Messze nem csak az álhírek okoznak problémát a közösségi médiában. A karantén miatt kialakult frusztráltság sok esetben olyan magatartást hoz ki az emberekből, amilyet normál esetben nem tanúsítanának, ráadásul az interneten akár arc nélkül is beleszólhatnak az egyes témákba, ami tovább fokozza az aktív megnyilatkozást.

Amennyire hasznos lehet a közösségi média, annyira károssá is válhat. Egyes kutatások szerint növekszik az extremitásra való hajlam és a verbális agresszió mértéke a bejegyzések alatti kommentekben – és ezzel egyidőben akár otthon is.

Megmondóemberek és hamis hírek

Világszerte megnőtt a közösségi médián eltöltött idő és ezzel együtt a kommentek száma a koronavírus okozta egészségügyi vészhelyzetben. A kommentek olvasgatása sosem volt jó ötlet azok számára, akik szerettek volna nyugodt életet élni, most azonban valósággal felrobban az internet a vitáktól és az egymást piszkáló emberek véleménybombáitól.

„Klasszikus túlreagálás” –idézi egy Facebook-felhasználó véleményét a Time magazin, emlékeztetve a washingtoni Northshore School District március 4-i határozatára, amely szerint 14 napra bezárják létesítményeiket. A több mint 250 hozzászólást író tagok támogatták a lépést, gratulálva a vezetésnek a gyors reakcióért. Mások gyakorlati aggályokat vetettek fel: "Ez nagyszerű meg minden, de dolgozni akkor is mennem kell" –fogalmazza meg problémáját az egyik felhasználó.

Az ilyen véleménykülönbségekkel önmagában persze nincs baj. Ahogy a COVID-19 elterjedt, az olyan közösségi médiaplatformok, mint a Facebook és a Twitter, amelyek nem léteztek vagy alig léteztek a múltbeli nagyobb járványkitörések idején, megkönnyítik a vírussal kapcsolatos eszmecserét. Ugyanakkor lehetővé teszik az szenzációhajhász és a téves információk terjedését is, ami viszont káros hatással jár az emberekre nézve.

A COVID-19 hatására megjelenő hamis információk rendkívüli diverzitást mutatnak, típusuk, terjedelmük és elérhetőségük szintje szerint nagyon eltérőek lehetnek. A legveszélyesebb tartalom között szerepelnek a pontatlan egészségügyi tanácsok a fertőzés „megelőzése” vagy „gyógyítása” érdekében, például amikor egy adott gyógyszer csodálatos hatásait emlegeti valaki.

Egy iráni kisfiú azért vakult meg, mert az interneten terjedő álhírhullám hatására többen azt hitték hogy a metanol hatásos lehet a járvány visszaszorításában. Nigériában három ember túladagolta a klórkinint ugyanezen okokból. Az ilyen pontatlan állítások egyértelmű és közvetlen veszélyt jelentenek nemcsak az egyénre, hanem a közegészségre is.

Az emberek szokatlan cselekedetei és sokszínű véleménye a helyzettel kapcsolatban rávilágítanak arra, mennyire összefolyik a hiteles és hiteltelen információ. Sok esetben az önmagát szakértőnek beállító, magabiztosan kommunikáló megmondóembereknek hisznek inkább a fogyasztók, mintsem a nehezen emészthető, sokszor nem is túl egyértelmű adatoknak és hivatalos tájékoztatóknak. Sokan a vitákat is aktívan követik és akkor is kiállnak egy-egy népszerűnek tűnő nézet mellett, ha valójában nem rendelkeznek mögöttes tudással a témával kapcsolatban.

Bár ez nem tűnik nagy újdonságnak, sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy mégis önmagát gerjesztő folyamatról van szó és a veszekedéshullám a közhiedelemmel ellentétben nem áll meg a kevésbé tanult társadalmi rétegek szintjén.

Információs buborék és zaj

Ennek az az egyik oka, hogy – főként a Facebookon – információs buborékban élünk, csak az olyan bejegyzéseket látjuk a hírfolyamban, amik a közösségi médium szerint érdekelhetnek minket. Ez megerősíti bennünk azt a tudatot, hogy igazunk van. Ha valaki kívülről megkérdőjelezi nézeteinknek, az – főleg egy stresszesebb, frusztráltabb időszakban – nem elgondolkoztat, hanem védekező reakciót vált ki belőlünk.

Az optimista vélemény szerint, a közösségi média hasznosnak bizonyulhat akkor, ha sok különböző álláspont képes egyszerre megjelenni rajta. Jeff Hancock, a Stanfordi Egyetem kommunikációs professzora és a Stanford Social Media Lab igazgatója szerint a koronavírus körüli beszélgetések segíthetnek abban, hogy jobban megértsük a világot. Ezek a megbeszélések „jól tükrözik, hogy hogyan gondolkodik és reagál a válságra a társadalom” – mondta el Hancock a Time-nak. - "A közösségi médiumok lehetővé teszik a társadalom számára, hogy valamiféle párbeszédet folytasson az eddig példátlan fenyegetésen keresztül." A tudósok és más közegészségügyi szakértők szintén a közösségi médiát használják a közvélemény közvetlen közvetítéséhez vagy a felmerülő kutatások megvitatásához, míg a közösségek vezéralakjai ad hoc önkéntes hálózatok létrehozására használják azt.

Egy másik álláspont szerint azonban mindez a pozitív hatás elenyésző mértékű a káoszhoz képest, ami ezeket a fórumokat manapság jellemzi. Minden olyan szakember, aki megpróbál megosztani valamilyen életmentő információt, sok ezer felhasználóból álló megmondóemberrel és trollhadsereggel találja szemben magát, akik pletykálkodnak, elavult híreket, szenzációhajhász történeteket és más dezinformációkat terjesztenek. „Ez mindannyiunk alól kihúzza a széket” - fogalmaz Daniel Rogers, a New York-i Egyetem adjunktusa és a nonprofit Globális Dezinformációs Index társalapítója, amelynek célja az internetes hamis információforrások leküzdése.

Mivel a megtévesztő tartalom gyorsabban terjed, mint amilyen gyors a rájuk adott reakció, az ellenük tett erőfeszítések sokkal nagyobb erőforrás-befektetést igényelnének a szociális média társaságok részéről. Próbálva lépést tartani a COVID-19 iránti igazságszomjjal, a Snopes.com, a FactCheck.org és a WHO saját Mythbusters weboldalával igyekeznek összeszedni és rendszerezni a vírusra vonatkozó hamis információkat.

A szakértők szerint a közösségi platformokon szakértőként feltűnő, hozzá nem értő emberek véleményei valóban megváltoztatják a társadalom valóságfelfogását és reakcióit a COVID-19 kitörésére. Az emberek a fősodort követik, így ha arról értesülnek hogy sokan pánikvásárlásba kezdtek, ők maguk is a boltok felé veszik az irányt. Santosh Vijaykumar, a Northumbria Egyetem egészségügyi és kockázatkommunikációs kutatója szerint olyan aggasztó tendenciáknak lehetünk tanúi, amikor a félelem és szorongás által kiváltott magatartásformák - például a WC-papír és kézfertőtlenítők pánikszerű felvásárlása - normalizálódnak és tovább terjednek, mivel élteti őket a közösségi média. Ugyanez tapasztalható a távolságtartás tekintetében is: ha az emberek olyan fotókat látnak barátaikról az Instagramon, amiken azok boldogan sétálnak az utcán, akkor valószínűbb, hogy ők maguk kimennek is.

A félelem napos oldala

Néhány szakértő szerint az egészséges mértékű félelemre valószínűleg szükségünk van egy ilyen gyorsan változó válság idején. Khudejah Ali, a hamis hírekkel és a betegségekkel kapcsolatos kommunikációs eljárások kutatója megállapította, hogy az állami üzenetekben a „félelemkeltés mérsékelt szintje” fokozhatja a társadalom elkötelezettségét. Ha az ilyen üzeneteket olyan hasznos információkkal kombinálják, amelyek segítenek az embereknek megvédeni magukat vagy diagnosztizálni a tüneteket, akkor „erőteljes és cselekvőképes egészségügyi kommunikációs üzeneteketlehet létrehozni, melyeket széles körbenosztanak meg a felhasználók."