Kövess minket!

Marketing

Piackutatás, ÁVH, klikonómia

A Piackutatás Napja alkalmából Budapesten járt Dieter Korczak, az ESOMAR elnöke. A piackutató szakma előtt álló kihívásokról beszélgettünk a szakemberrel. Szó esett többek között arról, hogy elveszíti-e az önállóságát a piackutató, ha beül az ügyfélhez, s van-e értelme az ISO minősítésnek. A globális szervezet vezetője emellett elég karakteres véleményt formált a közösségi médiában végzett kutatásokról, ezek némelyikét a KGB-hez és társaihoz hasonlítva.

Dieter Korczak, az ESOMAR elnöke

Gyakran esik szó a piackutató szakma kríziséről. Ön szerint is vészhelyzet van? Netán véget ért egy éra?

Azt mondják, hogy egy válság vége mindig egy új válság kezdete, szóval én így gondolnék erre a folyamatra. A változás állandó: egyszer fenn, egyszer lenn. Bizonyos vezető piacok már felülkerekedtek a válságon, ilyen például Németország. Az amerikaiak is felfelé tartanak már, de a japán piac helyzetéről nehéz bármit mondani, mivel nem tudni, hogy a katasztrófák hogyan befolyásolják majd az ország, tágabban a világ lehetőségeit. A feltörekvő piacokon, így a BRIC országokban viszont jók a jelek. Az idei és a jövő évre pozitívan tekinthetünk, de hogy a helyzet stabil lenne? A régi rendszer maga nem stabil.

 

Melyek a piackutató szakma előtt álló főbb kihívások? Nyilván a gondok egy része a válságból ered, ám vannak strukturális problémák is.

Sok szó esik a piackutatás haláláról, de legalábbis a jelentősége csökkenéséről. Én úgy látom, hogy a szakma kezd felállni a reménytelenségből, s még mindig szükség van rá. Már csak azért is, mert nagyszerű eszköze a kockázatcsökkentésnek, ami pedig elengedhetetlen a cégek, a kormányok számára.

Az információhiány felszámolásához kutatásra van szükség, viszont ezt a szolgáltatást meg kell fizetni. Ezzel viszont már gond van, hiszen például elég nehéz megtérülést (ROI) számolni. Gyakran adódik olyan helyzet, mikor a piackutató megoldja a feladatot, javaslatokat tesz az ügyfélnek, majd annak a cégén belül vita kezdődik. Ebben sok tényező szerepet játszik a szűken vett szakmaiságon túl, és nem kizárt, hogy végül teljesen más utat választanak, mint azt a kutatók javasolták volna. Tehát végül előfordulhat, hogy a kutatónak semmi ráhatása nem lesz a folyamatokra egy olyan projektben, ahol éppen azzal bízták meg, hogy a szaktudását adja.

Emellett számos nagy cégnél csökkentették az utóbbi években a kutatói részlegek méretét, súlyát. Miközben arról beszélnek a megbízók, hogy több és jobb kutatásra, vagy most divatos szóval, insightra van szükségük, gyakran nem biztosítják az ehhez szükséges erőforrásokat.

 

Az ügyfelek elvárása egyre gyakrabban az, hogy a piackutatók ne puszta beszállítók, hanem tanácsadó partnerek legyenek. Milyen lépésekre van szükség az ügyfelek részéről ahhoz, hogy valóban komplex, minőségi információkat kaphassanak?

Ha egy ügyfél minden olyan információt a piackutató rendelkezésére bocsát, amire szükség van a probléma megoldásához, akkor tökéletes megoldást fog kapni. Sajnos azonban az ügyfelek egy jelentős része nem így tesz, pedig a szerződések kötik a kutatókat az adatok bizalmas kezelése ügyében. Van ebben a „titkolózásban” valamiféle pszichológiai gát is a céges döntéshozók részéről: tanácsot elfogadnak, viszont a döntéshozatalhoz senkit nem engednek közel, így aztán az ezt valóban előkészíteni képes adatokat sem adják ki.

 

Ebben a helyzetben mit tehetnek a piackutatók azért, hogy a cégek közelebb engedjék őket? Hogyan győzhetik meg az ügyfeleket arról, hogy szükségük van az információkra a releváns szolgáltatáshoz?

Az, amit sokan mondanak, hogy a piackutató üljön be az ügyfél irodájába, nem lehet univerzális megoldás. Működhet ez a modell az FMCG szektorban, ahol napi szinten óriási az információigény, és gyors döntésekre van szükség, de van egy csomó másik iparág, ahol nincs szükség ilyen típusú együttműködésre.

Másfelől a gondolkodásunk úgy működik, hogy sok különböző területről szedjük össze az ismereteket, s ahhoz, hogy egy területen megoldást hozzunk, lehet, hogy teljesen máshonnét vonunk be információkat, tapasztalatokat. Ennek sem kedvez, ha egy piackutató ennyire közel kerül egyetlen ügyfélhez.

 

Szóval egyetért azzal a véleménnyel, hogy ha a piackutató beül az ügyfél irodájába, akkor vége a függetlenségnek és a friss gondolkodásnak?

Általánosságban egyet tudok érteni a vélemény tükrözte kételyekkel, de abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan szakemberek, akik ebben a modellben is képesek a széles látókörű, önálló gondolkodás megőrzésére. Sok múlik az ügyfél személyiségén, szakmaiságán is. Olyan ez, mint a házasság: működhet úgy egy szoros kötelék, hogy mindkét fél megőrzi a függetlenségét, és hosszú idő után sem unják egymást.

 

Az is látható azért, hogy nem kell beülnie manapság egy beszállítónak a partneréhez ahhoz, hogy elveszítse a függetlenségét, és kicsit túl nagy kompromisszumokat vállaljon.

Sajnos ez a jelenség mindenhol tapasztalható, nemcsak a piackutatói szegmensben. Mégis, ahhoz, hogy egy irodában, dedikált csapatban dolgozhasson ügyfél és piackutató, leginkább nemzetközi szintű elszánásra, szervezett, nagy büdzsékre van szükség, ahogy a Unilever példája is mutatja.

 

Az árspirál felveti a kérdést, hogy mi lesz a minőséggel? Pedig ez utóbbiról sok szó esik, és az ISO rendszer körül is állandó a vita. Ön mit gondol: tényleg attól lesz minőségi egy kutató munkája, hogy ISO képesítéssel van alátámasztva? Vagy más oldalról: valóban túlzott terheket ró az ISO mizéria a kisebb cégekre?

A minőség biztosítása, az önszabályozás fontos, mert különben az iparág elveszti az elfogadottságát, a legitimációját. Gondoljunk csak bele, olyan ez, mint az orvosoknak a hippokratészi eskü. Ha nem szabályozzuk magunkat, a kormány szabályoz minket, és az előnytelenebb.

Nem gondolom, hogy a kisebb piackutató cégeknek nehézséget okozna a szabályok, köztük az ISO előírásainak a teljesítése. Inkább az az érzésem néha, hogy az ügyfeleknek vannak gondjaik a szabályok betartásával.

Ezek egyik fontos eleme ugyanis a válaszadók adatainak szigorú védelme, ami kellemetlen a megbízók számára, mivel ők minél több profitot akarnak termelni, amihez minél jobban ismerni kell a felhasználókat. Így aztán néha meg akarják kerülni a szabályokat, ám a kutatócégeknek határozattan ellen kell állniuk e törekvéseknek. A kutatók azonban kikerülhetőek az olyan csináld magad eszközökkel, mint az online kérdőív szerkesztők.

 

Ha már a csináld magad módszereknél tartunk: tényleg akkora baj az, hogy ezek által megszűnik a piackutató cégek információbeszállítói monopóliuma? Különösen nagy lökést ad e törekvéseknek a közösségi média előretörése.

Az ESOMAR megkülönböztet nyilvános, félnyilvános és magánjellegű helyeket. A közösségi média magánszféra, ezt én nagyon szigorúan veszem a saját médiahasználatomban is. Amikor a felhasználók belépnek egy ilyen közösségbe, fogalmuk sincs róla, hányféle adatbányászati módszerrel lehet róluk információt gyűjteni. De gondoljunk csak bele: ha könyvet vesz egy webshopban, akkor jegyzik a szokásait, és aztán hasonló műveket ajánlanak.

 

Nekem utóbbival semmi bajom nincsen, szerintem jó üzlet az, hogy néhány önként átadott adatért cserébe releváns ajánlatokat kapok. Az már érdekesebb, hogy mit gondol a Facebookon terjedő közönségelemző szolgáltatásokról, amelyek név szerint azonosítják és kiemelik például a véleményvezéreket?

Hát ezt a KGB, MI5, Stasi, Securitate vonalon tudnám elhelyezni. Mi ennek a magyar megfelelője?

 

ÁVH.

Na, ezek jutnak eszembe, meg George Orwell és a Nagy Testvér. És valamennyire a valóságshow-k is, amelyben kevéssé művelt és jellemzően alacsony iskolázottságú embereket mutogatnak, akikben semmi szégyenérzet és önbecsülés sincsen. Nem élhetnénk vissza ezzel a helyzettel, ahogyan a közösségi média információbőségével sem. Egyébként éppen emiatt készül az ESOMAR berkeiben a közösségi médiás kutatásokra vonatkozó iránymutatás.

 

Ebben a munkában segítségükre vannak a közösségi felületek? Például konstruktív partner a Facebook? Nem úgy tűnt eddig, hogy Mark Zuckerberg különösen érzékeny lenne az adatvédelmi kérdésekre.

Érdekes kérdés. A munkacsoportunk küldött megkeresést a Facebooknak, de azt nem tudom, hogy válaszoltak-e. Én úgy gondolom, hogy valójában ez egy politikai, jogi kérdés: ha a választott politikusok úgy döntenek, hogy tilos a közösségi médiában személyes adatok után kutatni, akkor tilos. Ha a világ Zuckerbergjei nem követik az etikai szabályokat, azzal egyben törvényeket is sértenek, no meg alapvető emberi jogokat. Ezt nem tehetik meg hosszabb távon.

 

Oké, de Mark Zuckerberg – ha élünk az általa kedvelt „ha a Facebook ország lenne” hasonlattal – mostanra egy 650 milliós ország elnöke.

Ez viccnek is rossz. Csak egy példa: amikor meghalt Osama bin Laden, valami 250 ezren azonnal lájkolták a hírt. Ez csak egy kattintás, a klikk pedig nem jár semmilyen következménnyel. Nem annyira közösségről van itt szó, inkább „klikonómiáról”, „klikokráciáról”. Szóval Zuckerbergnek nincsen legitimációja, pusztán a számok által. Magam is használom egyébként a Facebookot, de szigorúan magán célokra.

 

Figyel arra, hogy mit ír le a Facebookon?

Persze.

 

Térjünk vissza a közösségi médiából az ESOMAR háza tájára. Melyek az idei prioritások a piackutatói szervezet számára?

Az egyik legfontosabb törekvés az ESOMAR bővítése: szeretnénk olyan platformmá alakítani, melyben nemcsak piackutató szakemberek lehetnek tagok, hanem ügynökségek, szervezetek, tudósok, ügyfelek. Ilyen módon az ESOMAR a kutatás „globális otthonává” válhatna, amelyben különböző szobák vannak, de mégis együtt él benne mindenki, akit érint a kérdés. Az építő viták eddig is jelen voltak, de ha minden érintetti csoport tag lesz, akkor az iparági döntéshozatal is egyre inkább áttevődhet ide. Ehhez elengedhetetlen, hogy minél több ügyféloldali szakember számára tudjunk vonzóak lenni.

Emellett idén várható a közösségi médiára vonatkozó iránymutatásunk publikálása. Fontos, hogy a válaszadók, a fogyasztók úgy érezzék: védik az adataikat, a személyiségi jogaikat. Szintén fontos törekvés, hogy a korábbiaknál több helyi eseményt rendezzünk, részben a diákok és a fiatal kutatók számára.

Marketing

Kevesebbet költenek a cégek reklámra

Elértéktelenedett a magyarországi média reklámárazása, kevesebbet költenek a cégek reklámra a Mindshare, Magyarország egyik vezető médiatervező- és vásárló ügynökségének legfrissebb elemzése szerint, amely közel száz, a legnagyobb hirdető reklámköltési- és pénzügyi adatait vizsgálta, kiegészítve a Kantar Media Adex és a Nielsen közönségméréseinek adataival – közölte az ügynökség az MTI-vel.

Közzétéve:

Pixabay

A közlemény szerint az elemzés kiemeli, hogy

a legnagyobb vállalatok forgalmuk alig 0,5 százalékát költik médiavásárlásra a magyar reklámpiacon, sőt 2022-ben ez alig 0,4 százalék volt, miközben 2021-ben még 0,7 százalékot, 2006-ban 1,6 százalékot tett ki.

Az elmúlt másfél évtized alatt a magyarországi legnagyobb hirdetők az árbevételükhöz viszonyított médiavásárlási kiadásaikat harmadára csökkentették – tették hozzá.

Ezt a jelenséget a Mindshare elemzése részben azzal magyarázza, hogy csökkent az eredményesség: az adózás előtti árbevételarányos nyereség (EBIT) a 2006-os 10,2 százalékáról 2021-ben 8,9 százalékra, majd 2022-ben 7,3 százalékra esett vissza. Ugyanakkor azt is mutatja, hogy túl olcsó a magyar média, így az árbevétel egyre kisebb részét kell erre fordítaniuk a vállalatoknak.

Míg az elmúlt 16 évben a vizsgált cégek jelentősen, 2,2-szeresére növelték belföldi értékesítésből származó árbevételüket, illetve a szintén üzleti sikerességet jelző mutatójuk, az adózás előtti eredmény közel duplájára emelkedett (1,9-szeresére), addig a médiaköltésük mindössze 1,2-szeresére nőtt. Mindez rámutat arra, hogy

a hazai reklámszolgáltatások és a médiaköltések árazása jelentősen elmaradt más vállalati szolgáltatásokétól, és magasabb árak mellett is lenne kereslet a hirdetési szolgáltatásokra. Ezek alapján kijelenthető, hogy a médiaköltés az a terület, amin a nagyvállalatok az egyik legtöbbet takaríthatták meg az elmúlt másfél évtizedben

– írták.

A közleményben Somlói Zsolt, a Mindshare nemzetközi médiaügynökség magyarországi ügyvezetője kiemelte: “ezt a trendet régiónkban szinte egyedüliként tapasztalhatjuk”, Csehországban és Szlovéniában sem mutatkozik.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Marketing

Íme az idei Marketing Summit témái

Szakmai és üzleti témák széles tárháza és több ezer szakember várja az érdeklődőket szeptember 19-én a budapesti Művészetek Palotájában.

Közzétéve:

A márkamenedzsment, a marketingtaktika, a digitalizáció, valamint a mesterséges intelligencia alkalmazásának fő kérdései kerülnek napirendre az idei Marketing Summiton, amelyet szeptember 19-én tartanak meg Budapesten, a Művészetek Palotájában. A programot ezúttal nagyrészt az európai nemzeti marketingszövetségeket tömörítő European Marketing Confederation által összeállított European Marketing Agenda pilléreire építették fel – tájékoztatott az esemény szervezője, a Magyar Marketing Szövetség, hozzátéve, hogy az európai szintű felmérésen túl egy több mint harminc meghatározó hazai marketinges és kommunikációs szakemberből álló programalkotó grémium véleménye is hozzájárult ehhez.

A Marketing Summit idén összesen négy teremben dolgozza fel az aktuális szakmai, üzleti és technológiai kihívásokat és fogalmaz meg azokra válaszokat. 

  1. Marketing Agenda teremben a szakma trendszerű kihívásaival, a digitalizáció és az AI marketingre gyakorolt hatásaival, az adatok szakmánk mindennapjaiban betöltött szerepével, az üzlet fenntarthatósági kihívásokra adott érdemi válaszaival, a média új adottságaival és lehetőségeivel, valamint a marketing és a marketingesek jövőjével foglalkozunk. A színpad előadásainak és kerekasztal-beszélgetéseinek fókuszában a 2025-ös esztendő marketing, üzleti, illetve szakmai kihívásai állnak.  
  2. Az esemény külön termet szentel az üzlet és a fenntartható üzletfejlesztés legjobb gyakorlatainak is. A Business Agenda teremben a körforgásos gazdasággal és a kiberbiztonsággal mint új üzleti lehetőségekkel foglalkozunk, és terítékre kerülnek a marketing és kommunikáció üzlettámogató funkciói, sikeres hazai márkák, vállalkozások inspiráló üzletfejlesztési megközelítései, sőt az üzlet innovatív finanszírozási kérdései is.  
  3. Professional Agenda terem workshop-jellegű, gyakorlatias előadások segítségével a marketingtevékenység mindennapos támogatását szolgálja majd. E teremben szó lesz az agilis projektmenedzsmentről, az ügyfélút és ügyfélélmény tervezésének konkrét lépéseiről, terítékre kerül az integrált kampánytervezés és az abban használható digitális és AI megoldások, valamint foglalkozunk egyedi közterületi megjelenést biztosító kampánytervezéssel, és mesterséges intelligenciával támogatott tartalommarketing, illetve SEO megoldásokkal is. 
  4. A Summit negyedik termében, amely a Brands Agenda nevet viseli, ismert hazai márkákat képviselő brand-, trade-, és tartalommenedzserek gyakorlatfókuszú esettanulmányokat, sikeres márka-együttműködéseket, valamint hatékony promóciós és PR gyakorlatokat mutatnak be. 

Az idei Marketing Summiton számos külföldi előadó és több mint száz hazai szakember áll majd színpadra. A folyamatosan bővülő előadói lista a marketingsummit.hu oldalon kísérhető figyelemmel.

Régi és új elismerések

Ugyanakkor nem csak a szakmai programok, hanem az esemény estéje is különleges meglepetéseket tartogat majd. Immár hagyományosan a Summit Díjátadó Est keretében ismerik el és mutatják be a legsikeresebb marketingvezetőket, a legkiválóbb PR szakembereket, a legtehetségesebb brandmenedzsereket, a Tonk Emil életműdíjjal pedig egy kiteljesedett, eredményes szakmai életutat koronáznak meg a szervezők. Az MMSZ által idén megalapított Hungarian Marketer of the Year díj elismeréseit is a Díjátadó Est keretén belül adják majd át, azzal, hogy a díj első helyezettje lesz Magyarország jelöltje a következő évi European Marketer of the Year kiírásban, amelyet az EMC hirdet meg. 

A Marketing Summit Hungary főszervezője a Magyar Marketing Szövetség, társszervezői a Positive Adamsky reklámügynökségi csoport, valamint a Marketing & Media szaklap.

A Marketing Summit programjáról bővebben IDE KATTINTVA olvashat.

Tovább olvasom

Marketing

Újra magyar kézbe kerül a Boci

Megvásárolja a Boci, a Melba és a Párizsi kocka védjegyeit a Cerbona a Nestlétől, amely a Szerencsi Édesipari Vállalattal együtt vette meg a márkákat a privatizáció során, 1991-ben.

Közzétéve:

A két vállalat keddi közleménye szerint az ellátás folytonosságának biztosítására egy átmeneti időszakban a Nestlé gyártja majd tovább a termékeket, ezzel is garantálva, hogy a fogyasztók folyamatosan megvásárolhassák a csokoládékat. A tranzakció 2024. május 22-én zárul.

Mészáros Tamás, a Cerbona vezérigazgatója jelezte:

a 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat biztosítja a csaknem 100 éves múltra visszatekintő márkák további növekedését.

Noszek Péter, a Nestlé Hungária Kft. ügyvezetője kifejtette: a Boci értékesítése lehetővé teszi a Nestlé Hungária édesség üzletága számára, hogy olyan erősségeire összpontosítson, mint a KitKat és a Balaton.

A Nestlé több mint 30 éve van jelen Magyarországon, jelenleg a legnagyobb svájci befektető és munkáltató. Három gyárában, Szerencsen, Diósgyőrön és Bükön, illetve budapesti központjában több mint 2800 embert foglalkoztat. A cég a 2024. februárban bejelentett büki beruházásával együtt már 382 milliárd forintot meghaladó értékben fektetett be Magyarországon. A Nestlé Hungária beszállítóinak többsége magyar vállalkozás, amelyek évente összesen 54 milliárd forint értékben adnak el termékeket és szolgáltatásokat a Nestlé globális hálózatának.

A Cerbona több mint négy évtizedes tapasztalattal rendelkezik a magyar élelmiszeriparban. A kezdetben malomipari vállalat müzliszeletek és müzlik gyártására specializálódott, illetve egyéb gabona alapú élelmiszereket gyárt, gyárában több mint 150 munkavállaló dolgozik.

Tovább olvasom