Kövess minket!

Művház

Hajnalcsillag

Milánovics Danica író, nyugdíjas gyermek- és családgondozó. A Fészek Gyermekvédő Egyesület tiszteletbeli elnöke és aktív tagja. Szeret barátkozni és szeret utazni. Összebarátkozott Faludy Györggyel is, akinek az utolsó évéről könyvet írt. Végigjárta az El Caminót, Európa és a világ egyik leghíresebb zarándokútját, a Szent Jakab zarándoklatot is, ahol új barátságokat kötött. Sárközi Lászlónak, a Fedél Nélkül szerzőjének interjúja.

A Danica név nem éppen egy szokványos magyar név. Honnan ered?

A családom Szerbiából származik. Édesapám a Danica nevet adta nekem. Ezt többféleképpen lehet értelmezni – Holdacskának, Napocskának, Csillagocskának is. A Szerbiában élő rokonaim és az édesapám azt mondták, azt jelenti, hogy Esthajnalcsillag, Hajnalcsillag. És emiatt lett Hajni lányom is Hajnalka.

Danica könyvei

Kérlek, mesélj néhány korábbi könyvedről!

Az írásaim túlnyomó része még kéziratként a szekrények mélyén lapul. Olyan gondolatokat, embereket és érzéseket, amikről azt, gondolom, mások talán nem írnak. “Amit nem írnak meg, olyan mintha meg sem történt volna.” Ez az Oscar Wilde idézet a fő inspirálóm. Mert ezt ugyanígy gondolom.

A Te vagy az hajnalcsillag című könyvem életrajzi könyv, illetve önéletrajzi könyv, az eredeti címe az volt: Ősök és utódok között. Dédpapám testvére megírta az előző száz év történetét, én próbálkoztam az 1914 és 2014 közötti éveit bemutatni a családomnak, elsősorban saját élmények alapján. Mint minden könyvem ez is dokumentumregény. Hat évig íródott.

A Majomfalvi kalandokban unokáimnak írtam 30 történetet a Karibi szigeteken eltöltött időről – meseszerű igaz történetekkel próbálkoztam.

Nemrégiben született meg a Fészekmesék című kis kötetem, a Fészek Gyermekvédő Egyesület 25. évfordulójára, ami inkább összeállítás, mint saját szerzemény.

Egyáltalán nem a mának és nem is elsősorban a mai olvasóközönségnek próbálok írni. Persze örülök, ha írásaimmal ma is segítséget, élményt és tudást tudok nyújtani sokaknak, de a fő célom a dokumentálás. Az írás a szenvedélyem. Azért élek, hogy írjak. És azért írok, hogy éljek.

Faludy György bűvöletében

Faludy Györggyel nagyon jó barátságba keveredtél. Hogyan ismerkedtél meg a műveivel?

Véleményem szerint Faludy a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar költője, amihez nem csak a kivételesen nagy tehetsége, hanem a magas kor elérése is hozzájárult. Faludy György írásait szerettem, a költő munkásságát nagyra értékeltem és értékelem. Jólesett, hogy a költő a Pokolbéli víg napjaim után című kötetében úgy emlékszik vissza rám, mint sziporkázó jó barátra.

Az első kötetet Faludy György utolsó éve címmel azért írtam meg, mert nagyon megragadtak bennem Csomós Róbert szavai: „…mert Faludyról minden kis morzsát meg kell őrizni az utókornak…” és azt is szerettem volna, hogy Faludy könyvei ott legyenek majd a halála utáni évben is a Könyvhéten, ha ő már nem is lehet ott, de róla a könyv igen. Olyan érzésem volt, hogy örülne neki, hogy ő is ezt szeretné.

Egész életemben voltak példaképeim. Volt egy időszakom, amikor nagyon sok Faludyt olvastam. Akkoriban még csak szamizdat kiadásban lehetett hozzájutni. Egy barátom hozta nekem. Oda voltam a verseiért.

Miért gondoltad azt, hogy könyvet kell írnod Faludy Györgyről?

Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt. És tudtam, hogy neki is fontos, hogy ott legyen a köztudatban, ezért ez nekem is fontossá vált. A másik okom az volt, hogy a közvetlen családján, és a legközelebbi barátain kívül nem sokan ismerték úgy Faludyt, az embert, mint amennyire én ebből a korszakából megismerhettem. Csak arról tudok írni, amit szeretek, ami fontos, és Faludy Györgyöt nagyon szerettem, nagyon fontos volt nekem, minden könyvét elolvastam. Azt gondolom, hogy valóságosan olyan életet élt, amilyet megírt, nem szépítette, nem színezte.

Gyermekvédelem, és a Fészek Egyesület létrejötte

A család és gyermekvédelem a hivatásom. Már nagyon korán tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ferge Zsuzsától tanultam a szociális munkát az egyetemen, és erre nagyon büszke vagyok.

Jó főnökeim és kollégáim voltak, viszont a gyermekvédelem borzalmas állapotban volt. Nem mindig a gyermekek érdekeit tartották szem előtt. Ekkoriban már egyetemre jártam, és a szakdolgozatomat ebben a témában írtam. Ezért sok nevelőszülővel teremtettem kapcsolatom az országban is, nem csak a megyében. Kialakult egy társaság, akik rendszeresen összejártak, nemcsak a gyerekek ügye miatt, és akikkel közös programokat is szerveztünk a gyerekekkel együtt. Az egyik nevelőszülő, Remete Katalin, a későbbi egyesületi elnökünk, kifejezetten aktív és kezdeményező volt ezekben. Nála gyűltünk össze havonta nyolcan-tízen. Eljártunk egymáshoz is, hogy jobban megismerjük a másik problémáit. Felvetődött az ötlet, hogy létre kellene hoznunk egy egyesületet. De csak én voltam közöttük szakember.

Mi annyira haladó gondolkodásuk voltunk már akkoriban is, hogy megengedtük a gyerekeknek, hogy az igazi szüleikkel is együtt lehessenek, hogy lássák, hogy honnan szakították ki őket, és ismerjék meg az ő helyzetüket is. Konferenciákra is eljártunk, a szülők, nevelőszülők és a gyerekek együtt, ami szokatlan volt. És mi is sokszor felszólaltunk. Ebből alakult ki a Fészek Egyesület.

Ekkoriban még szokatlan volt az önszerveződő civilszervezet. De 1995-ben bejegyeztek minket. Most vagyunk huszoöt évesek!

A zarándokút

Voltál az El Camino-n és a Szent Jakab zarándoklaton. „Indulj el, hogy megérkezhess” – ez a Szent Jakab zarándokút ars poeticája. Honnan indultál és hova tartasz? Hova szeretnél megérkezni?

A zarándokutak egyik legnagyobb tanulsága az, hogy teljesen mindegy, honnan indul és hová érkezik az ember, a lényeg maga az út. Az, hogyan megyünk végig az úton. Hogy „meghallom-e néhány hangya sikolyát”, hogy lehajolok-e, ha csigára taposok véletlenül az úton, és reccsen a háza a talpam alatt, vagy beljebb rakom-e az úttestről a fűbe, vagy hogy megállok és bekötözöm-e a vérző lábú embertársam lábát? Hogy megvigasztalom-e azt, akinek fájdalma van, és adok-e enni az éhezőnek, inni a szomjazónak? Az úton sokan voltak, akik végig imákat mormoltak és nem néztek se jobbra, se balra, senkit és semmit nem vettek észre. Én magam örültem a tavasznak. Emellett nagy tapasztalás volt az is, hogy hiába szeretnénk segíteni, és átvenni a másik hátizsákját. Mindannyinknak megvolt a saját batyuja.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Amikor két éve nyugdíjas lettem, elterveztem, hogy nem akarok többet már dolgozni. Pénzért sem. De a gondokkal és örömökkel megkeresnek a régen látott gyerekek is. Olyanok is, akiknek már családja van. És a Faludy könyvem megjelenése után szintén nagyon sokan megkerestek. És akik ismerték és szerették Gyuri bácsit, állandóan inspiráltak, hogy valamiképpen őrizzük meg az emlékét. Egy évvel ezelőtt létre hoztuk a Faludy Kört. Anyukám régi lakásában, Pesten tartjuk az összejöveteleinket.

Úgy érzem, hogy teljes életet éltem és élek, elégedett vagyok az életemmel. Hiszek abban, hogy rajtam is múlik, hogy milyen lesz körülöttem a világ. A számomra nem tetsző társadalmi folyamatok ellenére is megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy azt megálmodtam gyerekkoromban. Az egyik kedvenc idézetem Pierre Curie-től: „Az életet álommá kell átalakítani, s álmainkból valóságot formálni.”

Művház

Bemutatták a Most vagy soha! című filmet Londonban (videó)

Az alkotók és a főszereplők jelenlétében mutatták be vasárnap este Londonban az 1848. március 15-éről és hőséről, Petőfi Sándorról szóló, Most vagy soha! című történelmi kalandfilmet.

Közzétéve:

MTI/Kertész Róbert

A meghívott közönség előtt tartott díszbemutató helyszíne a Piccadilly Circus közelében lévő, premiermozijairól híres Leicester Square-en, a Vue filmszínházban volt.

A rendezvényen részt vett Kumin Ferenc, Magyarország londoni nagykövete.

Lóth Balázs rendező a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült 135 perces alkotás bemutatóján elmondta:

Petőfi Sándor Magyarországon a szabadság jelképe, akit minden magyar ismer, mégsem készült eddig olyan film, amely kifejezetten az ő életéről szól.

A rendező jelentős kihívásnak nevezte az alkotás elkészítését. Elmondta: a film öt évig készült, és a forgatás elkezdését hatalmas kiterjedésű kutatómunka előzte meg.



Rákay Philip, az 1848-1849-es szabadságharc történetét feldolgozó film forgatókönyvírója és kreatív producere a londoni vetítés után az MTI-nek elmondta: a bemutatóra brit filmes szakemberek is hivatalosak voltak, hiszen óriási az érdeklődés Magyarország iránt, ahol remek forgatási helyszínek, stúdiók vannak, igen jó szakmai körülmények alakultak ki az elmúlt tíz évben, kiválóak a magyar színészek, a magyar filmes szakértők pedig világszínvonalúak.

Hangsúlyozta: mindezt jelzi az is, hogy nagyon gyakran járnak nemcsak brit, de amerikai és indiai filmesek is Magyarországra forgatni.

“Egy kicsit azért is hoztuk el ezt a filmet, hogy megmutassuk: Magyarországon milyen eredeti és épített helyszínek, milyen szakemberek, milyen színészek vannak”

– fogalmazott a forgatókönyvíró. Hozzátette: a londoni magyaroknak is nagy örömmel mutatták be az alkotást.

Rákay Philip elmondta: nagy igény lenne még több történelmi magyar filmre, hiszen a magyar történelem elképesztően színes, és “napestig lehetne sorolni” azokat a történelmi családneveket, amelyek viselőiről szintén filmeket kellene készíteni.

Elmondta azt is, hogy a Most vagy soha! kreatív csapata majdnem egy éve Mohács történetén is dolgozik, hiszen 2026-ban lesz a mohácsi sorstragédia 500. évfordulója. “Azon dolgozunk majdnem egy esztendeje, hogy miként lehetne filmes nyelven a mai fiatal nemzedéknek, a mai kor emberének elmagyarázni, hogy mi történt ötszáz évvel ezelőtt, hova mutatott ez a tragédia és mit tanultunk belőle” – fogalmazott Rákay Philip a vasárnap esti londoni bemutatón.

A Most vagy soha! című alkotást alig néhány nappal a magyarországi bemutató után vetítették Londonban.

Borítókép: Kiss-Szabó Márk forgatókönyvíró (b), Lóth Balázs rendező (b2), Berettyán Nándor (b3), aki Petőfit és Mosolygó Sára (b4), aki Szendrey Júliát és Horváth Lajos Ottó (j), aki Farkasch, a titkosügynököt alakítja a Most vagy soha! című történelmi kalandfilm londoni díszbemutatóján a Leicester Square Vue filmszínházban 2024. március 17-én

Tovább olvasom

Művház

Elhunyt Szilágyi István író, a Helikon alapító főszerkesztője

Életének 86. évében szerdán Kolozsváron érte a halál a Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar szerzőt – tudatta szerdán a Helikon kolozsvári irodalmi folyóirat szerkesztősége.

Közzétéve:

Szilágyi István a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának tagja volt. Szerdán reggel méltósággal viselt betegség után távozott az élők sorából – közölte Facebook-oldalán a Helikon szerkesztősége.

„A Helikon munkaközössége osztozik a család gyászában – mi magunk az egykori főszerkesztőt, a nagyszerű írót, az atyai jóbarátot gyászoljuk. Isten veled, Pista bácsi!” – búcsúztak.

Szilágyi István 1938. október 10-én született Kolozsváron, majd a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros meghatározó élmény volt számára. Apja 1943-ban, a második világháborúban, a Don mellett meghalt, elvesztése súlyos megpróbáltatást jelentett a családnak.

Iskoláit Zilahon kezdte, majd 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol vasúti gépipari középiskolába járt. Nagyváradon és Szatmáron dolgozott vasúti műhelyekben, mozdonyvezetőnek készült, de szemgyengesége miatt az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették.

1958-ban felvették a kolozsvári egyetem jogi karára, ahol 1963-ban diplomázott, de a felkínált ügyészi állást nem fogadta el. Később sem vállalt olyan állást, ahol a jogi végzettségére lett volna szükség.

Első írásai az Utunkban jelentek meg, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től az immár Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő. Utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.

Az 1960-as évek elején induló Forrás-nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt. Ez a nemzedék új hagyományszemléletet teremtett, műveikben a társadalmi elkötelezettség helyett a személyiség vizsgálatára helyezték a hangsúlyt.

A Forrás-sorozatban jelentek meg első novelláskötetei (Sorskovács, Ezen a csillagon), amelyekben kétkezi munkásokat ábrázolt hiteles helyzetekben, a maguk összetettségében, egyediségében, elszakadva a kor sematikus munkásábrázolásától.

Első regénye, az 1969-ben kiadott Üllő, dobszó, harang. Második regénye és mindmáig talán legnépszerűbb, legolvasottabb műve az 1975-ben megjelent Kő hull apadó kútba, amely egyszerre lélektani krimi, történelmi regény és pontos szociográfia. A magyar nyelven több kiadást is megért művet lengyelre, németre, oroszra, románra és szlovákra is lefordították.

A nyolcvanas években írta meg mitologikus nagyregényét, „a romániai diktatúra embertelen világának epikai parafrázisát”, az Agancsbozótot, amelynek megjelenését a cenzúra nem engedélyezte, csak 1990-ben vehették kézbe az olvasók, „tiltott könyvek szabadon” jelzéssel.

Következő hatalmas műve, a Hollóidő a három részre szakadt 16. századi Magyarországon játszódó történelmi regény, a „képzelet, a létezés és az emberi élet titkait fürkésző” kíméletlen és tragikus történet.

2020-ban ismét nagyregénnyel jelentkezett, a 18. században játszódó Messze túl a láthatáron című művet a kritika az életmű szintéziseként értelmezi.

A nagyepikai művek mellett novellákat, karcolatokat, esszéket is írt, a kisprózáiból a 70. születésnapjára Bolygó tüzek címmel jelent meg válogatáskötet. A 2019-es Katlanváros című könyv személyes sorsba és családtörténetbe is betekintést engedő írásai korábban az Utunk évkönyveiben jelentek meg, a 2021-es A hóhér könnyei című kötet írásait a műfaji kísérletezés jellemzi.

Számos elismerés birtokosa

Szilágyi Istvánt 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 2010-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.

Munkásságáért több rangos kitüntetést is kapott: 1990-ben József Attila-díjat, 1992-ben Ady Endre-díjat, 1995-ben Déry Tibor-jutalmat vehetett át, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

2001-ben kapta meg a Kossuth-díjat kiemelkedő írói munkásságáért, a próza műfaját a magyar nyelv archaikus rétegeivel gazdagító tevékenységéért, a történelmi folyamatokat megjelenítő, az emberi lét általános törvényszerűségeit vizsgáló, kivételesen érzékeny műveiért.

2003-ban Márai Sándor-, 2008-ban Arany János-, 2009-ben Alföld-díjjal, 2011-ben az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíjával jutalmazták. 2014-ben lett a nemzet művésze, 2017-ben Prima-díjjal tüntették ki. 2020-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Erdélyért életműdíjat adományozott neki.

Szilágyi István temetéséről később intézkednek.

Tovább olvasom

Művház

A Dal 2024 – Szombaton kialakul a döntő mezőnye

A szombati második elődöntő után kialakul A Dal 2024 döntős mezőnye. Akárcsak a múlt szombati adásból, ezúttal is öt produkció kerül a szimfonikus fináléba.

Közzétéve:

MTI/Illyés Tibor

A Dal 2024 március 16-i második elődöntőjében ismét tíz dal lesz hallható átdolgozott változatban a Duna csatornán. Az új hangzás és a színpadi megjelenés kialakításában a hazai könnyűzene kiválóságai segítik a versenyzőket

– közölte az MTVA Marketing és Sajtó Irodája az MTI-vel.

Négy dal a zsűritől kapott pontszámmal, egy a közönség szavazataival folytathatja a versenyt a nemzetközi fődíjért. A showműsort a Duna mellett élőben közvetíti a Petőfi Rádió is.

Magyarország egyetlen dalversenyében most szombaton este az Egészben kell balladaként hangzik el az Arcidrától, az Everflash Nyisd ki a szemed produkciója bluesként, a Fluidia Miről szól ez a dal? folk stílusban versenyez a döntőbe jutásért. Juhos Zsófi & Patocska Olivér Ma szerettem beléd duettje szvingként, az Ugyanaz a ház Kökény Dánieltől dzsesszdalként bizonyíthat. A Name Projekt Nekem című dala rock köntösben, a Nem lehetek más a Negáltól dzsesszként mutatkozhat be A Dal színpadán. A Phoenix Rt Félszavak produkciója világzeneként, az A nap süssön ki a Pinkers előadásában népzeneként csendül fel, a Roy Galeri Kiáltása pedig rockként tér vissza.

Az első elődöntőből László Evelin Legényesének rock verziója maximális pontszámmal került a döntőbe. A zsűri döntése alapján lett szintén finalista a Sugarloaf Nászindulójának népzenei hangzású verziója, a Junkies szvingként újragondolt Királyi többese, valamint Kocsis Tibor Egy életen át című dalának rockabilly feldolgozása. A közönség szavazataival Bradics Jácint Miért félnék álmodni című rock köntösbe bújtatott produkciója folytathatja a magyar dalok versenyét.

A győztes dal előadója lemezkészítési lehetőséget nyer a berlini Hansa Studios-ban.

Az átdolgozásokban a magyar könnyűzene sztárelőadói segítették a versenyzőket: Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekese; Csikány Tamás Fácán, a Mystery Gang dobosa; Fekete-Kovács Kornél dzsessz zenész, trombitaművész, a Modern Art Orchestra vezetője; Madarász Gábor Madi, A Dal session zenekarának gitárosa; Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese; Nagy Feró, a Beatrice frontembere; Oláh József, a Parno Graszt alapító-dalszerzője; Pély Barna zenész; Sárik Péter dzsessz-zongoraművész, dalszerző, a Petőfi Zenei Díj 2023 év hangszeres előadója; valamint Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapítója.

A válogató adásokhoz képest változás az elődöntőben, hogy a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter által alkotott zsűri a pontszámok alapján négy, a közönség a szavazataival egy dalt juttathat tovább. A nézők arra a hat dalra küldhetnek SMS-t, amelyek nem jutottak be a négy közé, és a legtöbb voksot kapó kerül a döntő mezőnyébe. A fináléban a versenydalok a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoznak el.

A Dal 2024 második elődöntője szombaton 19 óra 35 perctől követhető élőben a Dunán és a Petőfi Rádióban, ismétlés vasárnap a Duna World csatornán 10 óra 30 perctól.

Borítókép: Középen Rókusfalvy Lili és Fodor Imre műsorvezetők, valamint a továbbjutók (j) és a kiesők (b) A Dal 2024 televíziós show-műsor első elődöntőjének végén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 9-én

Tovább olvasom