Hajrá hírblogok!

Nem tudom, másnak feltűnt-e, de az interneten felbukkanó témákban is megfigyelhető bizonyos ciklikusság. (Szakdolgozatot írók, figyelem!) Így például az információs túlterheléssel foglalkozó cikkek sem nyomasztanak folyamatosan, csak ennek a – még pontosan nem azonosított – ciklusnak megfelelően bukkannak fel. Én eddig minden tőlem telhetőt megtettem,hogy küzdjek az effajta rémhírek ellen, nemrég viszont villámként hasított belém a felismerés, hogy mégis létezik egy terület, ahol tapasztalom ezt a túlterhelést.

Nem tudom, másnak feltűnt-e, de az interneten felbukkanó témákban is megfigyelhető bizonyos ciklikusság. (Szakdolgozatot írók, figyelem!) Így például az információs túlterheléssel foglalkozó cikkek sem nyomasztanak folyamatosan, csak ennek a – még pontosan nem azonosított – ciklusnak megfelelően bukkannak fel. Én eddig minden tőlem telhetőt megtettem ,hogy küzdjek az effajta rémhírek ellen, nemrég viszont villámként hasított belém a felismerés, hogy mégis létezik egy terület, ahol tapasztalom ezt a túlterhelést.

Az úgynevezett hírportálokról van szó. (Vagyis a hazai online újságokról, amit egyesek makacsul hírportálnak becéznek.) Az velük az alapvető bajom, hogy viszonylag kevés valós mondanivalójuk van, ehhez képest rengeteg tartalomnak tűnő valamit termelnek. Ahelyett, hogy megszűrnék a körülöttem levő zajt és csak a fontos információkat engednék hozzám, maguk is zajforrásként működnek. Egyedi értesülések helyett egymástól átvett hírekkel dúsítják fel valós mondanivalójukat.

Azt hiszem, a „hírportálok” legnagyobb gondja az, hogy a kellő mennyiségű hirdetés megszerzése érdekében nagyobbnak kell látszaniuk annál, mint amekkorák valójában. (Olyanok, mint azok a kis szőrös kutyák, amik szemre ducinak látszanak, de ha megtapogatod őket, kiderül, hogy maga a kutya a sok szőr alatt meglehetősen soványka.)

A hírportálok kínálatának virtuális gazdagsága (és valóságos szegénysége) az, amiért jobban szeretem őket a közösségi média szűrője után olvasni. És ez az, amiért szívesen olvasok egyes hírblogokat. Például most az OXOX.hu-t.

A felfedezésért nem kellett messzire mennem, néhány napja éppen a Médiapiac.com írt róla.  Magam is meglepődtem rajta, de tetszik. Leginkább azért, mert nem akar másnak látszani, mint ami. Annyi, amit 5 szerző meg tud írni. Rövid, általában jó cikkek jönnek össze, néha becsúszik néhány gyengébb is, de egyik sem töltelék. Ha külföldi forrásból dolgoznak, megírják. Ha hazai kiadványok információit használják, korrekt módon hivatkoznak (linkelnek). Ilyen egyszerű.

Az OXOX.hu tartalmától elválaszthatatlan a nagyon átgondolt, egyszerű, mégis mutatós megjelenés, a Netpositive.hu munkája. Átgondolt, nem erőltetett, nem modoros.

Az a benyomásom, hogy az OXOX.hu nem hobbiprojekt, amivel Horváth Balázs és csapata szabadidejében játszadozik. Akkor pedig felvetődnek az ilyen szokásos kérdések: Miből? Kinek? Miért? Meddig?

Addig is, amíg megérkeznek a válaszok, én nézegetem, olvasgatom az új hírblogot.

A cikk szerzője Pécsi Ferenc

Nézze meg Pécsi Ferenc teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.

Pályázatot hirdet a Transparency International

2 napja

Legfőbb törekvésük, hogy szakmai együttműködést építsenek a mentorok és az újságírás, illetve a filmek készítése iránt érdeklődő, de tapasztalattal még nem rendelkező hallgatók, mentoráltak között.

Január végén indul a Manifesto forgatása

2 napja

A Discovery Channel bejelentette, hogy Chris Noth, a Szex és New York Mr. Big-je, valamint a Trónok harcából ismerős, Keisha Castle-Hughes lesznek a főszereplői a sorozatnak.