Mi jut eszedbe, ha azt hallod, hogy huszonöt éve kezdted a televíziós pályád?

Többnyire nem szoktam a múlt történésein elmélkedni, de a kerek évforduló és az, hogy idén leszek ötvenegy éves, elgondolkodtatott. Kicsit olyan érzés, mintha ez az egész nem is velem történt volna meg. Milyen igazságtalan, hogy így repül az idő. (Nevet.)

Egy bácskai faluban, gazdálkodó családban nőttél fel. Voltak dédelgetett karrierálmok a kis Borbás Marcsi fejében?

Fatalista, habókos és későn érő típus vagyok, soha nem terveztem, mi leszek, ha nagy leszek. Ahhoz is harminc év kellett, hogy valamelyest lássam magam előtt az utam. Manapság sem képzelem el nagyon előre az életem, inkább a megérzéseimre hagyatkozom.

Földrajz–biológia szakos tanári és művelődésszervező diplomával lettél képernyős.

Huszonhat éves koromban kezdtem televíziós bemondóként dolgozni. Éreztem, hogy nem nekem való, igyekeztem a merev kereteken lazítani, de sorra kaptam a megrovásokat. Nem felejtem el, amikor egyszer úgy fogalmaztam, „indul a műsor”, majd közölték velem, csak a vonatnak van indulása… (Nevet.) Állhatatosan, az előírásokon felül kívántam teljesíteni, abban az időben nem is sejtettem, micsoda változások elé nézünk a szakmában.

Ekkor már érezted, hogy ez a hivatásod?

Nem. A saját hangom a Főtérben találtam meg, amelyben már nemcsak műsorvezető, hanem szerkesztő is voltam.

A műsor vezetését értelmes indok nélkül vették el tőled, ami oda vezetett, hogy 2002-ben elhagytad a Magyar Televíziót, és a nyíltan politikai támogatással létrejött Hír TV-hez szerződtél.

Botrányos időszak volt ez az MTV történetében, a kormányváltást követően szinte mindenkit kirúgtak, beleértve engem is. Komoly csalódások értek, barátinak vélt kapcsolataim mentek tönkre, volt, aki még a köszönésem sem fogadta. A szakmai életem szerencsére önfegyelemre tanított, amelynek ma is óriási hasznát veszem. A Hír TV-hez való igazolásom kényszerlépés volt. Magamat konzervatív, kiegyensúlyozott embernek gondolom, politikával soha nem foglalkoztam. Emberileg az egyetlen válogatási szempontom, hogy ki-ki megadja-e a másiknak a neki járó tiszteletet.

A közmédia legnézettebb állandó műsora a Gasztroangyal. Az MTVA jelenlegi állapotában egy olyan biztos pont, amelyre lehet alapozni?

Független külső gyártóként készítjük a műsorainkat a közszolgálati csatornák számára, így nem tisztem megítélni a közmédia állapotát. Véleményem természetesen van, de nem töltöm azzal az időmet, hogy ezt nagy dobra verjem – amúgy is kevés beleszólása van a dolgokba a magamfajta tévésnek.

A Gasztroangyal és az új műsorom, a Borbás Marcsi szakácskönyve a Duna Televízión futnak, de műsorkészítőként nem befolyásol, milyen elvek mentén épülnek fel a közmédia egyéb programjai.

Nekem az a legfontosabb, hogy önazonos maradjak, a maximumot hozzam ki magamból a jelenlegi körülmények között, és így a lehető legtöbb örömet szerezzem a nézőknek.

Sokan azt hiszik, csak vezetem a műsoraim, de azok az ügyek, amiket felvállalok, minden sejtemben ott vannak. Igenis legyen becsülete a kétkezi munkának, törekedjünk arra, hogy fenntartható módon és egészségesen éljünk, teremtsük meg az érzelmi hátteret, a családok legalább naponta egyszer üljenek le közösen az asztalhoz, ezt szeretném elérni.

Borbás Marcsi (Fotó: Krisztics Barbara)

„A túléléshez történeteket kell mesélni” – olvasható az Umberto Eco-idézet a férjeddel közös produkciós cégetek weboldalán. Mi a szereped a történetmesélésben?

Van, aki csak a gasztroműsorok gyártóját látja bennem, bennünk, és igyekszik skatulyába szorítani, de eközben sikeres dokumentumfilmek, tévésorozatok, reklám- és imázsfilmek, egy-egy fontos társadalmi témát feldolgozó produkciók vannak a hátunk mögött. Úgy érzem, a mai televíziós piacon egyedülálló kvalitású csapattal rendelkezünk, és nagyon sok áldozatot vállaltunk azért, hogy ez a csapat kibontakozhasson. A szereposztás jól kiforrott mostanra: jómagam sokat dolgozom producerként is, mellettem még egy kreatív producer tevékenykedik, a kreatív csapatunk szerkesztőkből és dramaturgokból épül fel, a gyártási bázisunk megbízható, és első osztályú utómunka-stúdióval rendelkezünk, ahol felkészült technológiai szakemberek dolgoznak. Az alkotói teamben velünk együttműködő rendezők, operatőrök, technikusok, sminkesek és fodrászok egytől egyig válogatott szakemberek.

Miben segít a produceri munkádban a több évtizedes televíziós tapasztalatod?

Producerként arra törekszem, hogy meglássam a fantáziát egy kreatív ötletben, és létrehozzam a belőle készülő produkciót. A munkafolyamat minden állomásánál jelen vagyok, és az esetek nagy részében enyém a döntő szó is. Egy producernek ráadásul rendbe kell tennie a finanszírozást, össze kell állítania az alkotói csapatot, érvényesítenie kell a nézői elvárásokat, ami óriási felelősség és kihívás, ugyanakkor szép és megtisztelő feladat. A szakmai tapasztalatom nélkül nem is vállalkoznék ilyesmire. Nagy előny számomra, hogy ismerem a kamera mindkét oldalát, és hogy ma is aktív vagyok mind a két oldalon. Ennek a tapasztalatnak a legfrissebb eredménye, hogy a Borbás Marcsi szakácskönyve mindjárt a premieradásával jó eredményeket hozott.

Meglepne, ha ez a siker nem eredményezne újabb formátumokat.

A fejlesztés utolsó fázisában van egy okostelefonos applikációnk, amely egy gasztrotúra-tervező funkcióra épül. Elkezdtük összerakni egy internetes magazin terveit is, amely a vlogomat is magában foglalná. A magazin prominens véleményformáló embereket vonultatna fel a legszínesebb témákban, és rengeteg mozgóképes anyagot tartalmazna. A vlogomban pedig egy olyan életmódszemléletet szeretnék bemutatni, amely egyszerre felvillanyozó, tanulságos és szórakozva követhető. Szeretnénk nyitni a játékfilmkészítés felé is, mert úgy érezzük, hogy rengeteg kiaknázatlan téma és műfaj van, melyeket örömmel fogadna a közönség.

Borbás Marcsi (Fotó: Krisztics Barbara)

Hogy született meg a Gasztroangyal ötlete?

Amikor kitaláltam, már tizenöt éve a főzés volt a hobbim. Tudod, akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz. Kerestem a lehetőségeket, és miután elküldtek a Hír TV-től, mert már csak politikai témákkal akartak foglalkozni, több tervem is beadtam az MTV-hez, ezek egyike volt a Gasztroangyal. Szerencsére az akkori elnök meglátta benne a fantáziát, de a műsort külsősként kellett leforgatni, én pedig semmilyen gyártói tapasztalattal nem rendelkeztem, a férjemmel negyven felett meg kellett ezt megtanulnunk.

Nagyon furcsa, hogy amennyiben én márkává váltam, az ennek a műsornak köszönhető. Valahogy rajtam maradt a Főtérben elkezdett terepen történő forgatás, pedig legjobban az élő műsorok vezetését szeretem. Elég alacsony a vérnyomásom, az adrenalin pont annyival emeli meg, amennyivel kell. (Nevet.)

Mi alapján választotok bemutatandó helyszínt?

A térségek feltérképezése komoly kutatómunkát igényel, többnyire szép lassan, hosszú hetek alatt áll össze egy rész forgatási naplója. A fő, hogy minden részben legyen valamennyi természeti, kulturális, építészeti, gasztro- és persze emberi érték. Ez nem főzőműsor, sokkal inkább identitásműsor. Büszke vagyok rá, hogy túl vagyunk a 300. adáson, és még soha senki nem fizetett azért, hogy bekerüljön egy epizódba. Ez a hitelességünk kulcsa, ha egyszer engednénk a megkereséseknek, abban a pillanatban felülkerekedhetne az emberi gyarlóság, és már nem a minőség lenne a mérce.

Sokan gondolják, hogy a címbeli angyal te vagy, de ez téves elképzelés.

Mindenki azt javasolta, hogy a nevem valamilyen formában szerepeljen a műsor címében, de nem szerettem volna. Ezt úgy tudtam kivédeni, hogy rábólintottam a Gasztroangyalra.

Zavar a márkává válással járó médiafelhajtás?

Olyan ez, mintha nem is rólam szólna – de mégsem tudom elkülöníteni magamtól. Látom, hogy hatalmas figyelem irányul mindenre, amit csinálok. Azt is látom, hogy a szavamra figyel a közönség, így figyelnek azokra az emberekre is, akiket bemutatok, vagy az ügyekre, melyekkel foglalkozom. Furcsa minderre úgy gondolni, mint márkára. Engem is megleptek a médiában és különösen a közösségi hálón tapasztalható új jelenségek és a hatalmas figyelem, amivel ezeket a közönség követi. Az influencerek óriási hatást gyakorolnak az emberekre, pedig sokszor a semmiből érkeznek, alig van mögöttük valós teljesítmény. A közösségi oldalamon sok száz ezres követőtáborral rendelkezem, a legnépszerűbb posztjaim közel egymillió embert érnek el, így engem is gyorsan besoroltak a vezető influencerek közé. Ez számomra nem ilyen egyszerű, úgy tekintek az engem követő közösségre, mintha egy lennék közülük.

Hamvas Béla szerint van borország, és van pálinkaország, előbbi lakói múzsaiak, utóbbiak hajlanak a barbárságra. Milyen lenne Magyarország, ha ételként kellene meghatározni?

Hamvas nagy kedvencem, majdnem minden könyvét olvastam. Neki még könnyebb dolga volt, amikor ezt a gondolatot papírra vetette, hisz nem volt olyan erős a globalizáció, mint most, jobban elkülönültek a régiók. Úgy vélem, ezzel együtt sem véletlenek azok a köznyelvben is élő meghatározások, miszerint a franciák csigaevők, az olaszok tésztaevők vagy például a csehek knédlievők. De mik vagyunk mi, magyarok? Nem igazán tudjuk megmondani, mert nem vigyázunk a Kárpát-medencei ételeinkre. A világon sok topétterem séfje nem tudja, hogy az általa elkészített ételek között magyar specialitások is vannak, mint például a húsleves, ahogyan a vendégek sincsenek ezzel tisztában. Én mégis inkább a csirkepaprikást mondanám, ami igen meghatározó fogás a magyar gasztronómiában, kőbe kellene vésni a receptjét.