Szeretni nem kell

Bármilyen hihetetlen, több millió embernek számít az a „szemét”, amit a kereskedelmi tévék előállítanak – és nem is feltétlenül van jobb opciójuk.

Hosszan lehet hőbörögni a reklámadó kapcsán, emlegetni az őszinte-cinikus pillanatokat (eddig is veszteségesek voltak, ezt a pár milliárdot már kifizetik pluszban, ha akarják), de a legjobban az zavar, hogy haszontalannak állítják be a médiát. (Az indoklás szerint a reklámadó illeszkedik "a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás szempontjából nem kiemelkedő jelentőségű" szegmenseket sújtó különadók sorába.)

Arról már értekeztem, hogy – a látszat és a közvélekedés ellenére – miért van haszna jelen társadalmi modellünkben a marketingszakmának. Az MRSZ egy tavalyi felmérés fontos eredményével számszerűsíteni is tudja a szektor nemzetgazdasági hasznát. De a lényeg akkor is a fogyasztó. Mert igaz ugyan, hogy a populista gongot verve fel lehet tüzelni a népet a reklámadó mellett („népbutítók”, „extraprofit”, „mér’ szakíjják meg a filmet reklámmal?”), de attól még sokaknak a hazai gyártású szappanopera, horribile dictu scripted reality a szellemi táplálék. Erre kapcsolódnak ki, ezzel termelik újra a munkaerejüket. Mert nem feltétlenül a lumpenproletárok nézik a BK-t: amikor későbbi idősávba került, a mi oldalunkon is panaszkodtak az eltévedtek, hogy mit képzelnek, hát ilyenkor rendes ember már nem néz tévét, mert másnap nem tud felkelni munkába. Persze lenézhetjük őket, ha akarjuk, csak ettől még ők az adóalanyok, a vásárlók, no meg a választópolgárok, akik olyan szép bejegyzéseket írnak egyes közszereplők facebookos képei alá, hogy Rákosi Mátyás a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette volna ki a főpribékjét, ha kellő megfélemlítés hatására a felét hozza a nép. Persze, tudjuk, önbevallásos alapon a dokumentumfilm a legnézettebb műfaj, csak valahogy az évi ezres nézettségi listára nem kerül fel soha egy doku sem. De ha valakinek mégis inkább népies kontent kell, nézhet Felszállott a pávát. Az MTVA ugyan furcsán közli a nézettségi adatokat, de akárhogy is, nem kevesen választották. (Ismerősi körön belül is hódít az irányzat, onnan is van visszajelzés.) Vagy lehet nézni állami retrót. Vagy nem csak mondani, hogy én csak a Discoveryspektrumot, hanem tényleg megkeresni az állatos műsort. Meg a komolyzenei koncertet. Vagy ő már ki is dobta a tévét, és csak olvas. Ja. Megnézed egy könyváruház kirakatát vagy a toplistát, és kicsit zokogsz, hogy mennyivel beljebb vagyunk.

Panaszkodhatunk azon, hogy nem népnevel, de már nem is őrkutya, és különben is, minek van? Szórakoztatni, azért. Persze, összehúzhatnánk magunkat kicsire. Állítólag egy késő középkori vidéki kúriában élő ember egész életében annyi információhoz sem jutott hozzá, mint egy vasárnapi New York Times tartalma. Ha nem voyeurködhetünk Berényiéken, akkor még ma is élő program, hogy kiülünk az ablakba, és azt nézzük, hogy a Pista már megint részeg, a Mari meg épp kivel, közben ezredszer is felidézzük a nagypapa háborús meg az apuka katonaságos sztorijait. (Elit nem röhög, nem kivétel: az Origo szerkesztőségi ülésének – gyanúsan törvénytelenül – kiszivárgott felvételét meghallgatni semmivel sem nemesebb magatartás, még ha úgy is tűnik.)

Szóval szeretni nem kell, szabályozni néha meg lehet próbálni, de leginkább nem kellene tönkretenni. Nem a párszáz vagy párezer ott dolgozó miatt (akik esetleg „értékes” projektekhez is itt teremtik meg az anyagi alapot), nem a reklámozók miatt (bár van, amire még mindig a tömegmédium a leghatékonyabb), hanem a pár millió ember miatt, akinek erre igénye van.

Hogy azok se maradjanak katarzis nélkül, akik erősebb társadalomkritikára vágytak, íme, egy friss kedvenc:

Napkutya: Kérne még

Petíciót indítottak a civilek

2 napja

Tiszta levegőt a Duna-partokon is: radikálisan csökkentsék a hajóforgalom okozta levegő- és zajszennyezést! címmel indít kampányt a Levegő Munkacsoport és az aHang.

Traveling rovatot indított a Startlap

2 napja

Tartalmaikkal a valódi élményeken alapuló utazási tippek iránt érdeklődőket szeretnék megszólítani, méghozzá a témában jártas, közkedvelt utazók, bloggerek bevonásával.

Hat magyar film versenyez Szarajevóban

2019. augusztus 15.

A Filmalap Inkubátor Programjában készülő, A legjobb dolgokon bőgni kell című filmet Grosan Cristina rendező és Stalter Judit producer a CineLink Work in Progress nemzetközi szakmai fórumon mutatja be.

Elektronikus zenei pályázatot írt ki a Hangfoglaló Program

2019. augusztus 15.

A támogatás a ″klasszikus″ induló formációkhoz hasonlóan öt új dal felvételére, lemez megjelentetésére, klip készítésére és fellépésekre fordítható, illetve a kollégium által kijelölt mentor fix díjazására.