Művház
Az első mondattól az utolsó filmkockáig
Reklámfilmgyártóként váltak ismertté, olyan márkákkal és sztárokkal dolgoztak, mint a Coca-Cola, a Vodafone vagy a BMW, illetve Antonio Banderas, Isabella Rossellini és Henry Cavill. Míg a reklámfilmek a szakmai tanulást és a megélhetést, az Oscar-díjas Saul fia, a kerekesszékes thriller, a Tiszta szívvel és az HBO Aranyélet című sorozata a szerelmet jelentették számukra. A mozis nézőszámoknál ma is fontosabbnak tartják az alkotások érték- és időtállóságát. A Laokoon Filmgroup tulajdonosainak, Rajna Gábornak, Sipos Gábornak és Stalter Juditnak szenvedélyük a filmkészítés.
Jean-Luc Godard mondta egyszer, hogy a mozi a fény a sötétségben. Számotokra mit jelent a mozi?
Stalter Judit (SJ): Életforma. Mindhármunknak ez az életünk, szinte minden percben filmekkel foglalkozunk. Enyhe túlzással, amikor épp nem kitaláljuk és készítjük, akkor nézzük őket, vagy a barátainkkal beszélgetünk róluk.
Sipos Gábor (SG): Számomra a mozi az illúziót jelenti, a készítése pedig az illúziókeltést. Szenvedélyem történeteket mesélni.
Rajna Gábor (RG): Minden, ami kulturális értékkel bír, legyen az egy film, egy könyv, egy hangverseny vagy egy szép szobor, fényt jelent a sötétségben.
Emlékeztek a mozival kapcsolatos első élményetekre?
SJ: Abban az utcában, ahol felnőttem, volt egy mozi. Kisiskolás koromban már rendszeres látogatója voltam, anyukámnak köszönhetően, akivel sokat jártunk moziba, párszor előfordult, hogy akár egyedül is beülhettem. Emlékszem, A kétéltű ember című fekete-fehér orosz filmen rettenetesen féltem. (Nevet.) Később a 100 éves a mozi című sorozat hatott rám erősen, amelyben Szabó István osztotta meg a gondolatait az adásba kerülő filmekről. Szüleim (Stalter György és Horváth M. Judit fotóművészek – a szerk.) leültettek a képernyő elé, miközben olyan dolgokról beszélgettek, mint az aranymetszés. Kezdetben azt hittem, ki fog hullani a hajam, ha még egyet végig kell ülnöm, aztán megértettem, miért rajonganak a filmekért.
 |
| Sipos Gábor, Rajna Gábor és Stalter Judit (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: Filmforgatásokon nőttem fel. A családomban több producer is van, filmek között töltöttem a gyerekkoromat. Amikor Judit az említett moziban ült, én forgatásokon. (Nevet.) Azt hiszem, ha nem kapott volna el egészen fiatal koromban a filmek készítése iránti lelkesedés, ma egy teljesen átlagos filmszerető ember lennék. Egészen érdekes és izgalmas inspirációs forrás volt, ahogy apám (Sipos Áron – a szerk.) először csak mesélt egy-egy alkotás kapcsán a tervekről, aztán megszületett a forgatókönyv, amelyet újra és újra elolvasott, majd idővel elérkezett a forgatás, és izgalommal vártam én is a bemutató napját.
RG: Nem emelnék ki egyet sem, de életem talán legemlékezetesebb filmjeként a Saul fiát említhetem. Ritka, hogy az első vágás megtekintésekor megérezzem: valami egészen nagy hatású dolog született meg. De a többi filmünkre is ugyanilyen szívesen emlékszem.
Az általatok készített filmekben mindig benne van a filmművészetről, a világról alkotott elképzelésetek is?
SG: Esetenként három–öt évet is áldoznod kell egy filmre, ehhez nagyon kell szeretned. A cég életében volt olyan időszak, amikor sorra kerestek meg minket különböző tervekkel, amelyekről tudtuk, hogy anyagilag megérték volna, de nem éreztük, hogy képesek lennénk azonosulni velük. Ilyen szempontból mindhármunknak kicsi a tűrőképessége. Szerelembe kell esnünk.
SJ: Nem is tudom elképzelni másképpen.
Ezért készítetek jellemzően szerzői filmet a nagyobb bevétellel kecsegtető közönségfilm helyett.
SG: A közönségfilmet úgy értelmezem, hogy egy film minél szélesebb közönséghez jusson el, határokon íveljen át, időben hosszú kifutású legyen. Nagyon jó, ha egy film rezgése sokáig tart, ma már nem csak a mozikban mért nézőszám a mérvadó. Egy film élettartama, minősége, és egyáltalán az érték- és időtállósága a legjobb mutatója annak, hogy mekkora közönséget ért el. Ilyen meghatározás mellett igenis közönségfilmeket is készítünk, sőt, szinte csak arra törekszünk. Egyébként dolgozunk olyan filmrendezőkkel, mint Nemes Jeles László és Till Attila, akik bár szerzői filmeket alkotnak, nagy közönséget képesek vonzani.
SJ: Hiszem, hogy egy jó ötletből készülhet olyan film, amely egyszerre szórakoztat és edukál. A Tiszta szívvel (Till Attila filmje – a szerk.) mára kultfilm lett, az amerikai Netflixen is meg lehet nézni, pedig a magyar mozikban nem volt kasszasiker, pedig a bemutatásának évében a második legnézettebb film volt. Most forgattunk le A legjobb dolgokon bőgni kell című filmünket Grosan Cristina rendezésében a Filmalap Inkubátor programjának keretein belül, amelyről már a bemutatása előtt azt érezzük, hogy széles közönséghez fog szólni.
RG: Több olyan produkciónk van, mint a 2013-ban bemutatott, Kovács Kristóf rendezésében készült Besence Open című dokumentumfilmünk, ahol évekkel a bemutató után is elérhető különböző internetes felületeken. A mai napig pörög a nézettségi számláló, és szakmai fórumokon is gyakran előkerül.
 |
| Sipos Gábor, Stalter Judit és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
A Laokoon Filmgroup reklámfilmgyártóként vált ismertté, és jellemzően az olasz piacra készítettétek a reklámfilmeket.
SG: Rajna Gáborral mindketten olasz szakon végeztünk. Ő édesapámnál dolgozott gyártásvezetőként a 90-es évek végén, én pedig épp befejeztem a tanulmányaimat, és besegítettem neki.
RG: Sipos Áronnal tíz évig dolgoztam olasz produkciókban. Tőle tanultam meg minden olyan szakmai és ízlésbeli finomságot, amitől úgy érzem, érzékenyebbekké váltam a témájukat és a megvalósításukat tekintve nem a legkönnyebbek közé tartozó filmek iránt.
SG: Végül 2002-ben megalapítottuk a Laokoont. Elsősorban olasz reklámfilmes bérmunkákra fókuszáltunk, de már akkor tudtuk, hogy történeteket szeretnénk feldolgozni, és filmterveket szeretnénk megvalósítani.
Akkoriban dübörgött a bérmunkában készült reklámfilmek iparága. Elsősorban a nagy árkülönbség, a magas szakmai színvonal és a gyönyörű Magyarország iránt volt nagy az érdeklődés. Az idő tájt Budapest és Prága mint forgatási helyszín folyamatos versenyt vívott, de a magyar főváros filmezési szempontból színesebb, és több alternatívát kínált. Azóta legalább kétszáz reklámot forgattunk. Elsősorban olasz, német és spanyol megrendelésre dolgozunk. A magyar reklámfilmes piacra kevésbé koncentráltunk, de a kezdetek óta folyamatosan készítünk itthonra is reklámokat, az utóbbi időben jellemzően külföldi rendezőkkel.
RG: A reklámfilmek a megélhetésen kívül a sokszínű, nemzetközi munkamódszerek megismerését biztosították. A mozifilmek pedig az alkotás örömét jelentették.
2004-ben pedig már elkezdtük előkészíteni az első saját játékfilmünket is, a Boldog új életet Bogdán Árpáddal, amely a 2007-es Berlinálén debütált.
Judit, te operatőrnek készültél, és mondhatni, véletlenül lettél producer.
SJ: 2005 nyarán csatlakoztam a Gáborokhoz. Egy reklámfilm miatt hívtak ide két hétre. Ekkor az Inforg Stúdióban dolgoztam Muhi Andrásnál, de eljártam szabadúszóként kiegészíteni a fizetésem, tapasztalatot szerezni, tanulni és ismeretségeket kötni a reklámfilmes világban. Amikor letelt a két hét, a fiúk megkérdezték, mi lenne, ha nem mennék el soha többet. Először kicsit nevettünk ezen.
 |
| Sipos Gábor, Rajna Gábor és Stalter Judit (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: Aztán sírtunk is picit, mert ez nem ment egyik napról a másikra. (Nevetnek.)
SJ: Egy-két évig még itt is és máshol is dolgoztam, de fokozatosan áthelyeződött a súlypont a Laokoonhoz. 2010-ben elmentem egy nemzetközi produceriskolába tanulni, illetve szakmai gyakorlatra Londonba, és amikor hazajöttem, a Gáborok felajánlották a társulás lehetőségét.
A filmipar inkább a férfiak irányította szakma. Jelent bármiféle kihívást a munka nőként?
SJ: Ez személyiség és hozzáállás kérdése is. Nem vagyok áldozat típus.
 |
| Sipos Gábor, Stalter Judit és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: A jelenség a filmiparban inkább jelen volt, mint a reklámfilmesben. Tíz-tizenöt éve sokkal kevesebb női munkatársam volt, mint manapság. Szerintem a szakmai alázat kioltja a nemi sztereotípiákat.
SJ: A mi generációnkban a fiatal producerek nagy része is nő. Nem véletlenül. Rettenetesen összetett, szerteágazó koncentrációt igényel, és ebben sokszor a nők jobbak.
SG: Ráadásul a produceri munkában nagy szélsőségek vannak. A Tiszta szívvel párhuzamosan készült a Saul fiával. Az Aranyélet utolsó évada alatt forgott a Napszállta. A filmes munkák mellett folyamatosak a reklámfilm-forgatások, és mindig jön egy újabb projekt. Állandó újratervezés van. Jelenleg Tillával és Nemes Jeles Lászlóval is több filmtervet fejlesztünk. Sőt, Tóth Barnával (a 2018-ban Oscar-díjra esélyes Susotázs című kisfilm rendezője – a szerk.) ugyancsak gondolkozunk egy filmtervben.
Milyen szempontokat vesztek figyelembe, amikor elkezdtek fejleszteni egy filmet?
SG: Két feltételünk van: egyrészt az, hogy tudjuk, ki fogja megnézni, másrészt képesek legyünk éveken át kitartóan szeretni.
Korábban készítettünk egy közös filmprojektet Szabó Rékával és a Tünet Együttessel. Már az elején éreztem, hogy ez egy különös táncművészeti, szinte már képzőművészeti alkotás lesz mozgóképen. Tudtuk, hogy nem lesz közönségfilm a szó klasszikus értelmében. De éreztem, hogy nagyon szeretem, és valami újat készítünk, és az erre fogékony közönségnek üde színfolt lesz.
SJ: Igen, egy kísérleti, izgalmas, érték- és időtálló alkotás. Sok év múlva is elképesztő érdekes lesz. Teljesen megfelel a filozófiánknak.
Fontos, hogy egy filmtervet hogyan prezentáltok a döntéshozók előtt. Ebből a szempontból előnnyel indultok a reklámos tapasztalataitokkal.
SG: Sokat tanultunk a nemzetközi reklámmal foglalkozó partnereinktől, akik sokszor előttünk járnak reprezentációban. A reklámos világban a „csomagoláson” nagy hangsúly van, ezt a tudást kamatoztatjuk minden olyan anyagban, ami kikerül tőlünk, legyen az egy prezentáció, egy pályázat vagy csak egy levél.
SJ: A reklámfilmes munkáink révén is fejlődő vizuális érzékenységünk nagy segítség a filmek kommunikációs stratégiájának kialakításakor. Különösen azóta, amióta a globalizáció hatásaival, kialakult eszközeivel is számolnunk kell. Ez kihívás, de például az ebben felnövő generációnak már természetes. Az említett inkubátoros filmet (A legjobb dolgokon bőgni kell – a szerk.) egy tíz évvel fiatalabb korosztállyal készítettük, akik nagyon komolyan veszik a munkát.
Nehezebb ma hatással lenni az emberekre?
RG: Tartalomdömping van, a nézők napi vagy heti pár szabad órájáért folyik a harc, és ebben a játékfilmnek olyan ellenfelei vannak, mint az otthonunkból könnyen elérhető, egyre igényesebb filmsorozatok.
SG: Nehezebb ma kitűnni a sok csatornán ránk áramló tartalomból. Hatást elérni egy dolog, arra a figyelmet felhívni pedig egy másik. Például a social media erősen átalakította a filmek forgalmazását és a reklámozási stratégiákat is.
SJ: Más felelősségünk van filmkészítőként ebben az iszonyatosan gyorsan változó és ettől felszínesebb világban.
Lépést kell tartanunk, és ehhez kreatívnak, sokszor vakmerőnek és bevállalósnak kell lennünk. |
Mennyire bánnak jól a magyar filmesek a klasszikus és a modern kommunikációs eszközökkel, mint amilyen a plakát és a közösségi média?
SG: A plakát, bár klasszikus eszközről beszélünk, digitálisan talán már fontosabb, mint kinyomtatva. A kommunikációs eszközök változnak, és legalább ennyire fontosak az előzetesek, a werkfilmek, a sajtókommunikáció, és ne feledkezzünk meg a rendezők személyes jelenlétéről sem. Erre mi producerekként nagy hangsúlyt fektetünk. Hiába fáradtak el a korábbi évek feszített munkájában, a film előkészítésében, forgatásában és az utómunkában, a bemutató napján frissnek kell lenniük.
 |
| Stalter Judit, Sipos Gábor és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SJ: Szellemileg, fizikailag és lelkileg is készen kell állni a megpróbáltatásokra, mert e nélkül nem megy. Gyakran felmerül bennünk a kérdés, egy-egy rendező vajon alkalmas lesz-e erre, mert ez is fontos része az elkészült film promóciójának, és aki nem igazán alkalmas rá, annak segítünk.
RG: A Saul fia talán a legjobb példa arra, hogy miképp lehet olyan plakátot csinálni, amely egyszerre titokzatos és figyelemfelkeltő.
Ugyanaz a szenvedély jellemez benneteket, mint amivel elindultatok a szakmában?
SG: A szenvedély változatlan. A kihívások változnak.
RG: Vannak nehéz és vannak felemelő időszakok, de filmek nélkül nem tudom elképzelni az életemet.
SJ: Mindennap úgy ébredünk fel, örülünk annak, hogy filmekkel foglalkozhatunk. A lényeg, hogy mindig legyen valami új az étlapon, ami minket is inspirál.
Művház
Látta már? Íme a S.E.R.E.G. első képkockái (videó)
A készülő akciósorozat címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze.
Látványos képi világot és izgalmas történetvezetést ígér az idén ősszel debütáló, S.E.R.E.G. című katonai sorozat hat epizódja, amelyekből az első képkockákat a Digital-Media Hungaryn láthatták a konferencia résztvevői. A Megafilm Service katonai sorozata – amelyben a Magyar Honvédség is közreműködött – izgalmakat sejtető akciót ígér – hívta fel a figyelmet cikkében a Magyar Nemzet.
Az alkotás címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze (S.E.R.E.G.), és már az első hangulatkeltő képkockákból is kirajzolódnak ezek a tulajdonságok. A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól, akit Csórics Balázs alakít. Győrbírónak egyetemista fiával való rossz kapcsolata is megnehezíti az életét és számot kell vetnie a bajtársiasság fogalmával is, miközben újra bevetésre készül csapatával. A férfiak mellett természetesen megjelennek a nők és a bonyolult szerelmi szálak is.
A film előzetesét itt tudja megtekinteni:
A forgatásról a Magyar Nemzet készített werkfilmet:
Művház
Folytatódnak a Metropolitan Opera közvetítései az Urániában
Folytatódnak októbertől a New York-i Metropolitan Opera közvetítései az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek kínálatában nyolc új előadás, Offenbach, Mozart, Beethoven, Puccini, Richard Strauss, Verdi és Rossini örökzöld művei mellett egy kortárs darab, Jeanine Tesori Grounded című operája is helyet kapott.
A Metropolitan Opera Live in HD közvetítéseinek 2024/25-ös programjában a nézők új rendezésben láthatják New Yorkból Verdi Aidáját és Strauss Saloméját is, olyan művészek előadásában, mint Lise Davidsen, Angel Blue, Piotr Beczala, Peter Mattei, Quinn Kelsey vagy Kutasi Judit és Kálmán Péter – áll a filmszínház pénteki közleményében.
Az évadot október 5-én Offenbach műve, a Hoffmann meséi nyitja. A főszerepet a francia tenor, Benjamin Bernheim alakítja, három egykori szerelmét pedig Erin Morley, Pretty Yende és Clémentine Margaine. Az előadást Marco Armiliato vezényli.
Október 19-én a kétszeres Tony-díjas zeneszerző, Jeanine Tesori kifejezetten a Met számára írta Grounded című új operáját. A kortárs mű Michael Mayer LED-képernyőket és légifelvételeket is használó rendezésében kerül színpadra, története pedig a 21. századi háború etikai és pszichológiai problémái körül forog. Főhőse, Jess első vonalbeli vadászpilóta, aki váratlan terhessége miatt kikerül a pilótafülkéből, és a földre kényszerülve drónokkal vesz részt a támadásban. A főhőst Emily D’Angelo, az opera egyik fiatal művésze személyesíti meg.
Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozik a norvég szoprán, Lise Davidsen visszatérése aki először november 23-án lesz látható Puccini Tosca című operájának címszerepében. Freddie De Tommaso tenor mint Cavaradossi tűnik fel, Quinn Kelsey bariton pedig Scarpia rendőrfőnökként látható.
Az Urániában már hagyomány, hogy karácsony körül minden évben levetítik A varázsfuvola 2006-os felvételét. Idén december 26-án lesz látható Mozart művének rövidített, ifjúsági előadása, amelyben Miklósa Erika énekli az Éjkirálynő szerepét.
Verdi Aidájával 2025. január 25-én folytatódik a sorozat Michael Mayer látványos új rendezésével, amelyben Kutasi Judit Amneris egyiptomi hercegnőt alakítja. A temesvári születésű mezzoszoprán Verdi A végzet hatalma című dalművében az idén debütált a Metropolitan Operában. Az Aida főbb szerepeit Kutasi Judit mellett Angel Blue, Piotr Beczala, Quinn Kelsey és Dmitrij Belosszelszkij éneklik.
Március 15-én Beethoven Fidelióját közvetítik, amelyet Jürgen Flimm rendező a jelenkorra adaptálva, mai környezetbe helyezett. A darab főhősnőjét Lise Davidsen alakítja.
Két, Baumarchais-vígjátékból készült klasszikus opera is része a programnak. A Figaro házassága, Mozart operája április 26-án lesz látható Michael Sumuel basszbaritonnal a címszerepben és az angol Richard Eyre rendezésében.
Új produkcióként, húsz év után tér vissza a Met színpadára Richard Strauss Saloméja. Claus Guth rendező viktoriánus környezetbe helyezi a bibliai tárgyú történetet, amelynek május 17-i közvetítésén a dél-afrikai Elza van den Heever szoprán énekli a címszerepet, Keresztelő Szent Jánost pedig Peter Mattei bariton alakítja.
Az évad utolsó operája a másik híres Baumarchais-adaptáció, A sevillai borbély, Rossini műve lesz. Bartlett Sher csaknem húszéves rendezése május 31-én új szereposztásban, az olasz Giacomo Sagripanti vezényletével kerül színre. Bartolo doktort Kálmán Péter énekli, Rosina szerepében pedig az orosz-kirgiz mezzoszoprán, Aigul Akhmetshina lesz látható.
Az Uránia honlapján meghirdetett élő és ismétlő előadásokra május 7-én kezdődik a jegyárusítás. Minden darab angol és magyar felirattal látható.
Művház
Kövér László: a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni
A mai progresszívok nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivál megnyitóján elmondott beszédében a huszonegyedik századot a vizualitás, a látvány évszázadának nevezte, amelyben a kép, a mozgókép „a legveszélyesebb fegyver”.
Azonban – mint mondta – felmerül a kérdés, hogy a film támadó vagy védekező fegyver-e, illetve mit kell támadni vagy védeni a „film fegyverével”. Erre a magyarok válasza az, hogy a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni – hangsúlyozta a házelnök.
Kövér László szerint három oka van annak, hogy Magyarország a legjobb hely egy ilyen fesztiválnak. Elsőként: a magyarok egyáltalán nem hisznek abban, hogy a történelem véget ért, ellentétben azokkal, akik 1989-ben a világ urainak képzelték magukat, és egy ideológusuk által azt üzenték a nagyvilágnak, hogy a történelem véget ért – emelte ki.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
A magyart „ezeréves rebellis hajlamú nemzetnek” nevezte, amely az idegen elnyomásnál csak egyvalamit utál jobban: ha az idegen elnyomók ostobának nézik.
„Mi abban hiszünk, hogy a történelmet a maga érdekében és hasznára senki sem tudja kisajátítani” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Kövér László megjegyezte: régebben a magyarok az ilyeneket egyszerűen csak kommunistáknak hívták, de a mai politikailag korrekt világban ezek az emberek már progresszívoknak nevezik magukat.
Ők nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is azért, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat
– jelezte a házelnök.
Az Országgyűlés elnöke arra is kitért: a magyarok nem hisznek abban „a hamis technológiai fétisizmusban”, hogy a művészeti alkotásban az emberi lélek kiváltható volna a mesterséges intelligencia algoritmusai által. Emberi lélek nélkül minden művészet, így a filmművészet is, halott dologgá válik, ami csak ideológiai indoktrinációs eszközzé silányítja az alkotást – jelentette ki.
Egyre nagyobb az érdeklődés
Kövér László Pápa városát méltatva arról is beszélt: a város büszke a múltjára, illetve a történelmi kulturális teljesítményére, amellyel mindig lélekszámán és erején felül járult hozzá a magyar és az európai kultúra szabadságához. Ezért is volt jó választás Pápa a rendezvény helyszínéül – tette hozzá a házelnök.
Áldozó Tamás (Fidesz–KDNP), Pápa polgármestere örömét fejezte ki, hogy egyre többen fogadják el a meghívást a filmfesztiválra, egyre nagyobb érdeklődés övezi a programjaikat.
Pozsgai Zsolt fesztiváligazgató hangsúlyozta:
rendezvényük nem a kosztümös történelmi filmek, a romantikus mesék fesztiválja, itt minden filmnek köze van a mai valósághoz, a mai fájdalmainkhoz vagy boldogságunkhoz, de közös bennük, hogy a múltban gyökereznek.
A fesztiváligazgató köszönetet mondott a Nemzeti Filmintézet támogatásáért, amellyel lehetővé tették, hogy a meghívott alkotók szinte mindannyian jelen lehetnek a fesztiválon.
A IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon hat kategóriában – játékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, animációs film és kísérleti film – mutatnak be alkotásokat, Európa egyetlen több kategóriás történelmi filmfesztiváljaként.