Művház
A Metro ötven éve rögzítette az első magyar koncertlemezt
Fél évszázada készült el az első magyar koncertlemez, a Metro együttes Egy este a Metro Klubban… című korongja. Sztevanovity Zorán és Dusán, valamint Frenreisz Károly idézte fel a lemez és a zenekar történetét az MTI-nek.
A Metro (korábban Zenith) a hatvanas évek legelejétől működött, az évtized második felében az Illés és az Omega mellett a legnépszerűbb magyar beatzenekar volt. Az együttes 1961-től játszott a fővárosi Metro Klubban (ez lett a névadó), amely 1966-ban költözött a Dohány utca 22-24. alá, az egykori Árkád Bazár épületébe.
“Ezerkétszáz Metro Klub-tagsági igazolványt adtak ki, de a koncertterembe csak ötszázan fértek be. Minden héten szombaton és vasárnap játszottunk ott, általában szünetekkel négyszer negyvenöt percet. Éveken át, folyamatosan telt házzal” – mondta Zorán.
1965-től a Sztevanovity fivérek, Zorán (ének, gitár) és Dusán (ritmusgitár) mellett Schöck Ottó (billentyűs hangszerek), Frenreisz Károly (ének, basszusgitár, szaxofon) és Brunner Győző (dob) alkotta a Metro klasszikus felállását. 1967-68-ban, amíg Frenreisz és Brunner Nyugat-Európában “vendéglátózott”, Rédey Gábor és Veszelinov András helyettesítette őket.
“Korábban elsősorban a kor angol nyelvű beatslágerei voltak repertoáron, bár megjelent néhány magyar nyelvű kislemezünk” – emlékezett vissza Frenreisz Károly.
A Metróval az évtized végére nagyon futott a szekér, 1969-ben megjelent a csapat stúdiólemeze is.
A zenekarnak fontos lett volna, hogy mielőbb újabb lemezük jelenjen meg, mert a koncertrepertoárjuk nem volt elég bő, nagyon kellettek az új dalok, de a hanglemezgyár csak később akart újabb Metro-stúdiólemezt kiadni – mondta Sztevanovity Dusán.
Mint Zorán felidézte, legtöbb daluk zeneszerzője, Schöck Ottó (ő írta az Ülök egy rózsaszínű kádban című slágert) 1970 elején kiszállt a Metróból, mert elege lett az állandó koncertezésből, a sok utazásból, helyét a dzsessz-színtér egyik elismert alakja és igen érdekes figurája, Fogarasi János vette át. Neki volt Magyarországon először saját Hammond-orgonája, ami a Metro számára új távlatokat nyitott. Ő játszotta a legfontosabb szerepet az Egy este a Metro Klubban… című lemez létrejöttében.
“Fogar a Filmgyárban dolgozott hangmérnökként, hozzá tudott férni stúdióminőségű magnóhoz, egy UHER készülékhez, ami elfért a Hammond tetején és képes volt profi sztereóhangzást biztosítani. Mikrofonokat is szerzett, ami nélkülözhetetlen volt a koncertfelvételhez” – jegyezte meg Zorán.
A koncertfelvétel 1970. május 30-án és 31-én, szombaton és vasárnap zajlott. Bár szó sem lehetett utókeverésről, mai füllel is jól szól az anyag. “Amikor az A oldallal végeztünk, átmentünk az emeleti irodába, visszahallgattuk a számokat, és ha hiba volt, újravettük azokat. A közönség tudta, hogy lemezfelvétel készül, nagyon együttműködően, aktívan állt a dologhoz” – mesélte az énekes.
Frenreisz Károly kitért arra, hogy akkoriban semmilyen profi technika, az élő felvételhez szükséges többsávos keverőpult nem állt rendelkezésre Magyarországon.
Az Egy este a Metro Klubban… című lemezen hallható tizenegy szám egyike sem szerepelt korábbi Metro-lemezen. Eljátszották mások mellett a Hol az a hely, a Kócos ördögök, Az én életrajzom és a Könnyűvérű lányok című új dalt. A zene progresszívebb, mint az 1969-es Metro-lemez inkább bohókás számai, Dusán szövegei elmélyültebbek, komolyabb témákat érintenek.
“A zenekar útkereső időszakában volt, amit Fogar dzsesszes attitűdjével próbáltunk betölteni. A lemezre Karesz hét dalt írt, Zorán hármat, Fogar egyet” – idézte fel Dusán.
A Metro a lemez megjelenése után eljutott Svédországba és Finnországba, a turkui fesztiválon ötvenezer ember előtt játszottak nagy sikerrel, olyan nevek társaságában, mint a Colosseum, a Mungo Jerry vagy a Family. A csapatból azonban 1971-ben Frenreisz (az alakuló LGT-hez csatlakozott), Brunner (a Taurusba ment) és Fogarasi is kilépett, Dusán pedig abbahagyta a zenélést. A Metro számos tagcsere után 1972 nyarán oszlott fel.
“Ami velünk történt, az sok más zenekarban is lejátszódott. A különféle zenei stílusok begyűrűzése, a hazai lehetőségek szűkössége, az erős egyéniségek nem kedveztek az együttmaradásnak” – fogalmazott Zorán.
Frenreisz Károly hozzátette: a hatvanas években kevés zenekar kapott lehetőséget, de amelyik igen, annak széles körű közönségigénynek kellett megfelelnie, ebből fakad a Metro-dalok eklektikussága.
A később az LGT, a hetvenes évek közepén szólópályára lépő Zorán, Katona Klári és számos más előadó vagy A Padlás című musical szövegeit is jegyző Sztevanovity Dusán szerint a Metrónak írt szövegei a zeneszerzőkhöz történő túlzott alkalmazkodni akarást tükrözik. “A Metro után azt gondoltam, nem fogok többé dalszöveget írni, egészen addig, amíg Presser Gábor nem találta ki, hogy Zorán szólólemezén velem szeretne dolgozni”.
A Metro 1992 márciusában a Budapest Sportcsarnokban (Schöck Ottóval) újra összeállt, majd 2001-ben a Népstadionban az Illés-Metro-Omega szuperkoncerten ismét – ezen Fogarasi János zenélt velük; Schöck Ottó 1999-ben hunyt el.
Azóta nyilvánosságra került, hogy a 2012-ben elhunyt Fogarasit a hatvanas években Gara fedőnéven beszervezte az állambiztonság, de az MTI-nek nyilatkozó három Metro-tag egyöntetűen azt mondta, hogy nem tapasztaltak semmit, ami ügynöki tevékenységre utalt volna nála.
Zorán ma is sikeres szólóelőadó, Frenreisz Károly 1973 óta a népszerű Skorpió vezetője, a negyedik még élő tag, a dobos Brunner Győző hosszú ideje Kanadában él.
Művház
Megrázó gázai fotóval nyerte meg a World Press Photo fődíját a Reuters fotósa
Egy halott kisgyermeket dajkáló palesztin nőről készült kép nyerte el csütörtökön Amszterdamban a World Press Photo nemzetközi sajtófotóversenyen az év fotója díjat. A gyászt és veszteséget ábrázoló, megrázó fényképet tavaly a Gázai övezet déli részének egy kórházában készítette Mohammed Szálem, a Reuters fotósa.
Az ötéves, Saly nevű unokahúga fehér lepedőbe csavart testét a karjaiban tartó, 36 éves palesztin nőt Szálem tavaly október 17-én pillantotta meg a Hán-Júniszban működő Nasszer kórháznál, ahol a családok az izraeli rakétatámadásban elhunyt hozzátartozóikat keresték.
Az amszterdami díjátadó ünnepségen Rickey Rogers, a Reuters képanyagokért és videofilmekért felelős globális szerkesztője Szálem nevében elmondta, hogy a fotóriporter nagyra értékeli az elismerést, főként azért, mert ez lehetőséget nyújt arra, hogy nagyobb közönséghez juthasson el a képe. Hozzátette: Szálem reméli, hogy a díjazott fotó sokakat ráébreszt arra, hogy a háború milyen emberi áldozatokkal jár, és milyen hatása van a gyerekekre.
A zsűri indoklása szerint Szálem “nagy gonddal és tisztelettel komponált” győztes képe “egyszerre nyújt metaforikus és valódi bepillantást az elképzelhetetlen veszteségbe”.
A fotós az először novemberben publikált kép keletkezését felidézve korábban elmondta: “Az emberek fejvesztve rohantak egyik helyről a másikra, alig várták, hogy megtudják szeretteik sorsát, és ez a nő megragadta a figyelmemet, ahogy a kislány testét tartotta, és nem volt hajlandó elengedni”.
A 39 éves palesztin Szálem, aki 2003 óta dolgozik a Reutersnek, 2010-ben már a díjazottak közé került a World Press Photo sajtófotóversenyen.
A WPP zsűrije 130 ország 3851 pályázó fotósának 61 062 fotójából választotta ki az idei győztes képeket.
Az év fotóriportja díjat a dél-afrikai Lee-Ann Olwage kapta a Madagaszkáron demenciával küzdő emberek helyzetét ábrázoló, megható riportjáért, amely a GEO magazinban jelent meg.
A díjazottak között volt még a hosszú távú projekt kategóriában a venezuelai Alejandro Cegarra, aki 2018-tól a mexikói bevándorlópolitika változását ábrázolta The Two Walls című képsorozatával, amelyet a The New York Times és a Bloomberg publikált.
Julia Kocsetova ukrán sajtófotós és dokumentumfilmes pedig a nyitott formátum kategória díjazottja lett War is Personal című munkájával, amely az ukrajnai háborút dokumentálta a képek, költészet, hang és zene dokumentarista stílusú összefűzésével.
Az amszterdami székhelyű World Press Photo Foundation csütörtöki éves díjátadóján a háborús konfliktusokról tudósító sajtófotósokra leselkedő veszélyekről is megemlékeztek.
A szervezet adatai szerint 99 újságíró és médiában dolgozó vesztette életét az Izrael és a Hamász közötti háborúról tudósítva azóta, hogy a palesztin terrorszervezet október 7-én 1200 embert ölt meg Izraelben, s ezt követően Izrael katonai offenzívát indított a Gázai övezetben.
Borítókép: A World Press Photo munkatársa a jelenleg kiállítóhelyként működő amszterdami Új Templom (Nieuwe Kerk) székesegyházban bejelenti, hogy Mohamed Szálemnek, a Reuters fotóriporterének a felvétele, amelyen a 36 éves Inász Abu Maamár öleli magához az izraeli légicsapás következtében elhunyt ötéves unokahúgának, Szálihnak a holttestét a Gázai övezet déli részén fekvő Hán-Júniszban, elnyerte a 2024-es Év Sajtófotója díjat 2024. április 18-án
Művház
Május közepén rendezik az Art Mozik éjszakáját
Május 17-én a Művészben, a Puskinban, a Toldiban, a Kino Caféban, a Tabánban és a Corvinban is sikerfilmmekkel és premier előtti előadásokkal is várják a közönséget.
A mozimaraton műsorán lesz az országos bemutató előtt például Az arcuk mindig előttem lesz című francia dráma, de olyan népszerű, már bemutatott alkotásokat is be lehet majd pótolni, mint az Érdekvédelmi terület, A szenvedély íze, a Parasztok, a Smoke Sauna Sisterhood vagy az Oscar-díjas Oppenheimer – áll a programot szervező Budapest Film közleményében.
Az Oscar-díjra jelölt filmek közül látható lesz még az Előző életek című amerikai–dél-koreai romantikus dráma, az Egy zuhanás anatómiája vagy Jorgosz Lantimosz Szegény párák és Wes Andersen Asteroid City című filmje, de olyan korábbi kedvenceket is újra vetítenek, mint a Bálna, a Dűne 2, a Minden Mindenhol Mindenkor, a Pókember: A Pókverzumon át vagy a Barbie.
A magyar filmek kínálatában többek közt a Kék pelikán, a Lefkovicsék gyászolnak, a Magyarázat mindenre, az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap, de a Semmelweis is látható lesz.
Az összes helyszínre érvényes karszalag április 18-tól megvásárolható a mozik pénztárában és online.
Művház
Quentin Tarantino mégsem filmkritikusról forgatja utolsó filmjét
A rendező meggondolta magát, és mégsem a The Movie Critic című produkció lesz a tizedik, utolsónak szánt mozifilmje.
A 61 éves, Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró tavaly a cannes-i filmfesztiválon beszélt a közönségnek arról, hogy utolsó nagyjátékfilmje, a The Movie Critic 1977-ben játszódik majd, és főhőse egy alig ismert filmkritikus lesz, aki egy pornómagazinnak ír filmekről – emlékeztetett a Variety.com hollywoodi filmes portál nyomán az MTI.
Az is felmerült, hogy Brad Pitt visszatérhet a produkcióban a Volt egyszer egy Hollywoodban megismert Cliff Boothra hasonlító karakterként, és a film, amelynek forgatását 2024-re tervezték, már 20 millió dolláros adótámogatást is kapott Kaliforniától.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy miután félretette a mozikritikusos filmet, vajon milyen témát választ majd utolsónak beharangozott játékfilmjéhez
– írta a Variety.com.
Tarantino várhatóan tizedik filmje elkészítése után is folytatja a kreatív munkát. Korábban többször célzott rá, hogy minisorozatok és színdarabok rendezése is érdekli.