A csapat már nagyjából összeállt, a lap online kiadását őszre teljesen újrahangolják, kitörnek az évtizedes szellemi karanténból – elemzi a 168 Óra helyzetét Tóth Ákos, aki két hónappal ezelőtt lépett az alapító főszerkesztő helyébe.

Kezdjük a tényekkel: tavaly nyáron távoztál a Népszabadságtól, aztán a Brit Media zászlaja alatt tűntél fel pár hónappal később. Mi történt eközben?

Tavaly novembertől adtam tanácsot a cégnek, amelyik korábban bevásárolta magát a Klubrádióba, majd többségi tulajdonos lett a 168 Órában. A feladat az volt, és ma is az, hogy közös platformon újítsuk meg a két médiumot. A célt pedig úgy fogalmaznám meg, ahogy azt tette a tulajdonos is, amikor felkért a társaság szakmai vezetőjének:

tegyük életképessé szakmailag és piacilag a baloldali média még megmenthető részét úgy, hogy azok karaktere ne változzon.

Ennek első lépése volt, hogy összeköltözött a két csapat.

Igen, hiszen eleve egymástól pár száz méterre működtünk. Most viszont már nincs akadálya a munkamegosztásnak.

Rádiós anyagok kerülnének a lapba? Vagy az „írottas” kollégák dolgoznának át a jövőben?

Ez ennél kicsit bonyolultabb. Azt szeretném, ha a Klubrádió és a 168 Óra hírszerkesztősége összehangolná a munkáját, amiből mindenki profitálna: nem látom értelmét például, hogy egy Lázár János-féle kormányinfóra elmenjen valaki a rádiótól és a laptól is. Mindkét szerkesztőség rendkívül nehéz anyagi helyzetben működött eddig. Ha kettejük kapacitásait megpróbáljuk közösen hasznosítani, akkor olyan tartalmak előállítására is lenne mód, amelyek markánsan megkülönböztetnének bennünket - a Klubrádiót és a 168 Óra online-felületét egyaránt – a versenytársainktól.

Eközben a 168 Óra is átalakul.

A hetilap szakmai átszabásán többé-kevésbé túl vagyunk, szeptembertől az olvasói visszajelzések alapján megpróbáljuk véglegesíteni a változtatásokat. Most már az a fő célunk, hogy azok is vegyék kézbe a lapot, akik eddig ezt különböző okok miatt nem tették meg. Ez bizonyos szempontból marketingkérdés is. Megelőzöm a kérdést: igen, megpróbáljuk valamelyest fiatalítani az olvasóközönséget. A lapátalakítás a 168 Óra esetében nem csak afféle ráncfelvarrás volt, hanem tartalmi lépések következetes sorozata is. Ennek sajnos óhatatlan velejárója az, hogy a példányszám, remélhetőleg csak kis mértékben, csökken. De

nincs más esélyünk: ezeket a lépéseket meg kellett tennünk, ha azt akarjuk, hogy a lap öt-tíz év múlva is létezzen, és növekedjen a befolyása.

Az már világos, hogy mi az „üzlet” az összeborulásban a Klubrádiónak – de miért jár jól a 168 Óra?

Annak idején, még a Népszabadság egyik vezetőjeként, a kollégáimmal az volt az elképzelésünk, hogy ne csak a tegnapi híradó tartalmát lehessen elolvasni a másnapi lapban, hanem határozottan menjünk el az elemző, történetet mesélő, hátteret adó, hetilapos vonal felé. Ez, ha mindenáron meg kellene fogalmaznom, a hetilap a napilapban-koncepció volt. A Népszabadság akkori tulajdonosa nem támogatta ennek a folyamatnak a végig vételét. Most viszont egy hetilapot akarunk feldobni friss, egy kissé a napilapokat is idéző szemlélettel – a cél, hogy a lap ne csak az elmúlt 168 óráról szóljon, hanem az előttünk állóról is. Ennek a folyamatnak része ugyanakkor az is, hogy ősszel megújul a 168 Óra online.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a lap kikerüljön abból a szakmai, hirdetéspiaci és részben szellemi karanténból, amely eddig fogságban tartotta. Úgy látom, jó úton járunk, számos olyan cikkünk jelent meg az elmúlt időszakban, amely hivatkozási alappá vált.

A megújult lapról kedvező visszajelzéseink vannak a hirdetők oldaláról is – úgy tűnik, talán sikerült lendületet vennünk.

Mennyire köti a kísérletezők kezét a tulajdonos? Magyarán: jelent-e bármit a mindennapi működésben vagy a stratégiai tervezésben, hogy a Brit Media az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséghez (EMIH) és annak vezetőjéhez kötődik?

A köteléket inkább csak informálisnak gondolom, a sajtóban megjelent találgatások ezt messze túlértékelik, afféle összeesküvés-elmélethez hasonlatosak, de ezzel nem tudok mit kezdeni. Szerintem mindenki azzal járna jobban, ha inkább a 168 Óra tartalma alapján formálna véleményt. A helyzet az, hogy annak idején, a Népszabadság egyik kiemelt vezetőjeként egyfolytában azt éreztem, hogy a szerkesztőség és a külföldi tulajdonos szakmai elképzelései egymással szembemennek. Nem csoda: a lapot korábban birtokló Ringier járatos volt ugyan a bulvár világában, de valójában fogalma sem volt arról, mit lehet kezdeni egy olyan komoly társadalmi-közéleti lappal, mint amilyen a Népszabadság volt. Ez idővel föloldhatatlan ellentmondássá vált. Ennél rosszabb talán már csak az lett volna – és ezt érzékelhetjük a napi történésekben, például annak kapcsán, ami a Spéder-birodalommal történik –, ha magyar oligarcha a fő tulajdonos. Most úgy érzem, kegyelmi pillanatokat élek: a tulajdonos szakmai elképzelései megegyeznek azokkal, amelyeket magam is vallok. Olyan lapot és rádiót szeretnénk csinálni, ahol tere van az értelmes szónak, az emberségnek, az esélyegyenlőségnek, a társadalmi mobilitásnak, a piacgazdaság törvényszerűségeinek. Szerkesztőségeink ugyanakkor a leghatározottabban elutasítják a korrupciót, a szélsőjobboldalt, a bezárkózottságot, az autokráciát.

 

 

A Népszabadságnál nőttem fel

A közös megegyezés a kirúgás újkori szinonimája – emlékezik a Népszabadságtól távozásának körülményeire Tóth Ákos, aki több mint negyed századot töltött a napilapnál. Húsz évesen lett gyakornok, két évre rá a Budapest rovat vezetője, majd az általa csúfosnak nevezett szakmai bukása után – "túl fiatal és éretlen voltam még ehhez" – egy Fejér és Veszprém megyei kört követően 1998-tól a vidéki tudósítók egyik vezetője, majd a belpolitikai rovat második, aztán első embere lett. Végül a Népszabadság belpolitikai főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki. „Ez a lap volt az életem” – emlékszik vissza a Népszabadságra, amelyet szerinte a külföldi tapasztalattal felvértezett kollégák mentettek meg a rendszerváltás éveiben – azt mondja: ők utazhattak –, hiszen így pontosan tudták, milyen is az igazi újságírás. Ma úgy idézi fel: már az ezredforduló környékének „arany éveiben” is komoly gondot okozott, hogy nem ugyanazt akarta a szakmai normákhoz ragaszkodó szerkesztőség és a profit növelését akaró külföldi tulajdonos.

Nem volt jó a túlzottan erős befolyású külföldi gazda; ennél már csak az lett volna talán rosszabb, ha hazai a tulajdonos – foglalja véleményét egyetlen tömör paradoxonba. Aztán régi és új munkahelyének is fricskát ad egy-egy Gyurcsányos sztorival: mint mondja, nagyon megrendült 2006-ban, az általa csak machinációként említett őszödi beszéd hallatán, amely - bár addig sem volt Gyurcsány-hívő –, törést okozott benne. Ma úgy látja, „a baloldallal együtt hullott szét a Népszabadság” is. Ugyanakkor az is előfordult, hogy jó ideig nem vett 168 Órát a kezébe – ezt az MSZP-s kormányfő, ma DK-elnök édesanyjával megjelent „Katusos címlaphoz” köti.

– Valójában elbuktunk, hiszen nem tudtunk az internet kihívásának megfelelni – állítja népszabadságos évtizedeire utalva. Hozzáteszi: szerinte Nobel-díjjal kellene kitüntetni azt, aki majdan feloldja a napilapok és az online-sajtó között feszülő ellentétet: az önálló tartalom előállítására egyelőre csak korlátozott mértékben képes internetes oldalak eltulajdonítják azon szerkesztőségek híreit, amelyek komoly anyagi áldozatot vállalva állítják azokat elő. Ez a folyamat kannibalizálja az írott sajtót, végeredményben pedig a nyilvánosságot korlátozza.

 

Stanley Kupa a Spíler TV-n

1 napja

A Spíler TV egyik legfontosabb időszakához érkezik, az NHL-döntőjének kizárólagos magyarországi jogtulajdonosaként.

Gyerekeknek gyűjt a Fókusz Plusz

1 napja

Gyereknapi különkiadással jelentkezik szombat este 18.55-től a Fókusz Plusz: bemutatják a Bátor Tábort, amelynek egész héten adományokat gyűjtenek.