Médiapiac
Újságírók Oroszországban: ″Lehet harcolni, de nem érdemes″
A hagyományos orosz médiát teljes egészében a Kreml és a neki lekötelezett oligarchák irányítják, egy törvénymódosítás révén pedig a netes sajtót is egyre inkább képesek befolyásolni. Módszereikről, valamint az újságírók helyzetéről Irina Borogan, a titkosszolgálatok tevékenységére specializálódott Agentura.ru orosz oknyomozó portál főszerkesztő-helyettese beszélt, aki egy, a CEU által szervezett budapesti konferencián vett részt.
Az interjú elsőként a Médiapiac május-júniusi számában jelent meg.
 |
| Irina Borogan (fotó: CEU) |
Szokott félni?
Néha kellemetlenül érzem magam, mert tudom, hogy az orosz titkosszolgálatok figyelik az újságírókat, az ellenzéki politikusokat és mindenkit, aki megzavarja a köreiket. Nem könnyű ebben a helyzetben dolgozni, ugyanakkor régóta ilyenek a körülmények. Kezdem megszokni.
Kódolva beszél a telefonba, rejtjelesen írja az e-mailjeit?
Gyanakvó vagyok minden kapcsolatommal szemben, körültekintően és óvatosan szervezem a forrásaimmal való találkozókat, alaposan megnézem, ki ül mellénk egy kávézóban.
Úgy tudni, a netes sajtó Oroszországban is viszonylag szabad. Legalábbis a hagyományos médiához képest.
Putyin hatalomra kerülése, vagyis 2000 óta a kereskedelmi televíziók, rádiók, nyomtatott lapok rendkívül kiszolgáltatott helyzetben működnek. A hatalmi nyomás a médiatörvény 2012. novemberi módosításával sajnos a webre is kiterjedt, azóta bármely portál egyik pillanatról a másikra lekapcsolható, ha “szélsőséges nézeteket vagy erőszakos megnyilvánulásokat közöl”. Nem arról van szó, hogy csak a szélsőséges szervezetet támogató, uszító eszmét terjesztő, netán kormányellenes propagandát folytató médiumok ellen lehet eljárni, hanem hogy “nem lehet szélsőségesnek tekinthető információt közölni”. Ebbe aztán bármi beleférhet.
Mondana példát?
A www.lento.ru oldal sok remek cikket, oknyomozó anyagot és Putyint kritizáló írást publikált. Néhány hónappal ezelőtt az oldalt blokkolták, mert egy olyan ukrán politikussal készült interjúra hivatkozott, aki szerint a kormányban szélsőséges hangok ütötték fel a fejüket. Ez elég volt az elsötétítéshez.
Hogyan zajlik egy leállítás?
Váratlanul blokkolják az oldalt, majd hivatalos értesítést küldenek. Ekkor a portálnak be kell ismernie és el kell fogadnia, hogy törvénytelenséget követett el, ezután pedig vissza kell hívnia az ominózus tartalmat a felületéről. Ha ezt megtette, elvileg megint működhet. Ez az elmélet. A gyakorlat pedig az, hogy számos médium hónapok óta nem üzemel. Aki bírósághoz fordult a döntés miatt, veszített. A hatóság tartotta magát az elképzeléshez, miszerint szélsőséges tartalmat talált. Mikor egy újság képviselői rákérdeztek, mégis melyik cikkről van szó, nem kaptak választ. Abszurd az egész.
Túlélhető néhány hónapos kényszerszünet?
Furcsa játék ez. Van olyan “bűnös” portál, amely kattintásai felét elveszítette, és képtelen volt talpra állni. Az olvasók döntő része sajnos nem túl kitartó. Putyin pedig épp a minap azt nyilatkozta: “Az internet eredetileg katonai program volt, egy igazán különleges program, és világszerte még mindig a titkosszolgálatok irányítják.” Beszédes hozzáállás.
Igazak a hírek, hogy Oroszországban akár még a Facebookot vagy más közösségi médiumot is leállíthatnak? Nem túlzás ez?
Ezek az oldalak ma még a nemzetközi jog alapján működnek, így az orosz hatóságok nem kapnak meg minden információt a felhasználókról és a személyes adataikról. Pedig nagyon szeretnék. Ám az Internetfelügyelő Tanács vezetője nemrég kijelentette: egyelőre csak azért nem tesznek semmit a közösségi oldalak ellen, mert azok nem hágják át az orosz szabályokat. Ez már önmagában is fenyegető. Az orosz hatóságok hozzáférést szeretnének a közösségi médiában keringő információkhoz, tudni kívánnak minden ellenzéki politikai csoportosulásról, ismerni akarják a szervezőket. Olyan technikai és informatikai megoldásokat igyekeznek kifejleszteni, amelyek segítségével az oroszországi Facebook üzemeltetése Oroszországba kerülhet. Ha ez megvalósul, bármit megtehetnek, és igen, akkor akár a Facebookot is blokkolhatják.
Önnek mi volt az eddigi legveszélyesebb története?
A rendőrséggel nem igazán gyűlt meg a bajom, az orosz titkosszolgálattal, az FSZB-vel viszont annál inkább. Cikkeink miatt több alkalommal mondvacsinált okokból nyomozást indítottak ellenünk. Igaz, egy idő után mindet megszüntették. Börtönbe ugyan nem küldtek, de a munkánkat folyamatosan hátráltatták, hiszen nem találkozhattam a forrásaimmal, nem tudtam normális körülmények között utánajárni a részleteknek, egyáltalán létezni is nehéz volt ezekben az időszakokban.
Edward Snowdennek, az elmúlt évek legjelentősebb kiszivárogtatójának azonban épp Oroszország adott menedékjogot.
Valóban rendkívül bizarr, hogy aki hősként küzd a sajtószabadságért, a nemes elvekért, az olyan országban kap menedékjogot, ahol a hatóságok sanyargatják a médiát. Nyilvánvaló, hogy Snowden az FSZB védelme alatt áll, és ennek oka, hogy az oroszok számára hasznos nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. Azt viszont nem tudni, milyen feltételekkel élhet Oroszországban, mit tehet és mit nem. Arról például nem tudok, hogy találkozhatott volna orosz újságírókkal, arról meg pláne nem, hogy információt adott volna át nekik.
Törvény szerint komoly jogokkal rendelkeznek az orosz újságírók.
Ez csak papíron igaz. Jogom van információt kérni a hatóságoktól és az állami szervektől, de a lehető legritkábban válaszolnak csupán.
 |
| fotó: CEU |
Elvileg számos kormányzati információ nyilvános.
Valóban létezik egy, az állami beszerzésekről szóló speciális kormányzati portál, tele információval arról, mennyibe kerültek az új irodai bútorok, mennyibe az új autók, mit kitől vettek, mennyivel volt drágább az elfogadott ajánlat a többi cégénél, mennyiből működik az elnöki adminisztráció, és hasonlók. Az itt megjelenő információkat sok oknyomozó újságíró használja forrásként, hogy korrupció nyomára bukkanjon. A portált még Medvegyev elnöksége idején indították, ő ugyanis átlátható és ellenőrizhető vezetőként szerette volna pozicionálni magát. Az oldal valahogy azóta is működhet. Ez számomra értelmezhetetlen. Illetve csak úgy értelmezhető, hogy Oroszországban mindenféle abszurd dolog előfordulhat.
Ön egy kétfős szerkesztőségben dolgozik. Szerény erőforrás.
Ennyien maradtunk. Többen voltunk, de néhány kollégánkat valakik rávették, hogy hagyjanak el minket. Az oldalt amúgy Putyin hatalomra kerülésekor indítottuk. Mivel ő egykori KGB-ügynök, úgy gondoltuk, jó ötlet figyelni az orosz, amerikai, brit és más nyugat-európia titkosszolgálatok tevékenységét, terrorizmus elleni lépéseit s erről tájékoztatni az olvasókat. Hamar sikeresek lettünk.
És ezt hagyja a vérprofi orosz titkosszolgálat?
Azért annyira nem profik. Sokkal szélesebb jogosítvánnyal rendelkeznek azonban, mint a nyugati ügynökségek; nem ellenőrzi őket senki, még a kormány sem, teljesen önállóan működhetnek. Érinthetetlenek, szervezetük még az elnök számára is átláthatatlan.
Kik birtokolják a sajtót?
A közmédia kézi vezérelt, arra nem is érdemes szót fecsérelni. A kereskedelmi csatornákat eleinte független oligarchák tulajdonolták, ám fokozatosan Putyinhoz közeli mágnások vásárolták fel őket. Például a Kommerszant nevű hatalmas példányszámú politikai napilapot Putyin barátja és támogatója, a milliárdos Aliser Uszmanov, a Gazprom egyik vezére vette meg. Ehhez nincs mit hozzátenni.
A közvélemény tudatában van ezeknek a folyamatoknak?
A Kreml nemcsak a médiára, hanem az egész társadalomra is erős nyomást gyakorol. Oroszországban szilárd a totalitárius hagyomány, mélyen beleivódott az emberekbe. A társadalom tisztában van vele, hogy a közmédiát a kormány uralja. A hatalom az ukrán helyzettel kapcsolatban is rendkívül agresszív, ám legkevésbé sem profi, sőt direkt, didaktikus propagandát fejt ki. Ennek ellenére a közvélemény-kutatási adatok szerint az orosz társadalom nyolcvan százaléka támogatja Putyin ukránpolitikáját.
Működik tehát ez a didaktikus propaganda.
Teljes mértékben.
A sajtó mikorra adja be végleg a derekát Putyinnak?
Küzdünk. Sajnos az orosz újságíró a bíróságon sem kaphat védelmet, sosem nyerünk pert, a bírók ugyanis végrehajtják a Kreml utasításait, és jókora pénzbüntetéseket rónak ki ránk. Ami elég hatékony módja a sajtómunkások ellenőrzésének és a szerkesztőségek megfélemlítésének. Egyre nehezebb függetlennek maradni és betartani az újságírás szabályait.
Azt is olvasni, hogy a főszerkesztők nagy része szoros kapcsolatban áll a titkosszolgálatokkal.
Talán inkább a Kremllel és az elnöki adminisztrációval. Nem titok, hogy gyakran kapnak eligazítást arról, milyen témát hogyan dolgozzanak fel. Mi még harcolunk, de nem igazán érdemes. Sokan megpróbálták, de elveszítették az állásukat, és azóta sem kapnak munkát.
Médiapiac
Új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a szlovák kormány
A szlovák közmédia vezetésének megválasztási folyamatát érintő módosításokat, valamint névváltoztatást is tartalmazó új közmédiatörvény tervezetét hagyta jóvá a pozsonyi kormány szerdán.
A Szlovák Rádió és Televízió (RTVS) jelenlegi formáját és nevét 2011-ben Iveta Radicová – később idő előtt távozó – liberális kormányának idején hozták létre a Szlovák Rádió (SR) és a Szlovák Televízió (STV) összevonásával. Az RTVS élére később a legnagyobb szlovák kereskedelmi televízió egyik korábbi vezetőjét nevezték ki, és számos vitatott változtatásra is sor került, amelyekkel kapcsolatban az intézményt nem egy bírálat érte, egyebek mellett hírszolgáltatásának kiegyensúlyozottságát megkérdőjelezve.
A Robert Fico kormánya által most elfogadott – a pozsonyi törvényhozás liberális ellenzéke által élesen bírált – törvényjavaslat a TASR közszolgálati hírügynökség közlése szerint egyebek mellett módosítja az intézmény nevét, amelyet a jövőben Szlovák Televízió és Rádiónak (STVR) hívnak majd, de megtartja annak összevont formáját.
A javasolt új törvény által bevezetett érdemi változtatások egyike az intézményvezető megválasztásának folyamatát, konkrétan a vezérigazgatót megválasztó kilenctagú közmédiatanács összetételét érinti. A közmédiatanács tagjait eddig a parlament választotta egy speciális forgószabály alapján. A jövőben a tagok közül négyet a kulturális miniszter jelöl majd. Az új közmédiatörvény hatálybalépésével a szlovák közmédia jelenlegi vezetésének megbízatása megszűnik majd.
Az új jogszabály változást hoz majd a szlovák köztelevízióban sugározható reklámok mennyiségével kapcsolatban is, a teljes adásidő eddig megengedett 0,5 százalékáról 5 százalékra emelve a reklámidő maximális hányadát.
A szlovák miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy reményei szerint a jogszabályt még nyáron elfogadja a parlament.
Borítókép: Robert Fico szlovák kormányfő
Médiapiac
Reklámriport miatt bírságolt a médiatanács
Túlmutatott a támogatás megengedett keretein a Trendmánia című műsorszám december 16-án sugárzott adása, ezzel a TV2 megsértette a törvényi rendelkezést, a médiatanács emiatt megbírságolta a médiaszolgáltatót – közölte a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
Megsértette a műsorszámok támogatására vonatkozó törvényi rendelkezést a TV2 a Trendmánia (9. évad 40. rész) című műsorszám december 16-án sugárzott adásával – mondta ki a médiatanács április 23-án meghozott határozata.
A műsorrészt egy szépségipari cég üzletében vették fel, amelynek polcain márkanévvel ellátott szépségápolási termékek voltak láthatóak, amelyek egy részét a riporter ki is próbálta, illetve jótékony hatásukról beszélgetett az üzletvezetővel – írták.
Mindezek miatt a testület a műsorszámot reklámriportnak tekintette, és 500 ezer forint bírsággal sújtotta a TV2-t, a jogsértés ismételtségére tekintettel pedig 25 000 forint megfizetésére kötelezte a csatorna vezető tisztségviselőjét.
A közlemény szerint nézői bejelentés alapján, a kiskorúak védelme szempontjából vizsgálta a médiatanács az M4 Sporton február 28-án 18 óra 46 perctől sugárzott MOL Magyar Kupa DVSC-Ferencvárosi TC-nyolcaddöntőt a műsorszámban hallható trágár nézői bekiabálások miatt.
A testület figyelembe vette, hogy az élőben közvetített sportműsorszám szerkesztésére a médiaszolgáltatónak éppúgy nem volt lehetősége, mint a sugárzás időpontjának megválasztására, ezért nem indult hatósági eljárás a médiaszolgáltatóval szemben.
Ugyanezen az ülésén két rádiós frekvenciára kiírt pályázati eljárást is eredményesnek nyilvánított a médiatanács: a Fonyód 101,3 MHz és a Siófok 92,6 MHz helyi vételkörzetű rádiós médiaszolgáltatási lehetőségek kereskedelmi jellegű használatára kiírt pályázatok nyertese a Radio Plus Kft. lett.
A közlemény szerint nézői észrevétel nyomán kereste meg a médiatanács a cseh társhatóságot Kőhalmi Zoltán – Történjen bármi című, a Comedy Centralon január 1-jén 15 óra 56 perckor sugárzott műsorszáma miatt.
A műsort a médiaszolgáltató korhatárjelölés nélkül sugározta, azonban az a magyar szabályozás alapján a III. korhatári kategóriába (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) tartozna.
Az RRTV megállapította, hogy a műsorszám ugyan nem sértette meg a rádiós és televíziós műsorszolgáltatásról szóló cseh rendelkezéseket, de a társhatóság a magyar jogszabályokra tekintettel felhívta a médiaszolgáltatót, a Viacom CBS Networks International Czech s.r.o.-t, hogy tegyen eleget a magyar törvényben meghatározott, az általános közérdeken alapuló szigorúbb szabályoknak a korhatárjelölés tekintetében, amelyet a műsorszám sugárzásakor elmulasztott feltüntetni.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
A TikTok végleg kivághatja a kellemetlenkedőket
Így használd a közösségi médiás profilodat – III. rész: Törölni lehet, és azokat is törölhetik, akik sokakkal kiszúrnak.
Ezt nem kellett volna kitenni – elképzelni is nehéz, mennyi alkalommal gondolták ezt a közösségi médiafelületek használói egy-egy kevésbé jól sikerült, vagy éppen utóbb szűkebb-tágabb körben botrányt okozó poszt kapcsán. A megoldás egyszerű, de mi van akkor, ha más posztját akarjuk törölni? A lehetőségeket a médiahatósággal járta körbe a Médiapiac.com.
A nagy számok törvénye sajátos módon érvényre jut a közösségi médiában is: minél aktívabb az ember, minél többet posztol, annál nagyobb az esélye annak, hogy olyan tartalmat tesz ki, vagy tesznek ki róla mások, amit nem akart volna megosztani a virtuális – vagy bármilyen – nyilvánossággal. Hogy mi a teendő ebben a helyzetben, arról a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság szakembere adott tájékoztatást a Médiapiac.com kérdésére.
A sajátot könnyű…
Fáczán Gábor főosztályvezető előbb a legegyszerűbb esetről beszélt, kifejtve, hogy a saját tartalom eltávolítása a legtöbb platformon problémamentesen megoldható, az online felületek kivétel nélkül lehetőséget adnak posztjaink, képeink eltávolítására.
… és másét?
De mi van akkor, ha valaki más tesz közzé olyan tartalmat, amit nem akartunk volna magunkról közölni? – A válasz – magyarázta a főosztályvezető – szintén a platformok szabályzatának tanulmányozásával adható meg. A legtöbb online felületen rendelkezésre áll a „jelentés” lehetősége, vagyis legtöbbször egy űrlap segítségével jelezni lehet a szerzői jogi vagy adatvédelmi jogsértést. Legtöbbször pedig a platform maga eltávolítja a problémás tartalmat. – A TikTok esetében érdemes arra is ügyelni, hogy
többszöri szerzői jogsértésnél nem csupán a tartalmat távolíthatja el, hanem akár a felhasználó fiókját is felfüggesztheti, törölheti
– jegyezte meg Fáczán Gábor.
S mi a helyzet akkor, amikor valaki a sajátjaként tünteti fel más tartalmát? Plágium ez?
– Elsődlegesen a komment tartalma lesz irányadó. Ha a komment szerzői alkotásnak minősíthető, akkor felmerül a plágium kérdése. Ebben az esetben azonban a jelentés nem elég – jegyezte meg a főosztályvezető. Szükség van még arra, hogy a bejelentő bizonyítsa, a más által közzétett tartalomban az ő alkotása szerepel. Meg kell adni, hogy mi a vita tárgya, vagyis például fényképről, szövegről, videóról van szó, ahogy meg kell jelölni azt a tartalmat is, amelyben a plagizált rész szerepel. Végül az is megjelölendő, hogy milyen alappal kéri az érintett a tartalom eltávolítását. A platform kivizsgálja az esetet, és ha megállapítja, hogy valóban plagizálás történt, akkor eltávolítja azt. Azaz megy a virtuális szemetesbe.
Sorozat indul!
A Facebook mára életünk része lett. A Médiapiac.com cikksorozatban járja körbe a közösségi médiaműködés ama mozzanatait, amelyek a gyakorlatban a legtöbb gondot okozzák. A pontos kép felrajzolásában a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság segítette lapunkat. Első írásunk azt taglalta, kié is a közösségi média felhasználói által közzétett tartalom, a másodikból pedig az derült ki, hogy a Facebook nem olyan, mint az utcai lomtalanítás.
Jakubász Tamás