Hiába van sok azonos funkciójú alkalmazás, a verseny még nem ért véget. A Facebook variálásaitól nem kell tartani, de legfőképp nem szabad temetni a társaságot, hiába kezd unalmassá válni az alkalmazás. Gordon Ákossal, a Virgo Systems társalapító-tulajdonosával, kereskedelmi igazgatójával, valamint Keszte Dórával, az fps ügynökség digitális kommunikációs üzletágának vezetőjével beszélgettünk.

Az iWiW tizenkét évet élt meg, sorsszerű, hogy egy közösségimédia-vállalat előbb-utóbb elsodródik?

Gordon Ákos (GÁ): Az iWiW jóval megelőzte a korát, amikor elindult, még nem is nagyon létezett a közösségi média fogalma. Bár szorosan kötődik hozzánk, és büszkék is vagyunk rá, nem ez határozza meg az identitásunkat.

Érdekesség, hogy az iWiW volt annak idején az egyik gátja, hogy a Twitter itthon elterjedjen. Még ennél is több bejegyzést osztanánk meg, ha ez nem így alakult volna?

GÁ: Az iWiW rászoktatta a magyarokat a közösségi médiára, sőt bizonyos rétegeknek annak idején az internet volt maga. Ott valóban inkább a kapcsolati hálóké, a privát üzeneteké, a fényképfeltöltéseké volt a fő szerep, szemben a Twitteren jellemző „véleménymegosztó” kommunikációval.

Keszte Dóra (KD): Nemzetközi kutatások alapján azt látjuk, hogy a magyarok például a régió egyéb országaival összevetve jellemzően kevésbé gyártanak saját tartalmakat. Ez igaz a blogírásra is, valamint a Facebook-posztok számára és az Instagramra is. Cserébe viszont sokat lájkolunk, gyakran és sokat használjuk a social mediát, és szívesen kommentelünk.

Hébe-hóba előfordul, hogy valaki megpróbál hazai fejlesztésű közösségimédia-felületet fejleszteni, rendszerint nem túl nagy sikerrel. Nehéz Magyarországról betörni?

GÁ: Egyéb üzleti szegmenseket tekintve is nehezebb, ez egyértelmű. Kicsi a piac, és az üzleti környezet sem feltétlenül ideális nemzetközi sikerek eléréséhez, a nyelvről nem is beszélve. Egyértelmű, hogy egy angolszász országból elstartoló közösségimédia-felületnek nagy előnye lehet a hirtelen áttörésben például egy olyan, magyarul induló platformhoz képest, mint amilyen az iWiW volt. Szerencsére azért látunk magunk körül nemzetközi üzleti sikereket, próbálkozni mindig lehet és szükséges.

Létezhet-e olyan közösségi felület, amely lokális vagy egyéb rétegigényeket elégít ki niche-kommunikációt alkalmazva, mint egyfajta kkv?

KD: Úgy vélem, olyan sok platform és lehetőség van jelenleg a közösségi kommunikációra, hogy közülük minden réteg megtalálhatja a sajátját.

Sokan már a Facebook vesztét jósolják: idén februárban története során először fordult a társasággal elő, hogy csökkent a felhasználóinak száma, továbbá a közelmúltban nagyot zuhant a részvényárfolyama. Ez már a vég kezdete?

KD: A Facebook tizennégy éve hódítja a világot, természetes, hogy ennyi idő alatt lehetnek nehezebb periódusai.

Folyamatosan jelennek meg új, érdekesebb közösségi platformok, amelyek ha elég szórakoztatóak és érdekesek, könnyen elcsábítanak különféle fogyasztói szegmenseket. Mostanság talán a Mastodonra érdemes figyelni, amely egy open source, központi szerver nélküli, Twitter jellegű social megoldás, és épp intenzíven fejlődik. Nem látni még azonban, hogy mi lesz a sorsa. A Facebookra visszatérve: van valóságtartalma, hogy ami túl általános, túl népszerű, túlzottan elterjedt, az egy idő után unalmassá válik. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy messze még a vég. A hatalmas közösség és aktív felhasználószám még sok éven át fogja éltetni a Facebookot.

A Facebookkal szemben az Instagram egyre inkább szárnyal, a sors fintora, hogy az utóbbi az előbbi tulajdonában van. A 24 óra alatt eltűnő képüzenetek a kommunikáció jövője?

KD: Az Instagram dinamikus fejlődése ellenére elsősorban még mindig a fiatalabb korosztályé. Nekik több idejük van a telefonon „lógni” és tartalmakat nézegetni, gyártani, mint a dolgozó vagy a kisgyerekes korosztálynak. Az előző gondolatmenet alapján talán inkább a Facebooktól eltérő megközelítés, a vizuális ingerek könnyebb és gyorsabb fogyaszthatósága az, ami vonzó az Instagramban.

Az is igaz, hogy az exkluzív, időben korlátosan hozzáférhető tartalmak izgalmasabbak, hiszen könnyű őket elszalasztani. Amit pedig a mai fiatalok nagyon nem szeretnek, az az, ha kimaradnak valamiből.

Azok az emberek is szeretnek azonban tájékozódni a saját közösségükről, akik nem érnek rá folyamatosan a közösségi médiumokat csekkolni. Biztosan van még potenciál az időbeli korlátosságban, de határozottan nem gondolom, hogy hosszú távon ez lenne a kommunikáció jövője.

A találmány nem az Instagramhoz, hanem a Snapchathez köthető, amelynek nem sikerült eddig a megújulás. Nem fér meg két dudás egy csárdában, és akkor már a jobban bejáratott brandet választják a fogyasztók?

KD: Minden közösségi médiumnak egy picit más a megközelítése, egymástól is inspirálódnak, átvesznek funkciókat igyekezvén megfelelni az igényeknek, amelyek nagyon nem homogének, és szintén változók.

Közösségi médiumok lévén egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: kulcstényező a tömeg. Az lesz igazán sikeres, ahol megtalálhatók az ismerőseink a barátaink, a munkatársaink, a korosztályunk, a hozzánk hasonló érdeklődésűek.

Mivel átszokni és ennyi embert átszoktatni időbe telik, nem csak az egyes platformok adottságaitól és aktuális funkcionalitásától függ talán, hogy melyiket használják az emberek. Ilyen szempontból lehetséges, hogy az ismertségnek is van hatása, hiszen a kettő szorosan összefügg: ahol többen vannak az „enyéim” közül, azt nyilvánvalóan jobban is ismerem, és jobban is megbízom benne, szívesebben használom.

Jelenleg sok azonos funkciójú alkalmazás kering egyszerre. Ilyen például a Viber, a Messenger és a WhatsApp. Ennyire különböző célcsoportokat szólítanak meg, vagy egyszerűen még nem ért véget köztük a verseny?

KD: Itt szintén a fenti gondolatmenetet folytatnám: nagyon hasonlóak, de mégis mind eltérő. Az egyikkel biztonságosabb az üzenetküldés, mint a másikkal, az egyik jobban, a másik kevésbé rontja le a küldött fotók minőségét, az egyiken több, a másikon kevesebb ismerős érhető el, az egyiken kifejezőbben lehet érzelmeket kommunikálni, a másikon könnyebb gépelni, valamelyik csak telefonon férhető hozzá, és van, amelyiknél desktopon is folytathatom a társalgást. A verseny semmiképp sem ért még véget, de talán nem is kell véget érnie a fenti példák esetében, hiszen ezeket a felsorolt alkalmazásokat nagyszerűen lehet párhuzamosan is használni.

Ázsiának is megvannak a saját csevegőappjai, közösségimédia-felületei. Kínát leszámítva, ahol egyes oldalak tiltva vannak, mi határozza meg azt, hogy egy láthatólag ígéretes alkalmazás hol terjed el?

GÁ: Ez nagyon sok tényezőtől függhet: szerepe lehet az adott régió igényeinek, a nyelvnek, a lakosság mentalitásának, érettségének, az eszköz- és internetellátottságnak, egyéb korlátosságoknak, az ismertségnek, és még sorolhatnám. Nincsenek ökölszabályok ezen a téren, épp ezért annyira izgalmas a közösségi média fejlődése.

A Facebook igencsak keresztbe tett azáltal, hogy megváltoztatta a news feed algoritmusát. Vállalati oldalon egyre többen érzik ennek negatív hatását; hosszú távon milyen következményekkel lehet majd számolni?

KD: Mivel a Facebook jövőjét nehéz hosszú távon átlátni, illetve megjósolni, erre a kérdésre igen nehéz választ adni. A tapasztalat az, hogy akik professzionálisan, odafigyeléssel használják a Facebookot a vállalati kommunikáció szintjén, viszonylag rugalmasan tudnak alkalmazkodni. Az elmúlt közel tizenöt év során rengeteg „kardinális” változást éltünk már meg a Facebookkal kapcsolatban, aztán végül kiderült, hogy egyik sem volt annyira nehezen lekövethető kommunikáció. Az tény azonban, hogy az elmúlt öt-tíz évben szükség volt szemléletváltásra a kapcsolódó marketingkommunikációs stratégiákban, és az engagement-, bevonás-, szórakoztatás-, saját- és szerzettmédia-szemlélet mellett ma már inkább fizetett médiaként és elérési céllal érdemes a Facebookra tekinteni.

Az elmúlt évek egyik buzzworldje a chatbotok voltak, amelyek azonban, úgy tűnik, az elvárások alatt teljesítettek. Még sem preferáljuk az ilyen jellegű kommunikációt?

GÁ: Az emberek, a fogyasztók igénylik a személyes törődést. Bizonyos célok, iparágak esetében vagy a kommunikáció egy adott mélységéig ezek az alkalmazások hatékonyan bevethetők, de egyelőre nehézkesek, nem tudják teljes mértékben átvenni az emberi, ügyfélszolgálati gondolkodást és kommunikáció szerepét, és úgy gondolom, hogy ez még sokáig így lesz.

Egy szakember a közelmúltban azt mondta nekem, hogy a chatbotipar olyan, mint annak idején az autóipar: nagyon sok a fejlesztő, a gyártó, és még nem került ki közülük a győztes.

GÁ: Mi magunk is fejlesztettünk chatbotot, a technológia megvan hozzá.

Nem feltétlenül az ideában vagy a stádiumban látom a nehézséget, hanem abban, hogy egy chatbot, bármennyire is „okos”, nagyon nehezen adaptálható, hiszen használatuk mögött nagyon különfélék a célok és az igények. A vállalatoknak eltérő a közönsége, az ügyfélkezelési és kommunikációs stílusa, az üzleti modellje, az értékesítési csatornája, más és más a hozzájuk bejövő ügyfélmegkeresések típusa, változatossága. Van, amikor könnyebb „megtanítani” a chatbotokat a megfelelő visszajelzésekre és kommunikációra, de sok esetben ez lehetetlen, vagy aránytalanul sok időt, pénzt és energiát igényelne mind vállalati, mind kivitelezői szinten.

Végezetül, tegyük fel, minden adott ahhoz, hogy a Virgo egy új, hazai közösségimédia-felületet alapítson. Hogyan fognának hozzá?

GÁ: Ha minden adott lenne hozzá, akkor sem közösségimédia-felület létrehozásában gondolkodnánk, azt már egyszer megcsináltuk, sikerre is vittük. (Nevet.) A cégcsoporton belül a legnagyobb motivációnk, hogy olyan projektekkel és partnerekkel dolgozzunk, amelyek innovatív, integrált megoldásokat igényelnek. Legnagyobb piaci előnyünk, hogy egy új ötlet kapcsán az üzleti validációt és tanácsadást, a megvalósítás mikéntjének megtervezését, a folyamatos tesztelést, a piaci bevezetést, sőt, a bevezetést követő folyamatos növekedés optimalizálását is csoporton belül tudjuk. Ezek a szolgáltatások természetesen egységenként is igénybe vehetők, de az álmunk, hogy minél több ilyen új, izgalmas ötletet keltsünk életre, továbbá hogy olyan vállalatok mellé állhassunk oda teljes körű szolgáltatást nyújtó partnerként, amelyek már elkötelezetten a teljes digitális transzformáció határmezsgyéjére értek, de az elindulásban és az út megtalálásában szívesen veszik széles körű tapasztalatainkat.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/9-10. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

A cikk szerzője Béres Máté

Nézze meg Béres Máté teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.


Együttműködik az AT&T és a Vodafone

2019. március 14.

Az együttműködés magasabb szintre emeli a multinacionális autógyártók biztonsági, védelmi és szórakoztatóelektronikai megoldásait.