Ki mire vár?

Az elmúlt héten számos impulzus ért konferenciákon, újságcikkekben. Ami ezeket összekötötte, az az érzés, mintha mindenki várna valakire, valamire: a nemzetközi befektetők, hazai cégek, fogyasztók, médiumok és nem utolsósorban az állam sajátos, sokváltozós logikai játékot játszik, egyszerre több táblán, és valójában nem tudni, merre van előre, csupán várakozások és reménykedések léteznek.

Kezdjük a Médiapiac konferencia számomra legizgalmasabb kerekasztalának zanzájával. Különböző számítási módok léteznek, de nagyjából elmondható, hogy 2008-hoz képest napjainkra megfeleződött a médiumok reklámbevétele. Ennek okai között a fogyasztás – és ezen keresztül a reklámköltés – visszaesése mellett a médiabüdzsék kereskedelmi költésekbe áramlása is jelentős szerepet kapott. De piacromboló hatású volt az is, hogy az egyes szereplők zéró összegű játszmának tartották a piaci küzdelmet, és az ennek keretében kialakuló árdiszkont-spirál is visszaütött. Hazai specifikum továbbá a bizalmi válság, melynek következtében tartósan leszakadtunk a régiótól, a máshol már érezhető fellendülés hatására továbbra is stagnálás, vagy lassú lefelé csúszás jellemez minket. Szintén itthoni sajátosság, hogy a politikai döntések és az állam magatartásának hatására egyes médiumok súlya jelentősen meg tudott változni, az általános trendekkel akár ellentétes irányt is vehetett. Az innovációt visszafogja, hogy az ügyfelek jellemzően csak szavak szintjén várják el, ugyanakkor a tervekből már kiölik, és hogy a széküket féltő, rövidtávú eredményeket felmutatni kénytelen iparági vezetők sem mernek középtávon esetleg megtérülő projektekbe fogni. Miközben mindenki keresi az új bevételi lehetőségeket, az alaptevékenységre fókuszálás és a komplexitás közötti kényes egyensúlyt, a konszolidáció csak megfontoltan halad: a nagy médiavállalkozások házon belül tisztítgatják a portfóliót, de a jelentős, vállalat-szintű bedőlés ritka. Ennek oka is többrétű: egyrészt a békeévek nagy elkényelmesedésében bőven keletkeztek tartalékok a működésben, másrészt – ezek elfogytával – a nemzetközi tulajdonosok kitartásán múlik a piacon maradás. Ha hisznek abban, hogy néhány év múlva javulhat a magyar helyzet, inkább finanszírozzák az itteni, cégcsoport-szinten kerekítési hibának számító veszteségeiket, mert egy esetleges kivonulás költséges, és jó eséllyel irreverzibilis döntés volna.

A Kutatás konferencián megbízói és kisügynökségi oldalról többen ostorozták a multicégeket, mondván, hogy rugalmatlanok, lassúak, az egyre gyakoribb „tegnapra”-típusú kérdéseket nem tudják kezelni, lassan alkalmazkodnak az új igényekhez (pl. újmédia-kutatások), ellenben a nemzetköziségükben rejlő potenciált sem tudják kiaknázni, ritka a jól működő belső információáramlás, amelyből az ügyfél is profitálhat. Ezért egyre több a saját erőforrással megoldott kutatás, a Google-használat, és inkább csak a stratégiai kérdésekben fordulnak külső segítségért. Ami a kutatási innovációkat illeti, ezen a területen is vannak nehézségek. A multicégek az egységesítés, a standard termékek irányába mennek el, meghatározott bemeneti paraméterek és korlátozások után az asszisztens majd lefuttatja a – helyi iroda által gyakran nem is ismert módszertan szerint működő – programot, és a szabványos kimenetet elküldi az ügyfélnek. Igazán jelentős technológiai innovációt féltucat világcég amerikai központja tud megfinanszírozni, és majd pár év múlva esetleg lecsorognak ezek a kisebb ügyfelekhez és a regionális operációkhoz is. Ezeken kívül pedig a helyi szaktudás, lelkesedés és elszántság tud innovatív és ügyfélközpontú működést eredményezni, jellemzően az elhivatottságból felálló kisebb ügynökségeknél.

A Bormarketing konferencián Tokaj kérdése volt szemfelnyitó számomra: itt az állami borászati cég képviselője azt fejtegette, hiába áramlott be nemzetközi (és hazai) tőke a borvidékre, épült fel a hagyományokon s a legmodernebb ismereteken alapuló tudásbázis, a régió – szerintük – az állam nem elég aktív és tudatos szerepvállalása miatt nem tudott valódi áttörést elérni, elsősorban minőség és nemzetközi ismertség terén. Az biztos, hogy ha a térség legnagyobb termelője és a Tokaji márka legintenzívebb használója a tömegpiac mellett teszi le a voksát, ez a többiek sorsát és lehetőségeit is befolyásolja. (Néhány termelő már ki sem írta a borvidék megnevezését a palackjaira, inkább csak a pincészet márkájára épített.) Az, hogy ez a kérdés épp egy állami vállalat kapcsán merült fel, szerintem speciális eset, mindenesetre kíváncsian várjuk, milyen megoldás születik mind a cég, mind az állami szabályozás szintjén.

Az energiacégek körüli mizéria már kicsit egyértelműbb: itt legalább érteni lehet, hogy az állam azt várja, a nemzetközi befektetők dobják be a törülközőt. Hogy ki mennyit keresett az üzleten, régi vita tárgya. A multik már jó évtizede is folyamatosan rágták az állami szervek fülét (személy szerint az enyém is cakkos azóta), hogy a privatizációs szerződésekben garantált, jellemzően 8 százalékos megtérülést garantálják/állítsák helyre számukra. Hiszen nem véletlenül vásároltak be sok pénzért, majd fejlesztettek még többért errefelé. Persze nyilván ki-ki a saját szemszögéből vizsgálta a megtérülési számításokat. A jelenlegi helyzetben már inkább csak az a kérdés, mennyiért adnák vissza a boltot az államnak. No meg az, hogy mennyit buknak az ipari fogyasztók a keresztfinanszírozáson, lerohad-e és mikor a rendszer, és a legfontosabb, hogy lehet-e választást nyerni rezsicsökkentés-plakátokkal. Pozitív oldalról: enyhülnek-e annyira a lakossági fogyasztók terhei, hogy annak hatására megemelkedik egyéb javak fogyasztása – és ezzel talán be is zárul a poszt kissé sokszögletű köre.

Iskoláknak adományozott laptopokat az ALDI

2 órája

Az áruházlánc mintegy tízmillió forint értékben adományozott számítógépet hazai általános iskolák, középiskolák és diákotthonok részére az online tanulás támogatása céljából.

Mire elég ezer forint?

3 órája

Ezer forintból most egy az Ökumenikus Segélyszervezet otthonában élő gyermek napi ellátását lehet segíteni.

25 éve mutatták be a kultfilmet

6 órája

Bizony, már ennyi idős Will Smith és Martin Lawrence akció-vígjátéka, a Bad Boys – Mire jók a rosszfiúk?, ami megismertette az egész világgal az Inner Circle ikonikus dalát is.

Életműdíjat kapott dr. Zsakó László

7 órája

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács a fiatal tehetségek felkarolásában sok éven át végzett önzetlen és igen eredményes tevékenységének elismeréseként.

Csökken az álláshirdetések száma

10 órája

A versenyképes szektorok vállalatai már rájöttek, a hosszútávú munkaerőpiaci siker kulcsa az, ha a lehető legjobb megfelelőséggel rendelkező emberek csatlakoznak hozzájuk.

Kampányokkal segít az Extreme Net

1 napja

Kreatív kampányokkal segíti a kis- és középvállalkozásokat a járvány idején az Extreme Net Digitális Kommunikációs Ügynökség.