Világszerte nagy problémát okoz a COVID-19 járvánnyal kapcsolatban, hogy sok család egyszerűen nincs felkészülve a távoktatásra.Talán nem is gondolnánk, de ez a probléma nem csak a fejlődő országokat érinti, hanem például az Egyesült Államokat és persze Magyarországot is. Milyen eszközöket használnak a kapcsolattartásra, akiknek nincs lehetőségük az igénybe venni az internetes oktatást? Mennyire segít a hagyományos média?

Az elmúlt hetekben sok iskola fordult az online tanítási eszközökhöz annak érdekében, hogy megállítsa az új koronavírus által okozott betegség terjedését az intézményen belül. Március végén New York állami iskolarendszere 1800 iskoláját „költöztette át” a kibertérbe. Általában nem úgy gondolunk a csillogó amerikai városra, mint egy olyan helyre, ahol gondot okoz az internet hiánya, pedig a becslések szerint 114 000 gyermek él valamilyen állami intézményben, menedékhelyen, ami kihívást jelent az oktatók számára. Más becslések szerint pedig akár az 1 millió főt is elérheti azoknak a gyermekeknek a száma, akik nem férnek hozzá az internethez.

Mi a helyzet itthon?

Magyarországon és más európai országokban sincs ez másképp. Az Index márciusban írt arról, hogy sok településen nemhogy internet és számítógép nincs, de vannak olyan házak, ahol az áramellátás sem megoldott. A KSH adatai szerint 2019-ben még a háztartások 13,7%-ban nem volt internet.

"A tanuláshoz való jog érvényesítése érdekében azt kérjük a pedagógusoktól, hogy a lehetőségeikhez mérten az infokommunikációs eszközök használatával, távolról, online adjanak tájékoztatást a tanulóknak, támogassák őket a tanulásban, jelöljék meg a feldolgozandó tananyagrészeket és határozzák meg a számonkérés vagy a beszámolás módját" – szól a kormány által publikált iránymutató.

Az elmúlt években sokat javult a helyzet az Ipsos adatai alapján. Ez egyszerre köszönhető az olyan programoknak, mint például az európai stratégiába illeszkedő Digitális Jólét Program, illetve az olyan természetes trendeknek is, mint az internet és az informatikai eszközök egyre alacsonyabb ára.

Az Ipsos 2008, 2011, 2013, majd 2016 után 2019-ben is elvégezte a 8-14 éves gyerekeket médiapiaci szempontból vizsgáló KidComm nevű kutatását, mely egy a hazai piacon egyedülállónak számító, átfogó kezdeményezés. Az Ipsos weboldalán található információkból kiderül, hogy a 2019. október 4. és 2019. november 14. között lebonyolított személyes kérdőíves kutatás első alkalommal terjedt ki a 15-17 éves korosztály tagjaira is.

A kutatássorozat eredményei alapján a gyermekes családokban az internethozzáférés dinamikus növekedést mutat a korábbi évekhez képest. A kutatásban résztvevő családok közül a budapestiek esetében volt a legjobb ez az arány, (100%-os internetellátottság a megkérdezettek körében) a legkisebb internetpenetrációval pedig a kelet-magyarországi régió, valamint a kis települések háztartásai állíthatók szembe: ezeken az országrészeken, valamint településkategóriában egyaránt átlagosan 95%-os érték mérhető. Okostelefonokból is egyre több van: 2019-re ezen eszközök számának aránya 98%-ra emelkedett a 8-17 éves gyerekes háztartásokban, PC-vel vagy laptoppal pedig tízből kilenc család rendelkezik, 50%-uk tablettel.

Nem minden az eszközök száma

Mindez jó hír, de sajnos a digitális eszközök birtoklása még nem elegendő a megfelelő körülmények biztosításához, hiszen sok családban több gyermekre (és olykor szülőre) jut egy számítógép vagy pedig egyszerűen az internet túl lassú ahhoz, hogy mindenki egyszerre nézzen rajta videót, töltse le a tananyagot. Saját készüléke például csak a kiskorúak 79%-ának van.

Az Internet World Stats 2019-es adatai alapján az átlagos európai uniós internetpenetráció tavaly mért értéke 90%-os volt, a magyar érték pedig 89%, azaz elmondható, hogy a százalékos értéket tekintve az Unión belül a középmezőnyben vagyunk. A 28 országos listán 15 ország büszkélkedhet a magyarnál jobb eredménnyel.

Világviszonylatban ez igen magas számnak számít, még akkor is, ha az egyértelműen nehéz helyzetben lévő afrikai kontinenssel nem számolunk. (Az afrikai kontinens internetpenetrációja a népességhez képest 39%). A 2020-as adatok alapján az internetpenetráció tekintetében Európa a második helyen áll Észak-Amerikát követve. Érdekesség, hogy szintén második helyet foglalunk el Ázsia után az internethasználók számát tekintve, ami nagy szó, hiszen az ázsiai országok internetezői teszik ki a világ internethasználatának 50%-t.

Sok helyen azonban az is gondot okoz, hogy ha valakinek van is digitális eszköze és internete, nem tudja megfelelően használni azt és nem tudja például, hogyan kell fájlokat le- vagy feltölteni, vagy elsajátítania szövegszerkesztőkben végezhető műveleteket. Pláne egy olyan összetettebb programcsomagot nem fog tudni hirtelen kezelni, mint amilyen az Office, hiszen soha senki sem tanította neki vagy kérte számon a használatát. Az ilyen családoknak hiába nyújtanak segítséget az IT cégek, hiába találnak ki okos offline megoldásokat a Google munkatársai, sajnos ez nem pótolhatja a szemtől szembeni digitális oktatást.

Mit lehet tenni?

Némelyik magyarországi településen úgy próbálják áthidalni a problémát, hogy egy iskola által megbízott személy hagyományos formában viszi házhoz a tananyagot (például az ebédszállítással párhuzamosan) minden család számára hetente egyszer, majd a következő héten, amikor az újabb adagot viszi, beszedi az elkészített anyagokat.

Azt is tudjuk, hogy az otthoni tanulás elősegítésébe a köztévé is beszállít, és az M5 csatornán minden hétköznap oktatási tematikájú műsorok mennek.(A szolgáltató egyébként a Médiaklikk portálon keresztül is elérhetővé teszi tanítási segédanyagait.) Erre azért van szükség, mert ahogyan az a már idézett Ipsos kutatásból is kiderül, a gyerekes háztartások nagy része rendelkezik televízió-előfizetéssel.

Sajnos világszerte kevés példa van arra, hogy a nyomtatott sajtóban jelennének meg az oktatáshoz szükséges anyagok vagy postai úton lehetne kézbesíteni mondjuk a házi feladatot. Az Inside Higher Ed amerikai oktatásra specializálódott digitális média vállalat szerint sok iskola nem csak technikai hanem személyzeti szempontból sem volt felkészülve a válságra és nem mindenki tud elfogadható minőségű online oktatási rendszert biztosítani a semmiből. Éppen ezért sok múlik a tanárok kreativitásán és lélekjelenlétén, például hogy mennyit tudnak egyeztetni telefonon a gyermekekkel.

Sok múlik a szülőkön is, hiszen rájuk hárul számos iskolai feladat, például a számonkérés. Ebben a tanárok azzal segíthetnek, hogy átadják a kidolgozott tantervet és folyamatosan figyelemmel kísérik, milyen mértékben sikerül azt követni, illetve a visszajelzések alapján alakítanak rajta.

Ebben a helyzetben természetesen nem a tökéletesség a fő szempont, hanem hogy a lehetőségekhez képest minél kevésbé essenek ki a gyermekek a tanév ritmusából és lehetőleg ne felejtsék el mindazt, amit eddig tanultak. Sok esetben azonban éppen a legszegényebbek nem tudják ezt biztosítani, hiszen ahol a szülők is kénytelenek folytatni a munkát, a legkisebbek sokszor az idősebb testvéreikkel vannak otthon egyedül vagy csak az egyik szülő tud vigyázni rájuk.