Médiapiac
VOD: az út elején jár a magyar piac
Másokhoz hasonlóan a magyar fogyasztók is rengeteg videotartalmat fogyasztanak a világhálón, ám ezeknek a zöme ingyenesen, akár illegálisan hozzáférhető. Mit gondolnak a hazai internetezők a digitálisan elérhető prémium videotartalmakról? Sági Ferenc, az NRC tanácsadója adott VOD-pillanatképet a Médiapiac konferencián.
A tavalyi ősz nagy – bizonyos körökben kis túlzással hurráoptimizmust okozó – híre volt, hogy hamarosan a magyar piacra is beléphet a Netflix, amely jelenleg az OTT-szolgáltatások sztárja, és immár az amerikai piacon túli területekre fókuszál. A legfrissebb információk szerint 2016-ban történhet meg a várva várt lépés, ám kérdés, hogy milyen „állapotokat” talál itt a Netflix vagy bármely más VOD-szolgáltató. E szegmens cégei ugyanis alapvetően a nagyobb méretű, az online kalózkodástól nem túlzottan fertőzött piacokban látnak nagy potenciált, Magyarországra pedig e feltételek egyike sem jellemző. Úgy tűnik ugyanakkor, a Netflix az agresszív terjeszkedés jegyében mostanra valamelyest alább adta, és – hosszas lamentálás után – belép például a spanyol piacra is, amely bár óriási, de eddig mindig elvetette a szolgáltató a belépést, mert nagyon magas a netes kalózkodás aránya. E várható lépések szempontjából volt izgalmas a Sági Ferenc által adott VOD-pillanatkép.
Alapfogalmak
VOD- (video-on-demand) szolgáltatás: Kizárólag digitális/internet televízió előfizetők számára set-top box segítségével elérhető on-demand médiatartalom. (Ilyet nyújt például az ügyfelei számára a magyar piacon a UPC vagy a Magyar Telekom.)
Catch-up TV szolgáltatás: Televíziós tartalmak online közzététele, online felületen elérhető élő vagy késleltetett televíziós műsorok. (Erre jelent példát a hazai piacon az RTL Most.)
OTT: Önálló alkotásokat, tévéműsorokat, sorozatokat, filmeket szerkesztett rendben közzétevő online oldalak. (E modell szerint működik a Netflix vagy a Hulu.)
Az NRC a jelen kutatásban a klasszikus VOD- és OTT-szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói attitűdöket mérte fel a magyarországi felnőtt internetezők körében, a catch-up TV szolgáltatásokra ezúttal nem terjedt ki a vizsgálódás. Az eredményekből kiderült: a magyar fogyasztók egyelőre még nem úgy tekintenek e tartalmakra, mint a fejlett piacokon. Ez utóbbiakon ugyanis már bevett dolog a VOD-tartalmak fogyasztása, a Sági Ferenc által idézett Ofcom-adatok szerint az Egyesült Államokban a fogyasztók közel fele már VOD-formában (is) igénybe veszi a videotartalmakat, míg az OTT-szolgáltatásokat havi szinten közel negyede használja. A brit piacon pedig szintén az Ofcom 2014. augusztusi számai alapján a VOD- és az OTT-szolgáltatások együttes igénybevételének aránya eléri a megkérdezettek körében a 25 százalékot. Ez ugyan elmarad az amerikai piacon mért értéktől, de így is rendkívül magas, és egyes prognózisok szerint 2020-ra a havi szinten VOD-tartalmakat fogyasztók aránya 40 százalék is lehet.
Itthon más a helyzet: még mindig a lineáris tartalomfogyasztás a király. A megkérdezett felnőtt internetezőknek mindössze a 49 százaléka hallott egyáltalán a VOD-ról, ami az amerikai havi használók mértékének felel meg körülbelül. Ez önmagában is jól érzékelteti a különbséget, és ehhez még azt is érdemes hozzáadni, hogy a kutatásban rendkívül részletesen körül kellett írni, hogy pontosan mire is vonatkozik a kérdés, így a 49 százalékos arány elérésében a „videotár” és az „online videotéka” magyarázó kifejezéseknek is nagy szerepük lehetett, emelte ki előadásában Sági Ferenc. Ennek fényében nem meglepő, hogy mindössze 5 százaléknyian próbálták ki valaha valamelyik VOD-szolgáltatást, és rendszeres (azaz hetente legalább egyszeri) VOD-használónak csupán alig 1 százaléknyian vallják magukat, ami 30–50 ezer embernek felel meg.
Kérdés, hogy mi a jelentős lemaradás oka. A szakember szerint az egyik ilyen tényező a nem megfelelő üzleti modellek bevezetése lehet. Alapvetően három modell terjedt el a világban: a havi előfizetésért korlátlan tartalomfogyasztást kínáló SVOD, a tranzakciónkénti értékesítésen alapuló TVOD, illetve a részben reklámbevételekre építő, így a felhasználók felé alacsonyabb árakat érvényesítő, szintén korlátlan fogyasztást kínáló AdVOD. A hazai telekommunikációs szolgáltatók az első két modell valamelyikét vezették be az elmúlt években, a kutatásból viszont az derült ki, hogy a magyar fogyasztók számára éppen a harmadik típus a legrokonszenvesebb. Az AdVOD-modell a válaszadók 39 százalékának tetszik, míg az SVOD 33, a TVOD pedig 28 százalékuk számára szimpatikus. E preferenciák mögött nagy eséllyel az árérzékenység húzódik meg, amely egyelőre gátolja a VOD további terjedését.
 | Sági FerencNézze meg Sági Ferenc teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon. |
Vannak azonban az üzletieken túl kulturális gátak is: a megkérdezett magyarok 80 százaléka leginkább szinkronizáltan szereti fogyasztani a videotartalmakat, 16 százaléka voksol a feliratozásra, és mindössze 4 százaléka szereti elsődlegesen eredeti nyelven/angol felirattal nézni a filmeket. Ez a VOD-szolgáltatókra jelentős többletkiadásokat ró, mivel kénytelenek pénzt fordítani a lokalizációra. Ennek a hazai kábeltévék és a rájuk építő műsorterjesztők örülhetnek a leginkább, e többletköltségek miatt ugyanis könnyen elvész a Netflix és társainak azon árelőnye, amelyet az amerikai piacon könnyedén érvényesítenek. (A Netflix 10 dollár körüli havi díja az amerikai piacon az akár 80 dollárt is elérő kábeltévé-előfizetésekkel versenyez, míg itthon alig több mint 10 dollárnyi összegért már sokcsatornás előfizetéshez lehet jutni, és a Netflix oldalán még nem számítottuk be a lokalizáció terheit.)
Sági Ferenc szerint afféle médiaszocializációs problémának tekinthető, hogy nálunk a friss tartalom nem érték. Azaz ha van egy, a fogyasztókat különösen érdeklő tartalom, mindössze 13 százaléknyian törekszenek arra, hogy minél hamarabb megnézzék. 40 százaléknyian akár fél évet is szívesen várnak, hogy olcsóbban jussanak hozzá a filmhez, 47 százaléknyian pedig annyira passzívak, hogy egy lépést sem tesznek a tartalom megszerzéséért, mivel úgyis leadja majd a tévé. A VOD, de az illegális online letöltések is döntően a középső „zónába” esnek, emelte ki az NRC tanácsadója.
A magyarok árérzékenysége egyébként odáig megy, hogy a szerzői jogi kérdésekre teljesen érzéketlenné váltak: 1,7 millió honfitársunk torrentezik rendszeresen. Pedig a hazai VOD-szolgáltatások az NRC kutatása alapján egyáltalán nem túlárazottak. Egyszerűen az ingyenesség varázsa, az online kalózkodás kultúrája, illetve a prémium tartalmakkal szembeni viszonylagos közöny együttesen lassítja ezek terjedését.
Mindez azt sugallja, hogy a VOD-szolgáltatóknak nagyon nehéz dolguk lesz a magyar és a hozzá hasonló attitűdű piacokon. Azaz a Netflix és társai egy szűk, az online videotartalmakért fizetni képes és hajlandó kör számára jelentenek majd igazi változást, a többieket még egy ideig tökéletesen ki fogják szolgálni a hagyományos tévétársaságok lineáris műsorfolyamai és a torrentoldalak. E tényezők azonban csak a trend terjedésének lassításához elegendőek, a visszafordításához nem.
A szakember szerint szépen lassan a magyar piacon is ki fog kopni a lineáris tartalomfogyasztói attitűd. Ehhez azonban „valamit át kell kattintani a fejekben”, ami azt jelentené, hogy a fogyasztók megértik: nem ők vannak a tartalomért, hanem a tartalom értük. Ez pedig döntési lehetőséget jelent a fogyasztás helyét, idejét, minőségét és árát illetően. Ebben a folyamatban nagy szerepet kapnak a szolgáltatók edukációs törekvései, a fogyasztók ugyanis maguktól nem fognak rájönni arra, miért jobb a legális VOD, mint a passzív várakozás vagy a könnyen elérhető torrent. Jelenleg a megkérdezettek 10 százaléka tartja itthon elképzelhetőnek, hogy kizárólag VOD-formában fogyasszon tartalmakat, innen még hosszú, rögös út vezet a profitig. A helyzet nem reménytelen, azt azonban figyelembe kell venniük a piaci szereplőknek, hogy a rendkívül digitalizált brit piacon is körülbelül négy-öt évbe telt, amíg a VOD-szolgáltatóknak sikerült megvetniük a lábukat.
A kutatásról
Az NRC kutatása a 18–75 éves internetezők körében zajlott, 1000 fő megkérdezésével. A kutatás mintája nem, kor, iskolai végzettség, településtípus és régió változókra reprezentatív.
Médiapiac
Az EU eljárást indított a TikTok ellen a TikTok Lite elindítása miatt
Az Európai Bizottság eljárást indított a TikTok ellen a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály (DSA) alapján, mert előzetes megállapítások szerint a TikTok Lite franciaországi és spanyolországi elindítását megelőzően az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére – tájékoztatott a brüsszeli testület.
Az uniós bizottság közleménye szerint
az eljárás célja annak megállapítása, hogy a kínai ByteDance tulajdonában álló TikTok megsértette-e a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabályt, amikor elindította a TikTok Lite-ot Franciaországban és Spanyolországban anélkül, hogy az online óriásplatformok esetében kötelező értékelési jelentést nyújtott volna a lehetséges kockázatok mérséklésére.
Az Európai Bizottság aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a TikTok Lite Task and Reward nevű programot, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az alkalmazáson belül bizonyos feladatok, így például videók megtekintése, tartalom kedvelése, barátok meghívása során pontokat szerezzenek, az üzemeltető anélkül indította el, hogy előzetesen értékelte volna az azzal járó kockázatokat, különösen a platform függőséget okozó hatásával kapcsolatosan.
Különös aggodalomra ad okot, hogy az üzemeltető nem hozott kockázatcsökkentő intézkedéseket a gyermekek védelmére, ugyanis a TikTokon nem állnak rendelkezésre hatékony életkor-ellenőrző mechanizmusok.
Amennyiben a felsorolt aggodalmak bizonyítást nyernek, a mulasztások a digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály vonatkozó cikkeinek megsértését jelentenék – hívták fel a figyelmet.
A TikToknak április 23-ig kell benyújtania a kockázatértékelési jelentését az Európai Bizottság részére, és május 3-ig az összes kért információt a brüsszeli testület rendelkezésére kell bocsátania.
Abban az esetben, ha a TikTok a megadott határidőn belül nem válaszol, az uniós bizottság a szolgáltató teljes éves jövedelmének vagy világméretű forgalmának 1 százalékáig terjedő pénzbírságot, valamint a szolgáltató átlagos napi jövedelmének vagy világszintű éves árbevételének legfeljebb 5 százalékát kitevő kényszerítő bírságot szabhat ki – közölték.
Mivel a brüsszeli testület szerint “fennáll a felhasználók mentális egészsége súlyos károsodásának kockázata”, arról tájékoztatta a TikTokot, hogy ideiglenes intézkedéseket kíván bevezetni a TikTok Lite érintett programjának felfüggesztésére az egész EU-ban a program biztonságosságának értékeléséig.
Az Európai Bizottság emlékeztetett, hogy ez a második eljárás a TikTokkal szemben a hatékony életkor-ellenőrzési mechanizmusok hiánya és a platform feltételezett függőséget okozó kialakítása miatt. A február 19-én kezdődött eljárást a brüsszeli testület azért indította, mert előzetes vizsgálatai alapján a TikTok “feltételezhetően nem tesz eleget a kiskorúakat érő negatív hatások kezelésére”.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Politikusok, sportolók és hírességek szerepeltek a leggyakrabban tavaly az online médiában
Politikusok, sportolók, hazai és külföldi hírességek szerepelnek a leggyakrabban említett nevek között, amelyek megjelentek az online médiatérben 2023-ban. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 93 népszerű médiafelület – televíziós csatornák, újságok, rádiók honlapjai, valamint hírportálok, közösségimédia-felületek, fórumok és blogok – elemzésével azt vizsgálta, kik álltak a hírek és a közbeszéd fókuszában, valamint azt is, hogy Magyarország és a nagyvilág helyszínei közül melyek szerepeltek a legtöbbet.
Az NMHH kommunikációs igazgatósága kedden azt közölte az MTI-vel, hogy
az ezer legtöbbször említett ismert ember nevével összesen egymillió alkalommal lehetett találkozni a neten, köztük domináltak a hazai szereplők, illetve a férfiak.
A leggyakoribb száz név esetében az említések több mint felét politikából ismert emberek tették ki, csaknem harmaduk médiaszereplőhöz vagy hírességhez volt köthető, 14 százalékban pedig sportolókról lehetett olvasni az online felületeken.
Kiemelték, hogy
2023-ban a legtöbbször említett név az online médiatérben Orbán Viktor miniszterelnöké volt, 92 ezer alkalommal.
A kormányfő leginkább a Kossuth rádióban adott interjúi és bejelentései miatt került fókuszba. Neve egy átlagosnak nevezhető napon 250 alkalommal jelent meg, legtöbbet december 15-én és 21-én említették.
Magyarország miniszterelnökét a külügyminiszter, Szijjártó Péter követte, 27 ezres értékkel, harmadik helyen pedig Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szerepelt, nevével 14 ezer alkalommal lehetett találkozni
– írták.
Az év során többször kiemelkedett egy-egy közszereplő a mindennapi közbeszédből: két kiváló magyar kutató is jelentős említést ért el, október 2-án Karikó Katalint (682 említés) tüntették ki orvostudományi Nobel-díjjal, másnap pedig Krausz Ferencet (330) díjazták a fizikában elért kiemelkedő munkásságáért.
Úgy folytatták, hogy akadtak lesújtó, tragikus események is, mint például Vágó István (312) volt televíziós műsorvezető, vagy épp a Mount Everest megmászására induló, majd eltűnő Suhajda Szilárd halálhíre (338), a hegymászó hollétéről utoljára május 25-én hallhatott a világ.
Tavaly a külföldiek toplistáján legtöbbet Vlagyimir Putyin (49 ezer) orosz, Volodimir Zelenszkij (25 ezer) ukrán elnök és Joe Biden (15 ezer) az Egyesült Államok vezetője szerepelt.
Európán kívüliként az első tíz ember között feltűnt még Donald Trump volt amerikai elnök, illetve Benjámín Netanjáhu jelenlegi izraeli miniszterelnök is.
A nemzetközi hírességek között olyan embereket gyászolt a média, mint a Jóbarátok sorozat szereplője, Matthew Perry (446), Tina Turner (228) énekesnő vagy Elvis lánya, Marie Presley (188)
– tették hozzá.
Az online médiatérben megjelent földrajzi helynevek esetében tízből négy magyar vonatkozású volt. Négy esetben az említés európai országgal vagy várossal, míg a fennmaradó részben a világ többi tájával volt kapcsolatos.
A kutatás szerint az év során Magyarországot 191 ezer alkalommal említették meg a vizsgált médiatermékek, Budapestet pedig 151 ezerszer. Magyarországot és fővárosát a sportrendezvények idején kifejezetten gyakran, legalább ezerszer emlegették.
A kulturális események is nagy visszhangot váltottak ki: kiemelkedett Ferenc pápa áprilisi látogatása, a magyar fővárost ekkor csaknem négyezerszer említették. A további magyar helyszíneket illetően háromezernél is több említést főleg a vármegyeszékhelyek, a nagyobb városok és a Balaton értek el – fűzték hozzá.
A külföldi földrajzi neveket elemezve kitűnik a kiemelt jelentőségű háborúk hírértéke (Ukrajna, Oroszország, Izrael), az Európai Unióhoz (Brüsszel, tagországok és azok fővárosai), illetve a fontosabb külpolitikai partnerekhez (Kína, USA, Törökország) fűződő történések bemutatása.
Egyes napok statisztikáit elemezve kiemelkedik többi között Liverpool (460) Szoboszlai Dominik, a magyar válogatott csapatkapitányának szerződésével kapcsolatban, továbbá néhány szomorú esemény helyszíne is, mint például Törökország (725), a februári tragikus földrengés idején vagy Prága (424) a Károly Egyetemnél meggyilkolt és megsebesített emberek miatt – áll a közleményben.
Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, a Fidesz elnöke beszédet mond a Fidesz-KDNP európai választási kampányindító rendezvényén a Millenárison 2024. április 19-én
Médiapiac
Csak egy kereskedelmi médiaszolgáltató tenne közzé politikai reklámokat
Csak egy kereskedelmi médiaszolgáltató jelentkezett a Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB), hogy a szombaton indult választási kampányban politikai reklámot kíván közzétenni – közölte a Nemzeti Választási Iroda (NVI) az MTI-vel.
A választási kampányban a jelöltek, jelölőszervezetek népszerűsítését célzó politikai reklám televízióban, rádióban jelenik meg.
A törvény szerint a nem közszolgálati médiaszolgáltatók (rádiók, televíziók) nem kötelesek ilyen jellegű politikai reklámot sugározni, de vállalhatják azt.
A jogszabály szerint amennyiben a közszolgálatinak nem minősülő, országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó szolgáltatók biztosítani kívánják politikai reklám közzétételének lehetőségét, ezt kötelesek közölni a NVB-vel. A politikai reklám közzétételére vonatkozó jognyilatkozatokat külön kell megtenniük az európai parlamenti választásra, az önkormányzati, valamint a nemzetiségi választásra.
A nem közszolgálati médiaszolgáltatóknak szombat 16 óráig volt lehetőségük ilyen bejelentést tenni.
Az NVI tájékoztatása szerint határidőig mindössze egy kereskedelmi médiaszolgáltató jelentkezett be: a Magyar RTL Televízió Zrt., amely a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint az Európai Parlament tagjainak választásán is 150-150 percben jelölte meg a közzététel összes időtartamát.
A választási eljárásról szóló törvény szerint a nem közszolgálati médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett teheti közzé a jelöltet, illetve listát állító jelölőszervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait, közös jelölt, illetve közös lista esetén a jelölőszervezetek együttesen jogosultak a politikai reklám megrendelésére.
A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos, közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, nem fogadhat el.
Borítókép: illusztráció