Művház
Trill Zsolt: a magyarságunkat is elvehetik a háború után
A háború borzalmait csak a szeretettel, a jóra való törekvéssel lehet túlélni – üzeni Bertold Brecht drámája, A kaukázusi krétakör. A Nemzeti Színházban bemutatott színdarab főszereplőjének, Azdaknak a megformálója vallja, emiatt is hitelesebb érzelmi alapon dönteni az emberi sorsokról. Trill Zsolt színésszel beszélgettünk.
A Brecht-dráma a háborúról és az abban rejlő borzalmakról szól. Adja magát a kérdés: kárpátaljaiként hogyan éli meg a jelenlegi ukrán–orosz konfliktust?
Nagyon nehezen. Aggódva figyeljük a híreket. Ahelyett, hogy egyáltalán folynának a béketárgyalások, csak több és több fegyvert szállítanak a frontra, ami csak megnehezíti a kisebbségek – így az ott élő magyarok – helyzetét. Eddig sem volt fenékig tejfel az életünk, most a magyarságunkat is elvehetik a háború után.
Ráadásul a beregszászi társulat néhány férfitagjával együtt jogilag katonaszökevénynek számít.
Pontosan. És ami csak ront a helyzeten, hogy édesanyám, testvéreim és az unokatestvéreim még mindig Kárpátalján vannak, néhányukat be is sorozták.
Hogyan tartják a kapcsolatot?
Telefonon keresztül. Ameddig csak lehet.
Ezek szerint aktuálisabb nem is lehetne ez a kijelentés Azdaktól, a falu jegyzőjétől: „Ezen a világon legyen minden azoké, akik a jót terjesztik.” Kissé naiv a hozzáállása, nem?
Első ránézésre. Azdak ugyan egy szent bolond, aki látszólag furán gondolkodik a körülötte lévő világról, de mindig a jó mellett van. Érzi a világ lényegét és értelmét, az íratlan szabályoknak tesz eleget, akár az írott törvények ellenében is. Soha nem a saját érdekét nézi, hanem azt, hogy erkölcsileg helyes döntést hoz-e. Éppen ezért mérlegel hosszasan arról, hogy ki kapja meg a csecsemőt: az édesanya, aki magára hagyta fiát vagy a nevelő, aki vigyázott rá, etette, itatta? A sors és az idő egy pillanatra feldobja Azdakot, amikor kinevezik a falu jegyzőjévé. Új megbízatását meglepően jól használja ki, de nem él vissza vele.
Mintha egy jóságos Isten lenne…
Így van, ezért sem véletlen, hogy a történetet Azdak narrálja, aki pontosan lát minden eseményt, így Gruse menekülését és a megpróbáltatásait, illetve érzi a jószívűségét is. A narráció egyúttal érzékelteti az isteni beavatkozást is, hiszen a női főszereplő, Gruse nem a saját feje után, hanem isteni sugallatra indul útnak a kis csöppséggel.
Nem volt plusz teher Önnek a narrálás?
A darab eredeti szövegkönyve alapján valóban nehéz lett volna egyszerre két szerepben lenni, hiszen Brecht úgy tervezte, Azdak csak felmondja a szövegeket, és a második felvonásban jelenik meg a színpadon. De azt kértem a rendezőtől, hogy hadd üljek be a kulisszák mögé, miközben narrálom a történéseket. Nekem színészként is fontos, hogy az első pillanattól kezdve jelen legyek és lássam a társaimat, ahogy játszanak. Na meg persze azért is elengedhetetlen, mert a darabban a jeleneteket nem énekléssel, hanem narrációval kötjük össze, így a karakterem az énekes szerepét veszi át.
Valljuk be, az isteni beavatkozás sem tartozik a hírhedten kommunista Brecht felfogásához. Ráadásul műveiben rendszeresen használt elidegenítő módszereket, nem hagyta, hogy a néző beleélje magát a történésekbe. Érdemes ilyenkor átalakítani úgy egy művet, ahogyan azt a darab rendezője, Avtandil Varzimasvili tette?
A látszat ellenére nem tolódott el ennyire a grúz-féle dráma az eredetitől, csak lüktetőbbé vált a darab. Ráadásul, bárki elolvas egy színházi darabot, akarva-akaratlanul is kitörnek az érzelmek belőle. Érdemes tudni, hogy Avtandil Németországban látta A kaukázusi krétakört, amelyet maga Brecht rendezett, de nem tetszett neki. Ezért határozta el a rendező, hogy érzelmesebbre alakítja át a darabot, hiszen az alaptörténet jó és a karakterek is izgalmasak. A színházi világban pedig nincs kőbe vésve, hogy egy darabot az előadhatóság kedvéért ne lehessen átírni. Egyébként is felesleges elidegenítő motívumokat belehelyezni ezekbe a drámákba, hiszen, ha jó a történet, akkor plusz színt adnak az érzelmek a cselekményekhez.
Eszerint jól ismeri Varzimasvilit.
Lembergben találkoztam vele, úgy 1997-98 környékén, egy nemzetközi színházi találkozón. Megnézték a mi előadásunkat, Boccaccio Dekameronját, és ennek hatására meghívtak minket Grúziába, ahol először három előadást játszottunk, később pedig visszatértünk egy kisebb turné erejéig. Rendkívül intelligens embernek tartom.
Ez a rendezői stílusán is látszik?
Abszolút. Egy nagyon erős keretet alakított ki a színészeknek, amelyen belül szabadon hagyta az egyéni kreativitást. Ha saját ötletünk volt a karakter színesebbé tételére, és ez a keretbe illeszthető volt, akkor nem ellenkezett a megvalósításában.
Ennyire meghatározza a darabot, ha a színész is véleményezi a megvalósítást a rendező mellett?
Egyértelműen, hiszen a külső és a belső nézőpont is nagyon fontos. A rendező például azt hitte, ha a színpadon közvetítem az eseményeket, beleunok a jelenetekbe, és nehezen kapcsolódtam volna a történésekbe. Egy színésznek viszont fontos, hogy jelen legyen a darab teljes történetének minden pillanatánál, segít ugyanis előkészülni.
Hasonlóság is van a grúz és a magyar rendezés között?
Természetesen. Mindkettő nagyon szereti kihangsúlyozni az érzelmeket, míg a német színház a racionalitásra törekszik. A grúzok voltak a szovjet időszak “színházcsinálói”, világszerte ismertek voltak a filmjeik, a darabjaik, sőt még a díszlettervezőiket is meghívták Milánóba a kommunizmus idején. Ezenkívül mindkettő kiemelten foglalkozik a saját történelmével, legyen szó büszkeségről vagy a tragikus múltról.
Visszatérve a drámára, a legnagyobb dilemmája, hogy az érzelem vagy a racionalitás vezérelje az embert, amikor meghoz egy döntést. Ön melyiket választja?
Az én életemben sokkal több minden dől el az érzelem alapján, de az értelem sincs kizárva. A kettőnek együtt kell működnie. Ám az érzelemből, ösztönösen hozott döntések általában hitelesebbek, mint a racionális elhatározás, hiszen ezek belső szemléletekből adódnak, szemben a racionális lépésekkel.
Ennyire fajsúlyos döntéseket is hoz, mint Azdak?
Szerencsére eddig nem kellett nagy döntéseket hoznom, bízom benne, hogy el is kerülnek engem ezek a helyzetek, és csak a színpadon kerülök ilyen helyzetbe. Utóbbiban a megoldás sokkal izgalmasabb, mint a valóságban.
Mindenesetre a Hadik című film főszerepét is elvállalta, ami hasonlóan izgalmasnak tűnik. Érdemes olyan történelmi filmeket is készíteni, amelyek eseményét egy hétköznapi ember nem ismeri?
Nagyon is fontos! A filmeknek ugyanis az a célja, hogy ne csak szociális helyzeteket vegyen górcső alá, hanem a történelmi emlékezetünket is ápolja. Hadik András tábornagy berlini sarcolása is igazolja, hogy a magyarok a legnagyobb huszárcsínyekre is képesek voltak, katonailag jól szervezettek, amiket a történelmünk során ki is használtunk. A március elején debütáló filmet annak is érdemes megnéznie, aki nem rajong a történelemért, de büszke a magyarságára.
Trill Zsolt Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész 1972. április 13-án látta meg a napvilágot a kárpátaljai Sárosorosziban. Egyik alapítója volt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színháznak, pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attilával. Számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakított fontos szerepeket, majd ő is követte Vidnyánszkyt a debreceni színházba. Számos shakespeare-i, csehovi és brechti klasszikus darabban játszott, de ma már filmszerepeit is művészi pályája szerves részeként tarthatjuk számon. Több rangos állami és szakmai díjban is részesült, például 2003-ban Jászai Mari-díjjal, 2004-ben Mensáros László-díjjal és Gundel Művészeti Díjjal, rá egy évre pedig Bubik István-díjjal tüntették ki. 2013-tól a Nemzeti Színház művésze. (Forrás: Wikipédia)
Hertelendy Gábor
Borítókép: Trill Zsolt kárpátaljai születésű, Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítója, érdemes és kiváló művész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának stúdiójában
Művház
Tévéfilm készül a Ványa bácsiból
Televízió és stream szolgáltatásra készülő filmek gyártásának támogatásáról döntött a Nemzeti Filmintézet. A támogatott alkotások között szerepel Csehov egyik legismertebb darabjának tévéfilm feldolgozása kiváló szereposztással, valamint a magyar uralkodók és nemesek itthon kevésbé ismert lányainak élettörténetét bemutató izgalmas dokumentumfilm-sorozat.
A Nemzeti Filmintézet (NFI) 2020 januárja óta nyújt támogatást a televíziós és streaming bemutatásra készülő alkotásokra pályázati úton. A teljes magyar mozgóképszakma összehangolt tevékenységéért felelős szervezet elkötelezett abban, hogy a mozifilmek mellett tartalmas, kulturális értéket teremtő és a nézők számára különleges élményt nyújtó televíziós alkotások is készüljenek. A Televíziós Döntőbizottság ezúttal egy tévéfilm, egy rövidfilm és négy dokumentumfilm- és ismeretterjesztő-sorozat gyártásának szavazott meg támogatást – ismerteti közleményében a Nemzeti Filmintézet (NFI).
Csehov egyik legnépszerűbb színműve, a Ványa bácsi fekete komédiai elemeket sem nélkülöző szabad feldolgozása készül a Megafilm Service és az MTVA koprodukciójában, Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor producerek vezetésével.
A Fazakas Péter rendezésében készülő tévéfilm Somogyi György és Kun-Béres Anikó forgatókönyvéből készül, a forgatás nyáron kezdődik és a bemutatót januárra tervezik az alkotók. A főszerepekben Görög László, Szervét Tibor, Szabó Győző, Czakó Julianna, Molnár Piroska, Csarnóy Zsuzsanna, Bede-Fazekas Szabolcs és Martos Hanga lesz látható.
Mirhó címmel rendez rövidfilmet Vas Marianna, a nemzetközi DocNomads képzés diplomása.Az ígéretes alkotás középpontjában két gyermek áll, akik egyforró nyáron a nagymama kertjében megtapasztalják a vágyat, a félelmet és a leheletfinom elnyomást, ami akár még a közelséggel is összetéveszthető.
A magyar történelem kevéssé ismert női szereplőire irányítja a reflektorfényt a Magyar királylányok című dokumentumfilm-sorozat, amelynek főhősei a közismert uralkodók és nemesek lányai, akikről méltatlanul kevés szó esik a történelemkönyvekben. Európában, választott hazájukban ismertebbek, mint szülőföldjükön és ezen kíván változtatni alkotótársaival a sorozat rendezője, Borsody István, aki a fennmaradt csodák, legendák és bizonyítható történelmi tények alapján ismerteti meg a rendkívüli nőket a nézőkkel. Az epizódok főszereplői azok a nők, akik mind valamely európai uralkodóhoz, önálló régiót irányító főnemeshez mentek férjhez és személyiségük, élettörténetük méltó a filmes feldolgozásra.
A természetvédelem és a természethasznosítás megismertetése a célja az Ez elment vadászni címmel készülő hat részes sorozatnak, amelyet Kostya Bánk rendez. Az egyes epizódokban az alkotók modern eszközök és a legnépszerűbb kommunikációs csatornákon keresztül igyekeznek visszavezetni a nézőket valódi, természetközeli énjükhöz.
1956 a Vajdaságban címmel dokumentumfilmet készít Lavro Ferenc újvidéki származású rendező. A hiánypótló alkotás az 1956-os magyarországi események vajdasági magyarok identitására gyakorolt hatását vizsgálja, bemutatva a forradalom magyar menekültjeinek jugoszláviai fogadtatását.
300 éve kezdődött a magyarországi svábok története, az évforduló kapcsán ezt a kalandos történetet meséli el a kezdetektől napjainkig a most készülő dokumentumfilm. A 300 év…”de mit adtak nekünk a svábok?” című alkotás rendezője a Mi svábok mindig jó magyarok voltunk! és az Isten veled, hazánk! című filmeket is jegyző László Gábor.
Borítókép: illusztráció
Művház
Filmkoncerttel készül a magyar film napjára az Uránia
Április 30-án élőzenei kísérettel vetítenek két 1914-ben készült filmritkaságot, a Munkászubbony és a Dódi karrierje című filmeket.
Mindkettőt Bródy István rendezte, és mindkettőnek Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze volt az operatőre, aki arról híres, hogy ő fényképezte A tánczot, az első magyar filmalkotást – ismerteti az Uránia közleménye.
A február végén indult FILM/ZENE sorozatban több mint negyven vetítést, közönségtalálkozót, koncertet rendeztek az Urániában. Ennek a nagyszabású, a filmek hangi-zenei dimenzióját kutató eseménysorozatnak az április 30-i filmkoncert lesz a fináléja. Ezen az estén először vetítik nagy nyilvánosság előtt a néhány éve Amszterdamban felbukkant, majd idehaza a Filmarchívumban teljes körűen restaurált Munkászubbonyt. Bródy István filmje Hegedűs Gyula remeklő főszereplésével egy gyárigazgatóról szól, aki egyrészt munkásruhába öltözve beáll dolgozni a fizikai munkások közé, hogy fényt derítsen panaszaik jogosságára, másfelől nem várt szerelmi kalandba keveredik, aminek bonyodalmas következményei lesznek. Mindeközben csodálatos felvételeket láthatunk a korabeli Budapestről, utazhatunk a Ferencz Ferdinánd nevű dunai gőzösön, de rácsodálkozhatunk a Duna régi teherhajóira és a korabeli emberi karakterekre is. A felújítás során új kísérőzene is készült a filmhez – megtartva a némafilm-korszak mozizenéjének világát, de kortárs, jazzes hangzással, amit a zeneszerző, Káel Norbert zongoraművész ad elő ezen az alkalmon.
Az est másik némafilmje a Dódi karrierje szintén századelős karriertörténet, de immár könnyedebb hangnemben. Bohózatot látunk egy léha pesti fiatalemberről, aki hősiesen megvéd egy csinos lányt egy részeg ember tolakodásától. A dologból randevú, majd szerelem és házasság lesz, és a lány, illetve annak apja révén Dódi végül hihetetlen karriert csinál. A vetítéshez Szabó Ádám harmonikaművész-énekes, számos tehetségkutató sikeres szereplője, a Sztárban sztár hetedik évadának nyertese adja a harmonikakíséretet a rá jellemző virtuozitással. Érdekesség, hogy az est során látható két filmnek nemcsak a rendezője, de az operatőre is közös: Zsitkovszky Béla, az Uránia első technikusa és mozigépésze. Ő rögzítette egykor az épület tetőteraszán az első magyar filmalkotást, az egyperces jelenetek fűzéréből álló Tánczot, amelynek 1901-es premierje a magyar filmtörténet kezdete. Erre emlékezünk minden év április 30-án – idén egyebek mellett ezzel a két régi magyar mozidarabbal is. A vetítések előtt Ráduly György, a filmeket őrző és felújító Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum igazgatója mond bevezetőt – írják.
A filmtörténeti klasszikusok sorát felvonultató FILM/ZENE sorozat záróeseményéig további érdekességekkel készül még az Uránia. Április 24-én közönségtalálkozóra várják Forgács Péter médiaművészt, filmrendezőt, aki a Dusi és Jenő, valamint a Miss Universe 1929 – Lisl Goldarbeiter – A Szépség útja című különleges found footage filmjeit kíséri el a moziba – az előbbi zenéjét Szemző Tibor, az utóbbiét Melis László szerezte. További emlékezetes kortárs alkotások is műsorra kerülnek, köztük Mundruczó Kornél Johannája Tallér Zsófia zenéjével, Giuseppe Tornatore Ennio Morriconéról szóló dokumentumfilmje, Leos Carax Annatte című rendhagyó musicalje a Mael-fivérek zenéjével és – április 26-án – Alejandro González Inárritu Birdmanje, amely idén tízéves. A mexikói sztárrendező munkáját nemcsak a látszólag vágások nélküli kameravezetés és jelenetszervezés teszi bravúrossá, hanem az egyetlen dzsessz dobszólóra épülő zenei világ.
A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósult FILM/ZENE sorozat teljes programja elérhető a www.urania-nf.hu weboldalon.
Művház
Gyönyörű album készült a Magyarország 365 fotópályázat képeiből
A cél az, hogy a magyar nappalikat ne amerikai sárga taxikat ábrázoló képek díszítsék, hanem Magyarországot bemutató alkotások.
Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, a Magyarország 365 fotópályázat kezdeményezője a könyv keddi budapesti bemutatóján, amelyet a Magyar Zene Házában tartottak meg, arra emlékeztetett, hogy a pályázatot öt évvel ezelőtt indították el azzal a céllal, hogy magas színvonalú alkotásokon keresztül mutassák be Magyarország büszkeségeit: tájait, természeti kincseit, épített örökségeit, korszakos épületeit és közösségeit. Mint mondta,
az elmúlt öt év pályázataira 120 ezer képet küldtek be profi és amatőr fotósok.
Az államtitkár fontos mérföldkőnek, a „hazaszeretet albumának” nevezte a bemutatott kiadványt. Szerinte a kötet nemcsak képek sorozata, hanem korrajz és esztétikai lajstrom. A kiadványban benne van minden, ami sajátosan magyar, és az is, ami minden embernek érthető – hangsúlyozta Dömötör Csaba.
Kiemelte: a válogatásalbumban 187 szerző 274 alkotása látható, az elmúlt évek legnépszerűbb képei. Az album a jövő héttől lesz elérhető a könyvesboltokban.
A képek egy online galériában is megtekinthetők
– mutatott rá.
Dömötör Csaba köszönetet mondott az alkotóknak, akik képeikkel támogatták az album elkészültét, valamint a Batthyány Lajos Alapítvány és a Magyar Örökség Kezdeményezés Nonprofit Kft. munkatársainak, akik nemcsak az album előkészületeiben tevékenykedtek, hanem koordinálják a Magyarország 365 program egészét.
Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, készül egy Magyarország-útikönyv is, amely a tervek szerint még idén megjelenik.
Magas színvonal
„Úgy érzem, ez az a könyv, amely elérte azt a szintet, amit mi vártunk” – hangsúlyozta Kaiser Ottó fotográfus, a Magyarország 365 fotópályázat zsűrielnöke, hozzátéve, hogy nagyon magas színvonalú könyv jött létre.
Mint mondta:
noha 187 szerző munkája látható a 325 oldalas könyvben, sok ezer pályázó és több tízezer kép kellett hozzá, hogy ez az esszencia létrejöhessen.
Elmondása szerint tankönyvnek is tekinthető az album, mert akit érdekel a fotográfia, megnézheti, hogy világszínvonalú szerzők milyen technikával, milyen módszerrel valósítják meg az elképzeléseiket.
Folyamatosan bővülő képanyag
Fodor Csaba, a verseny lebonyolításában közreműködő Magyar Örökség Kezdeményezés Nonprofit Kft. ügyvezetője elmondta, hogy gazdasági társaságukat tavaly alapították azzal a céllal, hogy szakmai közösségépítő kezdeményezéseken keresztül lehetőséget biztosítsanak a magyar fotográfusok közössége számára.
Mint mondta, tavaly a Batthyány Lajos Alapítvány által szervezett Magyarország 365 fotópályázat már társaságuk közreműködésével valósult meg.
Fodor Csaba arról is beszélt, hogy a Magyarország 365 online galériában elérhető képanyagot folyamatosan fogják bővíteni.
Magyar képeket a nappalikba!
Az online galéria és más hasonló szakmai kezdeményezéssel is az a céljuk, hogy
a magyar nappalikat ne csak amerikai sárga taxikat ábrázoló képek díszítsék, hanem Magyarországot bemutató, értékálló, magas színvonalú alkotások
– hangsúlyozta Fodor Csaba.
Felhívta a figyelmet arra is, hogy közösségépítés céljából elindítottak az idén egy fotósszakmai beszélgetéssorozatot, amelynek a második eseményét pénteken rendezik meg a Batthyány Lajos Alapítvány székházában.