek hozzánk a nézők. Az arculatváltásban szerepet játszott az is, hogy kattintgatás közben olyanok is ránk találjanak, akik mostanáig nem néztek HírTV-t.

A TV2 Vajnáé, s úgy tudni, a terv ugyanaz, mint anno a HírTV-vel, csak sokszoros nézettséggel és több pénzzel: politikai üzenetközvetítés, fideszes nyilatkozók, rengeteg állami hirdetés, mindez szórakoztatva, bulváros köntösben.

Nem foglalkozom a TV2 jövőjével. De attól félek, hogy megint innen akarnak majd elvinni embereket.

Ismét fideszes médiabirodalom-építés zajlik, csak most önök nélkül.

A cél kétségtelenül ez, de egy év után sem látni a teljes portfóliót. A tervezett új fideszes rádió, a Karc FM például éppen most szőnyegbombázza a Lánchíd Rádiót. Ahogy korábban tőlünk, most onnan próbálják meg fenyegetéssel és pénzzel elvinni a szakembereket. De idő kell, míg abból rádió lesz. Parancsra azért nem fogják hallgatni. A kérdés az, hogy ezek a fideszes médiumok – M1, TV2, Karc FM, Magyar Idők, Lokál, 888.hu – csak az állami hirdetések elköltésére gyúrnak, vagy sajtószerűen akarnak működni.

Valószínűleg mindkettő.

Akkor bele fognak futni az általam már említett szakmai problémába: a kormány üzeneteit kell közvetíteniük mindenáron.

Önök is megoldották.

Nekünk se volt könnyű. Most abban bízom, hogy objektív híradókkal, kiegyensúlyozott véleményekkel olyan nézőknek és reklámozóknak is szimpatikusak leszünk, akik nem ragaszkodnak mindenáron a jelenlegi állami hírcsatornákhoz és a Habony-féle médiumokhoz.

Ezek a Habony-féle médiumok nagyon erősen nyomták a migránsügyet. Ön szerint ebben a tekintetben hogyan teljesített a sajtó egésze?

Rosszul. Elég megnézni a hírsorrendet, a szóhasználatot. A politika tematizálta az ügyet, és még a csapból is ez folyt. Így kívánta a kormányzati kommunikáció. Nyomta is mindenki a témát: egyesek szolgaian, mások kritikusan. Nálunk nem volt kiadva semmilyen parancs arra, hogy minek nevezzük őket, és mégis tudtuk, ki a gazdasági menekült, és ki az, aki a babakocsit tolja át a határon. Amikor érzékeltük, hogy az állami sajtóban parancsra migránsoznak, a híradóink megvédése érdekében visszafogtuk a témát, csak a legfontosabb hírekről számoltunk be, azokat sem túldramatizálva. Közben sokat foglalkoztunk például a földprivatizációval, a korrupcióval és egyéb fontos témákkal is.

Rogán Antal szerint csak a vak nem látja, hogy a HírTV a Jobbikhoz közelít.

Nálunk a BBC-s etikai szabályok működnek. Én még abba az iskolába jártam, amely szerint hírműsorban a pártoknak a parlamenti arányuknak megfelelően kell helyt adni. Valóban nem hívhattunk be jobbikosokat sűrűn a stúdióba a G-nap előtt, miközben ekkorra a Jobbik lett a legerősebb ellenzéki párt. Most csak betartjuk a szabályokat, a Jobbik kb. annyit szerepel, mint az MSZP. És ez már önmagában feltűnő a HírTV régebbi nézői számára. És ha nem jönnek be a fideszesek, igenis megmutatjuk a Jobbik, az MSZP, a DK, az LMP és minden más ellenzéki párt véleményét, arányainak megfelelően. Erről statisztikát is vezetünk.

Íme egy szabad tévé?

Igen. A szó földhözragadt értelmében. Áldott állapot, ami talán nem is tart örökké. De addig is élvezzük a helyzetet.