Kövess minket!

Művház

Fénnyel-lélekkel

Szebeni András az egyik legsikeresebb kortárs magyar fotográfus. Kalandos életút, albumok és kiállítások sora áll mögötte. Izgalmas személyiség, aki képein a mulandó pillanatokon kívül valami sokkal lényegibbet, alanyainak lelkét is megörökíti.

„Ami nem pusztít el, az megerősít” – mondja Nietzsche. Az idézet különösen aktuális az életedben.

2003-ban éppen egy városalbumon dolgoztam, amikor tüdődaganattal diagnosztizáltak. Átestem a műtéten, majd 2005-ben egy színházi sorozatot készítettem, és kiderült, ismét gond van. Az újabb sikeres beavatkozást követően tíz évig tünetmentes voltam. 2014-ben két hónapig Bali szigetén voltam ösztöndíjjal, miután hazajöttem, kiújult az átkozott. Újabb sikeres operáció és tünetmentes időszak következett 2018 májusáig. Ennek tudható be, hogy nem a tőlem megszokott lobonccal ülök most itt.

Úgy tűnik, a szerencse meghatározó az életedben.

Nagyon. Valahogy úgy alakult, hogy minden operáció után valami pozitív dolog történik velem, vagy albumaim jelennek meg, vagy például 2015-ben Szegeden indult el az a fotóművészeti alkotótelep, amely a tagjainak köszönhetően azóta már mint Szebeni Műhely ismert.

Érdekes egybeesés, hogy idén a kórházi kezelésem utolsó napján tudtam meg, hogy zsugorodnak a daganatok, és elképesztően jól éreztem magam, amikor Keleti Éva telefonált, akivel jó barátságot ápolunk, ám ezúttal hivatalból keresett. Őt bízták meg azzal, hogy bejelentse számomra: egyhangú szavazással én kapom a Capa Központ Fotóriporteri Életműdíját. Viccesen jegyeztem meg neki, hogy biztosan azt gondolták, nem jövök ki a kórházból. (Nevet.) De kiderült, hogy már a bekerülésem előtt meghozták a döntést. A szakmai díjnak különösen örültem, mert semmi köze a politikához.

Szebeni András: Makk Károly, 2010 © Szebeni András
Szebeni András: Makk Károly, 2010 © Szebeni András

Pillanatokat örökítesz meg, és emléket állítasz. Keleti Éva jellemzése szerint nem lefotografálod az embereket, hanem megkeresed a lelküket.

Kardos G. György írja az Arctérképek az élvonalból című albumom előszavában, hogy volt egy kitűnő orosz rendező, aki egy kitűnő színházunkban rendezett egy kitűnő darabot, és egy kitűnő színésznőnek azt az instrukciót adta, hogy tördelje a kezét. Többszöri ismétlés után a színésznő már-már attól tartott, eltöri a kezét, mire a rendező eltűnődött, és azt mondta a színésznőnek, hogy a lelket kell tördelni. Kardos szerint így működik az a művészet is, amelyet elképzelek magamnak.

Nagyon megtisztelő, de inkább azt mondanám, maximalista vagyok.

Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)
Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)

Amikor az Arctérképekhez készítettem a felvételeket, mindig kikértem barátom, Makk Károly tanár úr véleményét. Volt egy fantasztikus mondata, amit, amíg élek, nem felejtek el. Azt mondta, hogy az emberi arcnál semmi sem mond el többet a világról.

Mennyire kezelik helyén a fotóművészetet Magyarországon?

Közhely, de ha valaki 250 kilométerrel nyugatabbra születik, sokkal inkább válhat világsztárrá, mintha Magyarországra született volna. Legyünk őszinték, az ország a második világháborút követően nem feltétlenül ment át azon a fejlődési folyamaton, amelyen Nyugat-Európa országai igen. Itthon egy feudális helyzetből kerültünk egy diktatúrába, lassan pedig visszatérünk a háború előtti borzalomba, a hárommillió koldus jellemezte viszonyok közé. A korabeli polgárság egy részét, a zsidóságot, köztük a művészetek mecénásait, mint például Ernst Lajost, kiirtották, a mostani újgazdag réteget pedig nem is érdeklik a művészetek, eszükbe sem jut támogatni a kultúrát, pedig a hatalomhoz való törleszkedésből fakadóan anyagi erőforrásuk lenne rá. Ha mégis előfordul, hogy megvásárolnak egy műtárgyat, azt nem a mű iránti lelkesedésből teszik, hanem befektetési szándékkal.

Bécsben vannak fotógalériák, és folyamatosan aukciókat rendeznek. Magyarországon az egész hatalmi mechanizmus arról szól, hogy senkik utasítanak és rúgnak ki valakiket, határoznak meg dolgokat, amelyekhez semmi közük. Ez alól a művészet sem kivétel, amit azért is sajnálok, mert elképesztően tehetségesek a kortárs magyar fotográfusok, akiknek bőven van miből inspirálódni Brassaitól André Kertészig, miközben az oktatás színvonalát az illiberális demokrácia és a NER alatt sikerült olyan mértékig lezülleszteni, hogy az intézmények futószalagon engedik ki magukból az engedelmes állampolgárokat.

Szebeni András: Faludy György, 1994 © Szebeni András
Szebeni András: Faludy György, 1994 © Szebeni András

Először a Madách Imre Gimnázium filmklubjában éreztél rá a képiség fontosságára, filmes szerettél volna lenni.

Igen, filmes, népművelő, tanár és szakács. A hatvanas években voltam fiatalember, annak a nagy generációnak vagyok a tagja, amelyik először érezhette, hogy lazult a nyomás. Francia új hullámos filmeket néztünk, forgatókönyveket olvastunk a Múzeumkertben… Igen ám, de mindenki filmrendező akart lenni, viszont keveseket vettek fel a főiskolára, és ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen, el kellett kezdeni fényképezni tanulni. Onnantól kezdve az ujjammal formázott kockában láttam a világot, és rájöttem, fantasztikus dolog. A szakmát a Budapesti Fényképész Szövetkezetben tanultam két évig, ez idő alatt, 1965-ben halt meg az apám, aki nagy befolyással bíró nemzetközi közgazdász volt. Szerettem, nagyra tartottam, elképesztően sokat tanultam tőle. Halálával ő csinált férfit belőlem. Özvegy édesanyám nehezen birkózott meg a hiányával, nem hagyhattam egyedül, így eldöntöttem, nem megyek az egyetemre Debrecenbe, hanem kitanulom a szakmát. Évekkel később művészettörténész–filozófia szakot végeztem.

Szebeni András: Pilinszky János, 1978 © Szebeni András
Szebeni András: Pilinszky János, 1978 © Szebeni András

Gyorsan jönnek a sikerek, 1971-ben már kiállításod nyílik, 1972-től pedig a Nők Lapja munkatársa vagy.

Ezt is a szerencsémnek köszönhetem. Az első feleségem, Ungár Anikó révén jó barátságba kerültem a gyerekkori barátnőjének a férjével. János egy érzékeny, Pilinszky típusú magyar–történelem szakos középiskolai tanár volt. Emlékszem, abban az időben mutatták be Huszárik Zoltán Szindbádját, amit együtt néztünk meg a Puskinban, majd átmentünk a Pest-Buda étterembe, hogy abban a hangulatban folytassuk az estét, amely a filmből áradt. A feleségeinkkel együtt utaztunk el Lengyelországba is, ahol Chopin szülőházát is lefényképeztem. A felvételek nagyon tetszettek Jánosnak, így neki adtam őket, ő pedig a mamájának, akiről semmit nem tudtam, az apukájáról is csak annyit, hogy belügyminiszter-helyettes volt, és hogy kamasz korában elváltak a szülei, ami igen megviselte. Többet nem is foglalkoztunk a témával. Eltelt egy év, 1972-t írtunk, János az első érettségiző osztályával bajlódott az Árpád Gimnáziumban, ahova olyan gyerekek jártak, akiket már mindenhonnan kirúgtak, ő mégis azt az elvet vallotta, hogy a tantárgyakat nem megtanítani, csak megszerettetni lehet. Az évfolyamban volt egy vaskezű tanár, aki talán éppen a szigornak köszönhetően eredményesebb volt, mint a barátom, ami Jánost nagyon nyomasztotta.

Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)
Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)

Egy nap megjelent a garzonomban gondterhelten, zaklatottan, megpróbáltam vigasztalni, majd lekísértem a taxiállomásra. Kis időre rá tudtam meg, hogy aznap este nem ment haza. Iszonyatos érzésem volt. Az édesapja lakásán találtak rá, öngyilkos lett. Három hónap telhetett el, amikor felhívott a felesége, hogy nem szeretnék-e a Nők Lapjánál dolgozni, mert János anyukájának nagyon tetszettek a fotóim. Az anyuka Németi Irén volt.

A Nők Lapja legendás főszerkesztője, aki harminc évig irányította a szerkesztőséget.

Amikor először találkoztunk, azt mondta, nem ígér semmit, de elküld három riportra, meglátjuk, beválok-e. Aztán szerződéssel vett fel. Idővel megszerettek az újságírók, egyre több képem jelent meg. A legendás időkben az újság több mint egymillió példányban kelt el, amelynek nagy részét az előfizetők tették ki. Az ország nagy része ismerte és szerette azokat, akik ott dolgoztak. Életem legboldogabb húsz évét töltöttem a Nők Lapjánál.

Irént vállaltan elfogultan nagyra tartottam, de azért voltak vitáink. A munkásmozgalomra tette fel az életét, megjárta Auschwitzot is.

Tisztességes ember volt, aki a regnálása alatt egyetlen embert bocsátott el, és közben olyanokat foglalkoztatott, akik fekete seggűek voltak, mint például Galsai Pongrác, Korniss Péter vagy Gyenes István, de neki dolgozott Földes Anna és Szenes Piroska is. Fantasztikus, minőségi szerkesztőséget vezetett, ami bizonyos szempontból érinthetetlen volt. Irén tegező viszonyban volt Kádár Jánossal, akinek a felesége is szerette a lapot. Minden karácsony és szilveszter közötti időszakot együtt töltöttek a tihanyi pártüdülőben. Még közvetlen vonala is volt Kádár titkárságához, de ezzel soha nem élt vissza, az embereit viszont mindig megvédte.

Az agitprop osztály persze őt is igyekezte eligazítani, de nem hagyta magát befolyásolni, és amikor egy-egy kényes cikk miatt elővették, bájosan eljátszotta a naivat: „Miért, nem volt érdekes?” – mondta.

Szebeni András: Mészöly Miklós és Polcz Alaine, 1995 © Szebeni András
Szebeni András: Mészöly Miklós és Polcz Alaine, 1995 © Szebeni András

A rendszerváltás után új élet kezdődött a lap életében, ahogy a tiedben is.

Megváltozott a világ, amit a szerkesztőség tagjai nehezen dolgoztak fel. Azért, hogy megfelelően képviselhessük az érdekeinket, létrehoztunk egy válságstábot, amelynek én lettem az elnöke, így én vezettem le a privatizációs folyamatot. Állítom, ha akkor nem így döntünk, ma nincs Nők Lapja. Több vételi ajánlat is érkezett, például egy olasz médiavállalattól is, de elég linkek voltak. A másik ajánlattevő Fenyő János volt, aki pontosan tudta, hogy az újság egy aranybánya, végül tett egy 110 milliós ajánlatot a Hírlapkiadó Vállalatnak, amelyet aztán ki is fizetett. Ennek köszönhetően 1991-ben lettem a Vico Press Rt. igazgatója, az operatív ügyekért feleltem, Fenyő János a társaság elnöke volt.

Jánoska kiváló fotós volt, emellett rendkívül erőszakos személyiség és kőkemény üzletember, akiről máig nem derítette ki senki, miből gazdagodott meg. Akkor mondtam le, amikor nézetkülönbségeink lettek, de erről nem szoktam beszélni. Időben jöttem el…

Szebeni András: Noémi és Heléna, 2004 © Szebeni András
Szebeni András: Noémi és Heléna, 2004 © Szebeni András

1991 és 1993 között a Playboy művészeti igazgatója voltál. Pikáns adalék a portrédhoz: a városi legenda szerint közel kétezer nővel volt közelebbi kapcsolatod.

Kicsit túlzol, de a szám négy számjegyű. (Nevet.) Aktokat már a Playboy előtt is fotóztam. A kamerám előtt szerepelt a magyar művészvilág színe-java. A férfimagazin licencét 1991-ben vásárolta meg a Vipress Kiadó, engem ekkor kerestek meg, hogy legyek art director. Boldogan mondtam igent. Speciális helyzetben dolgoztunk a főszerkesztővel, ugyanis amíg más lapoknál a főszerkesztő szava többet nyom a latba, addig a Playboy-nál a művészeti vezetőnek is pont annyi beleszólása volt a döntésekbe, mint a főszerkesztőnek. Emlékszem, kivittek minket Chicagóba, a magazin amerikai központjába, ahol a szó pozitív értelmében átmosták az agyunk, megtanítottak „playboyul”.

Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)
Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)

Készítettél sorozatot kábítószerfüggőkről Thaiföldön, magyar elmegyógyintézetek lakóiról, de a hazai szerzetesrendekről is. Borzolod a kedélyeket.

Egy adott ügy és a személyem elválaszthatatlan egymástól. Tudomásul kell venni, hogy ha nem elég erős egy kép hatásmechanizmusa, akkor az üzenet sokkal kevesebb sikerrel megy át. Ez sok más művészeti területre is igaz. Említhetjük példaként Makk Károly Egymásra nézve című filmjét vagy Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotását. Mindkettőben elképesztően erősek az effektek, amelyek megkönnyítik a befogadást.

Ma információs szőnyegbombázás van, ha nem vagy elég erős hatással a nézőre, eltűnik az eredeti szándék, akkor pedig kár csinálni az egészet.

Szebeni András: Indiános, 1999 © Szebeni András
Szebeni András: Indiános, 1999 © Szebeni András

A provokáció a műteremben sem áll távol tőled.

Attól függ, milyen képről beszélünk. A portréim felvállaltan rendezettek, a lencse előtt álló személy és én tisztában vagyunk azzal, mi történik. Munka közben nálam sosincs csend. Kétféle kommunikációt folytatok: verbálisat és testbeszédet. Nem adok instrukciót, csak megpróbálok valamilyen érzelmet kiváltani az alanyokból, valamikor feldühítem őket. Fontosnak tartom, hogy a lefotografált személyen ne csak az látszódjon, hogy velem szemben helyezkedik el, hanem legyen valamilyen szekunder tartalom, legyen megfogalmazva az én véleményem is az illetőről.

Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)
Szebeni András (Fotó: Valuska Gábor)

Rangos elismerések birtokában, több mint ötven egyéni kiállítással és két tucat albummal a hátad mögött van olyan vágyad, amelyet szívesen beteljesítettél volna?

Nagy bűnöm, mert ez nem is vétek, hanem bűn, hogy Latinovits Zoltánról nem készítettem fotót, pedig kortársam volt. Jobban belegondolva az is állati érdekes lett volna, ha – mint Vukán György, aki elismert zongoraművész létére fogorvosként praktizált – neves fotográfusként egy éjszakai bárban játszhattam volna a közönség örömére. Igazság szerint soha életemben, egyetlen percre sem bántam meg, hogy ezt a hivatást, a fotográfiát választottam.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/3. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Művház

Öt bérletet kínál a Magyar Rádió Művészeti Együttesei az új évadra

Öt bérletet, közte újdonságként a Bartók Rádió-bérletet kínálja a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) a 2024/2025-ös koncertévadra.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

A keddtől megvásárolható Vásáry-, Lehel-, Dohnányi- és Sapszon-bérlet mellett újdonság lesz a Bartók Rádió-bérlet

– mondta el Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója és a Bartók Rádió csatornaigazgatója az évadot bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián.

Közölte azt is:

új korszakba lép az MRME, hiszen az új évadot a tervek szerint már a VI. kerületi Jókai utcai próbateremben kezdik, amelynek munkálatai ütemterv szerint haladnak. A zenei bázist Dohnányi Ernőről fogják elnevezni.

Kitért arra is, hogy az Újévi Nyitány karmestere 2025-ben Héja Domonkos lesz.

Devich Márton köszönetét fejezte ki az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy a próbaterem építkezését koordinálja, finanszírozza, valamint az MRME működéséhez, a művészi munkához is biztos anyagi hátteret nyújt. Kifejtette: a Jókai utcai próbateremben korszerű, minden szempontból kielégítő új hangversenystúdió épül, amely koncertek befogadására is alkalmas lesz. Az énekkarnak is lesz önálló próbaterme, amelyet kamarakoncertek előadására és felvételére is tudnak használni.

Szólt arról is, hogy a jövő évadban is évfordulót ünnepel az együttes, mivel a Dinyés Soma vezette gyermekkórust 70 éve alapította Csányi László és Botka Valéria.

Az MRME életében a kortárs zene kiemelkedő helyet foglal el – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve: ezért a Bartók Rádió-bérletet szimbolikusan is egy nagy kortárszenei koncerttel indítják a Pesti Vigadóban, amelyen három ősbemutató is elhangzik, Kecskés D. Balázs, Bánkövi Gyula és Kutrik Bence egy-egy műve.

Az ifjúsági koncertek közül felhívta a figyelmet Vivaldi A négy évszak című művére a Magyar Zene Házában, a Hajnaltól estig a Városligetben műsorra, valamint Beischer-Matyó Tamás idén nagy sikerrel bemutatott művének újbóli előadásaira a Müpában. A Müpa felkérésére vállalt fellépések között említette még a Budapesti Wagner-napokat és a Fischer Ádám tiszteletére rendezendő születésnapi koncertet.

Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes az MRME és a Zeneakadémia közötti együttműködésről elmondta: az értékét az adja, hogy két nagy presztízsű intézmény között jön létre. Az együttműködés ékkövének nevezte az Újévi nyitányt, amelyen hagyományosan fellépnek a Zeneakadémia legtehetségesebb hallgatói is. A koncertet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Riccardo Frizza vezető karmester az évadban egyebek mellett Verdi Requiemjét dirigálja. Elmondta, hogy Verdihez ezer szállal kötődik. Felhívta a figyelmet két hangversenyre, az egyiken Brahms, a másikon Gershwin-, Barber- és Dohnányi-műveket adnak elő. Olyan világsztárok érkeznek a zenekarhoz, mint Simon Trpceski és Jeneba Kanneh-Mason zongoraművész vagy Pretty Yende szoprán. Kitért arra is, hogy egy angliai és egy olaszországi turnén is részt vesznek az évadban.

Kovács János karmester három koncertet emelt ki: a zene világnapján Elgar és Holst műveit dirigálja a Müpában, Truls Mork csellóművész lesz a szólista, novemberben Vivaldit és Bachot adnak elő a Zeneakadémián Matthias Höfs trombitaművésszel, áprilisban pedig francia szerzők műveit a Müpában, azon a koncerten Emmanuel Pahud fuvolaművész lesz a sztárvendég.

Dinyés Soma a gyermekkórus programjai közt említette, hogy meghívást kaptak egy kínai nemzetközi kórusfesztiválra, ahol a Kodály-kultúrát és a magyar zenét népszerűsítik. Nagyszabású születésnapi koncertet adnak a La Maitrise de Radio France közreműködésével márciusban a Zeneakadémián, idén júliusban Kolonits Klára, jövőre pedig Cser Krisztián lép fel a kórussal.

Pad Zoltán vezető karnagy a vendégművészek között említette Peter Dijkstra holland karnagyot, aki októberi estjüket dirigálja. Az évad egyik különlegessége az a kóruskoncert a Mátyás-templomban, amely Bruckner a capella műveit állítja párhuzamba Palestrina kompozícióival, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig Szabó Barna a Keresztút szélén című passiója szólal meg.

Vásáry Tamás elnök-karmester azokat a zeneakadémiai koncerteket emelte ki, amelyeknek egyik részét ő, a másikat pedig a fiatalabb karmesterek, Cser Ádám, Erdélyi Dániel, Hontvári Gábor, Dubóczky Gergely dirigálják.

Borítókép: Devich Márton, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) ügyvezető igazgatója (b5) beszél az MRME következő évadát bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián 2024. március 26-án. Mellette Kovács János, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere (b), Riccardo Frizza, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezető karmestere (b3), Dinyés Soma, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya (b4), Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese (j3), Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója (j2) és Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere

Tovább olvasom

Művház

Már várják a nevezéseket a 23. Lakiteleki Filmszemlére

Korkép, portré, krónika, valamint hungarikumok és helyi értékek témakörben szeptember végéig lehet jelentkezni a mustrára.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Sára Sándor operatőr, filmrendező emlékére meghirdetett filmszemlét a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Hungarikum Bizottság, a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Nonprofit Közhasznú Kft., valamint a Dunaversitas Egyesület november 13. és 15. között rendezi meg – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója az MTI-nek.

A versenyre falvak, városok, iskolák televíziói, filmkészítő közösségek és magánszemélyek jelentkezését várják az ország határain túlról is. Nevezni lehet minden olyan, 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű alkotással, amely a korábbi lakiteleki filmszemléken még nem szerepelt.

Minden filmről egy legfeljebb 500 karakter hosszú szöveges leírást is kérnek, amely az alkalomra készülő katalógusba is bekerül.

Ezúttal is meghirdetik a Most mutasd meg! pályázati kategóriát, amelyikre 18 év alatti fiatalok nevezhetnek a témakörben mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perc hosszúságú rövidfilmjeikkel.

A benevezett alkotások közül előzsűri választja ki a szemlére bejutó filmeket. A döntésről a pályázókat október végéig elektronikus úton értesítik. A zsűri elnöke Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, a társelnök pedig Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense lesz. A legjobb alkotások díjazásban részesülnek.

Tovább olvasom

Művház

László Evelin Legényese nyerte A Dal 2024-et

László Evelin, a nép-, a rock- és a szimfonikus zene fúziójában előadott Legényes című dalával nyerte meg a közmédia idei könnyűzenei versenyét, Az Év Dala 2024 címet, és ezzel lehetőséget arra, hogy elkészítse lemezét a világ egyik legnevesebb stúdiójában – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.

Közzétéve:

MTI/Bruzák Noémi

Véget ért az ország egyetlen dalválasztója, a döntő tíz dala szimfonikus változatban versengett Az Év Dala 2024 címért és a lemezkészítési lehetőségért a világhírű, berlini Hansa Studios-ban. A magyar zenék versenyében a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter alkotta zsűri pontszámai alapján a legjobb négy közé jutott: a Kiáltás a Roy Galeritől, a Nem lehetek más a Negáltól, a Legényes László Evelintől, valamint a Félszavak a Phoenix RT-től.

A döntés a közönség kezében volt, a nézők a legtöbb szavazattal a népzenei motívumokat felvillantó Legényest választották az év dalának. László Evelin intim üzenetet megfogalmazó dalát, annak zenéjét és szövegét a férje ihlette.

“Szerzeményem lényege önmagunk elfogadása. Gyermekkoromban sok nehéz időszakot éltem át és büszke vagyok arra, hogy fel tudtam állni ezekből. Remélem, akik hallgatják, erőt merítenek dalomból, és felismerik a bennük rejlő csodát” – fogalmazott a győztes.

A fináléba extra produkcióval tért vissza a tavalyi nyertes Titán. A szászrégeni zenekar előadásában dalválogatás hangzott el az együttes A szavakon túl című új albumáról, közte az előző évad győztes dalával, az Éjféli járattal.

Hazánk egyik legnagyobb televíziós zenei eseményén a legújabb magyar dalok mérettettek meg a heteken át tartó élő show-ban. Több száz pályaműből idén először kapott lehetőséget 60 dal a zsűri előtti bemutatkozásra az előválogatóban. Innen 40 produkció folytathatta a versenyt a fődíjért. A válogatóból továbbjutott 20 versenyzőre izgalmas kihívás várt: az elődöntőben az eredetitől eltérő műfajban, a magyar könnyűzene kiválóságainak segítségével átdolgozva mutatták be dalukat.

A döntőbe került produkciók a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoztak el Balassa Krisztián karmester vezénylésével.

Borítókép: A győztes László Evelin A Dal 2024 televíziós show-műsor döntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 23-án

Tovább olvasom