Kövess minket!

Művház

Trill Zsolt: a magyarságunkat is elvehetik a háború után

A háború borzalmait csak a szeretettel, a jóra való törekvéssel lehet túlélni – üzeni Bertold Brecht drámája, A kaukázusi krétakör. A Nemzeti Színházban bemutatott színdarab főszereplőjének, Azdaknak a megformálója vallja, emiatt is hitelesebb érzelmi alapon dönteni az emberi sorsokról. Trill Zsolt színésszel beszélgettünk.

MTVA Fotó: Zih Zsolt

A Brecht-dráma a háborúról és az abban rejlő borzalmakról szól. Adja magát a kérdés: kárpátaljaiként hogyan éli meg a jelenlegi ukrán–orosz konfliktust?

Nagyon nehezen. Aggódva figyeljük a híreket. Ahelyett, hogy egyáltalán folynának a béketárgyalások, csak több és több fegyvert szállítanak a frontra, ami csak megnehezíti a kisebbségek – így az ott élő magyarok – helyzetét. Eddig sem volt fenékig tejfel az életünk, most a magyarságunkat is elvehetik a háború után.

Ráadásul a beregszászi társulat néhány férfitagjával együtt jogilag katonaszökevénynek számít.

Pontosan. És ami csak ront a helyzeten, hogy édesanyám, testvéreim és az unokatestvéreim még mindig Kárpátalján vannak, néhányukat be is sorozták.

Hogyan tartják a kapcsolatot?

Telefonon keresztül. Ameddig csak lehet.

Ezek szerint aktuálisabb nem is lehetne ez a kijelentés Azdaktól, a falu jegyzőjétől: „Ezen a világon legyen minden azoké, akik a jót terjesztik.” Kissé naiv a hozzáállása, nem?

Első ránézésre. Azdak ugyan egy szent bolond, aki látszólag furán gondolkodik a körülötte lévő világról, de mindig a jó mellett van. Érzi a világ lényegét és értelmét, az íratlan szabályoknak tesz eleget, akár az írott törvények ellenében is. Soha nem a saját érdekét nézi, hanem azt, hogy erkölcsileg helyes döntést hoz-e. Éppen ezért mérlegel hosszasan arról, hogy ki kapja meg a csecsemőt: az édesanya, aki magára hagyta fiát vagy a nevelő, aki vigyázott rá, etette, itatta? A sors és az idő egy pillanatra feldobja Azdakot, amikor kinevezik a falu jegyzőjévé. Új megbízatását meglepően jól használja ki, de nem él vissza vele.

Mintha egy jóságos Isten lenne…

Így van, ezért sem véletlen, hogy a történetet Azdak narrálja, aki pontosan lát minden eseményt, így Gruse menekülését és a megpróbáltatásait, illetve érzi a jószívűségét is. A narráció egyúttal érzékelteti az isteni beavatkozást is, hiszen a női főszereplő, Gruse nem a saját feje után, hanem isteni sugallatra indul útnak a kis csöppséggel.

Nem volt plusz teher Önnek a narrálás?

A darab eredeti szövegkönyve alapján valóban nehéz lett volna egyszerre két szerepben lenni, hiszen Brecht úgy tervezte, Azdak csak felmondja a szövegeket, és a második felvonásban jelenik meg a színpadon. De azt kértem a rendezőtől, hogy hadd üljek be a kulisszák mögé, miközben narrálom a történéseket. Nekem színészként is fontos, hogy az első pillanattól kezdve jelen legyek és lássam a társaimat, ahogy játszanak. Na meg persze azért is elengedhetetlen, mert a darabban a jeleneteket nem énekléssel, hanem narrációval kötjük össze, így a karakterem az énekes szerepét veszi át.

Valljuk be, az isteni beavatkozás sem tartozik a hírhedten kommunista Brecht felfogásához. Ráadásul műveiben rendszeresen használt elidegenítő módszereket, nem hagyta, hogy a néző beleélje magát a történésekbe. Érdemes ilyenkor átalakítani úgy egy művet, ahogyan azt a darab rendezője, Avtandil Varzimasvili tette?

A látszat ellenére nem tolódott el ennyire a grúz-féle dráma az eredetitől, csak lüktetőbbé vált a darab. Ráadásul, bárki elolvas egy színházi darabot, akarva-akaratlanul is kitörnek az érzelmek belőle. Érdemes tudni, hogy Avtandil Németországban látta A kaukázusi krétakört, amelyet maga Brecht rendezett, de nem tetszett neki. Ezért határozta el a rendező, hogy érzelmesebbre alakítja át a darabot, hiszen az alaptörténet jó és a karakterek is izgalmasak. A színházi világban pedig nincs kőbe vésve, hogy egy darabot az előadhatóság kedvéért ne lehessen átírni. Egyébként is felesleges elidegenítő motívumokat belehelyezni ezekbe a drámákba, hiszen, ha jó a történet, akkor plusz színt adnak az érzelmek a cselekményekhez.

Eszerint jól ismeri Varzimasvilit.

Lembergben találkoztam vele, úgy 1997-98 környékén, egy nemzetközi színházi találkozón. Megnézték a mi előadásunkat, Boccaccio Dekameronját, és ennek hatására meghívtak minket Grúziába, ahol először három előadást játszottunk, később pedig visszatértünk egy kisebb turné erejéig. Rendkívül intelligens embernek tartom.

Ez a rendezői stílusán is látszik?

Abszolút. Egy nagyon erős keretet alakított ki a színészeknek, amelyen belül szabadon hagyta az egyéni kreativitást. Ha saját ötletünk volt a karakter színesebbé tételére, és ez a keretbe illeszthető volt, akkor nem ellenkezett a megvalósításában.

Ennyire meghatározza a darabot, ha a színész is véleményezi a megvalósítást a rendező mellett?

Egyértelműen, hiszen a külső és a belső nézőpont is nagyon fontos. A rendező például azt hitte, ha a színpadon közvetítem az eseményeket, beleunok a jelenetekbe, és nehezen kapcsolódtam volna a történésekbe. Egy színésznek viszont fontos, hogy jelen legyen a darab teljes történetének minden pillanatánál, segít ugyanis előkészülni.

Hasonlóság is van a grúz és a magyar rendezés között?

Természetesen. Mindkettő nagyon szereti kihangsúlyozni az érzelmeket, míg a német színház a racionalitásra törekszik. A grúzok voltak a szovjet időszak “színházcsinálói”, világszerte ismertek voltak a filmjeik, a darabjaik, sőt még a díszlettervezőiket is meghívták Milánóba a kommunizmus idején. Ezenkívül mindkettő kiemelten foglalkozik a saját történelmével, legyen szó büszkeségről vagy a tragikus múltról.

Visszatérve a drámára, a legnagyobb dilemmája, hogy az érzelem vagy a racionalitás vezérelje az embert, amikor meghoz egy döntést. Ön melyiket választja?

Az én életemben sokkal több minden dől el az érzelem alapján, de az értelem sincs kizárva. A kettőnek együtt kell működnie. Ám az érzelemből, ösztönösen hozott döntések általában hitelesebbek, mint a racionális elhatározás, hiszen ezek belső szemléletekből adódnak, szemben a racionális lépésekkel.

Ennyire fajsúlyos döntéseket is hoz, mint Azdak?

Szerencsére eddig nem kellett nagy döntéseket hoznom, bízom benne, hogy el is kerülnek engem ezek a helyzetek, és csak a színpadon kerülök ilyen helyzetbe. Utóbbiban a megoldás sokkal izgalmasabb, mint a valóságban.

Mindenesetre a Hadik című film főszerepét is elvállalta, ami hasonlóan izgalmasnak tűnik. Érdemes olyan történelmi filmeket is készíteni, amelyek eseményét egy hétköznapi ember nem ismeri?

Nagyon is fontos! A filmeknek ugyanis az a célja, hogy ne csak szociális helyzeteket vegyen górcső alá, hanem a történelmi emlékezetünket is ápolja. Hadik András tábornagy berlini sarcolása is igazolja, hogy a magyarok a legnagyobb huszárcsínyekre is képesek voltak, katonailag jól szervezettek, amiket a történelmünk során ki is használtunk. A március elején debütáló filmet annak is érdemes megnéznie, aki nem rajong a történelemért, de büszke a magyarságára.


Trill Zsolt Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész 1972. április 13-án látta meg a napvilágot a kárpátaljai Sárosorosziban. Egyik alapítója volt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színháznak, pályafutása a kezdetektől összefonódik a színházalapító-rendező Vidnyánszky Attilával. Számos, a beregszászi társulatnak nemzetközi elismerést is hozó darabban alakított fontos szerepeket, majd ő is követte Vidnyánszkyt a debreceni színházba. Számos shakespeare-i, csehovi és brechti klasszikus darabban játszott, de ma már filmszerepeit is művészi pályája szerves részeként tarthatjuk számon. Több rangos állami és szakmai díjban is részesült, például 2003-ban Jászai Mari-díjjal, 2004-ben Mensáros László-díjjal és Gundel Művészeti Díjjal, rá egy évre pedig Bubik István-díjjal tüntették ki. 2013-tól a Nemzeti Színház művésze. (Forrás: Wikipédia)

Hertelendy Gábor

Borítókép: Trill Zsolt kárpátaljai születésű, Jászai Mari-díjas magyar színművész, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Színház alapítója, érdemes és kiváló művész a Hogy volt?! című tv-műsor felvételén, az MTVA Kunigunda utcai gyártóbázisának stúdiójában

Művház

Bemutatták a Most vagy soha! című filmet Londonban (videó)

Az alkotók és a főszereplők jelenlétében mutatták be vasárnap este Londonban az 1848. március 15-éről és hőséről, Petőfi Sándorról szóló, Most vagy soha! című történelmi kalandfilmet.

Közzétéve:

MTI/Kertész Róbert

A meghívott közönség előtt tartott díszbemutató helyszíne a Piccadilly Circus közelében lévő, premiermozijairól híres Leicester Square-en, a Vue filmszínházban volt.

A rendezvényen részt vett Kumin Ferenc, Magyarország londoni nagykövete.

Lóth Balázs rendező a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült 135 perces alkotás bemutatóján elmondta:

Petőfi Sándor Magyarországon a szabadság jelképe, akit minden magyar ismer, mégsem készült eddig olyan film, amely kifejezetten az ő életéről szól.

A rendező jelentős kihívásnak nevezte az alkotás elkészítését. Elmondta: a film öt évig készült, és a forgatás elkezdését hatalmas kiterjedésű kutatómunka előzte meg.



Rákay Philip, az 1848-1849-es szabadságharc történetét feldolgozó film forgatókönyvírója és kreatív producere a londoni vetítés után az MTI-nek elmondta: a bemutatóra brit filmes szakemberek is hivatalosak voltak, hiszen óriási az érdeklődés Magyarország iránt, ahol remek forgatási helyszínek, stúdiók vannak, igen jó szakmai körülmények alakultak ki az elmúlt tíz évben, kiválóak a magyar színészek, a magyar filmes szakértők pedig világszínvonalúak.

Hangsúlyozta: mindezt jelzi az is, hogy nagyon gyakran járnak nemcsak brit, de amerikai és indiai filmesek is Magyarországra forgatni.

“Egy kicsit azért is hoztuk el ezt a filmet, hogy megmutassuk: Magyarországon milyen eredeti és épített helyszínek, milyen szakemberek, milyen színészek vannak”

– fogalmazott a forgatókönyvíró. Hozzátette: a londoni magyaroknak is nagy örömmel mutatták be az alkotást.

Rákay Philip elmondta: nagy igény lenne még több történelmi magyar filmre, hiszen a magyar történelem elképesztően színes, és “napestig lehetne sorolni” azokat a történelmi családneveket, amelyek viselőiről szintén filmeket kellene készíteni.

Elmondta azt is, hogy a Most vagy soha! kreatív csapata majdnem egy éve Mohács történetén is dolgozik, hiszen 2026-ban lesz a mohácsi sorstragédia 500. évfordulója. “Azon dolgozunk majdnem egy esztendeje, hogy miként lehetne filmes nyelven a mai fiatal nemzedéknek, a mai kor emberének elmagyarázni, hogy mi történt ötszáz évvel ezelőtt, hova mutatott ez a tragédia és mit tanultunk belőle” – fogalmazott Rákay Philip a vasárnap esti londoni bemutatón.

A Most vagy soha! című alkotást alig néhány nappal a magyarországi bemutató után vetítették Londonban.

Borítókép: Kiss-Szabó Márk forgatókönyvíró (b), Lóth Balázs rendező (b2), Berettyán Nándor (b3), aki Petőfit és Mosolygó Sára (b4), aki Szendrey Júliát és Horváth Lajos Ottó (j), aki Farkasch, a titkosügynököt alakítja a Most vagy soha! című történelmi kalandfilm londoni díszbemutatóján a Leicester Square Vue filmszínházban 2024. március 17-én

Tovább olvasom

Művház

Elhunyt Szilágyi István író, a Helikon alapító főszerkesztője

Életének 86. évében szerdán Kolozsváron érte a halál a Kossuth- és József Attila-díjas erdélyi magyar szerzőt – tudatta szerdán a Helikon kolozsvári irodalmi folyóirat szerkesztősége.

Közzétéve:

Szilágyi István a nemzet művésze, a Magyar Művészeti Akadémia irodalmi tagozatának tagja volt. Szerdán reggel méltósággal viselt betegség után távozott az élők sorából – közölte Facebook-oldalán a Helikon szerkesztősége.

„A Helikon munkaközössége osztozik a család gyászában – mi magunk az egykori főszerkesztőt, a nagyszerű írót, az atyai jóbarátot gyászoljuk. Isten veled, Pista bácsi!” – búcsúztak.

Szilágyi István 1938. október 10-én született Kolozsváron, majd a család 1940-ben Zilahra költözött, a szilágysági kisváros meghatározó élmény volt számára. Apja 1943-ban, a második világháborúban, a Don mellett meghalt, elvesztése súlyos megpróbáltatást jelentett a családnak.

Iskoláit Zilahon kezdte, majd 1952-ben visszakerült Kolozsvárra, ahol vasúti gépipari középiskolába járt. Nagyváradon és Szatmáron dolgozott vasúti műhelyekben, mozdonyvezetőnek készült, de szemgyengesége miatt az orvosi vizsgálaton alkalmatlannak minősítették.

1958-ban felvették a kolozsvári egyetem jogi karára, ahol 1963-ban diplomázott, de a felkínált ügyészi állást nem fogadta el. Később sem vállalt olyan állást, ahol a jogi végzettségére lett volna szükség.

Első írásai az Utunkban jelentek meg, melynek később munkatársa, 1968-tól főszerkesztő-helyettese lett. 1990-től az immár Helikon néven újjáalakuló irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Olyan remekművek fűződnek a nevéhez, mint a Kő hull apadó kútba, az Agancsbozót és a Hollóidő. Utolsó regénye, a Messze túl a láthatáron 2020-ban jelent meg.

Az 1960-as évek elején induló Forrás-nemzedék egyik meghatározó egyénisége volt. Ez a nemzedék új hagyományszemléletet teremtett, műveikben a társadalmi elkötelezettség helyett a személyiség vizsgálatára helyezték a hangsúlyt.

A Forrás-sorozatban jelentek meg első novelláskötetei (Sorskovács, Ezen a csillagon), amelyekben kétkezi munkásokat ábrázolt hiteles helyzetekben, a maguk összetettségében, egyediségében, elszakadva a kor sematikus munkásábrázolásától.

Első regénye, az 1969-ben kiadott Üllő, dobszó, harang. Második regénye és mindmáig talán legnépszerűbb, legolvasottabb műve az 1975-ben megjelent Kő hull apadó kútba, amely egyszerre lélektani krimi, történelmi regény és pontos szociográfia. A magyar nyelven több kiadást is megért művet lengyelre, németre, oroszra, románra és szlovákra is lefordították.

A nyolcvanas években írta meg mitologikus nagyregényét, „a romániai diktatúra embertelen világának epikai parafrázisát”, az Agancsbozótot, amelynek megjelenését a cenzúra nem engedélyezte, csak 1990-ben vehették kézbe az olvasók, „tiltott könyvek szabadon” jelzéssel.

Következő hatalmas műve, a Hollóidő a három részre szakadt 16. századi Magyarországon játszódó történelmi regény, a „képzelet, a létezés és az emberi élet titkait fürkésző” kíméletlen és tragikus történet.

2020-ban ismét nagyregénnyel jelentkezett, a 18. században játszódó Messze túl a láthatáron című művet a kritika az életmű szintéziseként értelmezi.

A nagyepikai művek mellett novellákat, karcolatokat, esszéket is írt, a kisprózáiból a 70. születésnapjára Bolygó tüzek címmel jelent meg válogatáskötet. A 2019-es Katlanváros című könyv személyes sorsba és családtörténetbe is betekintést engedő írásai korábban az Utunk évkönyveiben jelentek meg, a 2021-es A hóhér könnyei című kötet írásait a műfaji kísérletezés jellemzi.

Számos elismerés birtokosa

Szilágyi Istvánt 2002-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 2010-ben pedig a Digitális Irodalmi Akadémia tagjává választották.

Munkásságáért több rangos kitüntetést is kapott: 1990-ben József Attila-díjat, 1992-ben Ady Endre-díjat, 1995-ben Déry Tibor-jutalmat vehetett át, 1999-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki.

2001-ben kapta meg a Kossuth-díjat kiemelkedő írói munkásságáért, a próza műfaját a magyar nyelv archaikus rétegeivel gazdagító tevékenységéért, a történelmi folyamatokat megjelenítő, az emberi lét általános törvényszerűségeit vizsgáló, kivételesen érzékeny műveiért.

2003-ban Márai Sándor-, 2008-ban Arany János-, 2009-ben Alföld-díjjal, 2011-ben az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány Életműdíjával jutalmazták. 2014-ben lett a nemzet művésze, 2017-ben Prima-díjjal tüntették ki. 2020-ban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Erdélyért életműdíjat adományozott neki.

Szilágyi István temetéséről később intézkednek.

Tovább olvasom

Művház

A Dal 2024 – Szombaton kialakul a döntő mezőnye

A szombati második elődöntő után kialakul A Dal 2024 döntős mezőnye. Akárcsak a múlt szombati adásból, ezúttal is öt produkció kerül a szimfonikus fináléba.

Közzétéve:

MTI/Illyés Tibor

A Dal 2024 március 16-i második elődöntőjében ismét tíz dal lesz hallható átdolgozott változatban a Duna csatornán. Az új hangzás és a színpadi megjelenés kialakításában a hazai könnyűzene kiválóságai segítik a versenyzőket

– közölte az MTVA Marketing és Sajtó Irodája az MTI-vel.

Négy dal a zsűritől kapott pontszámmal, egy a közönség szavazataival folytathatja a versenyt a nemzetközi fődíjért. A showműsort a Duna mellett élőben közvetíti a Petőfi Rádió is.

Magyarország egyetlen dalversenyében most szombaton este az Egészben kell balladaként hangzik el az Arcidrától, az Everflash Nyisd ki a szemed produkciója bluesként, a Fluidia Miről szól ez a dal? folk stílusban versenyez a döntőbe jutásért. Juhos Zsófi & Patocska Olivér Ma szerettem beléd duettje szvingként, az Ugyanaz a ház Kökény Dánieltől dzsesszdalként bizonyíthat. A Name Projekt Nekem című dala rock köntösben, a Nem lehetek más a Negáltól dzsesszként mutatkozhat be A Dal színpadán. A Phoenix Rt Félszavak produkciója világzeneként, az A nap süssön ki a Pinkers előadásában népzeneként csendül fel, a Roy Galeri Kiáltása pedig rockként tér vissza.

Az első elődöntőből László Evelin Legényesének rock verziója maximális pontszámmal került a döntőbe. A zsűri döntése alapján lett szintén finalista a Sugarloaf Nászindulójának népzenei hangzású verziója, a Junkies szvingként újragondolt Királyi többese, valamint Kocsis Tibor Egy életen át című dalának rockabilly feldolgozása. A közönség szavazataival Bradics Jácint Miért félnék álmodni című rock köntösbe bújtatott produkciója folytathatja a magyar dalok versenyét.

A győztes dal előadója lemezkészítési lehetőséget nyer a berlini Hansa Studios-ban.

Az átdolgozásokban a magyar könnyűzene sztárelőadói segítették a versenyzőket: Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground énekese; Csikány Tamás Fácán, a Mystery Gang dobosa; Fekete-Kovács Kornél dzsessz zenész, trombitaművész, a Modern Art Orchestra vezetője; Madarász Gábor Madi, A Dal session zenekarának gitárosa; Mező Misi, a Magna Cum Laude énekese; Nagy Feró, a Beatrice frontembere; Oláh József, a Parno Graszt alapító-dalszerzője; Pély Barna zenész; Sárik Péter dzsessz-zongoraművész, dalszerző, a Petőfi Zenei Díj 2023 év hangszeres előadója; valamint Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapítója.

A válogató adásokhoz képest változás az elődöntőben, hogy a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter által alkotott zsűri a pontszámok alapján négy, a közönség a szavazataival egy dalt juttathat tovább. A nézők arra a hat dalra küldhetnek SMS-t, amelyek nem jutottak be a négy közé, és a legtöbb voksot kapó kerül a döntő mezőnyébe. A fináléban a versenydalok a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoznak el.

A Dal 2024 második elődöntője szombaton 19 óra 35 perctől követhető élőben a Dunán és a Petőfi Rádióban, ismétlés vasárnap a Duna World csatornán 10 óra 30 perctól.

Borítókép: Középen Rókusfalvy Lili és Fodor Imre műsorvezetők, valamint a továbbjutók (j) és a kiesők (b) A Dal 2024 televíziós show-műsor első elődöntőjének végén a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 9-én

Tovább olvasom