2010. június 24.

Várkonyi Attila közösségben gondolkodik

A köztelevízió helyzetéről beszélt portálunknak Várkonyi Attila műsorigazgató-helyettes.

Mint korábban megírtuk, a Magyar Televízió ügyvezető alelnöke, Medveczky Balázs öttagú programtanácsot hozott létre, amelynek rajta kívül tagja lett Dobos Menyhért műsorigazgató, Kósa Somogyi György filmfőszerkesztő, Sági Ágnes marketingvezető és Várkonyi Attila műsorigazgató-helyettes. A köztelevízió helyzetéről az utóbbi szakemberrel beszéltünk, aki hangsúlyozza a kultúra közvetítésének, a nézők edukálásának és a példaképek bemutatásának a fontosságát.

Milyen körülmények között kezdi meg munkáját a programtanács?

Az elmúlt egy év legfontosabb eredménye, hogy az MTV megőrizte nézettségét, legitimitását, egyáltalán, hogy van. Nehéz gazdasági körülmények között működünk, relatív és abszolút értelemben is. A csődközeli állapot sokáig nem tartható fenn, kötelezettségeink vannak, amelyeknek eleget kell tennünk. De vannak nagyon biztató eredmények, például ahogy az új reggeli műsor pár nap alatt összeállt, az is a kollégák rátermettségét dicséri.

Hogyan lehet egyensúlyban tartani a nézettség növelésének szándékát a minőségi közszolgálati feladatok ellátásának igényével?

Ez valóban kényes egyensúly. Érzek a társadalomban egyfajta igényt, az emberek mást akarnak nézni, mint eddig. Rengeteg embert érdekel a komolyzene, a színház, a művészet, a kultúra számos szelete. Náluk van keresnivalója a köztelevíziónak. Egy széles nézői réteget nem elégít ki az, amit bizonyos csatornákon kap. Ezt bizonyítja a tematikus kábelcsatornák előretörése is. A természetfilmek, a történelem, a kultúra iránti igény sikeressé tette ezeket az adókat. Szerintem egyre nagyobb tér nyílik a közszolgálati televízió számára.

Hogyan lehet állni versenyt a tematikus csatornákkal? Aki sportra kíváncsi, tucatnyi televízió közül választhat, a zenebarátok hasonlóképpen, hírekből, politikából, gyerekműsorokból is óriási a kínálat, és még sorolhatnám.

Bizonyos programoknak a közszolgálati tévében a helyük. Ilyen szerintem futball- világbajnokság, az olimpia, a tehetségkutatók, a hiteles tájékoztatást garantáló híradók. A közszolgálati televízióra figyelnek az emberek, annak kultúrmissziója van. Szerintem nem a kereskedelmi adókat kell megreformálni. Azok végzik a saját dolgukat, arra törekszenek, hogy az adott keretek között a legprofitábilisabb műsorokat hozzák létre. Nem kötelességük például a Nemzeti Filharmonikusokkal foglalkozni. A MTV-nek viszont az a tisztje, hogy eljuttassa az emberekhez a legfontosabb kulturális, művészi, tudományos értékeket, valamint a korrekt híreket, amelyekhez esetenként nem juthatnak hozzá más csatornákon. Jogos elvárás, hogy az MTV – ahogy a BBC vagy a francia közszolgálati televízió a saját országában – mértékadó és meghatározó legyen itthon akár a kulturális, akár a hírpiacon.

Őszre készen lesz az új műsorstruktúra?

Természetesen, már dolgozunk rajta. A végleges kínálat anyagi kérdés is, különösen a képi világ tekintetében. Az értékek terén azonban nem szabad kompromisszumot kötni. A szakmabeliek tisztában vannak a televízió pénzügyi helyzetével, tudják, hogyan állunk a többmilliárdos elvonás után. De mindenki azt a képi világot várja tőlünk is, amit a gazdagabb külföldi csatornákon vagy a nagy költségvetésű filmeknél megszokott. Anyagi lehetőségeink szűkösebbek, de vannak kiváló szakembereink. Több, korábban külső előállítású műsor belső gyártásba került, és azok, akiknek szaktudása emiatt eddig nem volt kiaknázva, most „helyzetbe kerültek” és bizonyítottak. Gondoljunk a reggeli műsorra, a labdarúgó-világbajnokság közvetítésére, a Sztársávra, s egyre jobbak a promóink is. Nagyon hiszek a közszolgálati tévében. Egyes társadalmi csoportok számára mindig is mi voltunk az egyetlen televízió.

Kikre gondolsz elsősorban?

A negyvenkilencedik életévnél véget ér a kereskedelmi világ. Az ötven fölöttiekkel már szinte senki sem foglalkozik. Az idősebb generáció elbizonytalanodott, olyan jelenségekkel, mint mondjuk a bankkártya vagy az internet, nem volt képes igazán megbarátkozni. Az én nemzedékem még éppen el tudta sajátítani az új technikákat, ez a fiataloknak teljesen természetes, a génjeikben van. De létezik egyfajta kényszer, egy falusi néninek is bankszámlára utalják a nyugdíjat, s ha van kártyája hozzá, előbb-utóbb használnia kell, vagy például a digitális átállás miatt megtanulja a set-top box kifejezést, akár akarja, akár nem.

Ezekkel a világban elárvult emberekkel törődni kell. Egész generációk nőttek fel úgy, hogy mindent megmondtak nekik annak idején, ilyen szempontból elég egyszerűen lehetett élni. Persze nem sírom vissza a régi rendszert, de látom, hogy ma egyre bonyolultabb boldogulni a mindennapokban. Nekünk annak az oktatása is feladatunk, hogy az embereket hozzászoktassuk a 21. századi élet követelményeihez, miközben a változás tempója is egyre gyorsabb.

Mit emelnél még ki a feladatok közül?

Alapvetően fontos – de sajnos kapacitásfüggő – kötelezettségünk az archiválás. Meg kell őriznünk mindazokat az értékeket, amelyek most születnek az országban. Hány ember van, aki sokat tett a világért, ezért az országért! Itt van például Zsíros Tibor Európa-bajnok kosárlabdázónk, aki nemrég ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, és könyvet is írt. Zsizsi bácsi igazi példakép lehetne a mai fiataloknak.

A Magyar Televízió egyik kötelessége lehetne a „példaképgyártás”. A többi csatorna kényszerből hoz létre példaképeket, mert el kell adnia a következő műsorát. Ehhez személyeket kell felépíteniük, és persze profi módon épülnek is a tehetséges és kevésbé tehetséges arcok. A közszolgálati televíziónak azokat kell megmutatnia – színészeket, zenészeket, sportolókat és másokat –, akiket a teljesítményük igazol.

Van egy másik, számomra nagyon fontos feladat, a közösségépítés. Bárhol dolgoztam eddig – említhetném a Művészetek Palotáját, a Magyar Rádiót, a Sporttelevíziót, a Juventus Rádiót –, mindenhol részt vettem a közösség alakításában, volt zenekarunk, futballcsapatunk, szerveztünk kirándulást, bulit, jótékonysági akciókat, közös véradást. Szerintem átjön az embereknek, hogy olyan gárda készít-e műsort, amelynek tagjai nem alkotnak csapatot, vagy olyan, amely közösségként működik, úgy, ahogy azt elvárjuk az országtól is. Ez egy ilyen erősen széthúzó országra is hat. A nemrég bemutatott videoklipünk is azt tükrözi, hogy egy nagy ügy, a futball-világbajnokság kapcsán összefogott a Telesport stábja és más televíziós arcok, és közösen készítettünk egy dalt. Valószínűleg nem nyerünk vele Grammy-díjat, de azt a célt mindenképpen szolgálja, hogy csapatként, közösségként megmutassuk magunkat. Még sok ilyen közös megmozdulást tervezünk.

Legtöbben a zene világából ismernek. Mi motivál a mostani szerepkörödben?

Engem mindenben ugyanaz motivál. Van bennem egyfajta küldetéstudat, remélem, nem értik félre. Ha egy klubban zenélek, vagy dalszöveget írok, akkor is az van bennem, hogy annak legyen értelme, üzenete, tartalma. Adjon valamit az embereknek. Lemezlovasként csak hétvégéken tudok dolgozni, de nagyon szeretem csinálni. Elkötelezettje vagyok a magyar zenének. A Best of Hungarissimo lemezem tizennyolc hete első a Mahasz válogatás- és mixlemez-sikerlistáján. Csak magyar előadók szerepelnek rajta, Presser Gábor, Ákos, Pierrot, Geszti Péter, Első Emelet, vagyis olyanok, akik értéket képviselnek. Ősszel jön a következő album.

Van egy másik fontos dolog az életemben, a tanítás. Több felsőoktatási intézményben adok órákat. És amire nagyon büszke vagyok, nemrég megkaptam a Kodolányi János Főiskolán a címzetes főiskolai docensi címet. Amennyire időm engedi, mind a zenélést, mind a tanítást folytatni szeretném, de figyelemmel kísérem a Müpán keresztül a kulturális életet is. Időigényes mindezt egyszerre csinálni, de szerencsére kevés alvással is beérem. Mindenhol megbízható kollégákkal dolgozom, akikkel a munka egy részét meg tudjuk osztani. Hiszek a közszolgálati televízió jövőjében.

Címkék: MTV közösség