Mérték: Beszélgetésünk apropója, hogy a Civil Rádió tavaly decemberben egy nyilvános fórumon bejelentette, hogy átalakul a működése. Miről szól ez a változás?

Cserháti Ákos: A változás azzal van összefüggésben, hogy a rádiót korábban pályázatokból tartottuk fenn, a Nemzeti Civil Alap vagy különböző minisztériumi pályázatokra gondolok és maga az ORTT is támogatta a közösségi rádiózást. Az elmúlt másfél, két éves folyamat során a pályázati alapok eltűnése, a pályázati források szűkülése rákényszerített minket arra, hogy szponzorokat találjunk vagy olyanokat, akik beszállnak a rádió finanszírozásába. Erre azért van szükség, mert pótolni kell azokat a pályázatokat, amelyek olyan témákat támogattak, amik számunkra fontosak voltak; esélyegyenlőségi média program vagy különböző nemzeti és etnikai kisebbségeknek szóló műsor, vagy az ő bevonásukkal készülő programok. Közben próbáltunk nyitni a kereskedelmi és üzleti szféra irányába is, de a mi témáink nem érdekelték őket.

Decemberben egy új modell kidolgozását indítottuk el. Szeretnénk, ha a Civil Rádióban megjelenő, műsort készítő civil és szakmai szervezetek, ha nem is tulajdonosként, de sokkal nagyobb felelősséggel és akár pénzügyi vállalásokat is téve beszállnának a rádió fenntartásába. Tehát legyen a rádió, mondjuk húsz-harminc olyan szakmai szervezeté, akik folyamatosan megjelennek, felelősséget éreznek a rádió működése iránt. Ebben a folyamatban vagyunk most. Másrészt tematikailag is szeretnénk megújulni. Az utóbbi időben nagyon sok kulturális jellegű műsorunk volt, és azt a fajta közéletet, civil szerepvállalást és azokat a témákat, mint például a környezetvédelem vagy az esélyegyenlőség, kicsit elengedtük. Jelen voltak, de azt gondoljuk, hogy a mostani politikai és társadalmi helyzetben sokkal nagyobb felelősségünk van abban, hogy megjelenítsük azokat a társadalmi rétegeket, akik egyáltalán nem szerepelnek a mai tömegmédiumokban, illetve szakmai szempontú megoldások felől közelítve beszéljünk közéleti kérdésekről. Miközben segélykiáltásokat küldünk kifelé, hogy „tényleg bajban vagyunk és eltűnhet a Civil Rádió”, megpróbálunk újjászerveződni, új szereplőket, szakmai partnereket bevonni. Ez egy terv és meglátjuk, hogyan működik. Azt azért látjuk, hogy a civil világ lerombolt, igen rossz állapotban van.

Mérték: Az új médiatörvény a közösségi rádiókra vonatkozó szabályokat is átalakította, ráadásul a sokéves működés után 2013-ban lejárt a korábbi sugárzási jogosultságotok is. A tavaly lezajlott pályázaton a Civil Rádió újra nyerni tudott, és megköthettétek az újabb hét évi működést biztosító szerződést a Médiatanáccsal. Milyen tapasztalataitok vannak az új szabályozási környezetről, a frekvencia pályázatról?

Cserháti Ákos: A törvény alapján az új szerződésünkbe belekerültek olyan műsorszerkezeti kvóták, amelyek korábban nem kötöttek meg minket. Ezek közül, ami minket leginkább behatárol, az a magyar zenei arány kötelezettsége. Sok közösségi rádió számára problémát okoz a magas közszolgálati tartalom teljesítése, mivel a Médiatanács számos műsort nem tekint annak. A vizsgálatok alapján időről időre kiderül, hogy pont, amikor a véleményünket mondjuk valamiről, és négyen beszélgetünk a stúdióban például a futballról, ami teljesen természetes a közösségi rádió életében, akkor ez nem minősül közszolgálati tartalomnak. Amikor négyen beülünk, vagy egy ember beül a stúdióba a mikrofon mögé és objektíven beszél a futball eredményekről, sport eredményekről, akkor az pedig az. Ez egy nagyon komoly váltás, csak a Civil Rádiót azért nem érintette, mert nálunk túlnyomó részt nem ezek a véleményműsorok voltak, hanem egy nagyon komoly szakmai szempontú megközelítés jellemezte a műsorainkat. A jelenlegi szerződésünk sokkal nagyobb kötöttséget jelent, mint a korábbi, és maga a frekvencia pályázat is egy eszméletlen nagy tortúra volt, és nagyon sokba került.

Mérték: Mennyibe került?

Cserháti Ákos: Közel két millió forint volt maga a pályázati díj. Nem erre számítottunk. Korábban ez százezer forint körüli vagy az alatti összeg volt, nagyjából ezzel számoltunk. A Médiatanács ebből a szempontból nem tett különbséget a kereskedelmi és a közösségi rádiók között. Negyven napunk volt arra, hogy ezt a kettő millió forintot valahogyan összeszedjük. Már ez egy elképesztő nagy akadály volt. Visszatérve, a hatósági szerződésünkre, tíz olyan pont van, ami meghatározza a műsortematikát. Ez a hírek aránya, a különböző kulturális jellegű műsortartalmak, a helyi közélet bemutatása. Ezeket a kvótákat különböző idősávokban kell teljesíteni, ami nagyon megnehezíti a műsorkészítést, szervezést. Heti átlagban az arányok megvannak és próbáltuk a Médiatanácsot meggyőzni arról, hogy ez a sávos számonkérés nem illeszkedik egy közösségi rádió működéséhez. Mi nem profikkal dolgozunk, hanem önkéntesekkel és az önkéntesek saját életbeosztásához igazodik a műsorstruktúra. Nehezen működik, hogy napi szinten, vagy gyakorlatilag félnapi szinten teljesüljenek ezek a kvóták. Mégis ezt kérik tőlünk, és kaptunk már több bírságot azért, mert eltértünk a napi szinten teljesítendő kvótáktól.

Mérték: Miből tudjátok kifizetni a bírságokat, és ha már a számoknál tartunk, mennyi a rádió éves költségvetése?

Cserháti Ákos: A bírságok kifizetése saját zsebből megy, nem tudjuk azt megtenni, hogy pályázati pénzeket erre költsünk, hanem gyakorlatilag összedobja a közösség. Körülbelül másfél millió forint kell ahhoz havonta, hogy a rádió működjön. Ennek a költségnek a fele a három-négy technikusé, akik a Civil Rádiónál, mint alkalmazottak vannak jelen. Ők tartják karban a technikát, bonyolítják az adásfolyamot. Részben a hatósági szerződésben vállaltak miatt már nem lehet pusztán önkéntesekkel működtetni ezt a rádiót, hanem kellenek olyan alkalmazottak, akik felelősségre vonhatóak: beküldik az adatokat a Médiahatóság felé, folyamatosan figyelik, hogy melyik nap hogyan csúszunk el a kvótákkal. A hihetetlen és egyébként értelmetlen adminisztratív nyomás miatt is kellenek alkalmazottak, akik mellesleg pályázatokat is írnak. A másik része pedig az antenna bérletből, a jogdíjakból tevődik össze. Évente 15 millióból alaphangon elüzemel a rádió, 18 millió kell ahhoz, hogy üzembiztosan működjön.

Mérték: Említetted, hogy korábban az ORTT pályázatain kapott támogatás jelentős bevételi forrás volt. Változott-e ez a gyakorlat?

Cserháti Ákos: Amikor megjelent a rezsipályázat 2003-2004 körül, akkor az a működésünk 70 százalékát biztosította. Másrészt a korábban működő polgári szolgálat nekünk nagyon nagy lehetőség volt. A polgári szolgálatos technikusok lefedték azokat a munkaterheket, amelyek ránk hárultak. A kérhető támogatás 2004-2005 körül havi 750 ezer forint volt, most havi 500 ezer forintot lehet kérni, ami 25, legjobb esetben 30 százaléka a költségvetésünknek.

Mérték: A közösségi rádiózásnak komoly hagyományai vannak itthon. Hogyan alakult a közösségi rádiózás helyzete az elmúlt három évben?

Cserháti Ákos: Ez érdekes, főleg ha megnézzük, milyen rádiók váltak közösségi médiaszolgáltatóvá az új szabályozás alapján. Gyakorlatilag erős politikai háttértámogatással bíró, nem független médiaszolgáltatók válhattak azzá, de vannak olyan helyi, kereskedelmi rádiók is, akik meg tudták szerezni a közösségi rádiós státuszt. Azok a szempontok, amiket mi hagyományosan a közösségi rádiózás nagyon fontos attribútumainak tartunk, például a függetlenség, hogy itt önkéntesek dolgoznak, nem jelennek meg sem a törvényben, sem a médiahatóság gondolkodásban. A legfontosabb jellemzője a közösségi rádiózásnak, hogy nem hierarchikusan szerveződik, hanem maguk a műsorkészítők, az önkéntesek, a résztvevők valamilyen struktúra alapján, de maguk hoznak döntést önmagukról. Olyan témáknak és ügyeknek ad folyamatosan nyilvánosságot, mint a fogyatékkal élés, a társadalmi kirekesztés, az elszegényedés, a városi élet dilemmái, a környezetvédelem, a társadalmi perem szélére jutott emberek nehézségei. Ezekről a témákról civil megközelítésből, civil és szakmai szervezetek aktivistáinak moderálásában beszélünk. Lényegében most a törvényben nincs egy olyan kategória, amely a közösségi, szabad rádiózáshoz illeszkedne. Kicsit megalázva érezzük magunkat, hogy azt a nevet, amit mi használtunk vagy, ami egyébként maga a közösségi rádiózás, elvették tőlünk, és olyan rádiókra, médiaszolgáltatókra alkalmazzák, amelyeknek közük nincs ehhez.

Mérték: A közösségi rádiózás jelenlegi szabályozása tehát nem igazodik a hagyományokkal rendelkező, külföldön is ismert rádiózási formához. Találkoztatok-e egyéb olyan szabályozási konfliktussal, ami megnehezítette a működéseteket?

Cserháti Ákos: Egyetlen egybe botlottunk bele, és ez a hálózatba kapcsolódás volt. A kiútkeresés egyik állomásaként kötöttünk egy együttműködési megállapodást egy internetes rádióval. A Rádió Café megszűnése után a volt zenei főszerkesztő vezetésével elindult egy internetes rádió. Ő anno a Civil Rádióban kezdte karrierjét – kölcsönösen megkerestük egymást. Délelőtt nekik egy társadalmi felelősség vállalásra és közéletre koncentráló tematikájuk volt. Mi nagyon szenvedtünk a reggeli műsorokkal, ami egyébként az önkéntességből fakad, kevésbe lehet önkénteseket szervezni reggeli, délelőtti műsorsávokra. Azt mondtuk, hogy az a műsor, amit ők csinálnak, héttől délig tökéletesen belepasszol, a mi műsorstruktúránkba. Kvázi a mi megrendelésünk alapján ők délelőttönként Civil Rádiós műsort csináltak, de ezt leadták a saját internetes csatornájukon is. Tehát amikor az ember bekapcsolta a Neston.hu-t ugyanaz szólt, mint a Civil Rádióban. Külön figyeltünk, hogy a kvótáktól ne térjünk el, hogy a műsor tökéletesen belepasszoljon közszolgálati értéktartalomba. Nagyon jó hirdetői kapcsolatokkal rendelkeztek, nagy üzleti és kereskedelmi közösség is állt mögöttük, tehát a finanszírozásba is be tudtak szállni. Nekik jó volt az, hogy frekvencián is elhangzik az a műsor, ami egyébként náluk is. A Médiahatóság azt mondta, hogy ez hálózatba kapcsolódás, öt órán keresztül ugyanaz szól az ő internetes rádiójukon, mint nálunk. Fel sem merült bennünk, hogy egy internetes rádió és egy földfelszínen sugárzó rádió ilyenfajta együttműködése hálózatba kapcsolódás lenne. Hiszen mi interneten mindig is szórtuk a műsorainkat, most attól, hogy megengedjük számukra is, hogy az ő weboldalukon is rajta legyen, ez nem új. A mi jogértelmezésünk szerint a hálózatba kapcsolódás csak két sugárzó rádió esetén jöhet szóba. Ez nem ez a helyzet volt. Számtalan érvet felsorakoztattunk, de a Médiatanácsot nem tudtuk meggyőzni. Meg kellett szüntetnünk az együttműködést, és kaptunk egy 100.000 forintos bírságot is. Természetesen bíróság előtt megtámadhatjuk a döntést, de ettől még a bírságot be kell fizetni most, és a rádió továbbélését biztosító megoldás helyett is másikat kell keresnünk. Kértünk jogértelmezést is a médiahatóságtól, de ők az Alkotmánybírósághoz irányítottak minket mondván a médiatörvény alapján mi hálózatba kapcsolódtunk, az pedig, hogy a törvénynek mennyire van köze a gyakorlathoz vagy a valósághoz, nekik már nincs közük.

Mérték: A médiahatóság nyilvántartása szerint a közösségi rádiók által használt frekvenciák 60%-a nagyobb vételkörzeteket lefedő vallási tematikát kínáló rádió, ide sorolható a Katolikus Rádió a Szent István Rádió a református Európa Rádió és a Mária Rádió. Ha ehhez hozzáadjuk az ugyancsak közösségi státuszban működő Lánchíd Rádiót már 70 %-os arányt kapunk. Úgy tűnik, kevéssé a kisebb közösségek önszerveződését segítő, megszólalási fórumként működő rádiókat preferálja a médiapolitika. Ez komoly átrendeződést mutat a korábbi közösségi rádiós médiatérképhez képest. Érzékelhető-e változás a médiahatóság támogatáspolitikájában?

Cserháti Ákos: Financiálisan sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk. Nem csupán több rádióval kell versenyezni, hanem mindenféle szempontból azt látjuk, hogy a nagyobb, erős háttérrel rendelkező rádiókat preferálják. És ezt, mint kritika is megkapjuk, mondjuk a bíráló bizottság informális üzeneteiből, hogy ha profi háttérrel rendelkezünk, ha van megfelelő hirdetési hátterünk, akkor nagyobb eséllyel indulunk. Azt látjuk, hogy akik ezt elbírálják, nem ismerik a közösségi rádiózást. Olyan ostobaságokat mondanak, hogy azért dolgozunk önkéntesekkel, mert nem tudunk megfizetni profi rádiósokat, szakembereket. De mi nem ezért vagyunk önkéntesekkel. És azok a témák esnek ki, amelyek fontosak. A közösségi rádiózásnak egy nagyon komoly célkitűzése, hogy azoknak adjon hangot, akik hangtalanok. És ez most nem szempont. Sem a törvényben nincs ez megemlítve, és a rezsipályázatoknál, vagy más műsor pályázatoknál sem ez érvényesül. Úgy tűnik nem értik, hogy mi pontosan miért vagyunk.

Mérték: Milyen közösség áll a rádió működése mögött? Hány önkéntessel dolgoztok, van-e egy nagyobb támogató közösség?

Cserháti Ákos: Ez egy nyitott rádió, bármikor bárki csatlakozhat, bejöhet. Jelenleg úgy 120-150 ember készíti a műsorokat és 25-30 szervezet van jelen műsorral a rádióban. Majdnem minden önkéntesünk kicsit önjáró, bejön valaki, elviszi a mobil keverőpultunkat, és kiderül, hogy az Operából valamilyen rendezvényen közvetít. A Civil Rádió rengeteg helyen van jelen. Mi azt gondoljuk, hogy nagyon sok ember tud a rádióról, de kevés van vele hallgatóként napi kapcsolatban. Viszont arról a misszióról, küldetésről, amit mi képviselünk, tudnak, és amikor kimegy egy-egy segélykiáltás olyan szervezetek is bejelentkeznek, akikről nem is gondoltuk volna, hogy érzékenyek a mi ügyünkre. Vagy olyanok is vannak, akikről nem hallottunk már 4-5 éve, de hirtelen megérinti őket, hogy baj van. Az Amnesty International például rögtön felajánlotta a nemzetközi segítségüket, vagy a Levegő Munkacsoport ilyen, akik nagyon sokáig jelen voltak a rádióban, de most már egy-másfél éve nincsenek. Ahogy kiderült, hogy probléma van, rögtön bejelentkeztek, hogy mivel tudnának segíteni. Vagy a Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete, de esélyegyenlőségi alapítványok is folyamatosan megszólalnak a rádióban, és ifjúsági szervezetek is, mint a Kapocs Alapítvány, vagy a Te is Alapítvány.

Mérték: Hogyan zajlik a Civilnél a képzés, hogyan készítitek fel a leendő rádiósokat a műsorkészítésre?

Géczi Gábor: Már az elején ki kellett dolgozni egy rendszert, hogy amikor mikrofon elé kerül valaki, addigra tudja, mit mondhat, mit nem mondhat, mert itt vannak szabályok. Azon kívül tudja kezelni a mikrofont, meg az egyéb felszereléseket, tehát biztosítani kell egy alapképzést. Ezt az alapképzést pedig valakinek finanszírozni kell. Egyre rosszabb a helyzetünk, persze korábban sem tudtuk finanszírozni, hanem egy úgynevezett on the job tréning volt. Ez azt jelenti, hogy aki bejött, az megkapta segítségként az egyik kollégánkat, akit követnie kellett, mint az árnyék. Így tanulta meg, hogyan kell műsort csinálni, műsort szerkeszteni.

Nyugat-Európában az ilyen alapképzést az adott országban működő Szabad Rádiók Egyesülete vagy Szövetsége látja el, mivel a rádiók ott is anyagi nehézséggel küzdenek. A Szabad Rádiók Szövetsége több országban is központi támogatásból finanszírozza a közösségi rádióknál az alapképzést. Ez egy óriási segítség.

Mérték: Magyarországon is létezett a közösségi rádiók érdekeit képviselő szervezet. Működik még a SZARÁMASZER?

Géczi Gábor: Már évek óta tetszhalott állapotban van, és gyakorlatilag nem működik. Vannak, akik próbálják visszahozni az életbe, de a tagsága részben teljesen eltűnt. Ahhoz képest, hogy néhány éve körülbelül 70 tagja volt, most már csak úgy 15 van, és ebből is igazán 5-6, aki egyáltalán aktív tud lenni. Adósságai is vannak, és nem nagyon tud pályázni, forrásokat szerezni. Ugyanakkor fontos lenne, hogy megmaradjon ez a szervezet, mert vannak olyan dolgok, amiket csak közösen tudunk elintézni. Ilyen például a jogdíjak kérdése. Nagy nehezen kidolgoztak egy megállapodást az Artisjussal és a többi jogvédő szervezettel, hogy kevesebbet kelljen fizetnünk. A szervezés és adminisztráció intézése önkéntes alapon zajlik, ami hosszútávon nagyon bizonytalanná teszi a működést és az eredményeket. Tehát nagyon fontos szerepe lenne az előbb említett alapképzésen kívül is.

Nagy Krisztina/Mérték Médiaelemző Műhely