Bizonyos szempontból fordított médiakarriert futottál be, hisz a képernyőről vonultál a háttérbe.

Édesanyám balett-tanárnő, édesapám klasszikus zenei tanár volt, kisgyermekkoromtól tudtam, hogy művészi pályát fogok választani. Elsőként a tánccal ismerkedtem meg, de már hétévesen elvonták a figyelmem a lányok. Tizenöt éves koromig csellóztam is, de igazán ezt sem szerettem. Ami viszont egyre jobban érdekelt, az a filmezés volt. Pécsi gyerek vagyok, a gimnáziumban, ahova jártam, egyszer csak kitalálták, hogy az akkor induló Mecsek TV-vel közösen készítenek egy fiataloknak szóló műsort. Gyakorlatilag minden diáknak kötelező volt elmennie a meghallgatásra, ahol mindenféle előzetes tapasztalat nélkül kiválasztottak műsorvezetőnek.

Idővel beszippantott a televíziózás, minden érdekelt vele kapcsolatban, az is, ami a háttérben zajlott. Rettenetesen büszke, öntudatos ember voltam, gyorsan felmértem, hogy választanom kell a művészet és a televízió között. Utóbbi mellett döntöttem, amiért a szüleim nagyon haragudtak rám, apám alig akart velem szóba állni, sok év munkáját adtam fel, de azt éreztem, a saját utamat kell járnom. Tíz évembe került, mire belátta, hogy jól döntöttem.

A 2000-es évek eleje óta vagy az RTL Magyarország munkatársa, ahol majd minden műsortípusban kipróbáltad magad.

Hat évig voltam folyamatosan képernyőn, még akkor is, amikor felköltöztem Budapestre, és a TV3-ban dolgoztam, ahol megismerkedtem a jelenlegi főnökömmel, Herman Pierre-rel (az RTL Magyarország kreatívigazgatója – a szerk.). A csatorna megszűnt, én pedig az induló RTL Klub egyik első műsorának, a Csíííznek a műsorvezető-castingján találtam magam. Az akkori formátumnak megfelelően egy fiút és egy lány kívántak szerepeltetni. Ismételten kiválasztottak, gyakorlatilag az indulásra vártunk, amikor egyszer csak nem hívtak többet. Két héttel később derült ki, hogy megváltoztatták a koncepciót, és mindkettőnktől megváltak. Helyettünk vezette a műsort Szacsvay László és Kálloy Molnár Péter.

Ezzel párhuzamosan indult el a Z+ televízió, ahol már szerkesztőként dolgoztam például az akkor még ismeretlen Sebestyén Balázzsal, akit én kísértem el élete első forgatására Tatabányára, vagy később Liluval. Ekkor döntöttem el végleg, hogy többet nem szeretnék képernyőn szerepelni. Balázs egypercnyi televíziós tapasztalattal a háta mögött jobban érezte, mitől működik jól a televízióban, mint én hatévnyivel. Ráadásul, ugyan a pályán a műsorvezetés indított el, a kamera előtti jelenléttől sokszor lámpalázam volt. Én, aki jó ideje hallgatok meg műsorvezetőket, színészeket, soha nem választottam volna ki magam. Valójában egy elhibázott casting eredménye vagyok. (Nevet.)

Aztán egy évvel később egy családi tragédia miatt haza kellett jönnöm. A legnagyobb elkeseredésemben hívott fel egy ismerősöm, hogy menjek be állásinterjúra az RTL-hez Wisinger Jánoshoz és Árpa Attilához. Line producernek vettek fel az induló Való Világ 2.-be. Két napra rá, amikor már éppen kezdtem megszokni a gondolatot, hogy újra televíziózással foglalkozhatom, Árpáék távoztak az RTL-től. Én voltam a srác Amerikából, akit senki nem ismert a csatornánál, és akibe két olyan ember fektette a bizalmát, akik már nem dolgoztak ott. (Nevet.) Így kezdődött a karrierem az RTL-nél.

A fő célod régóta a prémium fikciós tartalmak előállítása. Soha nem billent át a mérleg, hogy végre belevágj az első nagyjátékfilmedbe?

A mérleg folyamatosan billeg, de az első egész estés filmemnek olyannak kell lennie, amiben maximálisan hiszek, és egészen a közelmúltig nem találtam meg a témát. Sok film született a családon belüli erőszakról, és mindig zavart, hogy ugyanazt a felállást mutatják be: a férfi a bűnös, a nő az áldozat. Nem gondolunk bele, hogy lehet ez fordítva is. Tavaly a BBC készített egy dokumentumfilmet Abused by My Girlfriend címmel, amelynek hőse egy 23 éves fiatalember, akit az egyébként angyalarcú felesége kezdetben pszichoterrorban tartott, majd évekig fizikailag is bántalmazott. A hölgy azzal tartotta sakkban a férjét, hogy ha bárkinek szólni mer, a saját gyerekükben fog kárt tenni. A film bemutatja, ahogy a sokadik bántalmazás után a helyi rendőrség felgöngyölíti az ügyet. Nem gondolnánk, hogy ez mindennapos, pedig sok család küzd ezzel. Engem is sodort már össze az élet olyan hölggyel, akiről kiderült, hogy erősen borderline személyiség. Nagyon ijesztő tud lenni, amikor félni kezdünk attól a személytől, akiről addig azt hittük, ő lesz életünk párja. És amikor ez bekövetkezik, már csak arról szól az életed, hogy megtervezd a menekülésedet a kapcsolatból. Sajnos ez nem mindenkinek sikerül, ezért úgy gondolom, erről a témáról érdemes beszélni akár egy filmben is.

Kovács Dániel Richárd

A filmkészítés egyszerre ipari munka és alkotás. Hogyan befolyásolja a munkád a kereskedelmi elvárások és a kreativitás dinamikája?

Az arany középutat szükséges megtalálni, ami elsősorban nem arról szól, hogy állandóan siránkozzam, amiért nincs elegendő pénz egy sorozatra, hanem arról, hogy rendezőként olyan profi szakembereket kell magam mellé állítanom, akik hisznek bennem, akik garantáltan ugyanazt akarják csinálni, mint én. Csodálatos dolgok születnek, amikor összeadódnak a kreatív energiák, aminek a fordítottja is igaz, hiába van tízszer annyi pénzed, ha olyanokkal dolgozol, akik nem hisznek a tervedben vagy benned, garantált a bukás. A rendezés nem magányos műfaj, nincs varázspálcám, hogy minden esetleges hibát jóvátegyek, porszem vagyok a sivatagban.

A kereskedelmi tévék már a 2000-es évek közepén is próbálkoztak fikciós tartalmak előállításával, gondoljunk csak a Casino sorozatra, amely mindössze három epizódot élt meg, vagy a Limonádéra. Mivel ezek mind megbuktak, elszállt a kedv a műsortípustól. Érthető, hisz egy prémium fikciós tartalom egy talk show vagy egy game show többszörösébe kerül, amelyekkel viszont majdnem biztos sikerre lehet számítani.

Kovács Dániel Richárd a Celeb vagyok, ments ki innen! forgatásán

Az RTL Klubnál szinte minden műsortípusban kipróbálhattam magam, csináltam Kész átverést, Csillag születiket, X-Faktort, Survivort, Kísértést, Celeb vagyok, ments ki innen!-t, de a rendezés iránti vágy végig megmaradt. Egyszer csak azt éreztem, talán elérkezett az utolsó lehetőségem, így megkerestem Kolosi Pétert (az RTL Magyarország vezérigazgató-helyettese – a szerk.) és Pierre-t, hogy megkérjem őket, támogassák az amerikai álmaim, és megtették. Tanulmányi szerződéssel mentem ki Los Angelesbe a New York Film Academyre, ahol bár mint mindenki más, az első szemeszterben kezdtem, a tanáraim gyorsan áttettek a harmadéves master classba, ami a szakmai elismerésen túl anyagilag is kedvező döntés volt számomra. A vizsgafilmem után a hatodik szemesztert is megkaptam.

Kovács Dániel Richárd a Válótársak forgatásán

Aztán ismételten válaszút elé kerültem. Magyarországon ugyanis megjött a kedv a fikcióssorozat-gyártáshoz. A dilemmát az okozta, hogy ha részt veszek benne, és képes vagyok sikerre vinni egy sorozatot, vélhetően még több fikciós tartalom gyártására lesz lehetőségem. De persze az is előfordulhatott volna, hogy belebukom, és akkor vagy öt évre az egész iparág megfontoltabb lett volna a kérdésben. Közben adott volt az a lehetőség is, hogy visszatérjek az akadémiára. Végül úgy döntöttem, nem várok tovább, elérkezettnek láttam az időt, hogy nekiálljak legalább részben megvalósítani az álmom. Így született a Válótársak, ami az első komoly rendezői munkám lett. Ma már tudom, hogy nemcsak a saját, de az RTL Magyarország számításai is beigazolódtak.

Televíziós főrendezőként van szavakban megfogalmazható művészi hitvallásod?

Amerikában hihetetlen összegeket költenek el egy-egy sorozatra, nem kapkodnak, sok szakemberrel napi két hasznos percet forgatnak. Itthon kevesebb pénzből, kisebb stábbal dolgozunk, és az elsődleges szempont az, hogy ebből tudjam kihozni a legjobbat. De ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom a hitvallásomat, az az a mondat lenne, amit az amerikai rendező professzorom első nap felírt a táblára, és amit azóta sem feledek: „Art is in details!”

Kovács Dániel Richárd A Tanár forgatásán

A Tanártól jobban féltél, mint a Válótársaktól.

Jobban, mint addig bármitől. (Nevet.) Szkeptikus voltam, fogtam a fejem, hogy ezt nem fogom tudni megcsinálni, mert a német, eredeti változatban azt láttam, hogy míg a felnőtt színészek hozzák az elvártakat, a diák szereplőknek nem sikerült megugraniuk a szintet, és nem tudtam elképzelni, hol találunk majd Magyarországon annyi valóban tehetséges fiatalt, akik kiállják a próbát Nagy Ervin vagy Anger Zsolt mellett. Több száz diákot néztünk meg, aztán ahogy kezdett kialakulni a mag, az az ötletünk támadt, hogy csak akkor fognak tudni hiteles alakítást nyújtani, ha valóban egy osztályközösség tagjai, így a kiválasztottakat elvittük egy egyhetes, ottalvós kirándulásra, bár talán helytállóbb kiképzőtábornak hívni. (Nevet.) Mesterségesen kialakítottuk azt az alaphelyzetet, amiről A Tanár szól. Pszichodrámai módszerekkel tartottunk egy karakter- és színészgyorstalpalót. Nagy Ervin és Anger Zsolt is csatlakozott hozzánk, akikkel reggeltől estig gyakoroltunk és próbáltunk. Az ötletnek köszönhetően az addig csak elképzelt közösségből valódi osztály lett, nagy viták tomboltak, szerelmek szövődtek. Az első forgatási napra a fiatalok már úgy jöttek, mint ha igazi iskolába jönnének, így gyakorlatilag nem kellett őket hosszasan instruálni. Annyira bevált a módszerünk, hogy a formátum tulajdonosa Szlovákiában már ezzel adta el a sorozatot.

A Mellékhatás forgatása

A Mellékhatást több mint két éve fejlesztitek.

Az RTL Magyarország biztosra szeretett volna menni, ami érthető. Egy saját fejlesztésű sorozat előkészületei sok munkaórát, nagy anyagi ráfordítást igényelnek. Adott esetben csak a pilot költsége háromszor annyi, mintha egyszerre leforgatnánk egy teljes évadot. Ráadásul tudható, hogy még a biztos megtérüléssel kecsegtető vásárolt fikciós tartalmak között is a vígjátékok, mint amilyen A mi kis falunk vagy a Drága örökösök, mozgatják meg a széles tömegeket.

Hogyan körvonalazódott a stílus?

Nagy sorozat- és filmfogyasztó vagyok, a komoly tartalmakat szeretem, amelyek ilyen vagy olyan aspektusból, de az életről szólnak. A korábbi sorozatélményeim közül több is hatott rám. Például a 24 tempója vagy az igazságosztós történetek, mint amilyen a Dexter, amelyben egy olyan sorozatgyilkossal találkozunk, akinek szurkolhatunk, vagy a Gomorra, amelynek az egyszerűsége és a nyersesége lenyűgöző. Olyan sorozatot vizionáltunk, amely mélyen belemar az emberek lelkébe. Azt gondolom, a Mellékhatás ilyen lett.

Kovács Dániel Richárd a Mellékhatás forgatásán (Fotó: RTL Magyarország/Bielik István)

Mi adta a sorozat alapötletét?

A fejlesztés korai szakaszában még csak Kálmán és Pierre ötleteltek, és a székházban keringő pletykák szerint Pierre szinte már minden témát lesöpört az asztalról, amikor Kálmán egy megbeszélést követően, távozóban, az ajtóból visszafordulva tette fel a kérdést, hogy mi lenne, ha a béranyaságról szólna a sorozat. Ez adta meg a szikrát ahhoz, hogy újabb fázisba érjenek a munkálatok. Persze az első forgatókönyv köszönőviszonyban sem volt az eredeti elképzeléssel.

A sorozat szól ugyanakkor az Adorjáni Bálint alakította Zoltánról is, aki fiatal, sikeres orvosként műhibát vét. Félve egzisztenciája elvesztésétől, immorális döntéseket hoz, és ezáltal veszélyes események sorozatát indítja el. Szól a Borbély Alexandra megformálta Bertáról, aki életét kizárólag a családjának szentelte, és soha nem kapott ezért elismerést. Annáról (Sztarenki Dóra), aki elhagyja azt a közeget, amelyikben addig élt, és felvállalja az anyaság szerepét, amitől annyira retteg. A Mellékhatás ezenkívül a Nagy Zsolt és Tenki Réka alakította Zsolt és Kata házasságának meséje is, akik mindenáron gyereket szeretnének.

Hogyan alakult ki a szereplők karaktere?

Nagy Zsolttal régóta szerettem volna dolgozni, tudtam, hogy előbb-utóbb beköszön majd az a szerep, amit mintha rá szabtak volna. Zsolt semmi olyat nem vállal el, amiben nem hisz, és ezt szerintem nagyon jól teszi, hiszen generációjának egyik legtehetségesebb színésze. Ahogy bejött a castingra, tudtuk, hogy ő az, akit kerestünk. Talán az ő karaktere a legösszetettebb, mert kezdetben azt gondolhatjuk róla, hogy tipikusan negatív hős, alvilági ügyletekből meggazdagodott építési vállalkozó, állami tenderek sokszoros nyertese, aki ha valamit nem ér el szavakkal, eléri erőszakkal. Közben viszont a feleségével együtt azért küzd, hogy gyerekük szülessen, ő is egy igazságosztó.

Nagy Zsolt és Tenki Téka a Mellékhatásban (RTL Magyarország/Pintér Leo)

Tenki Rékát Zsolt ajánlotta. Addigra már több színésznőt meghallgattam, de amikor Zsoltot kiválasztottuk, kérte, hogy nézzük meg Rékát, akivel éve óta együtt játszanak az Örkény Színházban, és elmondása szerint egy nézésből megértik egymást. Igaza volt, tökéletesen működnek együtt.

Mit gondolsz, milyen érzésekkel állnak fel a nézők a képernyők elől?

Remélem, hogy a sorozat nagyon sokat ad majd a közönségnek. Fontos üzenet, hogy igenis merjünk beszélni a problémáinkról, főleg egy párkapcsolaton vagy családon belül, ahogy az is, hogy soha semmit nem szabad feladni. A saját életem is ezt példázza.