Varga Zoltán, a Central Média tulajdonosa technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektetőként definiálja magát, aki függetlenként mozog a piacon. A Sanoma-portfólió legjavát megtartotta, működtetni akarja. Az Origo érdekelte volna, de csak észszerű áron. Médiatulajdonosként sem változott meg, ugyanott nyaral, ugyanazzal az autóval jár, mint eddig, de ha teheti, inkább bringázik.

Tényleg gazdának szólítják a kollégái?

Ugyan már! Dehogy!

Pedig ezt írta önről a 888.hu.

Ostobaság, nem is értem az egészet.

A kormánysajtó egyik zászlóshajója, Habony Árpád portálja ugrott önnek. Vajon miért?

El nem tudom képzelni.

Nem hívta fel a 888.hu főszerkesztőjét?

Kit hívtam volna? A szerzőt nem tüntették fel. A cikk sokkolt, de szeretnék túllépni rajta.

A szövegnek nem volt előzménye, sem következménye. Azóta is csend van ön körül.

Lehet, hogy üzenet volt. Nem tudom.

Mit üzentek?

Talán azt, hogy a Central Média független, ami szálka egyesek szemében. A világképem azonban semmit nem változott ettől a lekicsinylő, aljas, rosszindulatú szövegtől. Annyit mindenesetre jelez, milyen minőségű a 888.hu. Én legjobb tudásom szerint teszem tovább a dolgom. Miért kellene elgondolkodnom egy ilyen hitvány írásról?

Talán mert legközelebbi és legrégebbi üzleti partnerei a jobboldalhoz köthető, a politikában is meghatározó üzletemberek. És a 888.hu is jobboldali.

Fogalmam sincs, hogy jön ez össze. Meg eleve nem szeretem az ilyen jobbos-balos besorolásokat. Hadd hangsúlyozzam: technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektető vagyok, függetlenként próbálok mozogni a médiapiacon. A vállalkozás célja a szórakoztatás és a profit. A 24.hu portálon kívül nincs is politikai termékünk.

Bizonyos szögből nézve a Story és a Best magazin is lehet politikai termék.

Miért lenne az?

Mert politikusok is szerepelnek benne.

Léteznek celeb politikusok, ők viszont nem politikai szándékból kerülnek be a lapba, hanem mert a magánéletük érdekli az olvasókat. Én pedig a szerkesztőség döntéseibe nem szólok bele.

A politikai bulvár komoly ismertséget, szavazatot hoz.

Ez az ő szempontjuk.

Ön korábban azt nyilatkozta: „…nekünk nincs semmilyen viszonyunk a politikához, ez egy viszonylag politikamentes és jellemzően női portfólió.” Ezt azért nehéz elhinni.

Pedig így van. Széles a skála. Míg a Nők Lapja olvasói semmilyen módon nem kíváncsiak a politikára, addig a Story magazin közönsége minden hálószobatitkot tudni szeretne a politikusokról és a családtagjaikról is, ugyanúgy, mint más közéleti személyiségekről. Ennyi közünk persze van a politikához.

Kökény-Szalai Vivien, aki jó ideig a Story magazin főszerkesztője volt, a Centraltól igazolt át hírigazgatónak a TV2-höz, ahol pont ez a típusú politikai bulvár a fő irány.

Tudomásul vettem a döntését, de nekem közvetlenül nincs dolgom a szerkesztőségekkel. Ahogy a politikával, a politikusokkal sincs. Fő célom, hogy értéket teremtsek, és egyúttal nyereséges vállalatot működtessek.

Az állami hirdetések elosztásával a politika alaposan beleszól a profitba.

Nálunk alig van állami hirdetés, 16 milliárdos árbevételünkhöz képest alig néhány tízmillió forintot tesz ki, miközben más médiumoknál valóban milliárdok landolnak. Ebből azért lehet következtetéseket levonni.

Milyen következtetéseket?

Azt, hogy nem tartozunk a kedvencek közé. Nincs azonban ezzel baj, hiszen a termékeink kiválóak, a hirdetőink boldogan jönnek hozzánk. Mi megélünk a piacról, köszönjük szépen, jól vagyunk. Ez irigylésre méltó helyzet, ez a függetlenség pedig, mondom, nyilván sokaknak csípi a szemét.

A gyógyszeripartól kezdve a jégkrémbizniszen és az Office Depot-n át a Wizz Airig számos üzletágba fektet be. Érti mindegyik terület működését?

Ha új iparágba kerülök, igyekszem megérteni és megtanulni.

A médiát már megtanulta?

Tanulom. Nagyon más, mint a többi terület. Mások a szabályok, a munkaerő értékelése, másként kell felkelteni az emberek figyelmét.

Mintegy két éve a finn multi Sanomától vásárolta meg a portfóliót. A profit volt az egyetlen szempont?

A Sanoma vezetőire és tulajdonosaira a mai napig felnézek, mert a cég eladásakor volt egy súlyos feltételük: magyar oligarchával nem üzletelnek. Ezért örültek nekem mint egyik politikai oldalhoz sem kötődő pénzügyi befektetőnek. Ráadásul hajlandó voltam kifizetni azt az árat, amit kértek. Így az eladásnak semmilyen politikai következménye nem volt.

A 888.hu szerint ön egészen megváltozott, mióta médiatulajdonos lett.

Hülyeség. Nem járok más autóval, nem járok máshová nyaralni, és ha tehetem, most is bringával közlekedem.

Sokan azt jósolták, hogy a Sanoma megvásárlása után feldarabolja és nagy haszonnal továbbadja a részeket.

Valóban sokan próbálták ezt a számba adni, pedig csak azt mondtam: a kevésbé profitábilis termékek stratégiáját átgondoljuk, és döntünk az eladásról vagy megtartásról.

A híradót is készítő Story tévétől szinte azonnal megvált. Az is ebbe a kategóriába esett?

Így igaz.

A vásárláskor is tudta ezt?

Ismertem a számait, az átvilágítás során pontos képet kaptam.

A híradó az indulásakor erős húzóneveket – Baló György, Bárdos András – szerződtetett.

Mégis csupán 2,5 százalékos maradt a nézettsége, amivel lehetetlen elérni a hirdetőket.

Az ön részét a kisebbségi tulajdonos vette meg, pedig ő is látta a számokat. Most meg, úgy tudni, Habony Árpád érdeklődik a csatorna iránt. Mégiscsak van tehát értéke.

De addig ki finanszírozza a veszteséget? A tévé nem a mi pályánk, ott nem tudunk csatát nyerni. Ezért fordultam inkább más, profitot termelő üzletág, mint például a könyv felé. Azóta vásároltunk még egy könyvkiadót.

Az Origóra is licitált. Azt nem tartotta rizikósnak?

Logikus lépés volt. Ha a mai médiapiacon valahol csata van, az a digitális hír területe. Az Origo megvétele két nagyobb szereplőnek állt volna igazán érdekében: a CEMP-nek és nekünk, a szinergiákban hatalmas előny lett volna. Az Origo önmagában viszont teljesen más szemléletet és üzleti modellt jelent. Már most látni lehet, mennyi állami hirdetés jelenik meg rajta, és hogy torzul a tartalom. Nálunk ilyen nem fordulhat elő. A 4,2 milliárdos ár, amin végül a portál elkelt, nekem amúgy sok lett volna. Ennyit nem lettem volna hajlandó fizetni. A Telekom pedig tényleg a legjobb árajánlatot választotta.

Úgy tervezte, hogy a 24.hu-val bútorozza össze az Origót?

Ez így túl van misztifikálva, és erős leegyszerűsítés. Az Origo ugyanis nemcsak egy hírportál, hanem kapcsolódik hozzá a Freemail, a Life és két tévéadó. Nekünk pedig ott a Citromail, amely a Freemaillel egyesülve felvehette volna a versenyt a Gmaillel. Így lett volna esélyünk a piacon.

A New Wave Media és az Origo tulajdonosi köréhez tartozó Vs.hu félmilliárdos MNB-s alapítványi támogatásának történetéből mit olvasott ki?

Nagyon nem szeretem, amikor torzul a verseny, történjen ez akár a Vs.hu furcsa támogatása, akár bármilyen indokolatlan állami hirdetés útján.

A már emlegetett 24.hu kilóg a Central szórakoztató és női portfóliójából. Mi a portál pozicionálása: bulvár, politika, közélet?

Híroldal.

Ahhoz sok benne a bulvár és a másoktól átvett információ.

A bulvár is hír. Az pedig általános tendencia, hogy mindenki átveszi a többiek híreit. Erőforrásaihoz képest nagyon is jól teljesít az oldal. Újságírói pedig sarkos álláspontot képviselnek.

Sarkosat?

Karcosan fogalmaznak, mondjuk úgy, nem mindig udvariasak.

Arra a videóra utal, amelyben a terhes Orbán Ráhelt arról faggatta a riporter, hogy ki a gyermek apja?

Amikor láttam a felvételt, azonnal azt mondtam: ez vállalhatatlan. Le is vettük, elnézést kértünk, hölggyel így nem beszélünk.

Más is karcos?

Vannak brahik is az oldalon.

Ahogy jó pár másik híroldalon is.

Nem szeretném máshoz hasonlítani. Tény: a portfólión belül ez a legbrahisabb oldalunk.

A HáziPatika.com nehezen tudna az lenni.

A 24. hu rendkívül nehéz terepen focizik, mindenki a pályán van, és gólt akar lőni. A versenytársak – Index, Origo, Blikk.hu – jóval nagyobb létszámú újságírógárdával dolgoznak, miközben anyaggyártásban ott tartunk, ahol ők. Hegymenet, de jól csináljuk.

Napilapot nem vásárolna?

Nem hiszem, hogy abba bármikor beleszerelmesednék. Nehéz pálya, a példányszámok csökkenek. De rádiót, közterületi céget sem vennék.

Tavaly 40-50 százalékos reklámadóval fenyegette a kormány a médiát. A magyar RTL háborúba kezdett, ön viszont még csak meg sem szólalt az ügyben. Ennyire hidegen hagyta?

Jogkövető módjára elfogadtuk a döntést. Az egységes, 5,6 százalékos szint magas, nem szeretjük, mi még azonban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy együtt tudunk élni vele. Amúgy sem vagyunk politikai tényező, aligha befolyásolhattuk volna a politikát. De szó nincs róla: nem szeretjük a reklámadót, nem tartjuk jó ötletnek, mert a digitális fejlesztések elől viszi el a pénzt.

Honnan tájékozódik? Mit olvas?

Szinte mindent, napi- és hetilapokat, digitálisból pedig végképp mindent. És tévézem, sorozatfüggő vagyok. A Netflix, a Róma, a Homeland és a Trónok harca bármikor jöhet. Sokszor előfordul, hogy konditeremben, biciklizés közben nézem őket. Vagy éjszaka, több részt egyben. Rengeteget tanulok belőlük, főleg a jellemábrázolásból. A Mad Men remekül mutatja be, hogyan reagálnak az emberek az üzletre. A kedvencem a Drót, azt mindenkinek meg kellene nézni.

A sorozatokból szerzett tudás is hozzájárult ahhoz, hogy ma ön a 18. leggazdagabb magyar?

A befektetési iparágban, ahol működöm, a pénz az egyetlen értékmérő, itt a sikert másban nem lehet mérni. A listán elért helyezésre ezért büszke vagyok – mindent magamnak és a munkámnak köszönhetek. Tiszta a lelkiismeretem, a pénzemet kizárólag piaci tranzakciókból szereztem.

 

A cikk szerzője Lampé Ágnes

Nézze meg Lampé Ágnes teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


Megújult a Mammutmail

19 órája

A legnagyobb hazai fájlküldő oldal html5 alapra került és tovább egyszerűsödött.