Művház
Félig kiszínezett valóság
Több mint négyszáz jelmeztervet készített színházi produkciókhoz Magyarországon és szerte a világban, de több tucat filmes munka is fűződik a nevéhez. Tizennégyszer kapta meg a Színikritikusok Díját, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, akit egyedüli magyarként Oscar-díjra is jelöltek a kosztümjeiért. Szakács Györgyit ma is ugyanaz a szenvedély hajtja, mint kislányként, amikor az édesanyja divatszalonja felé vezető úton még csak megcsodálta a csipkegallérokat. Az Alkotni születtünk interjúsorozat nyolcadik része.
Hogyan jut el a fiatal értelmiségi lány egy Váci utcai divatszalonból az építésztanulmányokon keresztül a jelmeztervezésig?
Bizonyos értelemben véletlenül. Nem volt bennem tudatos elhatározás a szakma felé. Kislányként iskola után minden időmet édesanyámnál, a Váci utcában a divat, a ruhák, a kosztümök bűvöletében töltöttem. Az üzletben főleg szabásmintákat készítettek, és az országban egyedülálló módon olyan textilipari szakirodalom állt az érdeklődők rendelkezésére, amelyet a Vogue és egyéb világlapok csak kiegészítettek. Szabadidőmben ezeket, illetve folyóiratokat lapozgattam. Az üzlet egyfajta oázis volt a Váci utca 10. szám alatt, a Rotschild-szalon mellett, ahova mindig sokan betértek, köztük híres emberek, írók, művészek. Hihetetlen mázlim volt, olyanokkal találkoztam, mint Simonyi Imre, Csoóri Sándor, Ottlik Géza, Major Máté vagy Várkonyi Zoltán. Ezen a helyen még József Attila is járt, korábban ugyanis könyvesboltként működött (Cserépfalvi Imre 1929-ben nyitotta meg könyvesboltját – a szerk.), sok évtizeden keresztül a magyar irodalmi élet egyik találkozóhelye volt.
Ezt követően anyám directrice lett egy másik Váci utcai divatszalonban, ahol szintén nézhettem a ruhakészítés folyamatát, közben pedig nagyszerű szabásznőket ismerhettem meg.
Jó tanuló voltam, mégsem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. A színház világa mindig vonzott. Csiszár Imrét tizennégy éves koromban ismertem meg, egy gimnáziumba jártunk. Emlékszem, az első beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Ha majd egyszer megrendezem A vihart…” (Nevet.) Persze soha nem rendezte meg. Egyfolytában színházba jártunk, szinte minden előadást megnéztünk. Ugyanebbe a gimnáziumba járt a férjem, Szlávik István is. Ő már akkor elhivatott volt, tudta, hogy díszlettervező lesz. Édesapja egyik legjobb barátja Vogel Erik volt, gyerekként – hozzám hasonlóan – ő is magába szívott sok mindent, egy másik műfajból.
 |
| Három nővér a Katona József Színházban 1985-ben |
1983-ban ő hívott a Katona József Színházba is. Azóta is folyamatosan dolgozom a Katonában, harminchat éve, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor rendezéseiben, több mint hatvan előadáshoz készítettem jelmeztervet, köztük a Három nővér, A revizor és a Catullus című darabokhoz, amelyek világhírt hoztak a színháznak. De fontos megemlítenem a Radnóti Színházat is, ahol folyamatosan dolgoztam, főleg Valló Péter rendezéseiben. A hetvenkedő katona, Nóra, Ványa bácsi, sok emlékezetes előadás.
 |
| A revizor a Katona József Színházban |
Úgy tudom, Major ajánlására hívott Ascher Tamás az aranykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színházba a Chicago előadására. Később szinte minden ottani rendezővel dolgoztam, Ács Jánossal, Gothár Péterrel, Gazdag Gyulával, Babarczy Lászlóval. Ennek az időszaknak a Marat/Sade-előadás lett a csúcspontja.
Ezzel párhuzamosan dolgoztam Miskolcon, főleg Csiszár Imre rendezte darabokban: Peer Gynt, Galilei élete, Az ember tragédiája, A tribádok éjszakája. Sorolhatnám. Az utóbbi két színház legnagyobb korszakát élhettem meg és dolgozhattam végig egy csodálatos alkotóközösség tagjaként.
Mi az első emléke a kreativitással kapcsolatban?
Egy időszak jut eszembe. Kilencéves koromban Szentendrén, csodálatos környezetben, művészek társaságában éltem, szüleim egyetlen gyerekeként külön világot alakítottam ki magamnak. Olyan érdekes, a mai napig visszaköszönnek az akkori képzetek, a félig kiszínezett valóság. Mindig nagyon fontos volt számomra az esztétikum, a szépség. Emlékszem, milyen csalódás volt Pestre költözni. (Nevet.)
 |
| Szakács Györgyi |
Mikorra datálható a régi ruhák, textilek, csipkék iránti gyűjtőszenvedélye?
Édesanyámhoz rendszerint a mai Ferenciek terén keresztül mentem, ahol a Klotild-palota aljában működött egy régiségüzlet. A kirakatban elhelyezett csodálatos tárgyakat naponta megcsodáltam. Az érdeklődésem komplex volt, ma is nagyon szeretek például festményaukciókra járni, de annak ismeretében, amit eddig meséltem, illetve azért, mert egy százéves felsőrész vagy egy csipkegallér nem került sokba, a gyűjtés ebben a műfajban ragadott magával leginkább.
 |
| Napszállta (Fotó: Mozinet) |
A Napszállta kapcsán lehet tudni, hogy Nemes Jeles László apró részletességgel figyelt mindenre, például a kalapokat ugyanazzal a technikával kellett elkészíteni, mint abban korban, amelyikben a film játszódik. Mennyire jellemző, hogy a magyar színházi és filmes világ ennyire nagyvonalúan és magas művészi érzékkel kezeli a jelmezeket?
A szakmám elengedhetetlen feltétele, hogy rendelkezzem történelmi tudással, hogy kérjen bármit a rendező, azt el tudjam helyezni időben. A mai színházi világ egyre távolodik a történelmi jelmezek használatától, mindennek az aktualitását keresi, sokkal inkább a stilizált vagy a mai ruhákat preferálja. A rendezők részéről sincs igény a korabeli darabokra, mert nagy anyagi ráfordítással járna az elkészítésük, ráadásul a szakmai háttér is egyre kevésbé adott hozzá. Sorolhatnám a nagy magyar színházakat, ahol nincs szabóműhely. A régi Nemzeti Színház jelmezraktárát szétbombázták, a díszletgyártását és a cipészműhelyét megszüntették. Ezekben több évtizednyi munka volt, a lerombolásuk nagy űrt hagyott maga után. Különleges szerencsém volt, hogy olyan színházakban dolgozhattam, amelyek még olyan konstellációban működtek, mint a Monarchia idején. Emlékszem, amikor Jancsó Miklóssal terveztük a Csárdáskirálynőt, és mindössze két hét volt a kosztümök elkészítésére, szóltam a jelmeztárvezetőnek, hogy legalább húsz-huszonöt frakkra lesz szükségem, és azok határidőre, hibátlanul elkészültek. Nagyon sokat köszönhetek azoknak a kiváló szakembereknek, akik végig segítettek a pályám során. Sajnos egyre kevesebben vannak.
Milyen kapcsolatban áll egymással a jelmez és a dramaturgia?
A színház és a film műfaját külön kell választani. Már csak azért is, mert színpadon nem feltétlenül érvényesülnek a részletek, amelyek a filmen viszont felnagyítódnak. A legfontosabb, hogy miután elolvastam a darabot vagy a forgatókönyvet, megértsem a szándékot, illetve magát a rendezőt, a színészek szerepét. Nagyon empatikus csapatmunkáról van szó. Bíznunk kell egymásban. Így kerülhető el, hogy a jelmez öncélúan rátelepedjen az alkotásra.
 |
| Szakács Györgyi (Fotó: Csibi Szilvia/Nők Lapja) |
Erre volt jó példa a már említett Marat/Sade-előadás, amely a Kádár-rendszer egyik legnagyobb tabuját hozta be a képbe, az 1956-os forradalmat. Rendkívül fontos volt, hogy hitelesek legyenek a kosztümök, és majdnem mindent teljesen eredeti ruhadarabokból raktunk össze. Az előadás túlzások nélkül színháztörténeti jelentőségűvé vált, pedig igyekeztek elhallgatni.
Korábban azt mondta, a színházban a jelmeztervező által elképzelt kép valósul meg, míg filmen az operatőré.
A kulcs a láttatás. A hagyományos színház egy kép, amely a díszlettervezővel közös munka eredményeképpen jön létre. Színpadon a jelmez bele tud szólni a kompozícióba, film esetében nem is tudjuk, mi kerül vászonra a végső vágás után. Ezért szükséges a legutolsó sorban álló statisztára is odafigyelni. Nagyon nehéz munka. Fizikailag is nagy kihívás mindkét műfajban dolgozni, hiszen a színházakban későn érnek véget a darabok, a filmforgatások pedig gyakran korán kezdődnek. Ráadásul macskatermészetem van, ahonnan csak lehet, hazavezetek, ha kell ötszáz kilométert is, hogy az otthonomban pihenhessek, ne ismeretlen helyen.
 |
| Szakács Györgyi F. Kovács Attila díszlettervezővel A napfény íze forgatásán Bécsben |
A napfény íze című Szabó István-filmért Oscar- és Genie-díjra is jelölték. A tervezés, majd a forgatás során érezte, hogy valami különleges van születőben?
A film közel száz év történetét dolgozza fel. Nem voltam biztos abban, mennyire fogják az emberek értékelni a jelmezeket, de azt éreztem, hogy kivételesen nagyszerű művészekkel dolgozom együtt, és minden erőmmel megpróbáltam felnőni hozzájuk. Emlékszem, az első vetítésnél azon mérgelődtem, miért kellett levennem egy tollat egy kalapról, és hogy miért cseréltem le egy gallért. (Nevet.)
Nem is panaszkodom. Németország, Finnország, Norvégia, Svédország. Ausztráliában Cate Blanchett játszotta Ascher Ványa bácsijának főszerepét, amelyet később óriási sikerrel mutattak be New Yorkban is. Dolgoztam a lyoni, a lipcsei és a bécsi operaházakban. Az IMDb adatbázisa szerint több mint negyven nagyjátékfilm fűződik a nevemhez.
 |
| A fehér szalag a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit) |
 |
| A Ha elmúlik öt év a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit) |
Jelenleg is több színházi és filmes munkája van.
Legutóbb Milcho Manchevski Willow című filmjében dolgoztam, amelyet ősszel mutattak be Rómában, illetve Szabó István utolsó filmjében, a Zárójelentésben, amelynek február végén lesz a premierje. A filmben több operának a részlete is felcsendül, amelyek közül a Tannhäuser a szegedi operában, ugyancsak Szabó István rendezésében debütál majd. Ezenkívül a Katona József Színházban A fehér szalag és a Ha elmúlik öt év, a Nemzeti Színházban a Macskajáték című darabban terveztem legutóbb.
 |
| Macskajáték a Nemzeti Színházban (Fotó: Eöri Szabó Zsolt) |
Talán kissé furcsa lesz, amit mondok, de tulajdonképpen minden munkám olyan, mint egy betegség, amiben nyakig benne vagyok egészen a premierig. Nagy szerencsém volt, hogy sok olyan értékes emberrel dolgozhattam, akik meghatározó alkotói a színházi és a filmes kultúrának. A jelmeztervezés szellemi játék, amely a kihívásokon túl szenvedéllyel tölti meg a napjaim.
Művház
Quentin Tarantino mégsem filmkritikusról forgatja utolsó filmjét
A rendező meggondolta magát, és mégsem a The Movie Critic című produkció lesz a tizedik, utolsónak szánt mozifilmje.
A 61 éves, Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró tavaly a cannes-i filmfesztiválon beszélt a közönségnek arról, hogy utolsó nagyjátékfilmje, a The Movie Critic 1977-ben játszódik majd, és főhőse egy alig ismert filmkritikus lesz, aki egy pornómagazinnak ír filmekről – emlékeztetett a Variety.com hollywoodi filmes portál nyomán az MTI.
Az is felmerült, hogy Brad Pitt visszatérhet a produkcióban a Volt egyszer egy Hollywoodban megismert Cliff Boothra hasonlító karakterként, és a film, amelynek forgatását 2024-re tervezték, már 20 millió dolláros adótámogatást is kapott Kaliforniától.
Egyelőre nem lehet tudni, hogy miután félretette a mozikritikusos filmet, vajon milyen témát választ majd utolsónak beharangozott játékfilmjéhez
– írta a Variety.com.
Tarantino várhatóan tizedik filmje elkészítése után is folytatja a kreatív munkát. Korábban többször célzott rá, hogy minisorozatok és színdarabok rendezése is érdekli.
Művház
Tévéfilm készül a Ványa bácsiból
Televízió és stream szolgáltatásra készülő filmek gyártásának támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet. A támogatott alkotások között szerepel Csehov egyik legismertebb darabjának tévéfilm feldolgozása kiváló szereposztással, valamint a magyar uralkodók és nemesek itthon kevésbé ismert lányainak élettörténetét bemutató izgalmas dokumentumfilm-sorozat.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 januárja óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős szervezet elkötelezett abban, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézők számára különleges élményt nyújtó televíziós alkotások is készüljenek. A Televíziós Döntőbizottság ezúttal egy tévéfilm, egy rövidfilm és négy dokumentumfilm- és ismeretterjesztő-sorozat gyártásának szavazott meg támogatást – ismerteti közleményében a Nemzeti Filmintézet (NFI).
Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a Ványa bácsi fekete komédiai elemeket sem nélkülöző szabad feldolgozása készül a Megafilm Service és az MTVA koprodukciójában, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor producerek vezetésével.
A Fazakas Péter rendezésében készülő tévéfilm Somogyi György és Kun-Béres Anikó forgatókönyvéből készül, a forgatás nyáron kezdődik és a bemutatót januárra tervezik az alkotók. A főszerepekben Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Molnár Piroska, Csarnóy Zsuzsanna, Bede-Fazekas Szabolcs és Martos Hanga lesz látható.
Mirhó címmel rendez rövidfilmet Vas Marianna, a nemzetközi DocNomads képzés diplomása.Az ígéretes alkotás középpontjában két gyermek áll, akik egyforró nyáron a nagymama kertjében megtapasztalják a vágyat, a félelmet és a leheletfinom elnyomást, ami akár még a közelséggel is összetéveszthető.
A magyar történelem kevéssé ismert női szereplőire irányítja a reflektorfényt a Magyar királylányok című dokumentumfilm-sorozat, amelynek főhősei a közismert uralkodók és nemesek lányai, akikről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben. Európában, választott hazájukban ismertebbek, mint szülőföldjükön és ezen kíván változtatni alkotótársaival a sorozat rendezője, Borsody István, aki a fennmaradt csodák, legendák és bizonyítható történelmi tények alapján ismerteti meg a rendkívüli nőket a nézőkkel. Az epizódok főszereplői azok a nők, akik mind valamely európai uralkodóhoz, önálló régiót irányító főnemeshez mentek férjhez és személyiségük, élettörténetük méltó a filmes feldolgozásra.
A természetvédelem és a természethasznosítás megismertetése a célja az Ez elment vadászni címmel készülő hat részes sorozatnak, amelyet Kostya Bánk rendez. Az egyes epizódokban az alkotók modern eszközök és a legnépszerűbb kommunikációs csatornákon keresztül igyekeznek visszavezetni a nézőket valódi, természetközeli énjükhöz.
1956 a Vajdaságban címmel dokumentumfilmet készít Lavro Ferenc újvidéki származású rendező. A hiánypótló alkotás az 1956-os magyarországi események vajdasági magyarok identitására gyakorolt hatását vizsgálja, bemutatva a forradalom magyar menekültjeinek jugoszláviai fogadtatását.
300 éve kezdődött a magyarországi svábok története, az évforduló kapcsán ezt a kalandos történetet meséli el a kezdetektől napjainkig a most készülő dokumentumfilm. A 300 év…”de mit adtak nekünk a svábok?” című alkotás rendezője a Mi svábok mindig jó magyarok voltunk! és az Isten veled, hazánk! című filmeket is jegyző László Gábor.
Borítókép: illusztráció
Művház
Filmkoncerttel készül a magyar film napjára az Uránia
Április 30-án élőzenei kísérettel vetítenek két 1914-ben készült filmritkaságot, a Munkászubbony és a Dódi karrierje című filmeket.
Mindkettőt Bródy István rendezte, és mindkettőnek Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze volt az operatőre, aki arról híres, hogy ő fényképezte A tánczot, az első magyar filmalkotást – ismerteti az Uránia közleménye.
A február végén indult FILM/ZENE sorozatban több mint negyven vetítést, közönségtalálkozót, koncertet rendeztek az Urániában. Ennek a nagyszabású, a filmek hangi-zenei dimenzióját kutató eseménysorozatnak az április 30-i filmkoncert lesz a fináléja. Ezen az estén először vetítik nagy nyilvánosság előtt a néhány éve Amszterdamban felbukkant, majd idehaza a Filmarchívumban teljes körűen restaurált Munkászubbonyt. Bródy István filmje Hegedűs Gyula remeklő főszereplésével egy gyárigazgatóról szól, aki egyrészt munkásruhába öltözve beáll dolgozni a fizikai munkások közé, hogy fényt derítsen panaszaik jogosságára, másfelől nem várt szerelmi kalandba keveredik, aminek bonyodalmas következményei lesznek. Mindeközben csodálatos felvételeket láthatunk a korabeli Budapestről, utazhatunk a Ferencz Ferdinánd nevű dunai gőzösön, de rácsodálkozhatunk a Duna régi teherhajóira és a korabeli emberi karakterekre is. A felújítás során új kísérőzene is készült a filmhez – megtartva a némafilm-korszak mozizenéjének világát, de kortárs, jazzes hangzással, amit a zeneszerző, Káel Norbert zongoraművész ad elő ezen az alkalmon.
Az est másik némafilmje a Dódi karrierje szintén századelős karriertörténet, de immár könnyedebb hangnemben. Bohózatot látunk egy léha pesti fiatalemberről, aki hősiesen megvéd egy csinos lányt egy részeg ember tolakodásától. A dologból randevú, majd szerelem és házasság lesz, és a lány, illetve annak apja révén Dódi végül hihetetlen karriert csinál. A vetítéshez Szabó Ádám harmonikaművész-énekes, számos tehetségkutató sikeres szereplője, a Sztárban sztár hetedik évadának nyertese adja a harmonikakíséretet a rá jellemző virtuozitással. Érdekesség, hogy az est során látható két filmnek nemcsak a rendezője, de az operatőre is közös: Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze. Ő rögzítette egykor az épület tetőteraszán az első magyar filmalkotást, az egyperces jelenetek fűzéréből álló Tánczot, amelynek 1901-es premierje a magyar filmtörténet kezdete. Erre emlékezünk minden év április 30-án – idén egyebek mellett ezzel a két régi magyar mozidarabbal is. A vetítések előtt Ráduly György, a filmeket őrző és felújító Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója mond bevezetőt – írják.
A filmtörténeti klasszikusok sorát felvonultató FILM/ZENE sorozat záróeseményéig további érdekességekkel készül még az Uránia. Április 24-én közönségtalálkozóra várják Forgács Péter médiaművészt, filmrendezőt, aki a Dusi és Jenő, valamint a Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeiter – A Szépség útja című különleges found footage filmjeit kíséri el a moziba – az előbbi zenéjét Szemző Tibor, az utóbbiét Melis László szerezte. További emlékezetes kortárs alkotások is műsorra kerülnek, köztük Mundruczó Kornél Johannája Tallér Zsófia zenéjével, Giuseppe Tornatore Ennio Morriconéról szóló dokumentumfilmje, Leos Carax Annatte című rendhagyó musicalje a Mael-fivérek zenéjével és – április 26-án – Alejandro González Inárritu Birdmanje, amely idén tízéves. A mexikói sztárrendező munkáját nemcsak a látszólag vágások nélküli kameravezetés és jelenetszervezés teszi bravúrossá, hanem az egyetlen dzsessz dobszólóra épülő zenei világ.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult FILM/ZENE sorozat teljes programja elérhető a www.urania-nf.hu weboldalon.