Forró fürdővel és fokhagymával is kezelhető a közösségi médiában terjedő hírek alapján a koronavírus által okozott felsőlégúti megbetegedés. Utánajártunk, milyen hatékonysággal veszik fel a küzdelmet a közösségi oldalak az dezinformációval szemben.

A koronavírussal kapcsolatos álhírek és hamis információk elszaporodtak az utóbbi hetekben és terjedésük is egyre inkább felgyorsul, ahogyan az emberekre egyre nagyobb nyomás nehezedik az otthonlét miatt.

Az egészségügyi vészhelyzet kialakulásának kezdetén rengetegen osztották meg azt a téves információt, hogy az alkohol hasznos a fertőzés megelőzésében, illetve segít kigyógyulni a koronavírus által okozott betegségből. Ennek az elsőre talán ártatlannak tűnő hamis hírnek a terjedése végül oda vezetett, hogy Iránban legalább 27-en haltak meg annak következtében hogy ipari alkohollal próbálták megóvni egészségüket.

Fokhagymával és forró fürdővel „gyógyulnak” Indiában

A Deccan Herald indiai híroldal arról számolt be, hogy a felhasználók olyan módszereket is javasolnak egymásnak, mint például az alkoholos fertőtlenítő spray-ben való fürdés de magukat az UNICEF tanácsadóinak kiadó álhírterjesztők furcsa kezelési módszereit is nagy számban osztják. Egy olyan, az Egészségügyi Világszervezetnek tulajdonított dokumentum nagy népszerűségnek örvendett a közösségi médiát használók körében. A látszólag hiteles irat arról szólt, hogy a szervezet megtiltotta a káposztaevést, mivel a zöldség fogyasztása megtöbbszörözi a vírus hatását.

Emellett olyan tévhitek is fel-felbukkannak az indiai felhasználók (és vélhetően más országok) közösségi médiájában mint például az a valótlan állítás, hogy a fokhagyma fogyasztása vagy a forró fürdő eredményes lehet a koronavírus kezelésében. Nem véletlen, hogy India egyike volt az első olyan országoknak, ahol a rendkívüli intézkedések részeként bevezették rémhírterjesztésért kiszabható börtönbüntetést.

Álhírek a világ körül – Amerika az anti-dezinformációs stratégia kísérleti telepe

Nem csak Indiában terjednek nagy számban a valótlan tartalmak. A közösségi médiumokat ez az őket eddig ismeretlen mennyiségben elárasztó álhírhullám alaposan próbára teszi. Mivel a legtöbb dezinformáció terjedését hátráltató eszköz még erősen tesztfázisban van, egyelőre az Amerikai Egyesült Államokon kívül még nem számíthatunk ezek megjelenésére.

A 2016-os amerikai elnökválasztást követően a közösségi médiumok fokozott figyelmet kell hogy szenteljenek az álhírek terjedésének. A Facebook és a Youtube álhírellenes stratégiával válaszolt az egyre növekvő igényre. PR szemszögből ez egy nagyon okos lépésnek bizonyult, hiszen ezzel megmutatták, hogy fontosak számukra a társadalmi érdekek.

De csak azért, mert egy ilyen stratégia kidolgozása jól hangzik, még egyáltalán nem biztos, hogy működőképes is. A New York Times szakértői, Gordon Pennycook és David Rand szerint a közösségi médiumok által bevezetett intézkedések nem csak nem működnek, még ronthatnak is a helyzeten azzal, hogy összezavarják a felhasználókat.

A Youtube létrehozott egy információs panelt, amin látható hogy melyik videó származik kormány által finanszírozott forrásból, a Facebook pedig hozzáadott egy „kontextus” menüpontot a hírfolyamon megjelenő bejegyzésekhez, amire kattintva különböző háttérinformációkat láthatnak a fogyasztók. Az ehhez hasonló megoldások elegendőnek tűnhetnek, hiszen köztudott, hogy a mainstream médiumok – bár nem tökéletesek – általában megbízhatóbbak a többi hírforrásnál.

A Facebook ingyenes reklámokkal segíti az Egészségügyi Világszervezet munkáját, hogy a hiteles üzenetek minél több helyen megjelenhessenek, miközben letiltja az olyan cégek hirdetéseit, akik félreinformálják a társadalmat – például azt állítva, hogy termékeik gyógyítják a vírust. A Twitter az Amerikai Egyesült Államokban élő felhasználóit automatikusan átirányítja a CDC weboldalára, ha érzékeli, hogy hiteles információkat keresnek.

Átgondolatlan módszerek és különös próbálkozások

A Harvard elemzése alapján azonban a közösségi médiumok által bevezetett változás, ami a cikkek forrása alapján próbálja meg felhívni a figyelmet a megbízhatatlan tartalmakra, nem eredményes. A kutatók ezt a következtetést 7000 amerikai felhasználó válaszai alapján vonták le. A vizsgálat úgy zajlott, hogy a tesztalanyoknak a Facebook felületéhez hasonló kontextusban mutattak különböző hiteles és hiteltelen forrásokból származó híreket. A teszt végül egyértelműen kimutatta, hogy az emberek döntő többsége egyszerűen nem figyel a szerző kilétére, csak a címre és tartalomra.

Nem csak az okoz problémát, hogy az emberek nem figyelnek a forrásra, a stratégia egyes vélemények szerint már ott elbukik, hogy csak ezt az egy szempontot veszi figyelembe a megkülönböztetés során. A Sprinklr szoftvercég social listening platformja csak március 11-én 19 millió olyan említést számlált, amelyek a COVID-19 világjárványhoz kapcsolódnak. Hogy ezt kontextusba helyezve tudjuk értelmezni, Donald Trump-ról ugyanezen a napon nagyjából 4 millió hír és bejegyzés szólt. A koronavírussal kapcsolatban megvizsgált tartalmak egy része bizonyítottan hiteles forráshoz köthető, rengeteg olyan van viszont, amik eredetét lehetetlen ellenőrizni, így az is lehetséges, hogy az információ eredetileg megbízható médiumtól származott, a közösségi médium mégis megbízhatatlannak jelöli azt.

Felmerültek persze más ötletek is a hamis hírek visszaszorításával kapcsolatban, a Facebook például azt is fontolóra vette, hogy a kétes tartalmakat „harmadik félként bevont tényvizsgálók által vitatott tartalom” jelzéssel látja el. Egy a hetekben kiszivárgott dokumentum szerint a Twitternek is voltak hasonló tervei. A New York Times kognitív pszichológus szerzői ennek hiányosságaira is rámutatnak.

Sajnos, mivel a hírek egy részéről nem lehet megállapítani, hogy hiteles forrásból származnak-e (legalábbis nem ennyire gyorsan), ezért csak a kevés, bizonyítottan hamis hír mellé kerülhet ki a jelölés. Bár a kutatók szerint az a megérzés, hogy az emberek az ilyen híreket elkerülik, helyes, az elmélet maga mégis csonka marad, hiszen a figyelmeztetés hiánya azt a hamis tudatot kelti, hogy a tartalom helyes.

Az álhírgyártók ontják magukból a kattintásvadász címekkel ellátott valótlan cikkeket, miközben a hitelesség ellenőrzése nehéz és időigényes feladat – éppen ezért nem elhanyagolhatóak az álhírek ellen kitalált stratégiák hiányosságai. Ezek a tények nem azt jelentik, hogy kizárólag a tudományos, hosszú évekig vizsgált megoldások működhetnek. 2008-ban például a Facebook kitalálta, hogy megkérdezi a felhasználókat, mi alapján tartanak egy hírt megbízhatónak, másokat pedig hamisnak, majd ezeket az adatokat felhasználta az akkori szűrőrendszerének kiépítéséhez. Bár többen is nevetségesnek tartották az ötletet, végül kutatás is igazolta, hogy a szűrő nagyon is hatékonyan működött.

Itthon egyelőre még várni kell

Magyar vonatkozású példa is akad, a Facebookon nemrég a közösségi platform saját hiteles hírgyűjteményét tette elérhetővé a hazai felhasználók számára:

Egészségügyi szervezetek híreit, a környezetedben lévők egészségének megóvásával kapcsolatos tippeket, illetve saját magad és a számodra fontos emberek számára használható eszközöket tesz elérhetővé a Koronavírus (COVID-19) tájékoztatási központ

– áll a leírásban. Az oldal azonban egyelőre még sok angol nyelvű elemet tartalmaz és egyelőre a többi próbálkozáshoz hasonlóan erről sem tudni, mennyire lesz hasznos.

A jelenlegi probléma gyökere abban rejlik, hogy a közösségi médiumok nagyobb figyelmet szentelnek hírnevük növelésének, mint a valóban működő rendszerek kiépítésének, másrészt pedig az időhiány is megnehezíti a dolgukat. Bebizonyosodott, hogy működő módszereket nem lehet egyszerűen a megérzésre alapozva létrehozni, hanem minden egyes jónak vagy akár rossznak tűnő ötletet hosszas tesztelésnek kell alávetni, majd következetesen és objektíven levonni az ezekből fakadó tanulságokat.